Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2013. október 22., kedd
Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 23.
Zsidó 10,19-22: Mivelhogy azért atyámfiai, bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által, azon az úton, amelyet Ő szentelt nekünk az új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az Ő teste által. És lévén nagy főpapunk, az Istennek háza felett: Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívük tiszta a gonosz lelkiismerettől. És testük meg van mosva tiszta vízzel.
Ez az igerész bátorít, hogy emlékezzünk, hogy van egy személyes képviselőnk, közbenjárónk, aki az Atya jobbján ül, aki hatalommal bír az egész világmindenség fölött. Ugyanerről szól az 1 János 2,1-ben: "...ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." A szószóló az, aki viszi az ügyünket. A hetedik dolog, amire visszatérünk, a Zsidó levél első fejezetében: "Akit tett mindeneknek örökösévé." Logikus sorrendben ez az utolsó dolog. Ő a kijelölt örökös mindenben. Az örökös szó azt jelenti, hogy minden az övé és minden az Ő hatalma alá tartozik. Egy másik Ige, ami ezt megerősíti:
1 Korinthus 15,24-28.
Aztán a vég, mikor átadja az országot Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden birodalmat és hatalmat. (Tehát eljön egy nap, amikor Krisztus, aki a Fő, és akié minden, aláveti magát az Atyának, és akkor minden Isten alá lesz vetve Krisztusban.) Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert minden az Ő lábai alá vettetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája lett vetve, nyilvánvaló, hogy Azon kívül, Aki néki mindent alávetett. (Tehát az Atya nincs a Fiú alá vetve. Az Atya minden fölött van.) Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik Annak, Aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden, mindenben.
Tehát Jézus lesz mindennek örököse. Minden az övé lesz, minden az Ő hatalma alatt lesz, és amikor az örökség befejeződik, Ő maga is aláveti magát az Atyának, hogy Isten legyen minden, mindenben, Krisztus által. Minden az Ő uralma alatt lesz, és amikor ez beteljesedik, akkor az Ő a maga részéről
alárendeli magát mindennel együtt az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben, Krisztus által. Most nézünk meg egy nagyon szép példázatot, amely a Zsidó levélben szerepel.
Zsidó 1,3: Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván üle a Felségesnek jobbjára a
magasságban.
Az Ő valóságának képmása. A Zsidó 11-ben azt mondja, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, és annak valósága: ugyanaz a szó görögben. Jézust tehát úgy nevezi, mint az Atya kisugárzott megnyilvánulását, az Atya dicsőségét, aki az Ő lényének a kisugárzása. Ugyanúgy, ahogy a viaszforma megtartja az eredeti formát, ugyanúgy Jézus kifejezi az Atya lényegét, aki láthatatlan az emberi szemnek. Nem lehet látni emberi szemmel. Jézus személyében nyilvánul meg az emberi nem számára. Most a Napról való példát nézzük meg, a kisugárzás lényegét.
Isten három személy, a lényeg az Atya. Senki nem láthatja az Atya lényegét. Tudjuk azt, hogy bizonyos gázokból áll a Nap, de ezt soha senki nem látta. Amit látunk, az a látható megnyilvánulása, amely bibliai nyelven a dicsőség. Nem látjuk addig a napot, míg a fénysugarak ide nem hozzák a
dicsőséget, míg a fénysugarak el nem érik a szemünket. A fénysugarak a Szent Szellem képe. A Szent Szellem az, aki megmutatja Jézust az Ő dicsőségében, Jézus pedig az Atyának a lényegét mutatja meg. Tehát az egyik legcsodálatosabb dolog mutatkozik meg ebben a példában, a fény. Egy háromszoros személyről van szó; az Atya a lényeg, a Fiú a dicsőség és a Szent Szellem az eszköz, aki megmutatja a dicsőséget és elhozza hozzánk. És ahogy a Nap süthet fénysugarak nélkül, úgy, hogy nem látjuk, ugyanígy a Szent Szellem nélkül nem tudjuk, hogy ki Jézus, amíg Ő meg nem mutatja. Jézus pedig megmutatja az Atyát, mert azt mondja, hogy "aki engem lát, az látja Atyát is."
