Az amerikai költő, Mark Twain (1835–1910) a dolgozószobájába vitt egy, a természetben szabadon élő kaméleont, és örült a kicsi kis állatnak. A kaméleonnak természetéből adódóan lehetősége van arra, hogy alkalmazkodjék minden színhez és minden környezethez, s így más állatok ne vegyék észre, és így nagyobb biztonságban legyen. Mark Twain ezt nem vette figyelembe, és az állatot egy tarka szőnyegre helyezte. Az állat azonnal alkalmazkodott a színekhez, amelyek a szőnyegen voltak. Amikor odébb ment néhány lépéssel oda, ahol a szőnyegnek más színe volt, a kaméleon természetesen újra megváltoztatta a színét. Mivel ennek futkározás közben túl gyakran kellett megtörténnie, ami egy egyszínű szőnyegen nem lett volna így, a kaméleon egy idő múlva elpusztult a túlerőltetés miatt. A gyakori színváltás túl sok volt a szegény kis állatnak.
Találó kép ez azokra a hívőkre, akik állandóan alkalmazkodnak e világ folyásához annak sokféle divatjelenségével együtt, akik mindig együtt úsznak e világ áramlatával, és ott táncolnak az ördög minden lakodalmán: Meghalnak a túlerőltetésben, miközben ennek az elveszett világnak a nyomában sántikálnak. Ahelyett, hogy hitük teljes erejét az Úr Jézus követésének és Isten országa szolgálatának szentelnék, úgy vélik, hogy rosszul értelmezett szabadságukban még e világ folyamatának múlandó dolgaiban is részt kell venniük.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
