Rövid példázatok - Szókratész

Az ismert görög filozófus, Szókratész Kr.e. 470-től 399-ig élt. Egyik nap elvetődött Athén kikötőjébe, és látta azt a rettenetes nagy mennyiségű árucikket és holmit, amit a görög kereskedők hoztak az egész akkor ismert világról, hogy ezt követően szárazföldi úton vigyék azokat Görögország piacaira. Amikor a tarka forgatagot látta, elgondolkodott, és ezt mondta: „Milyen sok dolog is van a mi tarka világunkban, amire nekem nincs szükségem!"
Ha ennek a világi embernek a szavait összehasonlítjuk a Lukács 9,62-vel, akkor Isten gyermekeiként mélyen elszégyelljük magunkat. Hogyan fogjuk kihasználni az élő Isten gyermekeiként a még előttünk álló kegyelmi időszakot? Elveszünk e világ múló dolgaiban, vagy az Úrért fogunk munkálkodni, ameddig még nappal van és munkálkodhatunk?
A Lukács 9,62-ben maga az Úr int bennünket, hogy ha elkezdtünk hitben járni Ővele, maradjunk meg szilárdan Őmellette, és ne tekintsünk vissza az elveszett világba, mert akkor a bűnös világ a maga csillogó gazdagságával és múló örömeivel visszaránthat bennünket a pusztulásba. Minél többet foglalkozunk a világgal és a világi dolgokkal, azok annál inkább eltávolíthatnak bennünket az Úrtól. Még ha nem is visszük véghez közvetlenül a világi emberek bűneit cselekedeteinkben, a jólét és az anyagiasság annyira a hatalmába keríthet bennünket, hogy a szívünk langyossá válik, és elfogy a mi Urunk Jézus iránt érzett szeretetünk.
Tanuljunk Szókratésztől is, aki világi emberként jutott arra a belátásra, hogy olyan sok dolog létezik a világon, amire egyáltalán nincs szükségünk. Ezek helyett hadd adjon nekünk szárnyakat a mi Urunk Igéje, és az iránta érzett szeretetből ne vesszünk el e világ múlandó dolgaiban, hanem szenteljük magunkat egészen Neki, és szolgálatunkkal álljunk rendelkezésére.

Ha teljesen átadjuk magunkat a mi Urunk Jézus Krisztusnak, mint Urunk­nak és Mesterünknek, akkor a földi dolgok kicsinnyé válnak számunkra, és jobban behatolunk a Vele való életközösség titkaiba. Egészen az Úrnak! – ez adjon nekünk szárnyakat nap mint nap az Őérte végzett szolgálatban, hogy egyszer majd az örök dicsőségben Ő koszorúzzon meg és jutalmazzon meg bennünket olyan mennyei javakkal, amelyeket örökségül szánt az övéinek (Róm 8,17-18).