A Kádár-korszakban, amikorra a Hit Gyülekezete eddigi történetének első fele esett, a gyülekezet puszta léte is politikai kérdést jelentett, mivel a kommunista rendszer a társadalmi élet totális ellenőrzésére törekedve nem tűrte el a szabad, polgári önszerveződést. Az ezt megkísérlő csoportokat változatos eszközökkel igyekezett próbálkozásuktól elrettenteni.
Ilyen körülmények közepette szervezte meg Németh Sándor 1979-ben azt a héttagú karizmatikus imacsoportot, amelyből aztán a Hit Gyülekezete kifejlődött. A közösség úgy tett, mintha vallásszabadság lenne: önállóan szervezve életét, heti két alkalommal tartott istentiszteleti rendet vezetett be, ahol minden érdeklődőt szeretettel látott. Nem csoda, hogy a „budaörsi gyülekezet” néven emlegetett közösség hamarosan magára vonta a hatóságok figyelmét.
„1978-79-ben egymástól függetlenül több, Magyarországon megforduló karizmatikus misszionárius is bátorítja Németh Sándort és társait, hogy hozzanak létre egy független, karizmatikus gyülekezetet. Egy éves várakozás után végül egy természetfeletti gyógyulás jelentette az indító lökést: egy mellrákos asszonyért imádkoztak, akinek az orvosok nem jósoltak többet fél évnél. Az imát követően rohamos javulás állt be nála és életben maradt. Az első vízkeresztség 1979. augusztus 20-án volt a Dunában, az éppen arra haladó sétahajónak nem kis megdöbbenésére.
„Amikor 1976-ban ténylegesen találkoztam az Úrral, hirtelen, minden átmenet nélkül »szektás« lettem, és kettős elutasításnak a tárgya. A »Nagy Testvér« akkor is figyelt: mint később a rendszerváltás után megtudtuk, Budaörsön a szomszédunk házának pincéjét bérelte ki a szolgálat és oda telepítette titkosszolgálati eszközeit. Feltűnt nekünk, hogy kisportolt férfiak járnak a házba, ezért megkérdeztük a tulajdonost, hogy kik ezek az emberek. »A lányom udvarlói« – szólt a válasz. Egyébként a szomszédok kedvesek voltak hozzánk, hitünkről is érdeklődtek, sőt egyikük Jézust is elfogadta Megváltójának, és számos összejövetelünkre átjött; gyermekeinket pedig nyaranta friss cseresznyével és barackkal kínálták. 1989 után vallották be együttműködésüket a hivatallal. (Németh Sándor)”
Források: Hetek, Új Exodus
