2010. augusztus 16., hétfő

Ruff Tibor: Isten az, aki igazzá tesz 6.

Jób szenvedéseinek legfőbb oka az volt, hogy Isten igaznak nyilvánította a mennyei lények előtt, és ez kiváltotta a Sátán támadását, melynek során igazságtalanul megrágalmazta Jóbot, azt állítva, hogy csak azért igyekszik Istennek tetszeni, hogy boldogan élhessen, és nehogy valami sorscsapás érje. Isten próbára bocsátja Jóbot, hogy kiderüljön az igazság: a Sátán elpusztíthatja Jób minden vagyonát és valamennyi gyermekét. Mégsem sikerül Jóbot bűnre indítania. Ekkor a Sátán újra megjelenik Isten előtt, és megismétli vádjait, mondván, hogy ha testében is csapást szenvedne Jób, akkor biztosan megtagadná Istent.

Ezután megkezdődik Jób óriási megrendülése és belső küzdelme igazságának megőrzéséért és bebizonyításáért. Felesége Isten ellen, barátai pedig őellene fordulnak – valamennyien a Sátán eszközeivé válva –, azt igyekezve bebizonyítani, hogy bűnös volta miatt érte mindez. Végül azonban Isten kinyilvánítja, hogy Jóbot igaznak tekinti, barátait pedig súlyosan megfeddi. A Sátán hamis vádlónak bizonyult.

Amikor a Babilónból hazatérő zsidók nekifognak a Második Szentély felépítésének, hasonló jelenet játszódik le a természetfeletti és a látható világban egyaránt. Ezúttal a Sátán az építkezés egyik vezetőjét, Jósua főpapot helyezi vád alá, amint azt Zakariás próféta látomásban látja (Zak 3,1–5). A szennyes ruhákba öltözött főpap Isten előtt áll, jobbja felől a Sátán van mellette, és vádolja őt. Ekkor Isten megfeddi a Sátánt, majd Jósuát tiszta ruhákba öltöztetteti angyalaival, és felszabadítja a vád alól.

A kegyelemből, Istentől származó megigazulást csodálatosan szemléltető mennyei jelenettel párhuzamosan a látható világban is hasonló jelenségek játszódtak le. Ugyanebben az időben a környező népek „vádolást [szitná] írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen” a perzsa királyhoz, amint arról Ezsdrás könyve részletesen beszámol (4. fej.). Feljelentő levelükben azzal vádolják a zsidókat, hogy lázadnak a birodalom ellen, és nem fognak adót fizetni, ha felépül a város. A perzsa király leállíttatja a Szentély építését.

Nem sokkal később Zakariás elmondja fenti látomását az építkezés vezetőinek, Jósuának és Zorobábelnek. Ekkor először a rendelkezés ellenére folytatni kezdik a munkát, majd „fellebbeznek” a perzsa királynál, aki tüzetesebben megvizsgálva a dolgot, végül engedélyezi a Szentély felépítését.

Jób és Jósua történetéből egyaránt kiviláglik, hogy az Isten által igaznak nyilvánított emberek elleni sátáni támadás a láthatatlan és a látható szinten egyaránt megnyilvánul. A természetes emberi értelem számára érthetetlen és felfoghatatlan ennek az ok nélkül való gyűlöletnek és vádaskodásnak az oka, Isten Igéjének a bölcsessége azonban megmutatja ezt. Ezért van, hogy minden isteni kezdeményezés, és különösen azok, amelyek a megigazulás megvalósulásával függenek össze, egészen különleges, szinte érthetetlenül durva és aljas ördögi támadásnak vannak kitéve. Erre Jézus is figyelmeztette tanítványait: „Boldogok, akik a megigazulás miatt üldöztetést szenvednek, mert övék az egek királysága! Boldogok vagytok, ha gyaláznak és üldöznek [vád alá helyeznek] titeket, és mindenféle gonosz dolgot hazudoznak rólatok miattam!” (Mt 5,10–12)