Ez az igerész bátorít, hogy emlékezzünk, hogy van egy személyes képviselőnk, közbenjárónk, aki az Atya jobbján ül, aki hatalommal bír az egész világmindenség fölött. Ugyanerről szól az 1 János 2,1-ben: "...ha valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." A szószóló az, aki viszi az ügyünket. A hetedik dolog, amire visszatérünk, a Zsidó levél első fejezetében: "Akit tett mindeneknek örökösévé." Logikus sorrendben ez az utolsó dolog. Ő a kijelölt örökös mindenben. Az örökös szó azt jelenti, hogy minden az övé és minden az Ő hatalma alá tartozik. Egy másik Ige, ami ezt megerősíti:
1 Korinthus 15,24-28.
Aztán a vég, mikor átadja az országot Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden birodalmat és hatalmat. (Tehát eljön egy nap, amikor Krisztus, aki a Fő, és akié minden, aláveti magát az Atyának, és akkor minden Isten alá lesz vetve Krisztusban.) Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. Mert minden az Ő lábai alá vettetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája lett vetve, nyilvánvaló, hogy Azon kívül, Aki néki mindent alávetett. (Tehát az Atya nincs a Fiú alá vetve. Az Atya minden fölött van.) Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik Annak, Aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden, mindenben.
Tehát Jézus lesz mindennek örököse. Minden az övé lesz, minden az Ő hatalma alatt lesz, és amikor az örökség befejeződik, Ő maga is aláveti magát az Atyának, hogy Isten legyen minden, mindenben, Krisztus által. Minden az Ő uralma alatt lesz, és amikor ez beteljesedik, akkor az Ő a maga részéről
alárendeli magát mindennel együtt az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben, Krisztus által. Most nézünk meg egy nagyon szép példázatot, amely a Zsidó levélben szerepel.
Zsidó 1,3: Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván üle a Felségesnek jobbjára a
magasságban.
Az Ő valóságának képmása. A Zsidó 11-ben azt mondja, hogy a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés, és annak valósága: ugyanaz a szó görögben. Jézust tehát úgy nevezi, mint az Atya kisugárzott megnyilvánulását, az Atya dicsőségét, aki az Ő lényének a kisugárzása. Ugyanúgy, ahogy a viaszforma megtartja az eredeti formát, ugyanúgy Jézus kifejezi az Atya lényegét, aki láthatatlan az emberi szemnek. Nem lehet látni emberi szemmel. Jézus személyében nyilvánul meg az emberi nem számára. Most a Napról való példát nézzük meg, a kisugárzás lényegét.
Isten három személy, a lényeg az Atya. Senki nem láthatja az Atya lényegét. Tudjuk azt, hogy bizonyos gázokból áll a Nap, de ezt soha senki nem látta. Amit látunk, az a látható megnyilvánulása, amely bibliai nyelven a dicsőség. Nem látjuk addig a napot, míg a fénysugarak ide nem hozzák a
dicsőséget, míg a fénysugarak el nem érik a szemünket. A fénysugarak a Szent Szellem képe. A Szent Szellem az, aki megmutatja Jézust az Ő dicsőségében, Jézus pedig az Atyának a lényegét mutatja meg. Tehát az egyik legcsodálatosabb dolog mutatkozik meg ebben a példában, a fény. Egy háromszoros személyről van szó; az Atya a lényeg, a Fiú a dicsőség és a Szent Szellem az eszköz, aki megmutatja a dicsőséget és elhozza hozzánk. És ahogy a Nap süthet fénysugarak nélkül, úgy, hogy nem látjuk, ugyanígy a Szent Szellem nélkül nem tudjuk, hogy ki Jézus, amíg Ő meg nem mutatja. Jézus pedig megmutatja az Atyát, mert azt mondja, hogy "aki engem lát, az látja Atyát is."
R. Liardon - Evan Roberts 5.
Az 1904-es esztendő Evan Roberts számára a nagy küzdelmek éve volt. Szinte kétfelé szakította, hogy egyrészt igyekezett eleget tenni az emberi elvárásoknak, másfelől viszont azt követte volna, amit Isten Szelleme vezetésének érzett.
Legközelebbi barátja, Sidney Evans részt vett egyszer egy ima-összejövetelen, és igen izgatottan tért haza. Elmondta Evannek, hogy életét teljesen az Űr munkájának szentelte. Evan azonban furcsán reagált: attól való féltében, hogy nem tud eljutni a Szellem teljességére, mély depresszióba esett - e viselkedéstípusról ismert lett egész szolgálata során. Senki sem nyugtathatta meg, annyira emésztette ez a gondolat.
Szeptemberben barátai rávették, hogy tartson velük, és hallgassa meg ő is az erőtől duzzadó evangélistát, Seth Joshuát. Evan még nem ismerte ezt az embert, aki akkor már évek óta imádkozott azért, hogy Isten valaki hétköznapi személyből egy új „Elizeust” támasszon, és „borítsa reá az erő palástját”. Joshua pontosan azt kapta, amiért imádkozott. Amikor elkezdődött a hatalmas ébredés Evan Roberts vezetésével, Wales és Anglia méltóságteljes prédikátor-hírességei kénytelenek voltak nyers, keményen dolgozó bányászok lábához ülni, hogy láthassák Isten csodálatos munkáját.
