"Igaz, a testünk edzésének is van valami haszna, de sokkal hasznosabb az istenfélelem és az Isten helyes szolgálatának gyakorlása, mert ez mind a jelenlegi, mind a jövendő örök életben áldásokat eredményez."
(1Tim. 4:8)
Azt vettem észre, hogy a legtöbb hívő tudja, hogy ez így van, azonban nem elkötelezett ezen a téren. Tudjuk, hogy a testmozgás jót tesz, erről mindannyian meg vagyunk győződve, viszont nem határozzuk el, hogy rendszeresen mozgunk.
Mit hozunk fel leggyakrabban kifogásként? Azt, hogy nincs időnk.
De kérdezem én, arra van időnk, hogy betegek legyünk? Ha nem szakítunk időt a rendszeres testmozgásra, valószínűleg rá leszünk kényszerítve, hogy időt szakítsunk a betegségekre. Így akarjuk tölteni az időnket?
Milyen hibát szoktunk leggyakrabban elkövetni? Azt, hogy túlságosan megerőltetjük magunkat az elején. Rájöttünk, hogy testi egészségünk fontos ahhoz, hogy Isten tervei meg tudjanak valósulni életünkben a következő tíz évben. Talán néhányan már ezt is mondtuk: "Formába hozom magam akkor is, ha belepusztulok!"
Úgy gondolkodunk, hogy ha valami jó, akkor abból a több csak jobb lehet. Évekig nem végeztünk rendszeres testmozgást, most viszont egy hét alatt formába akarunk jönni! Így aztán halálra erőltetjük magunkat, teljesen kimerülünk és elfáradunk, és a végén feladjuk.
Pedig az egésznek a titka az, hogy eddzük, és ne megerőltessük a testünket. Ha hamarabb szeretnénk formába jönni, hosszabban, és ne erőteljesebben eddzünk. Így hosszú távon is képesek leszünk a kitartó és rendszeres mozgásra.
