Sajnálatos módon ma a tv gyermekcsőszként funkcionál a családokban. Egy gyermek átlagban napi 1.5-3 órát ül a készülék előtt. Egy Európai szintű felmérésből kiderült, hogy térségünkben a magyar gyermekek kapják a legnagyobb szabadságot a műsorok megválasztásában (Reserarch International). Mire egy gyermek 18 éves lesz átlagban 200 000 erőszakos eseményt és 40 000 gyilkosságot lát (Huston, A.C. al.,1992).
Ezek az adatok tények. De nem mehetünk el az ilyen gyermekekről tudósító adatok mellett közömbösen, nem hagyhatjuk szó nélkül őket. A gyermekekkel kiemelten törődni társadalmi felelősség, hiszen ők a jövő zálogai, ők hordozzák az elkövetkezendő évek minőségét. Tehát feltétlenül fel kell tenni a kérdést: Miként hat a gyermekekre az ilyen ”automatikus” tv nézés?A gyermekek életkori sajátosságait, életkori szükségleteit figyelembe véve a válasz határozott és egyértelmű. Az órákig tévéző és felügyelet nélkül hagyott gyermekre a tv nézés erős, hosszan tartó negatív hatással bír.
Most nézzük végig vázlatosan miként hatnak a kiskorúra a készülék előtt töltött órák.
1. Értékrend
Életkori sajátosság, hogy a gyermeknek nincs kialakult értékrendje, nem tudja, mi válik hasznára, mi okoz kárt neki. A műsorválasztékból sem képes tudatosan választani, irányítani kell. Amit lát, az mind felhalmozódik benne, s előbb-utóbb meglátszik a viselkedésében.
A gyermek utánzás és minta alapján tanul, tehát ha egy hőst szimpatikusnak talál, akkor leutánozza viselkedését, öltözködését. Gondolják végig, milyen következménye van egy szimpatikus, de amúgy drogos, agresszív, nőfaló szereplő modellkövetésének.
2. Agresszió
Korábban már említésre került, hogy egy fiatal 1992-ben átlagosan 240 000 agresszív cselekményt látott a tv-ben. Az azóta eltelt 16 évben tovább nőtt az erőszakos cselekmények száma a világban. Ha egy gyermek agressziót lát a tv-ben, azt nem tudja feldolgozni, szorongást vált ki belőle, ill. felhalmozódva indulatokat szül. A híradókban, filmekben, rajzfilmekben látott agresszió, annál veszélyesebb, minél valóságosabbnak látszik a környezete. A gyermek 3-7 éves korig még nem tudja különválasztani a valódit a fantázia világától.
3. Figyelem
Pedagógusok egyre többet panaszkodnak a hiperaktívnak tűnő, folyton izgő-mozgó gyerekek miatt. A gyermek hatalmas tudásvággyal rendelkezik, mindenre kíváncsi, szinte odaragad a készülék elé. A képernyő letaglózza, állandóan vibrál, és mindig új, színes ingerekkel kelti fel a figyelmet. Az órákig tartó tv nézéshez szokott gyermeket nehéz már lekötni mesével, játékkal. Ez már nem érdekes számára, ill. nem is tud rá odafigyelni.
4. Játék
A gyermek fő tevékenysége a játék, a játékban dolgozza fel napi negatív ill. pozitív élményeit, és játssza ki magából a feszültségeket, készül föl a felnőttkori szerepekre ( mamás-papás, boltos játék……). Nem szabad hagyni , hogy a tv nézés elvegye az időt a játéktól, és így feldolgozatlan információk maradjanak a gyermekben. A kicsiknek nagy a mozgásigényük is, óvodás korban mozgások koordinációja, összerendezettsége indul fejlődésnek. A sok egy helyben való ülés nemhogy segíti a mozgás fejlődését, még a meglévő szintet is visszavetheti (szem romlása, izmok passzivitása, mozgáshiány okozta kövérség).
5. Háttérzaj
Ha egy lakásban állandóan szól a tévékészülék, a gyermekek is igényelni fogják, mint háttérzajt, ha felnőnek (lásd. mintakövetés). Ilyen családoknál fennáll a veszélye annak, hogy csak a tv nézés közben, „félüzemmódban” beszélgetnek, ill. a családi programok, kirándulások, sporttevékenységek állandóan a napi műsorhoz igazodnak.
Ez a tanulmány a teljesség igénye nélkül készült, remélhetőleg segített felhívni a figyelmet a cikk állításának igazságtartalmára.
Végül nézzük meg a téma napos oldalát, hisz van a médiának pozitív hatása is. A jól megválasztott műsorok növelik a gyermek tudásszintjét, ismeretanyagát. Bővül a szókincse, tágul a világképe. Ennek persze feltétele a szülői kontroll, a napi maximalizált idő, a szülői értékadás valamint a tv-ben látott negatív információk megbeszélése.
Szilágyi Melinda, Hit Gyülekezete Pécs