Míg Joshua szolgált, Evan egész idő alatt csendben volt. Amikor azonban a prédikátor így imádkozott: „Hajlíts meg! Hajlíts meg!” Evan lelke felkavarodott. Az összejövetel után az egész csoport Joshua házához ment reggelizni, de Evan visszautasította az ételt. Nagyon feszült és komoly volt. Attól tartott, hogy amikor majd a Szent Szellem eljön hozzá, nem fogja elfogadni Őt. Emiatt aztán ismét depresszióba esett.
Véleményem szerint ez a reakció azt mutatja, hogy a fiatal Evan félreértette a Szent Szellem működését. Ez az önmagára helyezett nagyfokú, természetellenes nyomás csak tévedéshez vezetett a későbbiekben. A Szent Szellem soha senkire sem kényszeríti rá magát. Sohasem ajánl fel számodra olyasmit, amit nem tudsz elfogadni, és nem kér tőled semmit, amit képtelen lennél megtenni. A Szent Szellem nem azért van itt, hogy gyötörje a lelkedet, hajszoljon téged, vagy magányba kényszeresen. Az Ő célja az, hogy felruházzon erővel a szolgálatra. Azért jött, hogy bátorrá, érzékennyé és erőssé tegyen. Mindössze ennyit kell mondanunk: „Szent Szellem, jöjj!” Ha életünket ki kell igazítania, meg fogja mutatni a szóban forgó területeket, és az érettséghez vezető lépéseket is. Isten országa igazság, békesség és öröm - minden egyéb csak kilendít az egyensúlyból.
Otthagyva a baráti társaságot, Evan visszament a kápolnába, ahol Joshua tiszteletes az istentiszteletet tartotta. Ott aztán Joshua imáját visszhangozva kiáltani kezdett Istenhez: „Hajlíts meg! Hajlíts meg!” Az Úrnak való teljes alárendeltségért imádkozva kijelentést kapott Isten szeretetéről. Azon a napon meghajtotta magát az Ő akarata előtt, és hagyta, hogy az isteni együttérzés átjárja szívét. Később ezt mondta megtapasztalásáról: „Isten szeretete hajlított meg... Miután ‘meghajlított’, betöltött a békesség és öröm hulláma.” Most már úgy érezte, készen áll arra, hogy Isten hírnöke legyen.
Noha Evan Roberts sokszor mintha valami kényszeredett vonzalmat érzett volna Isten dolgai felé, ugyanakkor nagy szeretet élt benne a Szent Szellem és az Ő földi munkája iránt.
Legközelebbi barátja, Sidney Evans részt vett egyszer egy ima-összejövetelen, és igen izgatottan tért haza. Elmondta Evannek, hogy életét teljesen az Űr munkájának szentelte. Evan azonban furcsán reagált: attól való féltében, hogy nem tud eljutni a Szellem teljességére, mély depresszióba esett - e viselkedéstípusról ismert lett egész szolgálata során. Senki sem nyugtathatta meg, annyira emésztette ez a gondolat.
Szeptemberben barátai rávették, hogy tartson velük, és hallgassa meg ő is az erőtől duzzadó evangélistát, Seth Joshuát. Evan még nem ismerte ezt az embert, aki akkor már évek óta imádkozott azért, hogy Isten valaki hétköznapi személyből egy új „Elizeust” támasszon, és „borítsa reá az erő palástját”. Joshua pontosan azt kapta, amiért imádkozott. Amikor elkezdődött a hatalmas ébredés Evan Roberts vezetésével, Wales és Anglia méltóságteljes prédikátor-hírességei kénytelenek voltak nyers, keményen dolgozó bányászok lábához ülni, hogy láthassák Isten csodálatos munkáját.
Míg Joshua szolgált, Evan egész idő alatt csendben volt. Amikor azonban a prédikátor így imádkozott: „Hajlíts meg! Hajlíts meg!” Evan lelke felkavarodott. Az összejövetel után az egész csoport Joshua házához ment reggelizni, de Evan visszautasította az ételt. Nagyon feszült és komoly volt. Attól tartott, hogy amikor majd a Szent Szellem eljön hozzá, nem fogja elfogadni Őt. Emiatt aztán ismét depresszióba esett.
