Amikor Istenhez, Atyánkhoz szólunk, legyen helyes elképzelésünk arról, hogy hol is van Ő. Vessük el azt a gondolatot, hogy Ő egy nehezen körülírható, távoli helyen él. Ehelyett tudatosítsuk azt, hogy Isten a tér és idő vonatkozásában egy jól meghatározott területen lakozik. Isten azt akarja, hogy részletekbe menően ismerjük meg Őt, amint az olvasható Ézsaiás 43,10-ben is. Nézzük hát meg, hol lakozik!
Hol van Isten?
Ádám és Éva bukása óta senki sem volt képes önmagától megismerni Istent. Ennek oka a bűn volt, amely megakadályozta Isten megismerését. Amíg Isten ki nem jelenti Önmagát, soha senki nem ismerheti meg Őt.
Közel három évtizeddel ezelőtt kezdtem el olvasni a Bibliát azt követően, hogy megnyitottam a szívemet az evangéliumnak. Olvasás közben nagy hatással volt rám Jézus szolgálata és szeretete. Volt azonban egy kérdés, amely nyugtalanított.
„Ahogy látom, Jézus ezeket a csodákat 2 000 évvel ezelőtt cselekedte Júdeában. De mi közöm van nekem mindehhez, aki a huszadik században élek a Távol-Keleten? Úgy tűnik, a Biblia sem több egy történelemkönyvnél. Milyen kapcsolatom lehet egy olyan könyvvel, amelyet 2 000 évvel ezelőtt írtak a zsidóság számára?”
Egyre zavaróbb kérdések követték egymást, de folytattam a Biblia olvasását egy olyan választ keresve, mely kimozdít kételyeimből. Egy elképzelt párbeszédbe fogtam az írás jeles személyiségeivel, akik látták Istent. Úgy érveltem, hogy talán általuk jobban belelátok az egészbe.
Először Ádámhoz fordultam: „Ádám - kérdeztem, - hol találkoztál Istennel?”
Ádám válasza ez volt:, Az Édenkertben találkoztam Vele, és az alkonyat hűvösében beszélgettünk.” „De hát nem tiltottak ki téged a bűnbeesés után? És ugye, azóta sem léphet be oda senki?” Erre a kérdésre Ádám nem válaszolt, csak állt csendben, lehajtott fejjel.
Kielégítő válasz híján Ábrahámhoz, a hit atyjához fordultam. ,Ábrahám, te mindig az Úrral jártál, meg tudnád mondani, hol van Isten?”
„Valahányszor Istennel akartam találkozni, egy oltárt építettem, áldozatot mutattam be, és vártam Rá. Időnként hamar megmutatkozott, máskor nem. Én csak az oltárnál találkoztam vele. Nem tudom, hol lehet most.”
Aztán Mózeshez mentem, Isten hatalmas szolgájához, aki Isten szavának engedelmeskedve kiszabadította Izrael népét Egyiptomból. „Mózes - kérdeztem, - ugye az égő csipkebokor képében találkoztál Istennel a Hóreb hegyén? És ugye a Sínai-hegyen is találkoztál Vele? Te biztosan meg tudod mondani, hol van most Isten.”
„Isten az általunk épített szent sátorban lakozott. Mindig a frigyláda előtt találkoztam Vele, azt azonban nem tudom, hogy most hol lehet.”
Még mindig válasz nélkül, Salamonhoz fordultam. „Salamon király, te építetted meg a templomot, amelyben Isten lakozott. Te bizonyára meg tudod mondani, hogy hol van most Isten, ugye?”
„Természetesen. Isten az általam felépített templomban lakozott. Az emberek ott imádkoztak, és Isten ott válaszolt nekik. Még idegenben is válaszokat kaptak, ha arcukkal a templom felé fordulva imádkoztak.” „De hát király, nem rombolták-e le a templomot körülbelül 2 600 évvel ezelőtt az asszírok és babiloniak betörésekor?”
Mivel Salamontól sem kaptam egyértelmű választ, Keresztelő Jánoshoz mentem. „János, hol van az Isten, akivel találkoztál?” - kérdeztem. "Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit! - válaszolta. - Isten Jézusban van.”
Szívem hevesebben vert, és elkezdtem olvasni az evangéliumokat, Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát. Végül alázatosan letérdeltem Jézus előtt, és megkérdeztem: „Jézus, mondd meg, kérlek, hol van most Isten?” A Szent Szellem segítségével olvasni kezdtem a következő igét, mely válasz volt a kérdésemre:
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek Őt, és láttátok őt. Monda néki Fülöp: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nekünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát; hogyan mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem." (Ján 14,6-11)
Amikor meghallottam Jézus szavát ezen az igén keresztül, az igazság megvilágította szívemet: a kétely felhői oszladozni kezdtek.
