2020. január 9., csütörtök

Frank Hammond Frank Marzullo történetei 9.

A SÜKETNÉMA MEGSZABADUL AZ ÖRÖKÖLT ÁTOKBÓL

Ida Mae és én a Tennessee-beli Chattanoogában szolgáltunk, Tom Sleepe pásztorral együtt. Ez volt a legelső alkalom, amikor az átokról tanítottunk. Volt a gyülekezetben egy tizennégy éves fiú, aki születésétől fogva süket volt. Az édesanyja előre hozta, hogy imádkozzunk érte. Ida Mae a tudás beszédét kapta, mely szerint a süketség egy átok eredménye, mivel az édesanyja jövendőmondással foglalkozott.

Ida Mae megkérdezte az édesanyát, valóban foglalkozott-e jóslással.

-Igen, - válaszolta – mielőtt megtértem, nagyon gyakran jósoltam embereknek.

Ez volt tehát az örökölt átok forrása, a bálványimádó jövendölés bűne miatt, mert „megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig”. (2Mózes 20:5)

Az anya soha nem tett bűnvallást, tehát mi szolgáltunk felé először, hogy kihozzuk az átokból. Aztán Sleepe pásztor a fiú fülébe tette a mutatóujját, és megparancsoltuk a süketség szellemének, hogy távozzon. Egy köhögéssel ki is jött a szellem. A fiú életében először hangokat hallott. Valaki egy kazettáról zenét kezdett játszani a gyülekezet hangberendezésen, a fiú elmosolyodott, és a zene ütemére bólogatni kezdett.

Másnap az anya felhívta Tom pásztort. Dicsérte az Urat, a fiú még mindig hallott. Születésétől kezdve néma volt, mert semmilyen hangot sem hallott. Most megtanulhat beszélni. Mindannyian hálát adtunk az Úrnak ezért a csodás gyógyulásért.

FRANK MARZULLO TÖRTÉNETEI

A SZENT SZELLEM MINDENT TUD!

Evelyn és én Bridgeportban, Connecticutban szolgáltunk egy szabadító szemináriumon néhány évvel ezelőtt. A szemináriumon részt vettek olaszok is, akik egy szót sem értettek angolul. Olaszul beszéltem velük, megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy a megbocsátás mindenképpen szükséges a szabadulás átvételéhez.

Azt mondtam a hölgynek:

-Megmutatom, hogyan kell csinálni. Mondja azt: Giovanni, Maria és Alfredo, én megbocsátok nektek. (Csak úgy találomra mondtam néhány nevet)

-Pontosan így van – nézett rám csodálkozva – pontosan ők azok, akik annyi gondot okoztak nekem! Giovanni és Maria az unokatestvéreim, Alfredo pedig a testvérem. Honnan tudta ezt?

- A Szent Szellem mindent tud! – válaszoltam. Dicsőség Istennek, a hölgy megbocsátott, és átvehette a szabadítást.

TEGYEN OLYAN DOLGOT, AMIT KORÁBBAN NEM TUDOTT

Frank és Ida Mae valamint én éppen befejeztük a szolgálatot Caliban, Kolumbiában, és Randy MacMillan pásztor azt javasolta, hogy útközben hazafelé álljunk meg San Andres szigetén. Van ott egy testvérgyülekezete. San Andres egy csodaszép kis sziget Nicaragua partjainak közelében. Csodálatos időt töltöttünk ott, hatalmasakat úsztunk a Mexikói-öböl türkizkék vizében. Nyugalmas hely volt.

Az épület második emeletén volt az a terem, ahol a gyülekezet felé szolgáltunk, és mire odaértünk, a terem már tömve volt emberekkel, köztük egy kerekesszékben ülő hölggyel. Az istentisztelet végén imádkozni kezdtünk a szükségben levőkért.

Odamentem a kerekesszékben ülő hölgyhöz, és imádkoztam érte. Majd azt mondtam neki:

-Tegyen valami olyan dolgot, amit eddig nem tudott. Erre nagy kínkeservesen feltápászkodott, felállt a székéből, és kiment a teremből, le a lépcsőn, és soha többé nem láttuk őt. Soha nem jött vissza. Olyat tett, amit korábban soha.

Fordította: Berényi Irén