Véleményem szerint ez a reakció azt mutatja, hogy a fiatal Evan félreértette a Szent Szellem működését. Ez az önmagára helyezett nagyfokú, természetellenes nyomás csak tévedéshez vezetett a későbbiekben. A Szent Szellem soha senkire sem kényszeríti rá magát. Sohasem ajánl fel számodra olyasmit, amit nem tudsz elfogadni, és nem kér tőled semmit, amit képtelen lennél megtenni. A Szent Szellem nem azért van itt, hogy gyötörje a lelkedet, hajszoljon téged, vagy magányba kényszeresen. Az Ő célja az, hogy felruházzon erővel a szolgálatra. Azért jött, hogy bátorrá, érzékennyé és erőssé tegyen. Mindössze ennyit kell mondanunk: „Szent Szellem, jöjj!” Ha életünket ki kell igazítania, meg fogja mutatni a szóban forgó területeket, és az érettséghez vezető lépéseket is. Isten országa igazság, békesség és öröm - minden egyéb csak kilendít az egyensúlyból.
Otthagyva a baráti társaságot, Evan visszament a kápolnába, ahol Joshua tiszteletes az istentiszteletet tartotta. Ott aztán Joshua imáját visszhangozva kiáltani kezdett Istenhez: „Hajlíts meg! Hajlíts meg!” Az Úrnak való teljes alárendeltségért imádkozva kijelentést kapott Isten szeretetéről. Azon a napon meghajtotta magát az Ő akarata előtt, és hagyta, hogy az isteni együttérzés átjárja szívét. Később ezt mondta megtapasztalásáról: „Isten szeretete hajlított meg... Miután ‘meghajlított’, betöltött a békesség és öröm hulláma.” Most már úgy érezte, készen áll arra, hogy Isten hírnöke legyen.
Noha Evan Roberts sokszor mintha valami kényszeredett vonzalmat érzett volna Isten dolgai felé, ugyanakkor nagy szeretet élt benne a Szent Szellem és az Ő földi munkája iránt.
Rodney H. Browne - 30 dolog, amit a kegyelem nem tud elvégezni 8.
16. A kegyelem nem kényszeríti arra Istent, hogy továbbra is megáldja azt az embert, aki bűnben él.
És ez átkok mind readszállanak és üldöznek téged és megteljesednek rajtad, míglen elpusztulsz; mert nem hallgattál az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartottad volna az Ő parancsolatait és rendeléseit, amelyeket parancsolt néked; 46 És rajtad lesznek jelül és csodául, és a te magodon mindörökké. 47 Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén. V. Mózes 28:45-47
Mivel Istennek áldásai engedelmesség által szabadulnak fel az ember életére, engedetlenséggel meg is lehet állítani azokat. Isten rendkívűl kegyelmes és nagylelkű velünk, azonban hatalmunkban áll kinyitni, illetve becsukni az áldást ajtaját. Ahogy Isten nem fogja megerőszakolni a szabad akaratodat, ugyanúgy nem folytathatja az áldást az életedben, ha továbbra is bűnben élsz.
17. A kegyelem nem különbözteti meg a megtért ember bűneit a megtéretlen ember bűneitől.
Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. 1 János 3:4
A bűn az bűn. A bűn ugyanaz, akár bűnös ember vagy, akár hívő. Ha hívő vagy, a bűn, amit elkövetsz nem különbözik a hitetlen bűnétől - sem nem jobb, sem nem rosszabb annál. Csak mert Krisztus követője lettél és bűneid meg lettek bocsátva, még nem jelenti azt, hogy bűntetlenség vagy bűnbánat nélkül továbbra is folytathatod azt a bűnt. Azt sem jelenti, hogy nem kaphatsz bűnbocsánatot, ha őszintén megtérsz abból a bűnből.
Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.János 8:34
Mert ha az Úrnak, a megtartó Jézus Krisztusnak megismerése által a világ fertelmeit elkerülték, de ezekbe ismét belekeveredve legyőzetnek, az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. 21 Mert jobb volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, minthogy megismervén, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól. 22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd szava: Az eb visszatért a saját okádására, és a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe. 2 Péter 2:20-22
18. A kegyelem nem kárhoztatja a bűnösöket és nem menti fel a szenteket, akik ugyanazokat a bűnöket követik el.
Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. 11. Mert meg van írva: Élek Én, mondja az Úr, mert Nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja. 12 Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Róma 14:10-12
A hívők azért szabadultak meg a bűnből, hogy megigazultan járjanak. MINDANNYIAN meg fogunk jelenni Krisztus ítélőszéke előtt.
Ha továbbra is bűnben élünk, Isten számon fogja azt kérni tőlünk, és el kell tudnunk számolni Neki. Ha a testnek vetünk, romlást fogunk aratni; ezért inkább a szellemnek való vetést kell választanunk, hogy életet arathassunk.
Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja is. 8 Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat örök életet. Galata 6:7-8
Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. Róma 2:11
Aki pedig igazságtalanságot cselekszik, jutalmát veszi igazságtalanságának; és nincsen személyválogatás. Kolossé 3:25
Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelen, akkor majd ti is Ővele együtt megjelentek dicsőségben. 5 Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; 6 Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; 7 Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Kolossé 3:4-7
19. A kegyelem nem működhet közre annak az életében, aki beleegyezését nem adja a Vele való együttműködésre.
Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert nem azért küldte az Isten az Ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. 18 Aki hisz Őbenne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. 20 Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; 21 Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. János 3:16-21
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hgoy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson. 2 Péter 3:9
Isten már elküldte Jézust, és Jézus már kifizette az árat a bűnért. Az Atyának az az akarata, hogy MINDENKI megtérjen, hogy mindenki örök életet kapjon, és örökké az Istennel éljen. Isten megterítette az asztalt és elkészítette az ünnepi lakomát, de nem fogja ránkerőszakolni, hogy leüljünk és együnk. NEKÜNK kell azt választanunk, hogy elfogadjuk az Ő kegyelmét.
És a Szellem és a menyasszony ezt mondják. Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjazik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Jelenések 22:17.
Dave Hunt - Lelkek megrontója 3.
A legalávalóbb utálatosságok
Nem sokkal halála előtt Katalin hosszas elragadtatásokba esett, melyek során állítólag látta a mennyet, a purgatóriumot és a poklot, és Isten megengedte neki (ezt állította), hogy „elhordozza a világ bűneinek büntetését...” Jézus Krisztus azonban halálával már kifizette az árat minden bűnért. Talán kiközösítették eretnekként ezért az istenkáromlásért? Egyáltalán nem! Olyannyira csodálták „áldozatáért”, hogy a római katolikus egyház szentté avatta.
Ötszáz évvel később az egyház azt is elfogadta, hogy Pio atya 50 évig tartó szenvedése is a világ bűneiért kifizetett ár volt. A szenvedés bizonyítékai, hogy vér folyt egy sebből a kezén, a lábain és a szíve alatti tájékon, pontosan úgy, ahogyan Jézus Krisztus esetében. Pio azt állította, hogy többen látogattak el hozzá kolostori cellájába a halottak szellemei közül, mint ahány élő személy. Ezek a szellemek azért jöttek, hogy megköszönjék, hogy szenvedésével kifizeti bűneik árát, és ezért ők kikerülhetnek a purgatóriumból, és mehetnek a mennybe. A többi szerzetes tanúsította, hogy hangok sokaságát hallották, amint éjszakánként Pio atyával beszélgettek.
A Biblia azonban ismételten arról biztosít minket, hogy Jézus Krisztus kifizette a teljes árat bűneinkért: „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Efézus 1,7; Kolossé 1,14). A bűnösöknek nem maradt semmi, amit fizethetnének azért, hogy elnyerjék az Isten kegyelméből adott bűnbocsánatot. Ez az adósság teljesen ki van fizetve. „Elvégeztetett!” - mondta győztesen Krisztus közvetlenül azelőtt, mielőtt meghalt a kereszten (János 19,30). Ezt megmásítani a legsúlyosabb eretnekség.
Keresztelő János úgy üdvözölte Krisztust, hogy Ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (János 1,29). Mindenki másnak (beleértve Piót és a többieket is), mivel bűnösök („mindnyájan vétkeztek” - Róma 3,23), a saját bűneiért kell meghalnia, tehát lehetetlen, hogy valaki másnak a bűnéért is fizessen. Péter kijelenti, hogy Krisztus egyszer s mindenkorra „szenvedett... a bűnökért, mint igaz a nem igazakért [értünk], hogy minket Istenhez vezéreljen” (lPéter 3,18).
Sienai Katalint, Pio atyát és más hozzájuk hasonló „szenvedő szenteket” katolikusok milliói (beleértve magát a mostani pápát is) tisztelik, és imádkoznak hozzájuk, mert ők azok, akik mások bűneiért szenvedtek. E tekintetben nagyobbak Jézus Krisztusnál, hiszen az Ő szenvedése a jó katolikusokat még mindig a purgatóriumban tartja, míg Pio atya szenvedései árán tömegek kerülnek át a mennyországba. A II. vatikáni zsinaton kijelentették, hogy a hívők mindig is „hordozták a maguk keresztjét, hogy saját és mások bűneiért vezekeljenek..., [azért, hogy] hozzásegítsék testvéreiket ahhoz, hogy Istentől üdvösséget nyerjenek...”.
Az ilyen istenkáromlás azoknak az utálatosságoknak az egyike, amiket a római katolikus egyház szült, és még ma is táplál. Lehet valami nagyobb utálatosság, mint az a tanítás, hogy a bűnösöknek, akiknek bűneiért Krisztus kifizette a teljes árat, még „vezekelniük kell saját és mások bűneiért”?
