„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, hogy menjen ki arra a helyre . . . és kiment, nem tudván, hova megy." Heb. 11, 8
Elindultál-e már valaha így? Ha igen, és valaki megkérdezi, hogy mi a szándékod, nem is tudod megokolni lépésedet. A keresztény munka egyik nehézsége ez a kérdés: "Most mi a szándékod?" - Valójában nem is tudod, mit fogsz tenni, csak azzal az eggyel vagy tisztában, hogy Isten tudja, mit akar. Állandóan vizsgáld, hogy Isten iránti magatartásod ilyen kimenés-e mindenből, - a belé vetett teljes bizalom alapján. Éppen ez a magatartás tart örökös várakozásban: nem tudod, mit tesz majd Isten legközelebb.
Legyen minden reggeled, amelyre felvirradsz, ilyen "kimenés", bizalomteljes építés Istenre. "Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől . . . se a ti testetek felől" (Luk. 12, 22), azaz ne aggódj olyasmiért, amivel "kimeneteled" előtt oly sokat törődtél.
Meg szoktad-e kérdezni Istentől, hogy mi a szándéka? Hiszel-e a csodákat cselekvő Istenben és kész vagy-e - teljesen átadva magad neki - mindaddig "kimenni", amíg már semmin sem csodálkozol, amit Ő tesz?
Feltéve, hogy Isten az, akinek akkor ismerted meg, amikor legközelebb voltál hozzá, mekkora arcátlanság akkor aggodalmaskodnod? Legyen az életed folytonos kimenetel a belé vetett szüntelen bizalomba. Akkor kibeszélhetetlen szépség övezi majd körül életedet, ami megelégíti Jézus szívét. Tanulj meg "kijönni" meggyőződéseidből, hitvallásaidból, megtapasztalásaidból, egészen addig, amíg hitedet tekintve - nincs többé semmi közted és Isten között.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
