2010. március 7., vasárnap

Rodney H. Browne: Az Úrnak tiszteletteljes félelme

A mindenható Isten teremtett minden létező dolgot - a világegyetemet és mindent, ami abban van - ideértve az embert is. Kijelentette: az egek Nékem ülőszékem, és a föld lábaimnak zsámolya! De az emberek mégsem tanúsítottak tiszteletteljes félelmet az Úr iránt, ahogy azt tenniük kellet volna és amire Ő méltó, hanem felmagasztalták és a valóságnál nagyobbra tartották magukat. Itt hibázott az ördög is. A saját trónját magasabbra merte emelni Isten trónjánál!

Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. 25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent. Ap. Csel. 17:24-25

Az emberek azáltal magasztalták fel magukat, hogy elvetették Istent, - azt az Istent, Akinek a saját létezésüket köszönhetik; azt az Istent, Aki az életüket adta és leheletet lehelt beléjük - és úgy bánnak Vele, mint valami elhanyagolhatóval, semmibe veszik és figyelmen kívül hagyják, mintha Ő csupán csak emberi találmány lenne. Ugyanakkor az emberek saját magukat felmagasztalták úgy gondolván, hogy valójában építhetnek Istennek olyan épületeket, amelyben Ő lakozhat. Nincs olyan ember alkotta építmény - emberi mértékkel mérve bármilyen pazar legyen is -, amely méltó lenne Istenünk lakóhelyéhez! Olyan hatalmas Ő!

Csak mert te azt gondolod, hogy nagy szám vagy - az nem azt jelenti, hogy az is vagy. Megválaszthatod, hogy hogyan teszed a dolgaidat és hogy melyik úton mész, de az az út sehova nem vezet. Istent nem az érdekli, hogy mit cselekszel Érte, illetve nem hatja az meg, hogy mit építesz az Ő számára. Őt csak az érdekli, hogy mi van a szívedben. Isten olyan férfiakat, illetve asszonyokat becsül meg, olyanokat keres és olyanokkal törődik, akik teljesen alázatosak Isten előtt. Sokan állítják, hogy ők alázatosak, de mégsem azok, mert büszkék az alázatukra. Ez csupán egy felszínes alázat és ettől Isten rosszul van. Különösen gyűlöli a képmutatást. Isten azt tiszteli és arra figyel, aki az Ő beszédét rettegi és parancsolatait tiszteli.

Ha valóban alázatos ember vagy, akkor nagyra becsülöd Isten beszédét. Isten és mindnyájunk számára akkor lesz ez nyilvánvaló és akkor fogjuk megtudni mindezt, amikor azt látjuk, hogy mennyire személyesen veszed magadhoz az Ő beszédét. Alázatodat azáltal fogjuk meglátni, hogy megcselekszed-e vagy pedig sem Isten Igéjét, és nemcsak beszélsz-e róla, valamint azáltal, hogy milyen gyorsan engedelmeskedsz az Ő parancsolatainak. Ezzel az egyetlen igaz mértékkel lehet lemérni az alázatot. A János 4:24-ben azt olvassuk, hogy "Az Isten Szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják." Az Úr előtt elfogadott imádás a teljesen őszinte, szívből előtörő imádás.

Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik. Ap. Csel. 10:35

Isten NEM személyválogató. Imádással teljes engedelmesség alapján - bárki legyél is; bármit tettél is; bármi legyen is a nemzetiséged - mindenki elfogadott lehet Isten előtt!

Támadt pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csodát és jelt tettek. Ap. Csel. 2:43

A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességük volt; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Szellemnek vígasztalásában, sokasodtak. Ap. Csel. 9:31

Az Úrnak tisztelete és tiszteletteljes félelme fémjelezte a korai Egyházat. Ha Jézus az elsőszámú szerelmed, akkor a szívedben és az életedben megtisztelő helyben fogod Őt részesíteni!

Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. 2 Korinthus 7:1

Ne szalasszuk el Isten egyetlen nekünk szánt csodálatos ajándékát sem. Újra szenteljük oda magunkat az Isten tisztelésére - arra, hogy megalázzuk magunkat Őelőtte, hogy minden bűnt és büszkeséget elhagyunk, és hogy arra emlékeztetjük magunkat, hogy milyen becses, csodálatos, erős és hatalmas a mi Istenünk, és hogy mennyire méltó Ő arra, hogy Neki adjuk minden dicséretünket, tiszteletünket, imádásunkat és engedelmességünket!