Nem sokkal halála előtt Katalin hosszas elragadtatásokba esett, melyek során állítólag látta a mennyet, a purgatóriumot és a poklot, és Isten megengedte neki (ezt állította), hogy „elhordozza a világ bűneinek büntetését...” Jézus Krisztus azonban halálával már kifizette az árat minden bűnért. Talán kiközösítették eretnekként ezért az istenkáromlásért? Egyáltalán nem! Olyannyira csodálták „áldozatáért”, hogy a római katolikus egyház szentté avatta.
Ötszáz évvel később az egyház azt is elfogadta, hogy Pio atya 50 évig tartó szenvedése is a világ bűneiért kifizetett ár volt. A szenvedés bizonyítékai, hogy vér folyt egy sebből a kezén, a lábain és a szíve alatti tájékon, pontosan úgy, ahogyan Jézus Krisztus esetében. Pio azt állította, hogy többen látogattak el hozzá kolostori cellájába a halottak szellemei közül, mint ahány élő személy. Ezek a szellemek azért jöttek, hogy megköszönjék, hogy szenvedésével kifizeti bűneik árát, és ezért ők kikerülhetnek a purgatóriumból, és mehetnek a mennybe. A többi szerzetes tanúsította, hogy hangok sokaságát hallották, amint éjszakánként Pio atyával beszélgettek.
A Biblia azonban ismételten arról biztosít minket, hogy Jézus Krisztus kifizette a teljes árat bűneinkért: „Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Efézus 1,7; Kolossé 1,14). A bűnösöknek nem maradt semmi, amit fizethetnének azért, hogy elnyerjék az Isten kegyelméből adott bűnbocsánatot. Ez az adósság teljesen ki van fizetve. „Elvégeztetett!” - mondta győztesen Krisztus közvetlenül azelőtt, mielőtt meghalt a kereszten (János 19,30). Ezt megmásítani a legsúlyosabb eretnekség.
Keresztelő János úgy üdvözölte Krisztust, hogy Ő „az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit” (János 1,29). Mindenki másnak (beleértve Piót és a többieket is), mivel bűnösök („mindnyájan vétkeztek” - Róma 3,23), a saját bűneiért kell meghalnia, tehát lehetetlen, hogy valaki másnak a bűnéért is fizessen. Péter kijelenti, hogy Krisztus egyszer s mindenkorra „szenvedett... a bűnökért, mint igaz a nem igazakért [értünk], hogy minket Istenhez vezéreljen” (lPéter 3,18).
Sienai Katalint, Pio atyát és más hozzájuk hasonló „szenvedő szenteket” katolikusok milliói (beleértve magát a mostani pápát is) tisztelik, és imádkoznak hozzájuk, mert ők azok, akik mások bűneiért szenvedtek. E tekintetben nagyobbak Jézus Krisztusnál, hiszen az Ő szenvedése a jó katolikusokat még mindig a purgatóriumban tartja, míg Pio atya szenvedései árán tömegek kerülnek át a mennyországba. A II. vatikáni zsinaton kijelentették, hogy a hívők mindig is „hordozták a maguk keresztjét, hogy saját és mások bűneiért vezekeljenek..., [azért, hogy] hozzásegítsék testvéreiket ahhoz, hogy Istentől üdvösséget nyerjenek...”.
Az ilyen istenkáromlás azoknak az utálatosságoknak az egyike, amiket a római katolikus egyház szült, és még ma is táplál. Lehet valami nagyobb utálatosság, mint az a tanítás, hogy a bűnösöknek, akiknek bűneiért Krisztus kifizette a teljes árat, még „vezekelniük kell saját és mások bűneiért”?
Megjelent! Natalie Grant - Hurricane: Deluxe Edition (2013)
01. Closer To Your Heart
02. Hurricane
03. For All Of U
04. Whisper
05. Burn Bright
06. This Is Love
07. Born To Be
08. Dead Alive
09. When I Leave The Room
10. In The End
11. Closer To Your Heart (Capital Kings Remix)
12. This Is Love (Remix)
13. Hurricane (Acoustic)
14. I Love the Lord
Reinhard Bonnke - Napi gondolatok
A képen egy ezerfős ex-prostituált kórus látható, akik megtértek az Úrhoz, és azt éneklik: „A Bárány vére megtisztít, és mindent újjá tesz!”. REINHARD BONNKE
2013. október 20., vasárnap
Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 22.
