2010. november 16., kedd

D.Prince: Róma levél 4. fejezet 2. rész

Isten két módon éri el az embereket. Vagy a körülmetélkedésen keresztül, vagy a hit által. A hit által válunk Isten gyermekeivé és Ábrahám fiaivá. Kizárólag hit által kapunk üdvösséget. Nem hit és még hozzá valami más, csak hit! Vigyázni kell azokkal az emberekkel, akik valamit hozzá akarnak tenni a hithez.

Ábrahám lépései:

1. Hit által elfogadta Isten ígéretét, mindenfajta bizonyíték nélkül.

2. Felismerte, hogy önmagában képtelen arra, hogy létrehozza azt, amit Isten megígért.

3. Ingadozás nélkül az ígéretre összpontosított és ezt Isten igazságként tulajdonította neki, és ennek eredményeként beteljesedett az életében az ígéret.

Nekünk keresztényeknek ugyanezeket a lépéseket kell megtennünk.

4: 13-14. - Mert nem a törvény által adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak örököse lesz, hanem a hitnek igazsága által. Mert ha azok az örökösök, akik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret.

Isten a törvényt Ábrahám után 430 évvel adta. A törvény soha nem volt feltétele az ígéret elnyerésének, amelyet Isten Ábrahámnak tett.

4: 15. - Mert a törvény haragot nemz: ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.

Amikor van törvény, akkor a törvényszegés haragot eredményez. A törvény nem viszi közelebb az embert Istenhez, és nem jobbít meg bennünket.

4: 16. - Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk.

Efézus 2: 8-9. - Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.

A kegyelmet egyetlen módon lehet elnyerni: hit által. Isten a büszkeségtől akar megvédeni bennünket, amit Ő nem szeret. A világegyetem első bűne a büszkeség volt. Nem szabad a büszkeséget eltűrni a gyülekezetben.

4: 17. - (Amint meg van írva, hogy sok nép atyjává tettelek téged) az előtt, az Isten előtt, akiben hitt, aki a holtakat megeleveníti, és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket.

Isten sok nép atyjának nevezte Ábrahámot, pedig ez még egy nem létező állítás volt, nem volt rá bizonyíték, hogy ő tényleg az. Ha Isten mond valamit, az valósággá válik. Mindig ez a hit alapja.