Boldogok, akiknek útjuk feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak. Zsoltár 119:1
A 119. zsoltár a Biblia leghosszabb könyve. 22 részből áll és mindegyik a héber abc egyik betűjével kezdődik. Szerzője azért írta, hogy kívülről megtanuljuk, és a zsoltár szavait a szívünkben hordozzuk. Az Úr arra utasít bennünket, hogy az ebben a könyvben leírtakat tanuljuk meg, ne felejtsük el és tanítsuk meg a gyermekeinknek. Ennek a zsoltárnak az egész témája az, hogy Isten Igéje jó és igaz, tiszta és csodálatos. Isten Igéje megtart és kitart melletted, ha te is kitartasz amellett és igaz maradsz a rosszabb időkben is; a kihívások idején és a nehéz időkben; bármennyire is rosszul alakulnak a világban a dolgok. Az egyetlen út a valódi boldogsághoz az Isten parancsolatainak való engedelmesség.
HOGYAN MARADJAK TISZTÁN?
Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? Zsoltár 119:9
Ez a világ egyre szennysebbé és tisztátalanabbá válik. Kísértésekkel találkozunk mindenhol. Mindezek közepette hogyan tartsuk tisztán magunkat? Egyedül nem fog menni; önmagunkban nem rendelkezünk azzal az erővel, hogy tiszták maradjunk. A kísértéseken győzedelmeskedő erőt Isten Igéjében találjuk meg, azáltal, hogy megcselekedjük azt. A Zsoltár 119:11-ben a következőt olvassuk: "Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened." Nem elegendő bemagolni Isten Igéjét; meg kell cselekednünk azt és aszerint kell élnünk és viselkednünk.
AZ ÁLDÁS HATÁRVONALAI
Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. 13 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. 14 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. 15 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. 16 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el. 17 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. 18 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. 19 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. 20 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. 21 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, akik elhajolnak parancsolataidtól. 22 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat! 23 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik. 24 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim. Zsoltár 119:12-24
Emberi világi természetünk nem szereti a szabályokat és a határvonalakat. Természetünkből fakadóan önzőek vagyunk, és mindig saját magunk akarunk dönteni és választani. Az ördög teljesen tisztában van ezzel, és arra használja fel, hogy megtévesszen és leigázzon bennünket. Isten Igéjében azt olvassuk, hogy vagy a bűnnek vagyunk rabszolgája vagy az igazságnak vagyunk szolgái (Róma 6). Figyeljük meg az itt használt szóhasználatot: rabszolga és szolga. A rabszolgának nincsenek jogai és választása - gazdája mondja meg, hogy mit csináljon, és azt kell tennie -, azonban a szolga önszántából veti alá magát gazdája hatalmának. Lehet, hogy úgy tűnik számunkra, hogy "szabadok" vagyunk, amikor testi kívánságainkat kielégítjük és amikor azt tesszük, amit akarunk, de a valóságban egyre jobban a bűn rabszolgájává válunk.
Mindannyiunkat zavarnak a szabályok és azt gondoljuk, hogy azok által korlátok közé vagyunk szorítva, hogy azok irányítanak bennünket vagy hogy valamit elmulasztunk és hogy nem tehetjük azt, amit akarunk. A természetes értelem számára a zsoltáros Isten Igéjén való örvendezése és azon kijelentése, hogy Isten Igéjét követni többet ér az ezüstnél és aranynál és minden más gazdagságnál, furcsán hangzik. Azonban Isten azért adta nekünk az Ő törvényeit és parancsolatait, hogy szabaddá tegyen bennünket - hogy szabadon élvezhessük az életünket Őbenne, és hogy szabadok lehessünk mindabban, amivé Ő akar formálni bennünket! Isten törvényei csak azok a dolgok elé állít korlátot, amelyek ártalmasak a számunkra és megakadályoznak bennünket abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és hogy a legjobbak legyünk. Isten Igéje az Ő egyenes útján őriz meg bennünket, amely örömhöz, áldáshoz vezet, és amely megvédelmez minket attól, hogy a romlás ösvényére térjünk, amely bánatba és halálba torkollik.
TÉRKÉPÜNK ÉS IRÁNYTŰNK
A Zsoltár 119:19-ben a következő olvassuk: "Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat." A jövevény, illetve ideiglenes lakos olyan valaki, aki természettől fogva nem ismeri a terepet és vezetésre - térképre, illetve útvonalra - van szüksége. Mi jövevények és zarándokok vagyunk ennek a világnak a rendszerében. Az útlevelünkbe bepecsételték: "Isten Országa". Most itt élünk, de végső úti célunk Isten jelenlétében van. Isten Igéje olyan, mint egy térkép és útvonalterv is egyben, ami a legbiztonságosabb, legrövidebb úton vezet el bennünket a célállomásunkhoz. Segít abban, hogy elkerüljük az úton elénk kerülő csapdákat és akadályokat. Isten Igéje a mi iránytűnk, ami utazásunk során pályán tart és a megfelelő útirányba terelget minket. Ha figyelmen kívül hagyjuk Isten útvonaltervét és ha nem vagyunk elég bölcsek és nem tanulmányozzuk azt, akkor céltalanul fogunk barangolni az életben, és annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy akár valódi úti célunkat is eltévesztjük.
