A sátorok ünnepe után kezdődött október elején.
Mát 16,13-20. "Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi könyékére ment, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek: némelyek pedig Jeremiásnak vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait: és amit megkötsz a földön, az a mennyekben is kötve lészen, és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. Akkor megparancsolá a tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus."
Legelső esemény Péter vallástétele Cézárea-Filippiben. A várost Heródes Fülöp építtetett a császár tiszteletére, innen a neve is. A 3. galileai szolgálata földrajzilag egy csillagtúra-szerű levonulás Jeruzsálemig, az időszak a templomszentelési ünnepén ér véget. Októbertől decemberig tart a korszak. (sátoroktól hanukáig). Néha megállt egy-egy helyen pár hétig. Főbb állomások:
- Kapernaum (itt történt hogy a halból szedték ki a templomadót)
- Perea. A zsidók féltek Galileából Júdeába menni Samárián keresztül. Ezért mentek Galileából Gadarán keresztül a Jordán mentén Pereába, és Jeruzsálem magasságában újra a Jordánon keresztül vissza Jeruzsálembe. Ez volt Jézus útvonala is. A tanítványok meg akartak szállni Szamáriában, de mikor Szamáriában megtudták, Jeruzsálembe mentek, nem engedték be őket megszállni (ekkor akartak tüzet hozni a falvakra a tanítványok).
Mit csinált ez alatt az időszak alatt Jézus?
Két hónap alatt összesen 4 gyógyulás: 10 leprás, epilepsziás, vízkóros, 18 éve görbe asszony meggyógyítása. Ez hangsúlyeltolódás! A hangsúly átkerült a tanításra. A korábban megszűrt hallgatóságot, akik elkötelezett tanítvánnyá váltak, elkezdte őket mélyebb tanításokba, látásokba bevezetni (Luk. ev. közepén található tanítások ezek: tékozló fiú, hamis sáfár, hamis bíró stb.)
A korszak lényege: mély látások, tanításokat isten csak már isten iránt, és munkásai iránt mélyebben elkötelezett tanítványokkal osztja meg.
A templomszentelés ünnepe újabb belső határvonal.
Máté 19,1-2. "És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elment Galileából, és ment Júdeának határaiba a Jordánon túl; és követte őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket."
Az új korszak felmenetel Pereából húsvétra Jézus kivégzésére. Jézus a templomszentelés után azonnal visszament Pereába. Az utolsó korszak tulajdonképpen a visszamenetel Jeruzsálembe. Eseményei az útvonallal függenek össze. Jerikón keresztül kellett átmennie:
lázár halálhírére indul el Jeruzsálembe előtte tanácsot adott, pásztorolt embereket. Mikor hallotta a hírt, két napot még Pereában maradt, de két nap múlva elindult Betániába. Jerikón át megtérítette Zákeust, majd a vak Bartimeust és társait. Betánia a következő állomás, ahol Lázár már 4 napos halott volt, akit feltámasztott, ez annyira megdöbbentette az ottani jeruzsálemi farizeusokat, hogy Jézusnak egy másik faluban kellett megszállnia. Néhány nap inkognitó után a Szentírás 6 nappal a kereszt előtt elkezd visszaszámolni.
6. nap: 2. megkenetés, Mária Lázár testvére megkente Jézus lábát, haját
5. nap. Szamárháton Jeruzsálembe, messiásként ünnepelték
4. nap: Megátkozta a fügefát, majd a városban másodszor kiűzi a kufárokat.
3. nap: fügefa kiszáradása, hit ajándéka tanítás
2-1 nap: utolsó idők példázata, özvegy két fillére.
Tanulság:
Lázár feltámasztása összefüggésbe van a felmenetel korszakkal. Felmenetel célja az, hogy előkészítse Jeruzsálem városát a messiás kivégzésére és a keresztre feszítés eseményére. Mindenki tudja meg hogy Jézust senki mással nem lehet azonosítani, csak a messiással, ha ennek ellenére keresztre feszítik, senkinek nincs mentsége. Ez a Jézus Dávid fia, a messiás, nem szadducceus. Nem zelóta stb. ez lázár feltámasztása körül lett nyilvánvalóvá. Lázár feltámasztása azért más,mert messiási csoda volt a 4 napos hulla miatt. A zsidó rabbik korábban megfigyeltek egy dolgot: ha valaki meghalt, megállt a szíve, volt, hogy visszatért az életbe. 3 napos hulla még tért vissza, de 4 napos már nem. Tanítás lett ebből, hogy aki egy 4 napos hullát visszahoz, az csak a messiás lehet. 3 napot lehet a szelleme egy embernek a teste körül, de 4 napot már nem!
Következtetés: senki sem vonhatja ki magát a felelősség alól, aki a keresztre feszítésnél ott volt. Addigra már mindenkinek nyilvánvalóan tudnia kellett, hogy Jézus nem más, mint a messiás. Nem volt azonosítható egy vallási csoporttal sem, pontosan ezért szállt szinte szájbarágós vitába szolgálata végén a Templom csarnokaiban minden vallás képviselőjével. A Szentírás ezt nagyon didaktikusan fel is jegyzi. Ezekkel a vitákkal tette Jézus nyilvánvalóvá, hogy egyetlen akkori csoporthoz sem tartozik, hanem Ő nem más, mint a Messiás maga. Például azért volt fontos, hogy mit válaszol arra, hogy fizetni kell-e adót vagy sem, mert ha azt mondta volna, hogy nem, a farizeusok egyből beazonosították volna:Te lázadó Zélóta vagy, amúgy is Galileából jöttél, és ott mindenki lázadó, nem fizetnek adót!
Ezért volt tehát fontos, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyen Jézus valódi identitása. Jeruzsálembe való bevonulásakor ezt az extázist látjuk is: olajfaágakat, köntösöket terítettek az útra. Ez az óriási extázis Lázár feltámasztásából is adódott, mert egyértelművé vált, hogy Jézus kicsoda valójában. Ebben a felajzott, Lázár feltámasztásának hírétől zajos messiásváró jeruzsálemi közegbe érkezett meg Jézus, ahol azonban pár napot követően tanítványai is elhagyták. A messiás keresztre feszítése tehát kollektív felelősség, mindenkinek tudnia kellett, hogy kit akar megfeszíttetni!
Péter a Pünkösd utáni prédikációjában ezért utal arra, hogy Jézus Ő az, akit ti megfeszíttettetek, de ha megtértek, a nyomás és a felelősség lemegy az életetekről!
Források: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine
