A deizmus az európai emberek világnézete, amely az animizmusra épült, elnyomta azt. Alapvetően materialistává tette az embereket. Pontosan ellentéte az animizmusnak. A deizmus élesen szétválasztja a természetes és természetfeletti világot. Elfogadja Isten létezését, de tagadja annak beavatkozását a látható világba. A látható világ történéseit anyagi dolgokra, természetes dolgokra vezeti vissza.
Tagadják, hogy a természetfelettinek lenne befolyása a természetes dolgokra. A történéseket anyagi okokra vezetik vissza. Ez a felfogás a földi élet távlatába gondolkodik, alapvetően materialista, nem gondolkodik az örök élet távlatában. Akkor is materialista, ha elfogadja Isten létezését.
A nyugati világban és Európában ez a gondolkodás úgy jött létre, hogy nagyon régen, kb. 2600 évvel ezelőtt az európai gondolkodást megalapozó görögök megelégelték azt, hogy ezektől az animista szellemektől állandóan rettegni kell. Az embereket azzal nyomorgatta az örökölt világnézetük, hogy a világ tele van szellemi lényekkel, akik teljes mértékben meghatározzák földi sorsukat (görög mitológia, ez teljességgel animizmus). Az emberek rettegtek a láthatatlan szellemi világtól. Hiába tanulok, nem vagyok ura a sorsomnak.... nem tehetek semmit ellene (mojra: sors istennők a görög animizmusban, akik fonják az élet, a sors fonalát. Görög boldogság: eudaiomonia - jó démon. Boldogtalanság: kakodaimonia - rossz démon.)
Erre elindult a régi görögökben egy lázadás. Sehol máshol a világon ilyen nem történt! Indiánok, afrikaiak, stb. nem foglalkoztak ezzel. Azért zártak be minket őseink a materializmusba, mert megunták életük ilyen irányítását. Pl. kizárták, hogy van élet a halál után. Ezt Epikureus találta ki. Pál vitatkozott is az epikureusokkal. Azt mondták, hogy nincs élet a halál után, amíg pedig az ember a földön él, az istenek nem foglalkoznak vele: a természetfeletti világ kirekesztése. Az európai gondolkodás elkezdett a földi élet távlatában gondolkodni. Kirekesztette az örök életet, és a természetfeletti megnyilvánulását a természetes világban. A materializmus kialakítása az animizmussal szemben történt. Ennek jó oldala, hogy kiszorították a babonaságot és az okkultizmust. Rossz oldala, hogy bezáródtunk a deizmus, materializmus csapdájába. Ebben a kultúrában nőttünk fel. Bármi történik, mindent természetes dolgokra vezetünk vissza, ok-okozati összefüggések, következtetések, stb. Ezek be vannak ágyazódva a lelkedbe, nem engedik, hogy nyitottá válj a csodákra, a paradoxonokra, hogy megnyilvánuljon a láthatóban valami nem logikus módon! Minden mögött logikát keresel. Ez a gondolkodás bezár a csodákkal szemben úgy, hogy nem is veszed észre. Nem tudod a lelked mélyéről felfogni, hogy a természetfeletti világ megnyilvánul a terméseset világban és van a kettő között átjárás.
A deista gondolkodás lényegi magva a materializmus, ami azt tanítja, hogy nincsenek szellemi tényezők, azok nem avatkoznak be életünkbe, ezért csak a földi élet távlatában kell gondolkodni.
Másik következménye a relativizmus: nincs olyan külső erkölcsi törvény vagy isteni parancsolat, amihez szabni kell a cselekedeteinket, ami az embernek tetszik, azt cselekedje meg. A rosszat s a jót nem tudom viszonyítani egy abszolút igazsághoz. Az ember saját magának a mértéke. Ez az erkölcsi relativizmus.
Harmadik következménye a nihilizmus. Nincs jövőképe, mert a földi élet távlatában gondolkodik. A jelen pillanat miatt lemond a jövőről. Carpe diem = élj a mának. => Hedonizmus.
Marx próbálta felturbósítani ezt a világképet, belevitt eszkatológiát, mint a kommunizmus a Kánaán, a messiási királyság.
Források: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine
