Hol hibázott Ninive - és most tekintsünk el történelmi szerepétől és annak minősítésétől - mint város?
“Minden erősséged akár a zsengét hozó fügefa: amint megrázzák, gyümölcse az evő szájába hull. Íme, néped asszonynép, az országod kapui pedig tárva-nyitva állnak ellenségeid előtt, tűz emésztette meg záraidat” (Nachum 3,12-13 - ford.tőlem)
El volt látva, tulajdonképpen el volt kényeztetve Ninive. Mint mondtam, a birodalom épp virágkorában, legnagyobb kiterjedésében pompázott, akár a érett termését hordó fügefa. A város példázza az ember karakterét is.
1) Az éretlen gyümölcs egyik tulajdonsága, hogy még annyira erősen kapaszkodik az ághoz, hogy hiába ráznánk, nem hullana le a fáról. Érett állapotban viszont a legitim szüretelő, de az ellenséges gyümölcstolvaj munkája is könnyebb. Mindezt remekül átlátva a Sátán is akkor jön lopni, mikor már van mit. Célja - akárcsak a 12-13. versben - felfalni a lehulló gyümölcsünket. Ha kell, meg is ráz hozzá. Legnagyobb támadásaival addig vár, míg már elértük azt az áldásszintet, mikor megtapasztaljuk Isten minden körülmények feletti ellátását és kegyelmét, s szívünk teljesen megnyílik az Úr iránti feltétlen bizalomra. Egy munkanélküli, egyedülálló, a szüleinél lakó, harmincas éveiben járó férfi nem jelent igazi kihívást számára. De vegyünk például egy felkapaszkodott vállalkozót, aki most várja első gyermekét, megvette első családi fészkét és autóját, végre beérni látja fáradozásának gyümölcseit - ő keserves gyorsasággal lenullázható. Ha hagyja magát.
2) A város népe asszonynép volt. Ne érts félre, nálam nagyobb antifeminista talán nincs is. De egy hívőnek férfiként kell védelmeznie a városát. Harcolnia kell. Ha letesszük a fegyvert, az Igét, a hitet, és felfüggesztjük a szellemi hadviselést, a város - csupán idő kérdése - és elvétetik a hatalmunkból. És mi ne adjuk valakinek a hatalma alá.
3) A legnagyobb baklövés ostrom idején sarkig tárni a kapukat! Ilyet csak öngyilkosjelöltek és szabotőrök csinálnak! A kapuk, tehát a városba való bejutást jelentő pontok, védelme stratégiai fontosságú. Két dolgot tilos ostromállapot idején tenni: egyrészt azonnal megnyitni, másrészt pedig áthaladás után nem azonnal visszazárni. A legjobb szándék feltételezése mindenkinek alanyi jogon járó kiváltság, de a bizalomért keményen teljesíteni kell. Résen kell lenni. Nem mindegy, milyen ruha van az illetőn (az én seregemhez tartozó páncélzatot, vagy ellenséges egyenruhát visel, netán álruhát öltött), milyen céllal akar bejönni (a város védelmén vagy kijátszásán akar majd fáradozni), meddig akar maradni (csak beugrott egy kis délutáni pihenőre, vagy hosszabb távon gondolkodik, mert kaput nyitogatni ostrom idején veszélyes és meggondolandó dolog). Itt - mint látjuk - vagy sosem volt zárva vagy nyitva maradtak a kapuk az ellenség előtt.
4) A kapuk mit sem érnek, ha nincsenek zárak! Mondhatnánk: az nem kapu, amin nincs zár (hanem tegyük azt lengőajtó, de ennek korántsem a távoltartás a célja, hanem épp ellenkezőleg, a könnyített áthaladás), zár pedig nincs máson, csak kapun (vagyis olyan ajtón, az amelyen való áthaladást valamiképpen szűrni szeretnénk). A zárak tehát a beépített akadályok, a belső ellenőrzés sarokkövei.
A vizsgált szakaszban a zárakat tűz emésztette meg. A zárak egy értelmes, valamire való kapun belül találhatók. Tehát jogos a következtetés, hogy vagy a városon belül is tűz pusztított már (talán nem figyeltek oda eléggé a városlakók, hogy kit eresztettek be eddig is), jobb esetben az ellenség még csak a kaput gyújtotta fel. De igazából mindez részletkérdés, a folyamat végkimenetele egy és ugyanaz: a védelmi rendszerek összedőlnek, a kapu elveszti funkcióját, az út megnyílik a pusztító előtt.
Lászlók Judit
