Összhangban azzal az állításával, hogy a csillószőrt nem lehet evolúciós fogalmakkal magyarázni, Behe demonstrálja az e témáról szóló irodalom csődjét. Miután részletes és alapos kutatást folytatott több ezer szakfolyóiratban, erre a következtetésre jutott: „A molekuláris evolúció nem a tudományos tekintélyen alapul. A tudományos irodalomban - tekintélyes folyóiratok, szakfolyóiratok vagy könyvek - nincs olyan publikáció, amely leírná, hogyan ment vagy mehetett végbe bármely valódi, bonyolult biokémiai rendszer molekuláris evolúciója. Vannak olyan állítások, hogy ilyen evolúció végbement, de az erre irányuló kísérletek és számítások egyiket sem erősítik meg ... az összehasonlítási sorozatok és a matematikai modellek ellenére a molekuláris evolúció soha nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogyan jöttek létre az összetett struktúrák. Valójában a darwini molekuláris evolúció elméletét nem publikálták, így el kell tűnnie."
De még ezek a nehézségek is eltörpülnek, amikor elérkezünk a legnagyobb problémához. Ez azzal a móddal kapcsolatos, ahogyan a fehérjék az aminosavakból felépülnek. Mert a fehérjék nem úgy készülnek, hogy a helyes arányban összekeverjük a megfelelő aminosavakat, ahogy egy szervetlen savat összekeverünk egy lúggal, hogy sót és vizet kapjunk. A fehérjék aminosav-molekulák hosszú láncaiból állnak, és jellemző tulajdonságuk, hogy ezeknek az aminosavaknak pontosan a megfelelő helyen kell lenniük a láncban. Vagyis nemcsak a jelenlétük fontos, hanem a sorrendjük is; mint ahogy egy szó betűinek vagy egy számítógépprogram karaktereinek is helyes sorrendben kell lenniük, hogy a szó azt jelentse, amit jelentenie kell, ill. hogy a program működjön. Ha akár egyetlen betű is rossz helyen van, a szó mást jelent vagy értelmetlen. Ugyanígy elég egyetlen helytelen billentyűleütés, és a program nem fog működni. Az aminosavaknak ez a tulajdonsága - vagyis hogy megfelelő sorrendben kell lenniük - világossá teszi számunkra azt az óriási különbséget, ami az élő sejt komplexitása és egy kristály vagy hópehely rendezettsége között van. Elsősorban az élő rendszerek komplexitása motiválta Klaus Dose-t, az élet eredetének kiváló kutatóját, hogy a következő értékelést adja: „A kémiai és molekuláris evolúció területén végzett 30 évnyi kísérletezés nem vitt közelebb az élet eredete problémájának megoldásához, csak a probléma hallatlan nehézségének megértéséhez. Jelenleg a fő elméletekről és kísérletekről folytatott viták vagy patthelyzettel, vagy a tudatlanság beismerésével végződnek” („The Origin of Life: More Question than Answers” [Az élet eredete: több a kérdés, mint a válasz], Interdisciplinary Science Reviews [Interdiszciplináris tudományok szemléje/, 1988, 13, 348. o.).
A biológiai komplexitás a tervezés legmeggyőzőbb bizonyítéka. Megadunk még egy példát: ha egy papírdarabra tinta ömlik, egy komplex esemény valósul meg - elenyészően kicsi annak a valószínűsége, hogy az összes lehetséges tintapaca közül éppen ezt kapjuk. De a tintapaca komplexitása nem specifikus. Ha viszont valaki tintával egy üzenetet ír a papírra, az specifikus komplexitás. Az előbbit a véletlennek tulajdonítjuk, míg az utóbbit - gondolkodás nélkül - intelligens tevékenységnek.
Az élő sejttel kapcsolatos egyik legmélyebb felfedezés, hogy a sejt fehérjéinek struktúrájában pontosan ezt a fajta nyelvszerű, specifikált komplexitást találták meg. Ez a struktúra a sejtmag DNS-ének struktúrájáig követhető nyomon. Az élő sejt nem pusztán anyag - információval teli anyag. A DNS egy tervrajzhoz hasonlóan tárolja azokat az utasításokat, amelyek a funkcionális szervezet fehérjéinek felépítéséhez szükségesek. A DNS egy számítógép mágneslemezéhez hasonlóan tartalmazza egy meghatározott termék előállításához szükséges információ-adatbázist. Az emberi test tízbillió sejtjének mindegyike tartalmaz egy adatbázist, amely nagyobb mint az Encyclopaedia Britannica (a standard angol nyelvű 30 kötetes enciklopédia).
Az élő sejttel kapcsolatos egyik legmélyebb felfedezés, hogy a sejt fehérjéinek struktúrájában pontosan ezt a fajta nyelvszerű, specifikált komplexitást találták meg. Ez a struktúra a sejtmag DNS-ének struktúrájáig követhető nyomon. Az élő sejt nem pusztán anyag - információval teli anyag. A DNS egy tervrajzhoz hasonlóan tárolja azokat az utasításokat, amelyek a funkcionális szervezet fehérjéinek felépítéséhez szükségesek. A DNS egy számítógép mágneslemezéhez hasonlóan tartalmazza egy meghatározott termék előállításához szükséges információ-adatbázist. Az emberi test tízbillió sejtjének mindegyike tartalmaz egy adatbázist, amely nagyobb mint az Encyclopaedia Britannica (a standard angol nyelvű 30 kötetes enciklopédia).
