A Vádló legyőzése
A Jelenések könyvének jövőről szóló beszámolója szerint a keresztény hit egyik vagy talán legfőbb célja a Vádlónak – és szüntelenül zajló vádaskodásának – legyőzése: „És levettetett a nagy tengeri kígyó, az ősi kígyó, akit Vádlónak [Diabolosz] és Sátánnak neveznek, az egész lakott világ eltévelyítője, levettetett a Földre angyalaival együtt. Ekkor egy erős hangot hallottam az égben: Most valósult meg a mi Istenünk szabadítása, ereje és királysága és Krisztusának hatalma, mert a mi testvéreink vádlója, aki éjjel-nappal vádolta őket a mi Istenünk előtt, levettetett! És ők legyőzték azt a Bárány vére és tanúságtételük szavai által, és nem kímélték az életüket mindhalálig [nem szerették a lelküket egészen a halálig]!” (12,9–11)
E rész tanúsága szerint a Sátán a természetfölötti, láthatatlan világban folyamatosan, szünet nélkül vádolja Isten és angyalai előtt az élő hittel rendelkező, s ezáltal igazzá lett keresztényeket. Jób és Jósua példájából és Jézus fentebb idézett szavaiból egyaránt kitűnik, hogy ez a látható, természetes világban is megjelenik a keresztények elleni rágalmak, előítéletek, hazugságok, vádak szinte érthetetlen mennyiségű és erejű kiáradásának formájában. Isten szabadítása, ereje, királysága és Krisztus hatalma pedig akkor valósul meg a földi dimenzióban is, amikor a hívők – nem Isten! – legyőzik ezt a szellemi erőt és a mögötte álló természetfeletti lényt. Győzelmüket három szellemi „fegyver” segítségével fogják elérni: a Bárány vére, tanúságtételük szavai és az önmegtagadás által.
A Bárány vére
A hívők győzelmének legfőbb biztosítéka a megigazulás és a bűnbocsánat ára, amelyet Isten fizetett ki, s amely által számunkra ingyen kegyelemből elérhetővé vált az üdvösség. Mint fentebb idéztük, Pál hangsúlyozza, hogy az engesztelés kizárólag a Jézus Krisztus vérébe vetett hit által működik. Mivel ez a váltságdíj, a Sátán tehetetlenné válik a keresztényekkel szemben, amikor azok bemutatják neki, hivatkoznak előtte és Isten előtt Jézus kiömlött vérére, ahogyan Egyiptomban is azok menekültek meg az országban pusztító gonosz angyaltól, akik ajtófélfáikat a páskabárány vérével kenték be. A vér emlékezteti a Sátánt is, Istent is és magukat a hívőket is arra, hogy a hangsúly nem az – esetleg még valós hiányosságokat tartalmazó – cselekedeteiken van, hanem Isten engesztelő áldozatán: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést.” (3Móz 17,11) Jézus vérében pedig – az állatáldozatokétól eltérően – az örök és bűntelen, isteni élet ereje van, amely nagyobb a bűn és a halál, a büntetés és kárhoztatás erejénél.
