János 1: 1-3, 14; I.János 1: 1-2. "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden õ általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
A mi kezdettõl fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk , a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjérõl. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)"
És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az õ dicsõségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsõségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.
A mi kezdettõl fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk , a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjérõl. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;)"
János felülről kezdi a Krisztussal való foglalkozást. A többi evangéliumhoz hasonlóan itt is le van írva az első fejezetben a megírás célja. (Csak egy evangélium létezik: a 4 evangélium az egy evangélium 4 aspektusa).
János azt állítja, hogy Jézus megtestesülése előtt személyes Logosz volt (Jn ev. 1: 14). A Logosz testé lett és ezután már János a megtestesült Logosszal, a történeti Jézussal foglalkozik. János a Logosz kifejezést az Ószövetségből vette át, nem a görög filozófiából.
Logosz = beszéd. Az Ige teológiai műszó, János a „logosz”-t használta, mely beszédet jelent. Kezdetben volt a Beszéd. A beszédben mindenki a legbelső lényegét osztja meg. Nem vagy más, mint a beszéded. A beszéd isteni tulajdonság, szent dolog. A Logosz, a Beszéd maga is Isten volt. Jézus Krisztus elsőbbséget élvez, mivel előbb született, létezett mindennél.
A Logosz jelentéstartománya széles. Magában foglalja a
János azt állítja, hogy Jézus megtestesülése előtt személyes Logosz volt (Jn ev. 1: 14). A Logosz testé lett és ezután már János a megtestesült Logosszal, a történeti Jézussal foglalkozik. János a Logosz kifejezést az Ószövetségből vette át, nem a görög filozófiából.
Logosz = beszéd. Az Ige teológiai műszó, János a „logosz”-t használta, mely beszédet jelent. Kezdetben volt a Beszéd. A beszédben mindenki a legbelső lényegét osztja meg. Nem vagy más, mint a beszéded. A beszéd isteni tulajdonság, szent dolog. A Logosz, a Beszéd maga is Isten volt. Jézus Krisztus elsőbbséget élvez, mivel előbb született, létezett mindennél.
A Logosz jelentéstartománya széles. Magában foglalja a
- ki nem mondott belső gondolatokat is = kimondás előtti bölcsesség, értelem, nem csak maga a kimondás
- benne volt az is, amit a szavak jelentettek, vagy hordoztak, maga a dolog
- magát a kimondott gondolatot.
Héber Logosz megfelelői:
CHOCHMA = bölcsesség, értelem, a szavakat még nem mondjuk.
DAVAR = hangzó beszéd, illetve a beszéd tartalma, a dolog maga.
Krisztus az ember és Isten közötti kapcsolatban közvetít, Őáltala Isten szól. A Logoszon kívül nincs Isten, a Logosz Isten szava. Ott van Isten jelenléte, ahol a Logosz van. Az Atya Isten természetének és akaratának személyes hírül adója a Logosz. A Logosz már megvolt, mielőtt bármi lett volna. A Krisztus, Isten Fia, a Logosz azonos Istennel. Az Atya Krisztusban teremtette a látható világot és a világkorszakok Őáltala változnak. Ezért nem szabad se a zsidó-keresztény identitásba, se a fundamentális-nemzeti identitásba menekülni. Krisztusba teremtette Isten a világkorszakokat és Őbenne állnak fenn.
Péld. 8: 22-32. „Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, (Örök időktől fogva felkenettem) kezdetben, a föld keletkezése előtt. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!"
A logosz preegzisztenciáját és létezését itt a teremtésben jelenti ki az Ige. A Logosz megelőzte a teremtést és jelen volt a teremtésben.
Kolossé l. 1:15-19. „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;”
Zsid. 1:2-3. „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban."
Krisztus Isten dicsőségének tükröződése a mennyben és a látható világban is. Isten valóságának képmása. Tehát a láthatatlan Isten jelenlétét hordozza magán, teszi láthatóvá. Az Ószövetségben a Szent Szellem által kinyilatkoztatott Igén keresztül valósult meg.
- benne volt az is, amit a szavak jelentettek, vagy hordoztak, maga a dolog
- magát a kimondott gondolatot.
Héber Logosz megfelelői:
CHOCHMA = bölcsesség, értelem, a szavakat még nem mondjuk.
DAVAR = hangzó beszéd, illetve a beszéd tartalma, a dolog maga.
Krisztus az ember és Isten közötti kapcsolatban közvetít, Őáltala Isten szól. A Logoszon kívül nincs Isten, a Logosz Isten szava. Ott van Isten jelenléte, ahol a Logosz van. Az Atya Isten természetének és akaratának személyes hírül adója a Logosz. A Logosz már megvolt, mielőtt bármi lett volna. A Krisztus, Isten Fia, a Logosz azonos Istennel. Az Atya Krisztusban teremtette a látható világot és a világkorszakok Őáltala változnak. Ezért nem szabad se a zsidó-keresztény identitásba, se a fundamentális-nemzeti identitásba menekülni. Krisztusba teremtette Isten a világkorszakokat és Őbenne állnak fenn.
Péld. 8: 22-32. „Az ÚR útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, (Örök időktől fogva felkenettem) kezdetben, a föld keletkezése előtt. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel. Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem; amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem. Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött. Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai, amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait, én már mellette voltam, mint kedvence, és gyönyörűsége voltam minden nap, színe előtt játszadozva mindenkor. Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben. Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!"
A logosz preegzisztenciáját és létezését itt a teremtésben jelenti ki az Ige. A Logosz megelőzte a teremtést és jelen volt a teremtésben.
Kolossé l. 1:15-19. „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, a mi van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. És Ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség;”
Zsid. 1:2-3. „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, ült a Felségnek jobbjára a magasságban."
Krisztus Isten dicsőségének tükröződése a mennyben és a látható világban is. Isten valóságának képmása. Tehát a láthatatlan Isten jelenlétét hordozza magán, teszi láthatóvá. Az Ószövetségben a Szent Szellem által kinyilatkoztatott Igén keresztül valósult meg.
Forrás: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine
