Két másik király
Salamont követően a királyság két részre szakadt. Az északi, izraeli királyság minden uralkodója bálványimádó lett és az Úr elutasította őket. A déli országrész, Júda királyai közül többen szintén elfordultak az Úrtól és bálványimádásra adták fejüket. Azonban volt néhány valóban igaz király Júdában, de egyiknek sem sikerült tökéletesen átesni a siker próbáján.
Például Ezékiás elsöprő erejű reformokat vezetett be és helyreállította Jahve igazi imádását. Amikor Asszíria királya Szenakherib ostromzár alá vette Jeruzsálemet, Isten beavatkozott és csodálatos szabadulással ajándékozta meg Ezékiást és népét. Később, amikor Ezékiás halálosan megbetegedett, Isten nem csupán meggyógyította őt, hanem természetfeletti jelet is adott: visszafordította a nap járását. Ezen kívül további tizenöt évet ígért Ezékiásnak. A csodálatos jel után Ezékiás hírneve elterjedt más nemzetekben is. Nagykövetek érkeztek Babilonból. Miután hízelgett büszkeségének a babiloniak figyelme, megmutatott nekik minden értéket királyságában. De ezért nem Istennek adta a dicsőséget!
A Szentírás két tanulságos megjegyzést tartalmaz Ezékiás viselkedésével kapcsolatban: „De Ezékiás nem viszonozta a jót, az ő hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodott…” „De mivel a babiloni fejedelmek követeivel megbarátkozott, akik ő hozzá küldettek, hogy megtudakozzák a csodálatos jelt, amely azon a földön lett, elhagyta őt az Isten, hogy megpróbálja, mi van az ő szívében.” (2.Krón.32,21)
Ezékiástól két dolgot tanulhatunk: Először is, ha Isten különleges csodával ajándékoz meg téged, attól még nem leszel különleges személy; ez csak annyit jelent, hogy különleges Istened van. Másodszor, ha Isten visszavonja jelenlétét és látszólag nincs aktívan jelen az életedben, lehet, hogy éppen megpróbál, mert látni akarja, hogyan viselkedsz, amikor magadra maradsz.
Júda történelmének későbbi szakaszában újra egy igaz király, Jósiás emelkedett trónra. Ezékiáshoz hasonlóan szintén radikális reformokat vezetett be és helyreállította Jahve imádását, sőt még a bételi bálványimádó oltárt is leromboltatta.Azonban Jósiás sikerei túlzottan magabiztossá tették őt és meggondolatlan dolgot művelt. Anélkül, hogy az Urat megkérdezte volna és törődött volna a komoly figyelmeztetéssel, szembeszállt Nékó fáraóval, Egyiptom királyával, és a csatában életét vesztette. Vele együtt Júda utolsó reménysugara is kihunyt.
Sikeremberek az Újszövetségben
De mit találunk az Újszövetségben? Itt vajon más szabályok érvényesek? Vizsgáljuk meg a legkiemelkedőbb személyiségeket: Jézust magát és három vezető tanítványát, Pétert, Jánost és Pált. Ők hogyan végezték?
Jézus természetesen egyedülálló – Isten tökéletes, bűntelen Fia. Soha nem élt át kudarcot. Mégis kereszten függve végezte meztelenül, a gúnyolódó bűnösöknek kiszolgáltatva. A világ utoljára ezt látta Jézusból. Az ezt követő feltámadás és dicsőség csak az „Istentől eleve választott bizonyságoknak” jelentetett ki (Ap.Csel.10,41). A világnak viszont Isten soha nem akarta bizonyítani a feltámadást.
Na és Péter, a tizenkét apostol vezetője? A jó öreg tradíció szerint Péter is kereszten végezte. Saját kérésére fejjel lefelé feszítették meg, mert nem érezte magát méltónak ahhoz, hogy ugyanúgy szenvedjen, mint Ura.
János halálának körülményeiről nincsenek hiteles feljegyzések. Azt azonban tudjuk, hogy vénségére Patmosz kietlen, sziklás szigetére száműzték, ahol megkapta a Jelenések könyvében megörökített látomásokat.
Mi a helyzet Pállal? Ő maga írta le, hogyan élt apostoltársaival egyetemben: „Mindez ideig éhezünk is, szomjazunk is, meztelenkedünk is, bántalmaztatunk is, bujdosunk is, fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodva; ha szidalommal illettetünk, jót kívánunk, ha háborúságot szenvedünk, békességgel tűrjük; Ha gyaláztatunk könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.” (1.Kor.4,11-13)
Végül, egy erőteljes és csodálatos szolgálat után, amely megnyitotta az evangélium számára az utat a pogány világ előtt, Pál láncra verve végezte egy hideg római zárkában. Néhányan még legközelebbi munkatársai közül is elhagyták őt. Onnan nyilvános kivégzésre vitték és lefejezték.
A Jézusról, Péterről, Jánosról és Pálról szóló feljegyzések azt jelentenék, hogy minden elkötelezett kereszténynek szükségképpen mártírhalált kell halnia? Vagy hogy az elszánt keresztények nem lehetnek gazdagok? Korántsem! Azonban nagyon is hangsúlyoznak egy rendkívül lényeges dolgot: soha ne engedjünk a világ szerinti siker csábításának. Soha ne keressük a világ jóváhagyását. A népszerűség utáni vágy mindig veszélyes. Jézus ez ellen komolyan figyelmeztetett.
A farizeusoknak ezt mondta: „…mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos.” (Luk.16,15) A saját tanítványainak pedig: „Jaj nektek, mikor minden ember jót mond felőletek. Apáik éppen így mondtak jót a hamis prófétákról.” (Luk.6,26)
Magamban összehasonlítottam az ószövetségi öt királyt Jézusnak és tanítványainak sorsával. Mi lehet a titka – morfondíroztam – a tartós sikernek? Az Úr két igéhez vezetett. Elsőként Pál szavaihoz az első Korintusi levélben: „de tanácsot adok úgy, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hűséges legyek.” (1.Kor.7,25) Megértettem, hogy ha hűséges akarok maradni, teljes függőségben kell élnem az Úr kegyelmétől. Nem bízhatok az értelmiségi háttérben, a szellemi ajándékaimban, a korábbi eredményeimben, a szolgálatban eltöltött években. Egyetlen dolog tud csak hűségben megtartani: Isten kegyelme.
Életem legnagyobb céljává kell tennem, hogy tudatosan és folyamatosan Isten kegyelmétől függjek. Őrizkednem kell mindentől, ami tompítja vagy elhomályosítja a függőség érzését. Különösen vigyáznom kell a büszkeség bármely formájára, ami lényegében nem más, mint az éntől való függőség. Isten ezután az Úr Jézus szavaihoz vezetett: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem” (Ján.4,34) Jézus eledele – életének és erejének forrása – az a céltudatos elhatározás volt, hogy a végsőkig Isten akaratát cselekedte. Ez az igazi siker, amelyre neked és nekem egyaránt törekednünk kell.
