Más szóval: nem attól leszel győztes, ahogy elkezded a versenyt, hanem attól ahogy befejezed. Egy veterán kínai pásztor, aki több mint húsz évet töltött börtönben a hitéért, és nemrégiben az Úrhoz költözött, a következő megjegyzést tette: „Sok olyan embert láttam, aki jól kezdte, de keveset, aki jól is fejezte be.” Én ugyanezt tudom mondani. Vizsgáljunk meg szemléltetés gyanánt néhány olyan izraeli királyt, akik sikeresek lettek.
Az első három király
Az első király, Saul, erős és kiemelkedő képességű fiatalember volt, aki karrierje korai szakaszában számos katonai győzelmet szerzett. Viszont amikor Isten az amalekiták ellen küldte őt, hagyta hogy az emberektől való félelem meghiúsítsa teljes engedelmességét Isten parancsával szemben. Ezért Sámuel próféta azzal az üzenettel jött elé, hogy Isten elutasította őt, mint királyt. Saul problémájának a lényegét Sámuel üzenete pár szóval összefoglalja: „Hát nem Izrael királya voltál már akkor is, amikor még kicsiny voltál a saját szemedben?” (1.Sám.15,15).
Amíg tehát Saul alázatos maradt, Isten meg tudta őt áldani. De amint gőgössé vált, az Úr félreállította őt. Ez mindnyájunkra nézve igaz. Amikor kicsik vagyunk a magunk szemében, van hely Isten nagysága számára. De amikor nagyokká válunk magunk előtt, nem hagyunk helyet Istennek, hogy rajtunk keresztül érvényesíthesse nagyságát. Saul gőgje tragikus véghez vezetett. Életének utolsó éjszakáján boszorkányhoz ment tanácsért, másnap pedig a csatatéren öngyilkos lett.
A következő király, Dávid, Isten szíve szerint való férfiú volt. Éveken át menekültként tengődött, Saul király üldözte és vadászott rá. Mégis győztesen került ki mindebből és végül csodálatos bizonyságot tett Isten mellett:
„Az Úr megfizetett nekem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nekem. Mert megőriztem az Úrnak útjait és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtől.” Ám később Dávid megváltozott, és vele együtt a beszéde is:„Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! Egészen moss ki engem az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engem.” (Zsolt.51,1-2)
Mi történt vele? Mi változott meg? Dávid megtapasztalta a teljes sikert. Miután király lett egész Izrael felett és legyőzte minden ellenségét, a siker gyümölcseit ízlelgette. Nem ment már ki a csatába. Otthon maradt Jeruzsálemben, hogy szabadon kiélhesse magát kénye-kedve szerint. Így hát habozás nélkül elcsábította Bethsabét, a szomszéd Uriás feleségét, majd megszervezte Uriás halálát, csakhogy elfedezze bűnét. A siker idején Dávid elfelejtette milyen elvek szerint élt, mielőtt király lett. Hála Istennek, hogy Dávid végül megtért és Isten megbocsátotta bűnét. Azonban vétke mégis sötét árnyként vetült leszármazottjaira az őt követő nemzedékekben. Isten így figyelmeztette őt: „Ezért a kard nem távozik majd házadtól…” (2.Sám.12,10).
Fontos megemlékeznünk arról, hogy Isten megbocsátása nem törli el szükségképpen a bűn minden következményét. Dávid fia, Salamon, aki apját követte a trónon, Isten szeretettje és választottja volt. Mivel alázatosan elismerte, hogy bölcsességre van szüksége, Isten neki is gazdagságot és tisztességet adott. Az izraeli királyok közül ő volt a legbölcsebb, leggazdagabb és leghíresebb. Mégis, minden bölcsessége ellenére nem állta ki a siker próbáját: „És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajtották az ő szívét az idegen istenek után… Mert Salamon követte Astoretet a szidonbeliek istenét és Milkómot az ammoniták utálatos bálványát. És gonosz dolgot cselekedett Salamon az Úr szemei előtt…” (1.Kir.11,4-6). A dicsőséges kezdet ellenére Salamon bálványimádóként halt meg.