Nagyon szép párhuzamot lehet vonni a 2 Péter 3,5-7 igerésszel is. Ez Isten Igéjének a helyéről szól a
teremtésben és azokról az emberekről, akik Isten Igéjét elutasítják. Nem azért, mert mert nem ismerhették meg, hanem azért, mert nem akarják elfogadni, szándékosan maradnak tudatlanok.
(5) Mert készakarva nem tudják, hogy egek régtől fogva voltak, és a föld, amely vízből és víz által állott elő az Istennek a szavára.
Tehát a teremtés Istennek a szavára állott elő. A második tény, amelyet nem akarnak tudomásul venni a 6.versben van:
(6) Amelyek által az egész akkori világ vízzel elboríttatván elveszett.
teremtésben és azokról az emberekről, akik Isten Igéjét elutasítják. Nem azért, mert mert nem ismerhették meg, hanem azért, mert nem akarják elfogadni, szándékosan maradnak tudatlanok.
(5) Mert készakarva nem tudják, hogy egek régtől fogva voltak, és a föld, amely vízből és víz által állott elő az Istennek a szavára.
Tehát a teremtés Istennek a szavára állott elő. A második tény, amelyet nem akarnak tudomásul venni a 6.versben van:
(6) Amelyek által az egész akkori világ vízzel elboríttatván elveszett.
Nem akarják elismerni, hogy Isten ítélete vízzel jött a földre Isten Igéje által.
A harmadik tény a 7.versben van.
(7) A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltetnek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának a napjára.
A jövőt sem akarják látni, és mivel nem szeretnek a Bibliában hinni, azt sem szeretik elhinni, hogy a bűnt Isten Igéje megítéli. Tehát Isten Igéje tartja fenn az eget és a földet. Párhuzamba állítható ez a Zsidó 1,3-mal: "aki hatalma szavával fenntartja a világmindenséget." Most visszamenve a Zsidó levél 1. fejezetéhez, az ötödik mondathoz: "Ő megtisztított bűneinktől bennünket."
Amikor a keresztről van szó, akkor a Szent Szellem nagyon szereti az "Ő" szót hangsúlyozni. Ésaiás 53,5 - "bizonnyal Ő viselte el a betegségünket." Máté 8,17. "Ő maga hordozta el e mi erőtlenségünket.” 1 Péter 2,24 ”aki a maga testében vitte fel a bűneinket a fára".
Senki más nem tudott a bűneinkkel elbánni, csak Ő, a bűnáldozat, aki a saját maga testében, személyében hordozta bűneinket a kereszten. A hatodik mondat: "miután megtisztított bűneinktől, most ült, mint közbenjáró főpap Isten jobbjára." A Zsidó 1,3-ban: "Leült a Felségesnek a jobbjára a magasságban.”
Hatalmas diadalt jelent az, hogy leült. Nemcsak rövid időre ment oda, nemcsak kihallgatásra vár ott Istennél, hanem Őt befogadták és elhelyezték Isten jobbján. Ez nagyon megelevenedett számomra, amikor Afrikában voltam misszionárius, és az emberek reggel 6-tól, este fél tizenegyig jártak hozzám.
Mind azt gondolták, hogy csak én tudom megoldani a problémájukat és senki más. Nagy tévedés volt, de azt mondták: "Te vagy az igazgató, te tudod bejuttatni a gyermekemet az iskolába, és ezt is te tudod, és azt is te tudod...".
A harmadik tény a 7.versben van.
(7) A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltetnek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az istentelen emberek romlásának a napjára.
A jövőt sem akarják látni, és mivel nem szeretnek a Bibliában hinni, azt sem szeretik elhinni, hogy a bűnt Isten Igéje megítéli. Tehát Isten Igéje tartja fenn az eget és a földet. Párhuzamba állítható ez a Zsidó 1,3-mal: "aki hatalma szavával fenntartja a világmindenséget." Most visszamenve a Zsidó levél 1. fejezetéhez, az ötödik mondathoz: "Ő megtisztított bűneinktől bennünket."
Amikor a keresztről van szó, akkor a Szent Szellem nagyon szereti az "Ő" szót hangsúlyozni. Ésaiás 53,5 - "bizonnyal Ő viselte el a betegségünket." Máté 8,17. "Ő maga hordozta el e mi erőtlenségünket.” 1 Péter 2,24 ”aki a maga testében vitte fel a bűneinket a fára".
Senki más nem tudott a bűneinkkel elbánni, csak Ő, a bűnáldozat, aki a saját maga testében, személyében hordozta bűneinket a kereszten. A hatodik mondat: "miután megtisztított bűneinktől, most ült, mint közbenjáró főpap Isten jobbjára." A Zsidó 1,3-ban: "Leült a Felségesnek a jobbjára a magasságban.”
