Ahhoz, hogy teljes látásunk legyen az Istennek a Földre, emberiségre vonatkozó terve ellen munkálkodó, több évezredes világi és vallásos rendszer természetéről, tekervényes történelmi útjáról, szükséges, hogy Isten Igéje által felfedjük a Babilón mögötti szellemvilágot. Ésaiás próféta könyve 14. részének 4. versétől egy gúnydalt olvashatunk a vereséget szenvedett Babilón királyáról. A királyt Isten Igéje nyomorgatónak nevezi, akinek az uralmi térsége a szolgaság házával azonos. Tevékenységének köréhez tartozott a népek büntetése, kegyetlen elnyomásuk és üldözésük.
A zsarnok király vereségének és bukásának az egész föld örül, sőt a kárhozat helyére való érkezésekor a már őelőtte vereségre, kárhozatra ítélt nemzeti, állami és pártvezetők népes tábora is tudomásul veszi szellemi diktátoruk dicstelen végzetét. Az alvilágban (hádész) politikai, világi nagyságok, hatalmasságok fogják ismertetni a bukott királlyal az árnyékvilágban elfoglalt pokoli helyzetét, pozícióját. A 12. versből megtudhatjuk a bukott Babilón királyának személyazonosságát: ő Lucifer, az angyali fejedelem, akiből Isten ellensége, Sátán lett, miután fellázadt az örökkévaló Isten ellen. A Sátán Ésaiás próféta általi megnevezéséből nyilvánvalóan következik az, hogy Babilón a Sátán uralmi térsége, az ő városa, amelynek a földön való fölépítését az Isten ellen lázadó emberiség először Bábelben kezdte el, de akkor Isten természetfölötti beavatkozása megakasztotta a munkálatokat.
A 13. és 14. versekben olvashatjuk Babilón királyának lázadó programját, amelyet Luciferként az ember teremtése előtt tűzött ki vakmerően önmaga elé. Ez az öncél, az önmegvalósítás, önfelmagasztalás, öndicsőítés, önistenítés, önimádás programja minden Sátánt követő lény bukásának prototípusa, vagyis minden szellemi és emberi romlás, bukás oka: amikor a teremtmények önmaguk erejéből akarják magukat egy magasabb létezési szintre felemelni. Ezt a téveszmét tartalmazza az evolucionista antropológia is, mely szerint az ember egy alacsonyabb rendű életből fejlődött ki. Szerintük az ember mint a fejlődés csúcspontja önmaga bírája, tetteinek végcélja, ezért mindenféle más, Istentől kapott objektív szellemi és erkölcsi törvény értelmetlen és felesleges, mert ezek akadályozzák az ember önmegvalósítását.
A gonosz szellemi lénynek, Sátánnak a jelenlegi üdvkorszakban még a magasságban van a főhadiszállása, és onnét mint „a levegőbeli hatalmasság fejedelme" gonosz, tisztátalan szellemek által uralja és irányítja az emberiség Isten Igéje ellen lázadó részét (Efeszosziakhoz írt levél 2:2). A lázadó ember gondolkozása, életcéljai, motívumai végső soron Lucifer téveszméiben és célkitűzéseiben gyökereznek, még akkor is, amikor az ember kifejezetten földi dolgok felé orientálódik. Sátán legfőbb történelmi terve az, hogy az Ábrahám Istenét kizáró, Jézus Krisztust megtagadó népekből s azok civilizációiból és vallásaiból az egész földre kiterjedő egységes szervezetet hozzon létre, amely által az Isten jelenlétét képviselő népeket és embereket (Izrael, egyház) kiszorítsa a földről. A Szentírás ezt az egységes világorganizmust is Babilónnak nevezi, amelynek fő uralkodója, királya a Sátán.
BABILON KIRÁLYNŐJE
Babilón királynőjéről szintén Ésaiás próféta könyvében olvashatunk, a 47. fejezetben. A Szent Szellem hosszú ruhás hölgyet állít elénk, akinek az arcát fátyol borítja, és szűz leányhoz hasonlít. Hatalmi pozíciója a királyi trón. Az Isten Igéje azonban a felszín alatti valóságot is felfedi előttünk.
A szövegből megtudjuk, hogy Babilón úrnőjét Isten leveti pozíciójából, mert valójában nem szűz, hanem bujálkodó, kegyetlen zsarnok, aki kizárólagos uralomra tör az országok fölött. Babilón önelégült királynőjének fő jellemvonása az álnokság. Mást mutat kívül, mint ami a bensőjében van. Formáját nézve pozitív, vonzó személynek mutatkozik, de Isten Igéje megvilágítja visszataszító, romlott belső természetét is.
Ki ez a királynő? Nagy nehézségbe ütközik a próféta által ábrázolt személyt konkrét történelmi szereplővel azonosítani, ugyanis a 47. fejezetben szereplő „káldeusok leánya", „országok úrnője", „Isten népének elnyomója és megnyomorítója" képek (5-6. versek) egyetlen babiloni királynéra sem illenek. Ezért más írásmagyarázókkal együtt azt vallom, hogy Isten embere ebben a részben egy olyan hatalmas, gonosz szellemi lényt ír le, akinek uralma, küldetése, tevékenysége a történelmi és szellemi Babilonnal egyaránt kapcsolatos. E gonosz szellemi lény természete, magatartása leginkább Izrael királyának, Akhábnak a feleségével, Jézabellel hozható analógiába, valamint a Jelenések könyve 17. fejezetében ábrázolt nagy „parázna asszonnyal", aki azonos Babilonnal is. Jézabel mint szellemi lény feltűnik az Újszövetségben is, a Jelenések könyve 2:20-ban.
Az Ige itt Jézabelt olyan vallásos hitetőnek, tévtanítónak ábrázolja, aki a keresztény egyházban Babilón fő tevékenységeit, a bálványimádást és a szexuális tévelygést képviseli. Az Ésaiás könyve 47. fejezetéből azt is megtudhatjuk az álnokság mesternőjéről, hogy sátáni küldetéséhez tartozik a varázslás, igézés, asztrológia, jövendőmondás, vagyis az ördögi tudományok támogatása, védelmezése. Babilón királynője sem fogja elkerülni Isten ítéletét, bár több évezredes sikeres vallási, szellemi szemfényvesztése miatt azt gondolja, hogy végzete nem éri utol.
Ha figyelembe vesszük Sátán királyságának a szerkezetét, joggal feltételezhetjük, hogy a női képben lefestett babilóni gonosz angyal a Sátán közvetlen alárendeltségébe tartozik, és fő feladatai között szerepel, hogy hamis istenkultuszokat, vallási rendszereket találjon ki, és ezekről okkult tevékenységek által információt adjon az emberiség Isten Igéje ellen lázadó részének. Így az aposztáziában élő emberek elméjében az ördögi tudomány által olyan gondolatokat, koncepciókat épít fel, amelyek az igazi Isten megismerésében és Jézus Krisztus megváltásának elfogadásában akadályozzák őket.
Babilón királynője bizonyos történelmi időszakokban uralmi helyzetbe kerül az emberiség életében. Ilyenkor a kinyilatkoztatott igazságtól idegen életformák kerülnek többségbe. A történelem más korszakaiban pedig háttérben marad, a kor uralkodó szelleme mögött, s befolyási övezete a Földön élő emberiség kisebb részére terjed ki. Az utolsó időkben Babilón királynőjének sátáni feladata az lesz, hogy az antikrisztusi világbirodalom számára előkészítse az Isten Igéje ellen lázadó világot.
Forrás: Új Exodus Magazin
