A római levél témája egy szóban: a megigazulás. A Biblia úgy mutatja be Istent, mint aki tökéletesen igaz. Amit mi igazságnak, vagy jogosságnak fordítunk, az a héberben „caddik”, a görögben pedig „dekaiosz”. A Bibliában az igazság és a jogosság egy szó, nem beszélhetünk az egyikről a másik nélkül.
Jób 9: 2. - Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
A fő kérdés, hogy hogyan lehet igaz az ember Isten előtt? A válasz a Római-levélben található. Ami ebben a levélben újra és újra visszatér az az, hogy nincs kárhoztatás ellenünk. Fontos, hogy éhesek legyünk az igazságra, és hogy kövessük az igazságot. Isten királysága: igazság, békesség, öröm. Fontos a sorrend: az igazságot követi a békesség és az öröm.
A Római-levél valószínűleg Kr.u. 57-ben íródott Korinthusban. A levél első 8 fejezete bemutatja az evangélium logikai és intellektuális alapjait. A 9-11. részek, elsősorban azzal foglalkozik, ahogy Isten Izraellel bánik. A 12-15. rész, a megértett igazság alkalmazása a mindennapi életben. Az ÚSZ soha nem elvont teológiát tár elénk. A 16. fejezet személyes üzeneteket és áldást tartalmaz. Ebből láthatjuk, hogy Isten személyesen ismer téged.
1. fejezet
1: 1-15. - Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére. Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint, Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért. Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai: Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van. Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangéliumában, hogy szüntelen emlékezem felőletek, Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek. Mert kívánlak titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is. Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. Azért ami rajtam áll, kész vagyok néktek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.
Itt Pál bemutat 3 dolgot: saját magát, az evangéliumot és a római keresztényeket. Most nézzük meg mit mond Pál magáról, melyet az 1, 5, 9-15. versekben olvashatunk. Pál Jézus Krisztus rabszolgájának tartja magát és apostolnak. Pál egyedülálló szolgálata az volt, hogy a maga egészében mutassa be az evangéliumot.
2: 16. - Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.
Pál a saját evangéliumáról beszél, mely mutatja, hogy sok kijelentést kapott. Csak két levél van, melynek egyedüli szerzője Pál: a római és az efézusi. Mindkét levél olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyek kizárólag Pál kijelentései.
15: 18-19. - Mert nem merek szólni semmiről, amit nem a Messiás cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Messiás evangéliumát.
Pál szolgálata az volt, hogy a pogányokat elvezesse a hitre és ezt természetfeletti jelekkel tanúsította. A „hit engedelmessége”: ha nem hitből fakad az engedelmesség, akkor nem működik.
1: 6. - Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai.
Mi Isten elhívottjai vagyunk. Nem azért lettél keresztény, mert úgy döntöttél, hanem mert Isten hívott téged. A kezdeményezés Istentől indult. Isten kihívott minket a világból, ezért nem tartozhatsz többé a világhoz. Vagy az egyikhez, vagy a másikhoz tartozol.
