Egy másik alkalommal egy pásztor tizennégy éves fiában találkoztunk újra a büszkeség szellemével. A szellem úgy manifesztálódott, hogy a fiú mellkasát természetellenesen megnövelte. A fiú maga semmiképpen sem tehette ezt saját magától. Természetfeletti volt az egész. Úgy nézett ki a fiú, mint egy gyík, amelynek akkorára duzzad a torka, mint egy lufi.
Pál azt írja a korinthusiaknak: „Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna” (1Korinthus 5:2). „Rajtunk tanuljátok meg, hogy annak felette a mi írva van, hogy senki se fuvalkodjék fel [a görög phusioo azt jelenti: büszkeségtől felfuvalkodni] az egyikért a másik ellen.” (1Korinthus 4:6)
A sátán és a démonai természetüktől fogva felfuvalkodottak. A színpad közepén akarnak állni, hogy mindenki hallja a hangjukat, még akkor is, ha a kiűzetés küszöbén vannak. Üres hencegéssel vannak tele.
Egy ember szabadításakor a démonok rajta keresztül kezdenek beszélni és hencegni:
- Én erősebb vagyok nálad. Soha nem fogsz kiűzni engem innen! Úgyis elfáradsz, lefekszel aludni, de én itt maradok. Sőt, sokkal erősebb leszek, mint annakelőtte!
- Te csak egy felfuvalkodott szellem vagy! Jézus vére erősebb nálad! Megparancsolom, hogy távozz Jézus nevében!
- De hová menjek? – vinnyogta a büszke szellem, miközben kitakarodott.
Hová mennek a démonok? Jézus azt tanította: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.” (Máté 12:43) Minden dicsekvésük és szájhősködésük hiábavaló. Jézus azt mondta:
„Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” (Lukács 10:19)
A DÉMONOK ELISMERIK A VÉRBEN REJLŐ ERŐT
„Legyőzték őt a Bárány vérével” (Jelenések 12:11)
Még nem olyan régóta foglalkoztunk a démonok kiűzésével, amikor észrevettük, Jézus vérének hatalmas ereje mennyire megrémíti és legyőzi a démonokat. Libbie, a menyünk, nagyon tanítható volt és éhezett Isten dolgai után. Amikor megosztottuk vele a szabadítás igazságát, azonnal készen állt elfogadni. Amikor elkezdtük előhívogatni a zaklató démonokat, azonnal a földre vetették őt. Ott térdeltem a vonagló teste mellett, és emlékeztettem a démonokat a vér erejére. A megszólított démon hangosan így kiáltott:
- Ne beszélj nekem Jézus véréről! Ki nem állhatom! Olyan erővel rendelkezik, amilyennel mi nem. Olyan vörös, olyan meleg, olyan élő! Mindent betakar.
Nem a démonoktól tanulunk teológiát, mert tudjuk, hogy hajlamosak a hazugságra. Ugyanakkor, ha a démonok a Felkenttel és az Ő vérének erejével szembesülnek, azonnal hangosan megvallják az igazságot, teljesen olyanok, mint akik már maguk is szembetalálkoztak Jézussal.
„Mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.” (Márk 1:24)
Utána megkérdeztük a menyünket, mit tapasztalt a szabadítás alatt. Hallotta, amint rajta keresztül beszél a démon, ugyanakkor a lelke teljes békességben volt.
- Papa (így hívott engem) annyi szeretetet láttam a szemedben. Jézus szeretetét láttam a szemedben.
Micsoda leckét kaptam! Amikor szabadító szolgálatot végzünk, terrorizáljuk és legyőzzük a démonokat, ugyanakkor Jézus szeretetével és békességével is szolgálunk a szabadulók felé.
Fordította: Berényi Irén
