1.2. Gyümölcsök
Isten viszont nem hagy bennünket a reménység üzenete nélkül. Még két helyen hozza az Ige ebben az összefüggésben, tehát a Gonosztól való kísértetés státuszában a peiraszmosz kifejezést: “Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből” 2Pét 2,9, valamint Jézus maga küldi ki szavát a filadelfiai gyülekezethez a Jel 3,10-ben ilyenképpen: “Mivel megtartottad az én békességes tűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja a föld lakosait”. Azért, tudjuk, az nem lesz akármilyen megpróbáltatás! Jézus miért szerette ezt a gyülekezetet? Biztosan nem a szellemi kondíciója miatt, mivel Ő magától tudjuk, hogy a gyülekezetnek kevés kis ereje maradt, mindezek közben viszont nem tagadta meg Jézus nevét! Mert békességesen tűrt - s ez volt a legesszenciálisabb tulajdonsága a Messiásnak is: “Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt, és száját nem nyitotta meg!” Mit tesz hozzá Jesaja az 53. fejezetben? “Hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli”. Tehát a békességes tűrésben milyen csodálatos tulajdonságunk is képes kifejlődni? És az az érzésem, hogy ez az egyedüli hely, ahol képes kifejlődni: a mások terheinek hordozására, mások Isten ismeretére való elvezetésének képessége.
Isten próbáinak hátterében tehát mindig egy jobbító, építő szándék húzódik meg, még Ellenfele akarata ténylegesen a kívánság megfoganása, mely “teljességre jutván halált nemz”. Vagyis az emberölés.
2. A megpróbáltatás mint oltóanyag
Jakab lényegében az immunológia tudományának szellemi előfutárának tekinthető. Persze nem egyedül vívta ki a sikert. Az ember szervezete sérülékeny. Rendkívüli módon ki vagyunk szolgáltatva a környezet káros befolyásainak. S ha vetünk néhány pillantást a legszörnyűbb, legpusztítóbb betegségek végstádiumban levő áldozataira, minden illúziónk szertefoszlik az emberi karakter humanista pátoszával kapcsolatban. Brutális, mikor egy katona egy háborúban csonkává teszi egy másik katona testét. De sokkal kegyetlenebb halált idéznek elő a világmindenség legkisebb élőlényei: a vírusok.
A védőoltások - mint nevük is árulkodik erről - célja: a védelem. Totális védelem. Ahhoz, hogy ezt kiépíthesse a szervezet, az ellenséget a lehető legközelebbről kell megismerni: legyengített formában juttatják be a szervezetbe. Nagyjából, mintha egy bealtatott, kába oroszlánon illusztrálná a biológiatanár az ötödikeseknek a nagymacskák anatómiai felépítését és zsákmányejtési technikáját (különös részletességgel a fogak és karmok bemutatását illetően). Az oltóanyag a szervezet számára még épp elhordozható mennyiségben kerül be (“Nem hagy az Úr felettébb kísértetni, mint elszenvedhetnétek” - 1Kor 10,13), melyre megfelelő immunválaszt produkál. A szervezet tehát kiáll egy “szintfelmérő találkozót”, hogy később, ha úgy alakul, már tétre mérkőzhessen meg ellenfelével a ringben. Az ellenfélnek többnyire két előnye szokott lenni: váratlansága és gyorsasága. Ezzel semlegesítettük a meglepetést.
3. Védőoltás hatékonyságát befolyásoló tényezők
3.1. Az őrszemek
A bejuttatott antigéneket a T- és B-limfociták ismerik fel, majd ők indítják be a szervezet válaszreakcióját is. Ha viszont ezek a limfociták hiányoznak, a szervezet felkészületlenül “nyeli be” a legyengített kórokozót, s a kis támadás is végzetes lehet. A limfociták a beépített Igék, melyek ismerete által különbséget tudunk tenni a jó és rossz behatások között. Ha nem ismerjük Isten Igéjét, nem tudunk önálló reakciókat produkálni, vagyis a beérkező inger (itt a vírus) átveszi az irányítást a szervezet fölött, és legyőzi. Pedig csupán egy kis előörssel érkezett. Jeremiás ezért figyelmeztet mindannyiunkat:
“Ha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged, mimódon versenyezhetnél a lovagokkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban, mit cselekednél a Jordán hullámai között?” (Jer 12, 5)
