Coffey Anderson - "You Are All I'm After" "FREE"

Jakab, te most oltogatsz engem? 2.

1.2. Gyümölcsök

Isten viszont nem hagy bennünket a reménység üzenete nélkül. Még két helyen hozza az Ige ebben az összefüggésben, tehát a Gonosztól való kísértetés státuszában a peiraszmosz kifejezést: “Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből” 2Pét 2,9, valamint Jézus maga küldi ki szavát a filadelfiai gyülekezethez a Jel 3,10-ben ilyenképpen: “Mivel megtartottad az én békességes tűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja a föld lakosait”. Azért, tudjuk, az nem lesz akármilyen megpróbáltatás! Jézus miért szerette ezt a gyülekezetet? Biztosan nem a szellemi kondíciója miatt, mivel Ő magától tudjuk, hogy a gyülekezetnek kevés kis ereje maradt, mindezek közben viszont nem tagadta meg Jézus nevét! Mert békességesen tűrt - s ez volt a legesszenciálisabb tulajdonsága a Messiásnak is: “Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt, és száját nem nyitotta meg!” Mit tesz hozzá Jesaja az 53. fejezetben? “Hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli”. Tehát a békességes tűrésben milyen csodálatos tulajdonságunk is képes kifejlődni? És az az érzésem, hogy ez az egyedüli hely, ahol képes kifejlődni: a mások terheinek hordozására, mások Isten ismeretére való elvezetésének képessége.

Isten próbáinak hátterében tehát mindig egy jobbító, építő szándék húzódik meg, még Ellenfele akarata ténylegesen a kívánság megfoganása, mely “teljességre jutván halált nemz”. Vagyis az emberölés.

2. A megpróbáltatás mint oltóanyag

Jakab lényegében az immunológia tudományának szellemi előfutárának tekinthető. Persze nem egyedül vívta ki a sikert. Az ember szervezete sérülékeny. Rendkívüli módon ki vagyunk szolgáltatva a környezet káros befolyásainak. S ha vetünk néhány pillantást a legszörnyűbb, legpusztítóbb betegségek végstádiumban levő áldozataira, minden illúziónk szertefoszlik az emberi karakter humanista pátoszával kapcsolatban. Brutális, mikor egy katona egy háborúban csonkává teszi egy másik katona testét. De sokkal kegyetlenebb halált idéznek elő a világmindenség legkisebb élőlényei: a vírusok.

A védőoltások - mint nevük is árulkodik erről - célja: a védelem. Totális védelem. Ahhoz, hogy ezt kiépíthesse a szervezet, az ellenséget a lehető legközelebbről kell megismerni: legyengített formában juttatják be a szervezetbe. Nagyjából, mintha egy bealtatott, kába oroszlánon illusztrálná a biológiatanár az ötödikeseknek a nagymacskák anatómiai felépítését és zsákmányejtési technikáját (különös részletességgel a fogak és karmok bemutatását illetően). Az oltóanyag a szervezet számára még épp elhordozható mennyiségben kerül be (“Nem hagy az Úr felettébb kísértetni, mint elszenvedhetnétek” - 1Kor 10,13), melyre megfelelő immunválaszt produkál. A szervezet tehát kiáll egy “szintfelmérő találkozót”, hogy később, ha úgy alakul, már tétre mérkőzhessen meg ellenfelével a ringben. Az ellenfélnek többnyire két előnye szokott lenni: váratlansága és gyorsasága. Ezzel semlegesítettük a meglepetést.

3. Védőoltás hatékonyságát befolyásoló tényezők

3.1. Az őrszemek

A bejuttatott antigéneket a T- és B-limfociták ismerik fel, majd ők indítják be a szervezet válaszreakcióját is. Ha viszont ezek a limfociták hiányoznak, a szervezet felkészületlenül “nyeli be” a legyengített kórokozót, s a kis támadás is végzetes lehet. A limfociták a beépített Igék, melyek ismerete által különbséget tudunk tenni a jó és rossz behatások között. Ha nem ismerjük Isten Igéjét, nem tudunk önálló reakciókat produkálni, vagyis a beérkező inger (itt a vírus) átveszi az irányítást a szervezet fölött, és legyőzi. Pedig csupán egy kis előörssel érkezett. Jeremiás ezért figyelmeztet mindannyiunkat:

“Ha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged, mimódon versenyezhetnél a lovagokkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban, mit cselekednél a Jordán hullámai között?” (Jer 12, 5)

Rodney H. Browne: RAGASZKODJ AZ ÚRHOZ A TE ISTENEDHEZ

Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; 20 Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt. V. Mózes 30:19-20

Istennek csodálatos terve van a számodra - az Ő legértékesebb és legdrágább teremtménye számára. Jó tervei vannak; reménységgel teli, egy nagyszerű jövőről szóló tervek. Isten az embert azzal a képességgel és joggal teremtette meg, hogy képes legyen a saját sorsát megválasztani. Az ember teremtése óta az Atya folyamatosan az emberek tudomására hozza az igazságot. Az Úr minden generáció számára világossá teszi a következőt: miden férfinak és nőnek két választása van és kétféle sors küzül választhat; az egyik választással az életet és az áldást, a másikkal a halált és az átkot választhatjuk. Isten terve a jó terv. Isten mindig az igazat mondja nekünk; mindent elhihetünk, amit Ő mond; az Úr nem kiszámíthatatlan; nem megtévesztő, nem játszadozik velünk. Ő azt gondolja, amit mond és azt mondja, amit gondol.

Mint mindnyájunk, Ádám előtt is ott állt az élet, illetve a halál, az áldás, illetve az átok választásának lehetősége. Ádám engedetlenség által az átkot és a halált választotta. Istennek csak jó tervei vannak a számunkra, de amiatt a tény miatt, hogy Ádám eladta magát az ördögnek és átadta neki a földhöz való hozzáférés jogát, az ördögnek is vannak tervei velünk - rossz tervek. Az ördög gyűlöli az igazságot - nem akarja, hogy megtudjuk az ő borzalmas terveit, amelyeket nekünk szán, mert ha igazán megértenénk, hogy mit tervez a számunkra, elszaladnánk és távol tartanánk magunkat tőle. Az ördög fő fegyvere a megtévesztés - ameddig meg tud téveszteni és sötétségben tud tartani bennünket, addig erőfeszítései sikerrel járnak. Isten mindig igaz - Ő nem fél az igazságtól. Amikor kiederül az igazság, Istennek mindig igaza van. Az igazság dicsőséget és tisztességet szerez az Úrnak.

A legtöbben azt gondolják, hogy az élet úgy esik, ahogy puffan; hogy nincs választásuk, illetve belszólásuk abba, hogy hogyan végzik. Jóllehet igaz, hogy számos olyan dolog törénik velünk az életben, amelyeket nem láthatunk előre, de jó döntésekkel képesek vagyunk közvetlenül pozitívan befolyásolni a dolgok kimenetelét. Azáltal, hogy jó döntéseket hozunk az ördög jónéhány gonosz tervét el tudjuk hárítani, illetve meg tudjuk előzni. Azáltal, hogy a jót választjuk valósággal pozitívan befolyásolhatjuk saját és gyermekeink jövőjét. Az életet választani valójában azt jelenti, hogy megszerezzük az élet és az áldás jutalmát!

A 20. versben azt olvassuk, hogy HA szeretjük az Urat, ha engedelmeskedünk az Ő szavának és ha RAGASZKODUNK Hozzá, akkor életben és áldásban részesülünk!

A héber dabaq szó, amelyetet a "ragaszkodni" vagy "csatlakozni" szóval fordítottak azt jelenti: csüngeni vagy kitartani valami mellett; utánafutva elérni valamait. Sok helyen "el nem menni"; "összetapadni"; "körülvenni"; "egyesülni"; "szorosan utána menni"; "lehagyni"; "szorosan követni"; a másikhoz ragadni"; "venni" szavakkal fordították. A szótárban az áll, hogy a "ragaszkodni" vagy "csatlakozni" szó azt jelenti: "csüngeni"; "valamihez ragadni"; "megragadás, illetve ölelés által valamivel szorosan lenni"; "közel lenni és maradni", "csatolva maradni"; "összetapadni"; "érzelmileg együtt maradni"; "kitartani"; "az elválasztásnak ellenállni"; "hűségesnek maradni". Ez közelhúzódást, megragadást és SOHA el nem engedést jelent!

Nem arról van itt szó, hogy elfogadod Jézust Uradnak és Megváltódnak, majd csupán öregurasan követed Őt azt várva, hogy teljes egészében Jézuson múljon ez a kapcsolat. Még az emberi kapcsolatokban is kudarc fog érni, ha nem munkálkodsz a kapcsolaton és ha mindent a másik személyre hagysz. Sok keresztény azzal a felfogással él, hogy Istennek kell kitartania mellettük; ragaszkodnia hozzájuk; mindent megtenni értük. Ez nem így működik. NEKÜNK kell az Úrhoz ragaszkodnunk! Isten teremtett rendje szerint, ahogy az a csecsemők - az emberek és az állatok is - a szükséges táplálék biztosítása és a biztonság érzése miatt ösztönösen ragaszkodnak anyjukhoz - Isten hasonlóképpen rendelte, hogy mi fussunk Őutána; mi húzódjunk közel; mi ragaszkodjunk Hozzá és soha ne távolodjunk Tőle el.

Joshua 23:8 - Hanem ragaszkodjatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, amiképpen e mai napig cselekedtetek!

Joshua 22:5 - Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, amelyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden ő útján, és tartsátok meg az ő parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekből és teljes lelketekből.

Zsoltár 119:30-31a - Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem. Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz.

V. Mózes 10:20-21 - Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél. 21 ő a te dicséreted, és a te Istened, aki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, amelyeket láttak a te szemeid.

Vállalj felelősséget az életedért és az áldásodért; ne legyél lusta, nyafkán ábrándos vagy felületes az Atyával való járásodban; soha ne vedd Istent természetesnek. Ha azt akarod, hogy Isten legjobb terve valjon valóra az életedben, ha szeretnéd az Ő áldásait, akkor keresned kell Őt és úgy kell ragaszkodnod Hozzá és az Ő Igéjéhez, mintha az életed függne attól - mert valóban attól függ!

Jakab, te most oltogatsz engem? 1.

1. állítás:

“A védőoltások célja a szervezet védelmének biztosítása egy vagy több meghatározott kórokozó támadásával szemben. Alapvetően két formája van: 1) passzív immunizáció: a kórokozó patogenitásában döntő szerepet játszó antigénekkel szembeni ellenanyagokat juttatunk a szervezetbe. Ilyenkor a hatás csak arra az időszakra terjed ki, amíg az ellenanyagok ki nem ürülnek. 2) aktív vakcináció során a szervezet immunrendszerét késztetjük specifikus ellenanyagok termelésére. Célja a tartós, elméletileg életre szóló immunitás létrehozása.”

Régóta gondolkodom, vajon hogyan nem ragadtak követ nyomban Jakab diaszpórában élő hallgatói, mikor meghallották üzenetét:

2. állítás:

“Teljes örömnek tartsátok atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek. Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.” (Jak 1, 2-4)

Ezen a ponton biztosan ő is eltűnődött ezen, mivel így folytatja:

“Ha valakinek pedig közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki” (Jak 1,5)

Nem fáradt tehát hallgatóságának testi-lelki komformizálásával, egy éles huszárvágással máris áttért a kettős szívű keresztények intésére, valamint a bűn eredetének tárgyalására. Bár leveléből keresztény pályafutásom során már többször vettem jómagam is korrekciót - csak hogy az 1,26-ot említsem -, most leginkább levelének eleje ragadta meg figyelmemet. Rátérek, miért.

1. Mi a kísértés célja?

Kezdjük mindjárt azzal, hogy Isten “maga senkit sem kísért”. “Igazságot szólok, atyámfiai, nem hazudom”. Nem megkísértetünk, hanem megpróbáltatunk. A különbség apró, de lényegi. Annak ellenére, hogy a görög szöveg egy és ugyanazon szót (peiradzó) használja mindkét vonatkozásban. Honnan tudom akkor eldönteni, hogy a peiraszmosz főnév első, tehát Istennel összefüggésbe hozható jelentésére, vagy a második, “bűnre való kísértés, csábítás” formájában kell-e megemlékeznem Jakab szavairól, mikor épp ezer sebből vérzek egy számomra megoldhatatlan teher súlya alatt? A válasz megtalálásában két módszer is segítségünkre siet: a párhuzamos szöveghelyek, valamint a gyümölcsök vizsgálata.

1.1. Párhuzamos szöveghelyek

Péter az 1Pét 4,12-ben használja első értelmében a peiraszmosz kifejezést, s üzenete összhangban áll Jakab bevezető szavaival: “Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, ami a megpróbáltatás - nahát, itt Károli sikeresen választott a magyar szinonimakészletből - végett támad köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék köztetek, sőt […] örüljetek”. De sokkal mélyebb tónussal gazdagítja a jelentésárnyalatot a következő szöveghely: a Héb 3,8. “Meg ne keményíttessék a ti szívetek, mint az elkeseredéskor, a kísértés - peiraszmosz - ama napján a pusztában”. Látjuk tehát, hogy az Istentől való próbatétel mindig tűzzel, pusztasággal, szárazsággal, gyötrelemmel, s az isteni követelménnyel, örvendezési kötelezettséggel jár.

Mit látunk a buktató szándékú megpróbáltatás - a tényleges kísértés - vonatkozásában? Máté a 6,13 “Ne vígy minket kísértésbe”, a Mt 26,41 “Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek”, Lukács a magvető példázatában a kősziklára esett magra használja olyan hallgatókra, akik “mikor hallja, örömmel veszik az Igét, de ezeknek nincs gyökerük, akik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak”. Újabb izgalmas területre térünk át az 1Tim 6,9-et nézve, ahol ez áll: “Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe és tőrbe, meg sok esztelen kívánságba esnek […], mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme”. Mit ismerünk fel tehát? Sátán buktatási terveit csak a mi együttműködésünkkel tudja sikeresen kivitelezni. Mikor? Ha 1) nem imádkozunk 2) nem ragaszkodunk az Igéhez, és nem ültetjük be a szívünkbe 3) ha a materiális dolgok szintjére süllyedünk, ezekben bízunk, ezeket keressük és hajszoljuk. Három fázisban süllyed tehát alá az ilyen ember: az ima során még az égre emelt kezek és tekintet lecsúszik horizontális szintre, az orra elé tartott Bibliára, vagy az ott álló prédikátorra, majd végül a földet kezdi fürkészni, fejét is lehajtja, szemellenzőt köt, és rááll a jóléti társadalom programtervére. Vagyis: a szívét egyszerűen megfosztja páncéljától, és kiszolgáltatja az ellenségnek.

Lászlók Judit

D.Prince: Róma levél 2. fejezet 3. rész

2: 13-15. - (Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén önmagoknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)

Pál a törvényt a mózesi, Istentől kapott törvénynek tekinti, de amit mond, az a törvények más formáira is vonatkozik. Két útja van az üdvösség elnyerésének: az egyik a törvény teljes betartása, a másik, hogy hit által bízunk Istenben. A kereszténység nem egy sor szabály betartásából áll, nem igazulhatunk meg Isten előtt szabályok betartásából. Csak akkor lehetünk igazak, ha Isten megigazít minket. A szívbe a törvény cselekedetei vannak beírva. Valamennyiünkbe el van rejtve valami, ami úgy működik, mint egy törvény és annak az eredményére törekszik, mint amire a törvény is törekszik. Nem az a célja, hogy igazak legyünk, hanem elvigyen minket arra a pontra, ahol meglátjuk, hogy szükségünk van Isten irgalmára ahhoz, hogy megigazulhassunk. A lelkiismeretnek ez a funkciója. A lelkiismeret olyan mint a törvény, nem igazít meg, csak megmutatja, hogy szükségünk van Isten irgalmára, kegyelmére.

2: 26-27. - Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-e néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, aki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy.

Nem a ceremóniák, formák külsődleges betartása számít, hanem a szív belső reagálása határozza meg, hogy Isten hogyan fog rád nézni. A vallásos emberek sok esetben helytelenül reagálnak, míg a nem vallásosak gyakran megfelelő választ adnak.

2: 17-20. - Íme, te zsidónak neveztetsz, és a törvényre támaszkodsz, és Istennel dicsekszel. És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, amelyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál; És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.

A vallásosság a büszkeség táptalaja. Azok, akik sok ismerettel rendelkeznek, ki vannak téve a büszkeség veszélyének.

Spurgeon - A bírálgatókról 2.

Néha a prédikálás módja és sajátsága ad alapot a beszédre. Ilyenkor tág tér nyílik a szőrszálhasogatásra, mert minden babnak van foltja és minden embernek van hibája. Nem ismertem még olyan lovat, amelynek ne lett volna valamilyen hibája és nem is­mertem olyan embert, akinek ne lett volna valami bogara. Ezek a „bogarak" azok a kis sajtdarabok, amelyet a kritikusok azonnal észrevesznek s rágcsálni kezdenek.
Az egyik szónok lassú, a másik gyors. Az egyik beszéde világos, a másiké unalmas. Ha Isten szolgáit ilyen mértékkel mérjük, akkor a galambnak ki kell csavarni a nya­kát, mert túl szelíd; a vörösbegyet le kell lő­ni, mert megeszi a pókot; a tehenet le kell taglózni, mert lóbálja a farkát s a tyúknak el kell vágni a nyakát, mert nem ad tejet. Ha egy kutyát meg akarunk ütni, hamar ta­lálunk hozzá botot s ezen az alapon minden bolond talál hibát az ország legjobb igehir­detőjében is.
Az igehirdető szolgálatát - ha az értel­mes - nem szabad így bírálni. Ha valami jó benne, az már egymagában jó s ha ezen a jón van a hangsúly, már nem lehet rossz az igehirdetés. Egy igehirdető se használjon erős és durva kifejezéseket. De a céltudatos, egyszerű szavakat senki se bírálja! A föld­műves épp olyan jól érzi magát egyszerű ru­hájában, mint a király a selyemben és a bár­sonyban. Az igazság épp olyan vigasztaló az egyszerű szavakban, mint egy finoman stili­zált beszédben. Az éhes ember nem nézi a tálalást, meg van elégedve, ha az étel jóízű és tápláló. Ha jobbak lennének a hallgatók, jobbak volnának a prédikációk is. Ha valaki arról panaszkodik, hogy nem nyert elég ál­dást a prédikáció alatt, annak azt tanácsolom, hogy vegyen hallókészüléket és gondol­jon arra a közmondásra, hogy senki sem olyan süket, mint aki nem akar hallani.
Ha a fiatal szónokok elcsüggednének a kemény megjegyzések miatt, akkor elmon­dom nekik az apáról, a fiúról és a szamárról szóló mesét. Mi lett az eredmény, amikor mindenkinek eleget tettek? Ők vitték rúdon a szamarat! Ahol a szeszély és a kedvtelés ül a bírói székben, ott az emberi ítélet egyenlő értékű a széllel. Ezért te se törődj vele, mint ahogy az sem izgat, ha a kulcs­lyukon szél fúj a szobádba.
Hallottam prédikációt bírálni olyan do­log miatt, amiről nem is volt szó a beszéd­ben! Akármelyik prédikációnál előfordul, hogy az illető nem azt hallotta, amit szere­tett volna. Ilyen esetekben a prédikáció neki nem mondott semmit. Ez épp olyan, mint amikor valaki megbírálja a szántást: hibát talál abban, hogy az eke nem csinált lyukat a babnak, vagy lebecsüli a búzatáblát, mert nem nő benne répa. Lehet-e azt kívánni, hogy egy prédikációban mindenki óhaja tel­jesüljön? Mondjuk, hogy a prédikáció nem vigasztalta a hívőket, de intette a bűnösö­ket. Emiatt becsüljük le az egészet? A fűrész veszélyes szerszám a borotválkozáshoz. Dobjuk ki ezért?
Mi haszna van annak, ha mindig hibákat keresünk? Elfog az undor, ha olyan ember­rel találkozom, aki mindig azon gondolko­dik, hogy kit lehetne rágalmazni. Az ilyen ember olyan, mint a patkányfogó eb, amely folyton a patkánylyukak után szaglász. Irt­suk ki a tévedéseket gyökerestül, de az ollót csak akkor vegyük kézbe, ha van már mit nyesni a sövényen, mert máskülönben meg­fosztjuk magunkat az Isten áldásától.
Azt hiszem, a legtöbb ember a prédiká- lást olyan könnyű dolognak tekinti, amihez ő is ért. Minden szamár méltónak tartja ma­gát a király lova mellé. Minden leány azt gondolja, hogy ő jobban érti a háztartást, mint az édesanyja. De a gondolatok még nem tények! A kis hal azt hitte, hogy ő már hering, de azt a halász jobban tudja. Úgy lá­tom, hogy mindenki, aki fütyülni tud, azt hi­szi, hogy ő már szántani is tud. Pedig több kell a szántáshoz, mint a fütyülés. Eláru­lom, hogy a jó prédikációhoz is több kell, mint igehelyet keresni és azt pontokra osz­tani. Ezt a művészetet gyakorlom magam is s gyarlóságaim mellett egyáltalában nem ta­lálom könnyű dolognak előadni olyasmit, amit érdemes meghallgatni. Ha ezek a bírá­lók ahelyett, hogy minket csavarnának az ujjukra, saját maguk próbálnák meg a mun­kát, egy kicsit csendesebbek lennének.
A kutya ugat s ami még rosszabb, néha harap. Épp ezért a becsületes embernek meg kell tennie mindent, nehogy kárt te­gyen másokban. Szomorú eset, ha a rágal­mazni szerető fecsegők, semmiért, vagy semminél is kevesebbért tönkretesznek egy boldog keresztyén családot. Keskeny az ék éle, s ha a Sátán ver rá, hamar tönkremen­nek a gyülekezetek. Ilyenkor a tagok csodál­koznak és azt kérdik egymástól, hogyan volt ez lehetséges? Az a baj, hogy egy bolond szá­zat csinál! A legrosszabb kerék nyikorog a leghangosabban! Azok, akik az ilyen bajok­nak az okozói, a legtöbbször nem is tudják, hogy mi az igazi keresztyénség. Veszeked­nek, mint verebek a gabonaszemen, amely nem is az ő tulajdonuk, vagy mint a csókák, megrongálják azt, aminek építésében ők so­sem vettek részt.
Adja Isten, hogy mindnyájan mentesül­jünk a veszett ebektől és a civakodó embe­rektől, hogy sem ezek, sem azok, nyavalyá­ikkal meg ne fertőzzenek bennünket!

Egy érdekes beszámoló

Ma reggel a másfél órás ácsorgást vagy két öreg néni és egy öreg bácsi társaságát fontolgatva végül a második öreg nénire esett a választásom. Halk szavú, csupa ránc néni, parízeles szendvicse alufóliába csomagolva, morzsák pihentek bő kabátja gallérján. Törékeny madárként húzódott meg az ablak mellett, hogy nekem helyet szorítson. Annyira szerettem volna meghálálni a jóságát, hogy így szóltam: “Az unokákhoz tetszik utazni?” Ha egy mondattal válaszol - gondoltam -, hagyom, ha bővebben, akkor beszélgetős kedvében lesz, s én sem maradok szótlan. Egészen más ilyen öregekkel társalogni. Végül szó szót követett, én pedig rejtve vettem elő Bibliámat a táskámból, mintegy jelzés gyanánt: ha gondolja, olvasok én szívesen, de ha szeretné, beszélgethetünk tovább.

A néni meglátta a könyvet a kezemben. Elkerekedett szemmel nézett rám, s így szólt: “Maga Bibliát olvas??” “Igen” - feleltem -, “épp Jób könyvét.” “És ez milyen Biblia, ha megkérdezhetem?” “Károli-féle. A néni talán katolikus?” Futó zavarodottság jelent meg a szemében, majd lassan, dadogva folytatta: “Hát… végül is… igen… átkereszteltek minket…” Megdöbbenve kérdeztem vissza: “A néni… zsidó?” Lesütött szemmel erősítette meg a tényt. “És megkérdezhetem, mi történt Önökkel a háború után?”

Igaz mesébe kezdett nagypapáról és a csendőrökről, nagymamáról és a vonatokról. Aztán egy ponton elhallgatott, váratlanul az ablak felé fordult, és csend szállt ránk. Annyira együtt éreztem vele… azt hiszem, ilyesmit érezhetett Lázár sírjánál Jézus… tenni akartam valamit… végül megsimogattam a kezét, és csak annyit tudtam mondani: “Bocsánatot kérek…” Pár perc múlva még könnyes szemmel, de mosolyogva fordult újra felém. “Tessék mondani, tetszik hinni Jézusban?” - nem láttam értelmét kerülni a kérdést. “Tudja, én már nem is tudom… össze vagyok zavarodva… 76 évesen van, hogy úgy fekszem le, “Uram, megvirradok-e”, van, hogy úgy, “Vedd el, elfáradtam, nem akarok én már élni”… de hát még élek… még szükség van rám (ekkor fényképeket vett elő unokáiról)… Tudja, sokan mennek a templomba, de én nem mentem soha. Hát nem több értelme van, ha az ég alatt kiáltok Istenhez? Ott még jobban meg is hallja talán… Sokan leborulnak a szobrok előtt, meg csókolgatják a feszületet… de hát, azon halt meg Jézus, mit csókolgatják azt?? Olyan sok rossz van a világban, de én nem hiszem el, hogy azt Isten adná, én nem hiszem el… De Ő létezik… én tudom… és hiszek…”

Felzaklatta magát a néni, így inkább témát váltottam. Sosem kívántam jobban, hogy Gyöngyös messzebb feküdjön Pesttől. A mai világról és a fiatalokról beszélgettünk. Hogy mindenki énekelni akar, de jobb lenne, ha inkább a kapát fognák a kezükbe. Nemcsak öreg, de vicces is volt a néni. A Stadionoknál lesegítettem a buszról, és az Astoriáig együtt utaztunk. A Keletinél említettem neki, hogy hétfőn innen indulok Németországba, és hogy mindjárt le kell szállnom. A néni rám nézett, és így búcsúzott:

“Olyan ritka már az olyan fiatal, akivel egy öreg el tud beszélgetni. Mert ránk már senki nem figyel. A lépcsőn is a falhoz kell lapulnom, hogy fel ne lökjenek… ez már más világ… pedig úgy hiányzik, mint egy falat kenyér, a jó szó… köszönöm magának, hogy jó volt hozzám. Remélem, találkozunk még. És azt kívánom magának, de százszor is, hogy Isten őrizze magát az útján. Minden jót!”

Mire a mozgólépcsőn felértem, már nem sírtam. Úgy érzem, ma maradandót adtam valakinek. Az egyetlen dolgot, amit igazán adhatok.

Lászlók Judit

Illusztrációk

Valakitől megkérdezték, hogy miként volt képes olyan nagy adományt adni az Úr oltárára és még neki is olyan sok maradt. Válasza ez volt: “Ó, amikor én kifelé lapátolok, az Úr visszafelé lapátol, és neki nagyobb lapátja van, mint nekem.”

Egy francia katona az első világháborúban egy kis receptet vitt magával az aggodalommal kapcsolatban: “Két dolog közül az egyik biztos: vagy a frontvonalon vagy, vagy a frontvonal mögött. Ha a frontvonalon vagy, két dolog közül az egyik bizonyos: vagy veszélynek vagy kitéve, vagy biztonságban vagy. Ha veszélynek vagy kitéve, két dolog közül az egyik bizonyos: vagy megsebesülsz, vagy nem. Ha megsebesülsz, két dolog közül az egyik bizonyos: vagy meggyógyulsz, vagy meghalsz. Ha meggyógyulsz, nem kell aggódnod, ha meghalsz, nem tudsz aggódni. TEHÁT MIÉRT AGGÓDSZ?”

Az ateista egyik dilemmája az, hogy amikor nagyon hálásnak érzi magát és szeretné köszönetét kifejezni, senkihez sem fordulhat.

Segítség, a fejemre nőtt a gyerekem! Az elkényesztetett gyerekekről

Prevenció. Ugye ismerős a kifejezés? Az utóbbi években kezdjük felismerni az élet számos területén, hogy egy meglevő probléma megoldása, vagy egy betegség gyógyítása sokkal több időt, pénzt, energiát igényel, mint kialakulásának megelőzése. Nincs ez másképp a gyereknevelésben sem.

Az okos szülő idejének és figyelmének nagy részét arra fordítja, hogy tudatosan irányt adjon a gyerek érzelmi-lelki-testi fejlődésének. Az „ahogy esik, úgy puffan” hozzáállás később megbosszulja magát. Egy egyszerű példa: a gyerek étrendjének alakítása. Ha kiskorában változatosan tápláljuk, igyekszünk sokféle ételt adni neki, később sem lesz túlzottan válogatós, aki csak két-háromféle ételt hajlandó megenni. Szakemberek állítják, hogy a kövérséget, elhízást is a szülők számlájára lehet írni: a helytelen táplálkozási szokásokat ők tanítják meg, aminek a következményei súlyos betegségek is lehetnek.

Mi a helyzet az elkényeztetéssel? Pontosan ugyanez. A kisgyereknek bármit sokkal könnyebben megtaníthatunk, mint egy nagynak Sőt, ha a kicsinek nem tanítottunk meg valamit, azt milyen jogon kérjük számon a nagytól?

Mi az elkényeztetés? Mikor elkényeztetett egy gyerek?

A gyereknek el kell tudnia fogadni azt, hogy nemet mondunk neki. Ha erre képtelen, akkor elkényeztettük. Ahogy már korábban említettem, nagyon gyorsan tanul csemeténk. Hamar világos lesz számára, hogy ha elég hangosan és kitartóan ordít, akkor előbb-utóbb megkapja azt, amit akar, akkor is, ha korábban azt mondtuk neki, hogy nem. Ezzel a reakciónkkal viszont azt tanítjuk meg neki, hogy nem kell komolyan venni ezt a nemet. Tudatosul benne, hogy az lesz, amit ő akar, nem számít a szülő véleménye.
Az elkényeztetett gyerek tehát nem attól az, hogy „mindent megkap”, hiszen egy szegényebb körülmények között élő családban is előfordulhat ez a jelenség. A fontos az, hogy milyen módon, milyen előzmények után kap meg valamit. Ha hisztivel, sírással, dühöngéssel zsarolta ki, akkor az azt bizonyítja, hogy beadtuk a derekunkat, ő győzött. Vagy ha végül úgy engedtük el valahová, hogy előadta a nagyjelenetet a „nem is szeretsz engem” című műsorban, és bűntudatunk lett emiatt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a legrosszabbat tettük vele, aminek ő fogja később meginni a levét. A környezete ugyanis nem lesz olyan elnéző, mint a mi anyai-apai szívünk, és nem fogja tolerálni ezt az érzelmi zsarolást.

Az első és legfontosabb, hogy alakítsunk ki tudatos stratégiát a gyerekneveléssel kapcsolatban. Legyenek elveink, amikhez igyekszünk ragaszkodni (persze nem tűzzel-vassal, csak a józanság határain belül). Ne engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy hagyjuk sodortatni magunkat az árral, mindig a pillanatnyi érzelmi állapotunknak megfelelően döntünk, esetleg gyakran ellentmondásosan. Csak akkor tudunk számon kérni szabályokat, ha előtte megalkottuk, megtanítottuk, és magunk is betartottuk azokat. A szakemberek többsége szerint a kisgyerekek igénylik a korlátokat, vagyis szeretik tudni, hogy mikor meddig mehetnek el. Persze folyamatosan feszegetik ezeket a bizonyos határokat, gyakran megpróbálják átlépni, ledönteni, de közben éles szemmel figyelik a reakcióinkat is. Ha megerősítjük a határokat, akkor biztonságban érzik magukat, pontosan tudják, hogy amíg belül vannak a korláton, addig nem lehet semmi baj. Viszont azt is meg kell tanítanunk, hogy a határok tudatos(!) átlépésének következményei vannak. A fegyelmezést nem hagyhatjuk ki stratégiánkból, a jutalmazás és büntetés rendszerének kidolgozása nélkülözhetetlen.

A másik fontos dolog, hogy ne essünk át a ló másik oldalára: ne ragaszkodjunk köröm szakadtáig az általunk alkotott szabályokhoz. Ha a gyerek érvekkel (nem dühöngéssel!) megpróbál más belátásra bírni minket, gondolkodjunk el rajta, hogy megváltoztatjuk eredeti álláspontunkat. Ezzel megtanulja, hogy mi a sikeres, elfogadott, célra vezető kommunikációs stratégia: a véleményalkotás, érvelés, meggyőzés, és mi a helytelen: sírás, kiabálás, lázadás, zsarolás.

Talán manapság nem olyan divatos ez a megközelítés, amivel befejezem gondolatmenetem, de szerintem mindenképpen működőképes. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy a szülő a főnök. Ez jelent vezetést, irányítást, befolyásolást, de jelent végtelen szeretetet, elfogadást, felelősséget, védelmet is.

Standovári Orsolya, Hit Gyülekezete, Pécs

Károli gyöngyszemek - Eszter 2.

De nézzük tovább, mit mondanak a szövegek a berendezési tárgyakról?

Károli nyomán, de modernebb magyarsággal:

…”arany és ezüst kerevetek álltak az alabástromból, fehér márványból, gyöngyökből és vörös márványból való padlózaton.”

A héber szöveg tanúsága:

…”arany és ezüst ágyak PORFÍR-, márvány-, gyöngy és nemeskőburkolaton.”

Károli az alabástromot felelteti meg a porfírnak (héberül “báhát”), holott az előbbi ugyan a márványhoz hasonló, de akár körömmel is megmunkálható áttetsző gipszfajta, még ez utóbbi ellenállósága miatt kedvelt magmás kőzet, gyakori térburkoló elem. Ami Károli “vörös márványát” illeti: a héber “szoheret” csak annyit árul el magáról, hogy olyan kőzet, amit a márvány mellett használtak belsőépítészeti megoldásként. De még egy fokkal árnyalható a kép az angol fordítás nyomán:

…”az ágyak arany és ezüst, vörös, KÉK, fehér és FEKETE márványpadlón.”

Rendkívül kreatívak a mindig szeles-esős angolok! Igazi színkavalkád! A porfír vörösessége érthető, vulkanikus kőzet, valóban előfordulhat ilyen árnyalatban. A kék márványról - amelynek színét egyáltalán nem jellemzi a héber “sés” kifejezés - nekem csak a márványsajt felé vannak asszociációim, de engedjük meg, hogy ez még beleférjen (a zöld kárpász után már úgysem lepődünk meg semmin). A gyöngy vitathatatlanul majdnem minden nemzet számára fehér, és mit látunk? Fekete márványlapokat! A “szoheret” hapax, egyedül itt fordul elő az egész Bibliában. A szótárak olyan gyökre vezetik vissza, amelynek további derivátumai (egyéb szóelőfordulásai) az utazással, kereskedelemmel, haszonnal kapcsolatosak. Tehát egy biztos: nagyon értékes kőzet. Legyen hát akkor fekete, s nem törjük meg ezen a mindennapi életből nyert színpárok harmóniáját sem: vörös-kék, akár egy postairon // fekete-fehér, mint a legtöbb film 1909 előtt.

***

Eszt 3,8

“Van egy nép elszórva és ELKÜLÖNÍTVE a népek között országod tartományaiban, és az ő törvényei különböznek minden nemzetségtől.”

Erről csak nagyon röviden, de nagyon megragadott. Az “elkülönít” vagyis “párád” két jelentésben jön elő a Bibliában. 1) “elválik, elválaszt, elkülönül, szeparálódik” 2) “menekül, szökik”. Itt nyilván az első jelentésről van szó, de megjegyzendő, hogy a másodikból vezetik le a “pardész” vagyis “körülzárt, védett, értékes kert, Paradicsomkert” kifejezést is. Az Énekek 4,13 bőséges gyümölcsű ligetként határozza meg, tehát a pardészt védelmezni kell (ezt szúrták el őseink). A védelem, az önvédelem legelsősorban az által valósul meg, hogy az ember megerősíti az identitását, és tudatosítja, hogy melyek a “királynak azok a törvényei”, amelyeket Márdokeussal együtt (vagy Dániel és társaival együtt) nem hajt végre, még akkor sem, ha Hámánok támadnak ellene. Mert Márdokeus is mivel buzdította Esztert:

“Ne gondold magadban, hogy te a király házában könnyebben megmenekülhetsz a többi zsidónál. Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lesz könnyebbségük és szabadulásuk a zsidóknak, te pedig és a te atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra?” (Eszter 4,13-14)

Eszter titokban tartotta az identitását az udvarban (2,10), de a bátorsága és az a szellemi tekintély, örökség, ami az övé volt hovatartozása révén, a szorult helyzetben kedvessé tette őt a király előtt, és végül ő volt az, akihez életéért könyörgött az ellensége (7,7). A zsidó Hadassza “mirtusz” (szépség, szüzesség) a király házában így Eszter vagyis “csillag” lett. Egész népének megmentője.

Lászlók Judit

D.Prince: Róma levél 2. fejezet 2. rész

A 2. alapelv a 6. versben található. Isten ítélete a cselekedeteinkre, a munkánkra fog épülni, arra amit tettünk.

I. Péter 1: 17. - És ha Atyának hívjátok őt, aki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységetek idejét.

Isten félelmében kell élnünk, tudva azt, hogy eljön a nap, amikor számot kell adnunk Isten előtt a cselekedeteinkről.

A 3. alapelv a 11. versben szerepel. Isten nem részrehajló, hanem pártatlan. Istent nem érdekli a szerep, amit játszol, Istent a valódi személyiséged érdekli.

A 4. alapelv a 12. versben van. A nekünk adott világosság alapján leszünk megítélve.

Az 5. alapelv a 16. versben található. Isten meg fogja ítélni a mozgatórugóinkat, szándékainkat, melyek a cselekedeteink mögött vannak.

2: 7-8. - Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.

Az önzés nagyon rossz dolog, Isten bosszúállása van ezeken az embereken. Akik örök életet nyernek, azokra két dolog jellemző: kitartóan jó dolgokat tesznek és törekszenek dicsőségre, tisztességre és halhatatlanságra. Ez a törekvés a hitre vonatkozik. Hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni. Két példa erre:

Lukács 11: 31-32. - Dél királynője feltámad majd az ítéletkor ennek a nemzedéknek a férfiaival együtt, és elítéli őket, mert ő eljött a föld széléről, hogy hallja Salamon bölcsességét; és látjátok, nagyobb van itt Salamonnál! Ninive férfiai feltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére; és látjátok, nagyobb van itt Jónásnál!

Ők hittel reagáltak.

Róma 11: 33. - Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!

Ne próbáljátok elfoglalni Isten helyét, majd Ő fog mindenkit véglegesen megítélni.

Károli gyöngyszemek - Eszter 1.

Eszt 2,9

“És tetszett a leány az ő szemeinek, és kegyébe fogadta, és sietett neki SZÉPÍTŐ SZEREKET adni, és kiadni az ő részét és hét leányt…”

Sok lány fantáziáját mozgatja meg Eszter könyvének azon része, mely a kétszer hat hónapos wellness-program és fejedelmi kényeztetés körülményeit ecseteli. Kicsik közelebbről véve azonban szemügyre a “szépítő szerek” etimológiáját, meglepő árnyalatok tűnhetnek fel ábrándjaink kék egén. Az eredeti “támrúk” kifejezés a “márák” I. gyökből származik, jelentése: “sikál, dörzsöl, tisztogat, pucol”, s ilyen értelemben nem annyira az illatok világába, mint inkább egy intenzív, s tudjuk, nem feltétlenül kellemes kozmetikai kezelés bőrtisztító vagy bőrradírozó (alapozva a falasha hagyományra, talán szőrtelenítő) eljárásának irányában kell gondolkodnunk. Hogy ez mennyire nem nonszensz, bizonyítja, hogy ugyanez a kifejezés a Péld 20,30-ban fordul még elő, ahol ezt olvassuk:

“A kékek és a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.”

A szépségért szenvedni kell.

***

Eszt 2,14

“Este bement és reggel visszatért az asszonyok második házába, Sahásgáznak, a király udvarmesterének, a HÁLÓTÁRSAK őrzőjének kezei alá. Nem jött többé a királyhoz, csak ha kívánta őt a király és nevén hívták.”

Károli a hárem működési elvének vázolásakor diszkréten egyfajta “lánykollégium” hangulatát teremti meg az általa választott “hálótársak” kifejezéssel. Az eredeti “pileges” viszont - hova szépítsük, mégiscsak - “ágyast”, “szeretőt”, “háremhölgyet” jelent.

***

Eszt 1,6

Károli Gáspár:

“Fehér gyapjú és kék bíbor szőnyegek voltak megerősítve a fehér gyapjúból és bíborból való köteleken, ezüst karikákon és márványból való oszlopokon.”

A jelenség annyira csodálatos, hogy ezt három nyelven is meg fogjuk vizsgálni.

A héber szöveg szerint:

“Fehér finom len és violaszín függöny bíborszínű BISSZUSZ-kötelekkel ezüst karikákon, márványoszlopok”…

Bizonyára sokan kérdezik most: “És mégis mi az a bisszusz?” Kérem, a bisszusz, vagy más néven “kagylószakáll”, a tengeri kagyló lábában (!) található Bisszusz-mirigyek által kiválasztott finom selyem, mellyel a kagyló bizonyos ideig fixálni tudja pozícióját. A selyem a vízben puha, míg levegőn azonban megszilárdul. A Közel-Keleten ezért pénzes bugyrokat vagy kesztyűket szőttek belőle, de az egyiptomi papok is bisszuszból készült ruhát hordtak, melyet leggyakrabban - mint itt is látjuk - vörösre festettek. Hogyan közelíti meg mindezt az angol szöveg?

“Fehér, ZÖLD, kék függönyök megkötve bíbor finom len kötelekkel ezüst karikákon, és márványoszlopok.”

Odáig rendben is vagyunk, hogy “fehér” és “kék”. De hogy jön ide a ZÖLD? A héberben itt álló “kárpász” szó a titok nyitja: violaszín (igen, ez nem zöld). De aki járt már széder-estén, annak ismerősen cseng e kifejezés, s az máris látja, honnan szűrődhetett be az angol bibliafordításba a “zöld” fogalma. A szédervacsora elfogyasztása során (mely emlékezés a sietős egyiptomi kivonulásra) egy adott ponton sós vízbe mártunk… mit? ZÖLDSÉGET (saláta, zeller, petrezselyem, hagyma, esetleg krumpli), és megemlékezünk arról, hogy mindig lesz tavasz (zöldség) és hogy elmúltak a szolgaság könnyei (sós víz). Ezek után senki ne kérdezze többé, hogy mennyire tér el egymástól a bibliai és a modern héber nyelv. Olykor megdöbbentően.

Lászlók Judit

Rick Warren: Isten azt mondja neked: Én már elfogadtalak

Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére!(Róma 15:7-Káldi fordítás)

Legöbben egész életünkön át küzdünk azért, hogy elfogadjanak minket. Küzdünk, hogy megszerezzük a szüleink, kortársaink, kollégáink, házastársunk elfogadását, elismerését; azoknak az embereknek az elfogadására is vágyunk, akikre felnézünk, sőt talán még azoktól is, akiket irigyelünk. Az a késztetés, hogy elfogadjanak bennünket, egy mélyen lévő vágy bennünk, amely befolyással lehet, hogy milyen ruhát veszünk fel, milyen autót vezetünk, milyen házat veszünk, sőt még azt is, hogy milyen karriert, hivatást választunk magunknak.

Emlékezz vissza, amikor kisgyermek voltál, lehet, hogy mindig szerettél volna benne lenni a társaságban. S ha valaki odament hozzád és azt mondta, "fogadjunk ezt nem mered megcsinálni"- és valami ostobaságot mondott neked, vagy olyat, amivel a testi épségedet kockáztattad, mindezt figyelmen kívül hagyva te mégis megtetted, mert annyira vágytál arra, hogy elfogadjanak, hogy még a saját testi épséget védelme is lényegtelenné vált emiatt.

Általában azért tesszük ezeket a dolgokat, mert szeretjük azt az érzést, hogy "OK, így legalább elfogadnak, legalább ők elfogadnak". Amikor úgy érzed, hogy az emberek elfogadnak téged, az óriási hatással van az önbecsülésedre. Az igazság az, hogy Jézus elfogad téged, és ez az elfogadás nem a teljesítményedtől függ. Sőt, lehet, hogy elfogadtad Krisztust, és befogadtad Jézust az életedbe, de felfogtad-e valaha is, hogy ezt azért vagy képes megtenni, mert Jézus már előbb elfogadott téged, úgy ahogy vagy? Nem kell kiérdemelned az Ő elfogadását, elismerését, sőt nem is kell semmit bizonyítanod neki.

El kell hagynunk azt a gondolkozást, hogy "olyan Istenem van, akinek soha sem fogok maximálisan a tetszésére lenni, de azért jófiúnak vagy jókislánynak kell lennem azért, hogy elfogadjon és szeressen." Isten, Jézus Krisztus által, már elfogadott téged. És ez a Jó Hír.

Michael W. Smith koncert!

Michael W. Smith koncert, 2010. nov.11-én lesz Debrecenben, a Főnix Csarnokban!

A világhírű énekes-zongorista-dalszerző ismét hazánkba érkezik, hogy egy felejthetetlen koncertet adjon Önöknek. A világkörüli koncertturné során vadi új 2010-es albumát - WONDER - fogja bemutatni a magyar rajongóknak is.

http://www.goodnews.hu/newsdesk_info.php?newsdesk_id=308&osCsid=a2be3227aac220bbab24cc998d4f22e7

"A Mennyei ember" c. könyv folytatása!

JÖN! A páratlan sikerű bestseller, "A Mennyei ember" c. könyv folytatása!

Megjelenése: szeptember közepén!

Liu Csen-Jing - Élő Víz ("A Mennyei ember") c. könyv szerzőjének az új könyve!

A hazánkban is járt Jün testvért megismerhettük előző könyvéből, - A mennyei ember - , mint Kína egyik legelkötelezettebb és legbátrabb egyházi vezetőjét.
Új könyvében rmély, igei tanításokat oszt meg az olvasóval az üldöztetésről és személyes drámai élettörténetéről.
Üzenetét bátorításul szánja mindazoknak, akik teljes odaadással akarják megélni szenvedélyes keresztyén hitüket Jézus Krisztus követésében.

Illusztrációk

Az adakozókat három csoportra lehet osztani: a kova, a szivacs és a lépes méz csoportjába. Egyesek olyanok, mint egy darab kova – ahhoz, hogy bármit elvehessünk belőle, kalapácsot kell használnunk, és még akkor is csak kis darabokat és szikrákat kapunk. Mások olyanok, mint a szivacs – ahhoz, hogy bármit kivegyünk a szivacsból, össze kell nyomnunk erősen, mert minél jobban összenyomjuk a szivacsot, annál többet enged ki magából. Megint mások olyanok, mint a lépes méz – amelyből csak kiárad a saját édessége. Isten így ad nekünk, és nekünk is így kell adakoznunk.

Spurgeon - A bírálgatókról 1.

Ha valakinek üres a feje, bírói székbe ül, kü­lönösen, ha a hit dolgairól van szó. Senki sem olyan bölcs, mint az, aki semmit sem tud. A tudatlanság a szemtelenség anyja és a makacsság dajkája. Az ilyen emberek, an­nak ellenére, hogy nem tudják megkülön­böztetni az „X"-et az „Y"-tól, a legkomolyabb dologra is csak az ajkukat biggyesztik s úgy tesznek, mintha minden bölcsesség a kisuj­jukban volna.
Aki nem tudja, hogyan kell valakit cse­pülni, hallgassa meg ezeket a kritikusokat, amikor hazaértek egy vasárnapi prédikáció­ról! Hibát találnak ott is, ahol nincs, s ha vé­letlenül valódi tévedésre lelnek, akkor az egérből elefántot csinálnak. Egész bölcsessé­güket le lehetne mérni egy tojáshéjban, de a beszédeket mégis salamoni fölénnyel mé­ricskélik képzeletük serpenyőjén. Ha megfe­lelt mértéküknek, a dicséretet lapáttal rak­ják rá. Ha nem felelt meg, morognak és ha­rapnak, mint a kutya a sündisznó után.

Ε nagyszájú tudálékosok annyira bekép­zeltek, hogy fecsegésük egyenlő a libák gágogásával. Egy zsákból sem hullhat ki más, mint ami benne van s minthogy ezeknek a fecsegőknek üres a tarisznyájuk, nem tud­nak kivenni abból semmit. Lehet, hogy az igehirdető és a prédikáció nem volt egészen tökéletes; de melyik kertben nincs gaz? Ε kritikusok azért szapulnak le mindent, mert fitogtatni akarják tudományukat. Ahelyett, hogy pihentetnék a nyelvüket, arról panasz­kodnak, hogy a fűnek nincs kék színe s azt állítják, hogy az égbolt szebb volna fehérre meszelve.
Az ilyen öntelt kritikusok inkább a pré­dikáció alapját képező hit, mint maga a pré­dikáció ellen vannak. ítéletükben olyan ha­tározottak, mint a gőzkalapács és biztosak, mint a halál. Aki semmit sem tud, az min­denben vakmerő, szemtelen és keményfejű. Azt akarják, hogy minden óra és még a Nap is őutánuk igazodjék. Akinek a legkisebb do­logban más a véleménye, arra úgy néznek, mintha az illető haragudna rájuk.

Ha vitatkozol velük, hamar észreveszed, hogy a kis fazék azonnal forrni kezd. Ha bi­zonyítékot kérsz tőlük - amivel ítéletüket alátámasszák - nem kapsz. Hamarabb ta­lálsz cukrot a homokbányában.
Az igazság tengerét kicsiny tégelyben, a mellényzsebükben hordják. Isten kegyelmét centiméterrel mérik. Ami azokat a dolgokat illeti, amikre az angyalok is kíváncsiak, azo­kat, ők már rég ismerik. Miután szerénysé­gük elkopott, bölcsebbek lettek tanítójuknál. Magas lovon lovagolnak. Ha jámbor embe­rekkel történik meg az ilyesmi, akkor sajná­lattal veszem tudomásul, hogy légy döglött a tejbe, így tönkretéve azt.
Az ilyenektől tanul türelmet az ember, akárcsak én a lovamtól, amely kitűnő csikó, csak néha-néha megbolondul. Ilyenkor hát­rafelé hegyezi a fülét s nagyot rúg a lábával.
Ezek mind dicsekvő és duzzogó emberek. Üres lép méz helyett, ostor zab helyett, és röfögés szalonna helyett! Ezek az emberek reggeltől estig nem csinálnak mást, mint szidják azokat az embereket, akik nem az ő szemüvegüket hordják. Ha egy marék he­lyes magatartást szórnának nagyképűsködésük közé, el lehetne tűrni őket, de ők nem tűrnek el ilyen „törvényes" intézkedést. Azoktól, akik minden tudományban tökéle­tesek, nem lehet elvárni, hogy még tovább tanuljanak.
Ők a szellemi élet őrei. Isten házát óvják a rablóktól, tolvajoktól s őrzik a tévtant hirde­tőktől. Ha emellett egy-két juhot tönkretesz­nek, egyet-mást félretesznek saját használa­tukra, ki veszi ezt zokon tőlük? Ők Isten vá­lasztottai s így elég munkát ad nekik az, hogy őrködnek a tanítás tisztaságán. Ha emellett erkölcsi életük itt-ott csorbát szen­ved, ki csodálkozik ezen? Senki sem lehet mindenben tökéletes. Ezek azok a vakon­dok, amelyeket meg kell fogni, nem az érté­kük, hanem a kert miatt, amelyet tönkre­tesznek.

Nem ítélném el ilyen szigorúan őket, ha nem tudnám, hogy gonosz szellem lakik bennük. Az ecet édes és a vadalma füge hoz­zájuk képest. - De már eleget beszéltem, fel kell hagynom e tárggyal, különben valaki azt kiáltja felém: „Mindenki söpörjön a ma­ga ajtaja előtt!"

Áldott kezek

Egy csodálatos film dr. Ben Carson életéről. A hívő idegsebész egy hátrányos helyzetű családból származik. Gyermekkorától fogva egyedül édesanyja hitt benne, hogy képes lesz valamire vinni az életben.

Cross Movement Records Introduces: Level 3:16

Cross Movement Records Introduces: Level 3:16 from Rapzilla.com on Vimeo.

Érdemes megjegyezni

Házunk legyen templom, amelynek kapuja fölött ki van írva: „Az Úrnak szentelt hely” De semmi eset­re se börtön, ahol sok a törvény és a szabály, de ke­vés a szeretet és hiányzik az öröm.

Ha a férj és feleség egy kötelet húznak, mindkettőjük terhe könnyebb lesz. Az igazi otthonban csak abban lehet versenyezni, hogy ki járul hozzá többel a család boldogságához.

A kósza hír fél hazugság.

Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja. Hozzá fordul­ni szegényen és hinni, hogy meggazdagíthat. Hozzá menni üresen és elfogadni, amivel megkínál; magun­kat halálraítéltnek tekinteni és Benne örök életet ta­lálni. Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig igazságunk, megszentelődésünk és megváltásunk ke­zese gyanánt elfogadni.

D. Prince látása a karizmatikus mozgalom jövőjéről

A karizmatikus mozgalom csak egy szünet két hullám között. Az egyik hullám már-már megszűnt és a másik hullám közeledik. Közötte van egy zűrzavar, fölkavarodás, ahol sokminden poros, sáros és zavaros. Zűrzavar érezhető a két ellentétes irányba mozgó erő között. Ez a karizmatikus mozgalom. Ez nem a legfőbb dolog Istentől.
Már közeledik valami más, ami rendes, fegyelmezett, Krisztust tisztelő dolog lesz és az magával fogja hozni az alázatosságot, a testvéri szeretetet és azt, hogy a másikat mindenki különbnek tartsa magánál.
Az az időszak, hogy Istennek egyéni hit- és erőemberei vannak, már múlóban van. Ezt mindenféle kritikai célzat nélkül mondom azok felé, akik ezt a címet valaha is elnyerték. Rá kell jöjjünk: a különböző időszakokban Isten különböző módon működik. Ő nem csinálja mindig ugyanúgy a dolgokat.

Részlet Derek Prince: Az önátadás kegyelme c. írásából.

D.Prince: Róma levél 2. fejezet 1. rész

A 2. fejezet azokkal az emberekkel foglalkozik, akik minden bűnt elkövettek, amelyben az emberiség bűnös, mégis mivel szert tettek valamilyen vallásos ismeretre, vagy valódi ismeretre, úgy érzik, hogy ők jobbak, egy külön osztály, mivel ők tudják, hogy mi a jó és mi a rossz. De ez az ismeret csak növeli a felelősségüket. A zsidóság azzal az előnnyel rendelkezett, hogy ismerték Isten kijelentéseit. Ezért még nagyobb felelősséggel tartoznak az általuk elkövetett rossz dolgokért. Ma a hitvalló keresztények rendelkeznek nagy ismerettel és felelősséggel. Mi vagyunk a leginkább számon kérhetőek.

2: 1-15. - Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat műveled te, aki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, akik ilyeneket cselekszenek. Vagy azt gondolod, óh ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekszenek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, akik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, akik versengők és akik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. Mert akik törvény nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek is el: és akik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg, (Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén önmagoknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)

Pál itt megad 5 fontos alapelvet Isten ítéletéről.
Az 1. alapelv a 2. versben szerepel: Isten ítélete az igazsággal megegyezően sújt le azokra, akik ilyeneket tesznek. Ez Isten Igéjének az igazságára vonatkozik.

János 17: 17; 12: 47-48. - Szenteld meg őket az igazsággal: a Te szavad igazság!
Ha valaki hallja, amiket mondok, de nem tartja meg, én nem ítélem el, mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem a világot. Aki elutasít, és nem fogadja el, amiket mondok, van annak, aki elítélje: szavam, amit kimondtam, az ítéli el az utolsó napon.

Amikor olvassuk az Igét, mindig szembe kell nézni az ítélettel. Meg kell ítélni magunkat, hogy Isten ne ítéljen meg minket. Két lehetőségünk van: megítélhetjük magunkat Isten Igéje szerint, hogy aztán összhangba hozzuk az életünket Isten Igéjével, vagy megtagadhatjuk ezt és akkor Istennek kell megítélnie minket az Igéjével összhangban.