4: 18-19. - Aki reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok népnek atyjává lesz, a szerint, amint megmondatott: Így lesz a te magod. És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére;
Ábrahám remélt, pedig nem volt reménysége. A hitet soha ne adjátok fel! Ábrahám elfogadta a tényt, hogy elhalt már az ő teste is és a felesége teste is, és hogy természetes szinten nem lehet gyermekük, mégis hitt az ígéretben!
4: 20. - Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek.
Ábrahám erőt kapott a testébe hit által. Ez nem egy ideiglenes állapot lett Ábrahám testében, mert Sára halála után még 5 gyermeke született. Ábrahám szilárdan állt hitben, nem ingadozott. Ha hiszel Istenben és az Ő ígéreteiben, akkor ezzel dicsőséget szerzel Neki.
A kegyelem ott kezdődik, ahol az emberi képességek véget érnek. Mindaddig amíg te is meg tudsz csinálni valamit, addig nincs szükséged kegyelemre. Ha Isten mond valamit hogy tedd meg, és úgy érzed hogy nem vagy képes rá, akkor lépj ki hitben. Ha elfogadod a kihívásokat és kilépsz hitben, akkor növekedni fog a szellemi életed.
Zsidó 10: 38. - Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.
Az igaz ember hitből él. Kizárólag hit által élhetünk. Ha Isten olyan dolgot mond hogy tegyél meg, amire nem érzel képességet magadban, és nem vállalod a kockázatot hogy hit által belekezdj, akkor fogyatkozásod lesz az isteni életben. Ha kilépsz hitben, akkor lehet hogy az elején tántorogni fogsz, de Isten keresztülvisz téged a nehézségen és győzni fogsz.
4: 22-25. - Azért is tulajdoníttatott néki igazságul. De nemcsak ő érette íratott meg, hogy tulajdoníttatott néki igazságul, Hanem mi érettünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból, Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
El kell hinnünk, hogy Jézus helyettünk halt meg a bűneink miatt, hogy feltámadt a halálból, hogy mi hit által megigazulhassunk. Ami a kereszten történt, azt egy szóval ki lehet fejezni: azonosulás. Először is Jézus azonosult velünk, elfoglalta a bűnösök helyét, Ő lett az utolsó Ádám, elfogadta az egész gonosz örökségét az ádámi fajnak, majd eltemették. Azután feltámadt, mint egy új faj feje. Nekünk pedig el kell fogadnunk, hogy Ő volt a mi helyettesítőnk.
