I. Bevezetés
A. ApCsel 1:5, 8—A Szent Szellembe való bemerítkezés elsődlegesen azért van, hogy hatékonnyá tegyen minket a (Jézus melletti) tanúskodásra. Ebben a korszakban a kereszténység fő csapásiránya az kellene, hogy legyen, hogy az evangéliumot személyes bizonyságtétel által elvigye a világ minden részére.
„Az az ember, akinek tapasztalata van, előnyben van azzal szemben, akinek csak érvei vannak.”
B. János 9:5; Máté 5:14—Amíg Jézus a világban volt, Ő volt annak a világossága, de most, hogy Ő elvétetett a világból, mi lettünk annak világossága.
C. 2 Móz. 26:35—A lámpatartó (amely az egyházat jelképezi—Jel. 1:20) adta az egyedüli fényt, amely megvilágította a szent kenyerek asztalát (amely Jézust jelképezi—János 6:48– 51).
A lámpatartóban olíva olaj volt (amely a Szent Szellemet jelképezi), amelyet meg kellett gyújtani (a bemerítkezés).
D. János 12:31–32—A kereszten Jézus halála által e világ fejedelme, a Sátán legyőzetett. Most, miután Jézus felemeltetett, magához vonz mindenkit.
II. Hűséges tanúbizonyságok
A. Keresztelő (vagy Bemerítő) János
1. János 1:5–8—A világosság mindig diadalmaskodik a sötétség fölött. János azért jött, hogy tanúskodjon Jézusról
2. János 5:33–35—János azért volt „fénylő szövétnek”, mert bizonyságot tett a világosságról
B. Az apostolok
1. ApCsel 4:17–20—Ahhoz, hogy tanúk legyünk, megköveteli tőlünk:
a. hogy folyamatosan elmondjuk azokat a dolgokat, amiket láttunk és hallottunk
b. hogy inkább Istennek engedelmeskedjünk, mint embereknek (ApCsel 5:28–32)
2. ApCsel 10:39–41—Az apostolok Jézus földi életének és szolgálatának, és a halálból való feltámadásának voltak a tanúi
3. ApCsel 1:21–22—Az apostoli bizonyságtételnek a János Jordánba keresztelésétől Jézus feltámadásáig és mennybemeneteléig tartó időszakot kellett lefednie
4. ApCsel 4:33—Az a kötelességünk, hogy elmondjuk a világnak, hogy Jézus él
C. Pál
1. ApCsel 20:20–21—Pál Isten teljes üzenetét hirdette, semmit nem tartott vissza. Nyilvánosan és személyesen tanított és bizonyságot tett az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusban való hitről
2. ApCsel 22:14–15—A bizonyságtételed valójában az, amit előbb látsz és hallasz, majd elmondod minden embernek, amit láttál és hallottál
3. ApCsel 26:16—Pál elhívása az volt, hogy szolgává és bizonysággá legyen azokban a dolgokban, amiket látott, és amiket Isten még ki fog neki jelenteni
4. ApCsel 26:19–23—Ezek a versek a személyes bizonyságtétel tökéletes mintáját adják:
a. rendelkezett egy látással, egy közvetlen személyes megtapasztalással Jézus Krisztus felől
b. engedelmeskedett annak
c. egyre szélesedő mértékben kiterjedt
d. évről évre, folyamatosan bizonyságot tett róla
e. mindenkinek egyformán tett bizonyságot, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt
f. a bizonyságtétele kapcsolatba hozta az embereket a Szentírással, a Szentíráson keresztül pedig magával Jézus Krisztussal