Ám mégsem jutottam teljes bizonyosságra, így tovább kérdeztem: „Úr Jézus, amikor közöttünk voltál a földön, az emberek Benned találkoztak az Atyával, és látták az Ő munkáját Általad. De Téged megfeszítettek, meghaltál és feltámadtál, majd felmentél a mennyekbe, így hát Istennel már nem találkozhatunk. Hol van Isten most, ebben az órában?” Jézus egy másik igét adott a szívembe válaszul:
„És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt; de ti ismeritek öt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. ” (János 14,16-20)
Jézusnak e szavai azonnal világosságot hoztak számomra, mert megtudtam belőlük, hogy az Atya és a Fiú, mindketten szívembe költöztek a Szent Szellem által akkor, amikor Jézust Megváltóként befogadtam az életembe. Attól a perctől kezdve szilárdan megálltam a Sátán kísértéseivel szemben. Isten eloszlatta szívemben a kétely felhőit. Ezzel kapcsolatban azt mondta Jézus: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk." (János 14,23)
„Valahányszor Istennel akartam találkozni, egy oltárt építettem, áldozatot mutattam be, és vártam Rá. Időnként hamar megmutatkozott, máskor nem. Én csak az oltárnál találkoztam vele. Nem tudom, hol lehet most.”
Aztán Mózeshez mentem, Isten hatalmas szolgájához, aki Isten szavának engedelmeskedve kiszabadította Izrael népét Egyiptomból. „Mózes - kérdeztem, - ugye az égő csipkebokor képében találkoztál Istennel a Hóreb hegyén? És ugye a Sínai-hegyen is találkoztál Vele? Te biztosan meg tudod mondani, hol van most Isten.”
„Isten az általunk épített szent sátorban lakozott. Mindig a frigyláda előtt találkoztam Vele, azt azonban nem tudom, hogy most hol lehet.”
Még mindig válasz nélkül, Salamonhoz fordultam. „Salamon király, te építetted meg a templomot, amelyben Isten lakozott. Te bizonyára meg tudod mondani, hogy hol van most Isten, ugye?”
„Természetesen. Isten az általam felépített templomban lakozott. Az emberek ott imádkoztak, és Isten ott válaszolt nekik. Még idegenben is válaszokat kaptak, ha arcukkal a templom felé fordulva imádkoztak.” „De hát király, nem rombolták-e le a templomot körülbelül 2 600 évvel ezelőtt az asszírok és babiloniak betörésekor?”
Mivel Salamontól sem kaptam egyértelmű választ, Keresztelő Jánoshoz mentem. „János, hol van az Isten, akivel találkoztál?” - kérdeztem. "Íme az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit! - válaszolta. - Isten Jézusban van.”
Szívem hevesebben vert, és elkezdtem olvasni az evangéliumokat, Máté, Márk, Lukács és János evangéliumát. Végül alázatosan letérdeltem Jézus előtt, és megkérdeztem: „Jézus, mondd meg, kérlek, hol van most Isten?” A Szent Szellem segítségével olvasni kezdtem a következő igét, mely válasz volt a kérdésemre:
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek Őt, és láttátok őt. Monda néki Fülöp: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nekünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és mégsem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát; hogyan mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-e, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magukért a cselekedetekért higgyetek nékem." (Ján 14,6-11)
Amikor meghallottam Jézus szavát ezen az igén keresztül, az igazság megvilágította szívemet: a kétely felhői oszladozni kezdtek.
Ám mégsem jutottam teljes bizonyosságra, így tovább kérdeztem: „Úr Jézus, amikor közöttünk voltál a földön, az emberek Benned találkoztak az Atyával, és látták az Ő munkáját Általad. De Téged megfeszítettek, meghaltál és feltámadtál, majd felmentél a mennyekbe, így hát Istennel már nem találkozhatunk. Hol van Isten most, ebben az órában?” Jézus egy másik igét adott a szívembe válaszul:
„És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt, és nem ismeri őt; de ti ismeritek öt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. ” (János 14,16-20)
Jézusnak e szavai azonnal világosságot hoztak számomra, mert megtudtam belőlük, hogy az Atya és a Fiú, mindketten szívembe költöztek a Szent Szellem által akkor, amikor Jézust Megváltóként befogadtam az életembe. Attól a perctől kezdve szilárdan megálltam a Sátán kísértéseivel szemben. Isten eloszlatta szívemben a kétely felhőit. Ezzel kapcsolatban azt mondta Jézus: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk." (János 14,23)
