Egy város bukásának folyamata
Ninive a kor szuperhatalmát szimbolizálta. Győzhetetlen megapolisz volt a maga nemében. Hadserege előtt nem állt meg az ellenség, rabszolgák építették birodalmát, zsákmány töltötte meg tárházait. Ami seregeknek nem sikerült, elvégezte viszont az ítélet már más helyen is látott eszköze: egy árvíz. Meggyengítve a falakat, kiszolgáltatta a lesben álló, csak a megfelelő alkalomra váró ellenség szándékának a várost.
1) Ninive eleve folyópart, a Tigris partján feküdt, többek között - miként arról a szöveg is említést tesz - kereskedelemből származott bevétele. A szellemi és tényleges paráznaság virágzott “a szép parázna”, a “hitetés mesternőjének” tevékenysége révén, a jogfosztás pedig a rabszolgaság igájába kényszerítette a “szorongattatás idején is az Úrban bízókat”. Végül Isten határozott, és így szólt: “Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztak téged, de nem fognak többé megalázni”. Isten tervének első felvonása a Tigris kiáradása volt - a falak megrogytak, mivel nem elég mélyen, vagy nem kősziklára vetették alapjait.
2) A falak újjáépítése - különösen a kor kívánalmait is bekalkulálva - nem számított a rövid határidős munkálatok közé. A fal nélküli város a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetben volt mindaddig, míg védelmi rendszerét meg nem erősítette. A 2. fejezet első verseiben olvassuk, milyen kemény iróniával figyelmezteti Isten Ninive lakosait, hogy csipkedjék magukat: “Szétszóró jön fel ellened, őrizd a várat, figyeld az utat, erősítsd meg derekadat, bizony végy most erőt nagyon”. Ninive, látva az ellenség hadainak vörös és bíbor hullámait, bizonyára azonnal odaállt a résekre, és bízva eddigi katonai sikereiben, bagatellizálta a helyzetet. De most más volt a felállás. Isten megmondta, hogy helyreállítja Jákob és Izrael büszkeségét: Ninive bukása borítékolva volt.
3) Mikor megértette a város, hogy a tűzoltás most nem lesz elegendő, mit olvasunk? Teljes pánik, káosz és anarchia: “Az utcákon robognak a szekerek, összeütköznek a piacokon (gyors intézkedések, azonnali mozgósítás), tekintetük mint a fáklyák (idegesség, kétségbeesés), futkosnak mint a villámok (kapkodás), emlegetik hőseiket (keresik azokat, akiknek az erejében bíznak), ingadoznak lépéseikben (elhatalmasodik a félelem), sietnek a kőfalakra, felállíttatik a védősánc (válságkezelés)”.
Rossz reakciókkal fogadták az ostromhelyzetet: teljes vezetés hiányában elvadult a nép, ösztönösen cselekedtek, és - ha más nem - logikus módon.
4) Hiába volt tele kincsekkel, hiába volt Ninive “bővízű tó eleitől fogva”, az ellenség behatolásának, a pusztulásnak a pillanatában nem érdekelte már ezüstjének és aranyának a gyönyörűsége: mindent elvetve, hátra se pillantva menekült, aki csak élt, pedig megvolt az ostromhoz való vize is. Falak - és kitartás - híján az ostromra sem került tulajdonképpen sor. Mint kés a vajban, tört be a városba, és foglalta el azt az ellenség.
