De nézzük tovább, mit mondanak a szövegek a berendezési tárgyakról?
Károli nyomán, de modernebb magyarsággal:
…”arany és ezüst kerevetek álltak az alabástromból, fehér márványból, gyöngyökből és vörös márványból való padlózaton.”
A héber szöveg tanúsága:
…”arany és ezüst ágyak PORFÍR-, márvány-, gyöngy és nemeskőburkolaton.”
Károli az alabástromot felelteti meg a porfírnak (héberül “báhát”), holott az előbbi ugyan a márványhoz hasonló, de akár körömmel is megmunkálható áttetsző gipszfajta, még ez utóbbi ellenállósága miatt kedvelt magmás kőzet, gyakori térburkoló elem. Ami Károli “vörös márványát” illeti: a héber “szoheret” csak annyit árul el magáról, hogy olyan kőzet, amit a márvány mellett használtak belsőépítészeti megoldásként. De még egy fokkal árnyalható a kép az angol fordítás nyomán:
…”az ágyak arany és ezüst, vörös, KÉK, fehér és FEKETE márványpadlón.”
Rendkívül kreatívak a mindig szeles-esős angolok! Igazi színkavalkád! A porfír vörösessége érthető, vulkanikus kőzet, valóban előfordulhat ilyen árnyalatban. A kék márványról - amelynek színét egyáltalán nem jellemzi a héber “sés” kifejezés - nekem csak a márványsajt felé vannak asszociációim, de engedjük meg, hogy ez még beleférjen (a zöld kárpász után már úgysem lepődünk meg semmin). A gyöngy vitathatatlanul majdnem minden nemzet számára fehér, és mit látunk? Fekete márványlapokat! A “szoheret” hapax, egyedül itt fordul elő az egész Bibliában. A szótárak olyan gyökre vezetik vissza, amelynek további derivátumai (egyéb szóelőfordulásai) az utazással, kereskedelemmel, haszonnal kapcsolatosak. Tehát egy biztos: nagyon értékes kőzet. Legyen hát akkor fekete, s nem törjük meg ezen a mindennapi életből nyert színpárok harmóniáját sem: vörös-kék, akár egy postairon // fekete-fehér, mint a legtöbb film 1909 előtt.
***
Eszt 3,8
“Van egy nép elszórva és ELKÜLÖNÍTVE a népek között országod tartományaiban, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől.”
Erről csak nagyon röviden, de nagyon megragadott. Az “elkülönít” vagyis “párád” két jelentésben jön elő a Bibliában. 1) “elválik, elválaszt, elkülönül, szeparálódik” 2) “menekül, szökik”. Itt nyilván az első jelentésről van szó, de megjegyzendő, hogy a másodikból vezetik le a “pardész” vagyis “körülzárt, védett, értékes kert, Paradicsomkert” kifejezést is. Az Énekek 4,13 bőséges gyümölcsű ligetként határozza meg, tehát a pardészt védelmezni kell (ezt szúrták el őseink). A védelem, az önvédelem legelsősorban az által valósul meg, hogy az ember megerősíti az identitását, és tudatosítja, hogy melyek a “királynak azok a törvényei”, amelyeket Márdokeussal együtt (vagy Dániel és társaival együtt) nem hajt végre, még akkor sem, ha Hámánok támadnak ellene. Mert Márdokeus is mivel buzdította Esztert:
“Ne gondold magadban, hogy te a király házában könnyebben megmenekülhetsz a többi zsidónál. Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lesz könnyebbségük és szabadulásuk a zsidóknak, te pedig és a te atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4,13-14)
Eszter titokban tartotta az identitását az udvarban (2,10), de a bátorsága és az a szellemi tekintély, örökség, ami az övé volt hovatartozása révén, a szorult helyzetben kedvessé tette őt a király előtt, és végül ő volt az, akihez életéért könyörgött az ellensége (7,7). A zsidó Hadassza “mirtusz” (szépség, szüzesség) a király házában így Eszter vagyis “csillag” lett. Egész népének megmentője.
Lászlók Judit
