Az életpárti álláspont lényegében egyetlen érv, amelynek alapja az az elképzelés, hogy a magzat ember, és ezt tiszteletben kell tartani. Az elmúlt két évtizedben azonban a döntéspárti álláspont támogatói számos érvet sorakoztattak fel a nők abortuszhoz való joga mellett. A következő szakaszban megvizsgáljuk azt az életpárti álláspontot, amely szerint a magzat fogantatásának pillanatától kezdve emberi minőséggel rendelkezik. Ebben a részben a közéleti és a tudományos fórumokon megfogalmazott különböző döntéspárti érveket tekintjük át. Az abortusz mellett kardoskodók többsége elköveti azt a logikai hibát, hogy bizonyítottnak tekinti a kérdést, vagyis anélkül vonja le a remélt következtetést, hogy igazolná annak érvényességét. A döntéspárti álláspont képviselői például számos érvük helytállóbbnak igazolása érdekében feltételezik, hogy a magzat nem teljes értékű ember. A életpárti álláspont képviselője jogosan hívja fel a figyelmet arra a hibára, hogy a vitatott tényt bizonyítottként kezelik, és a vitát a központi kérdésre, a magzat emberi minőségére összpontosítja.
1. A nőknek jogukban áll azt tenni a testükkel, amit akarnak.
Az, hogy a nőknek jogukban áll azt tenni a testükkel, amit akarnak, messze a leggyakoribb érv az abortusszal kapcsolatos jogok mellett. A nő választáshoz való joga a döntéspárti mozgalom alapelve. A nők magánélethez való alkotmányos joga szempontjából alapvető ez a jog, és a bíróság a Casey-ügyben hozott határozatában ez alapján hivatkozott a nők testi sértetlenségének megőrzésére, valamint az abortusz melletti döntésben az őket illető személyes önrendelkezésre. Sokan, akik személyesen ellenzik az abortuszt, és ők maguk sosem vetnék alá magukat ilyen beavatkozásnak, azzal az indokkal támogatják a nők abortuszhoz való jogát, hogy az ő testükről, tehát az ő döntésükről van szó.
Válaszként megjegyezve, az ember saját teste feletti joga nem abszolút. A legtöbb államban jogellenes a prostitúció, és sehol nem törvényes illegális drogokkal tömni a szervezetünket. Ezenfelül szigorú értelemben véve a magzat nem a nő testének része, hanem genetikailag különálló lény, aki saját genetikai kóddal és a terhesség korai szakaszában saját szívvel és keringési rendszerrel rendelkezik. Számos esetben eltérő nemi identitás is jellemző rá, amely a fogantatás pillanatától meghatározott. Nehezen találnánk magyarázatot a nő testének egy eltérő nemű „részére”, ha a magzatot a női test részének tekintenénk. Ez az érvelés összekever két fogalmat, vagyis azt, hogy a magzat a várandós nőhöz kapcsolódik, illetve a várandós nő része. Abból, hogy a magzat a köldökzsinórral az anya testéhez kapcsolódik, nem következik, hogy olyan módon válik a nő részévé, amelynek eredményeként elveszíti saját külön identitását. Másként fogalmazva az érvelés összekeveri azt, hogy a magzat a nő testében él, vagy annak a része. E két helyzet nem azonos, és a magzat nem válik a nő testének részévé attól, hogy a testén belül él.
A fenti érvelés továbbá bizonyítottnak tekinti a kérdést a magzat természetével kapcsolatban, mivel feltételezi, hogy az nem számít teljes értékű embernek. Ha a döntéspárti álláspont képviselői nem feltételeznék ezt, nem állná meg a helyét az érvelés. A történelem során a nyugati társadalomban az élet és a szabadság (döntés) szembenállása esetén mindig az élet élvezett elsőbbséget. Kizárólag a magzat nem emberi minősége esetén van joguk a nőknek olyan döntést hozni, amely a magzat halálához vezet. Ha azonban a magzat személy, nagyon kevés szabadság élvez elsőbbséget a magzat élethez való jogával szemben. A döntéspárti álláspont képviselője azt felelheti erre, hogy én is bizonyítottnak tekintem a kérdést, mivel feltételezem, hogy a magzat valóban ember. Ez igaz, ezt azonban csak azért teszem, hogy rámutassak az érvelés logikai hiányosságára, vagyis arra, hogy ez a magyarázat kizárólag akkor állja meg a helyét, ha feltételezzük, hogy a magzat nem személy. Csakhogy ez a kérdés áll a vita középpontjában, és az az érv, amely bizonyítottnak tekinti a központi kérdést, nem tekinthető érvényesnek.