Hatalmas diadalt jelent az, hogy leült. Nemcsak rövid időre ment oda, nemcsak kihallgatásra vár ott Istennél, hanem Őt befogadták és elhelyezték Isten jobbján. Ez nagyon megelevenedett számomra, amikor Afrikában voltam misszionárius, és az emberek reggel 6-tól, este fél tizenegyig jártak hozzám.
Mind azt gondolták, hogy csak én tudom megoldani a problémájukat és senki más. Nagy tévedés volt, de azt mondták: "Te vagy az igazgató, te tudod bejuttatni a gyermekemet az iskolába, és ezt is te tudod, és azt is te tudod...".
Megtanultam ebből valamit. Soha ne kínáld meg hellyel az embereket, ha nem akarod, hogy maradjanak. Állva hagytam őket, nem voltam nagyon udvarias, de így lehetőségem adódott, hogy világossá tegyem nekik, hogy ne maradjanak ott a nap hátralevő részére. És egy nap megláttam, hogy milyen nagy dolog van abban, hogy Jézus leült.
További kijelentés van erről a Zsidó 10,11-13-ban. Végigvonul egy ellentét a Zsidó levélen, a lévita pap és a Melkisédek rendje szerint való örök pap, Jézus között. A Zsidó levél igazi témája az Úr Jézus
Krisztus elsőbbsége minden földi fölött, minden papság és áldozat fölött. A Zsidó levél írója ellentétet alkalmaz: a földi pap nem ült le soha, hanem mindig ment. Jézus a mennyben leült.
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. (Tehát ő sohasem ülhetett le, mert a munka nem volt befejezve. Másnap új áldozatot kellett vinni.) Ő azonban egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára. Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő ellenségei. Tehát Jézus leült, az Ő munkája befejeződött, semmi más tennivalója nincs. Nincs több áldozat, amire szükség lenne, hanem ott ül, mint személyes képviselőnk, mindennel ellátva az Atya jobbján.
További kijelentés van erről a Zsidó 10,11-13-ban. Végigvonul egy ellentét a Zsidó levélen, a lévita pap és a Melkisédek rendje szerint való örök pap, Jézus között. A Zsidó levél igazi témája az Úr Jézus
Krisztus elsőbbsége minden földi fölött, minden papság és áldozat fölött. A Zsidó levél írója ellentétet alkalmaz: a földi pap nem ült le soha, hanem mindig ment. Jézus a mennyben leült.
És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek eltörölni a bűnöket. (Tehát ő sohasem ülhetett le, mert a munka nem volt befejezve. Másnap új áldozatot kellett vinni.) Ő azonban egy áldozattal áldozván a bűnökért, mindörökre üle az Istennek jobbjára. Várván immár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az Ő ellenségei. Tehát Jézus leült, az Ő munkája befejeződött, semmi más tennivalója nincs. Nincs több áldozat, amire szükség lenne, hanem ott ül, mint személyes képviselőnk, mindennel ellátva az Atya jobbján.
Kenneth E. Hagin - A mi választásunk
Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti; hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettõ között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; de e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek. És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre. – FILIPPI 1,21—25.
Pál itt a fizikai halálról beszél. Természetesen, a valóságos Pál, a belsõ ember nem fog meghalni. Továbbra is élni fog a kettõ közül valamelyik módon: vagy elmegy és a Krisztussal lesz, vagy megmarad a hústestben. Pál azt mondja, hogy még nem döntötte el. „Szorongattatom e kettõ között” – mondja. Szeretnék elmenni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb. (Ha csak annyit mondott volna, hogy jobb, már az is csodálatos lenne, de õ azt mondta, hogy ez még a jobbnál is jobb!) Majd azt: „De tudom, hogy e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.”
Amíg a hústestében van, taníthatja az embereket, és szolgálhat feléjük. Ez hasznosabb rájuk nézve. Jegyezzük meg, Pál az, aki választ. Nem azt mondja: „Istenre hagyom, és amit Isten választ, azt elfogadom.” Több közünk van annak eldöntéséhez, hogy éljünk-e vagy meghaljunk, mintsem gondolnánk!
Megvallás: Az én igazi valóm örökéletû szellemi lény.
Pál itt a fizikai halálról beszél. Természetesen, a valóságos Pál, a belsõ ember nem fog meghalni. Továbbra is élni fog a kettõ közül valamelyik módon: vagy elmegy és a Krisztussal lesz, vagy megmarad a hústestben. Pál azt mondja, hogy még nem döntötte el. „Szorongattatom e kettõ között” – mondja. Szeretnék elmenni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb. (Ha csak annyit mondott volna, hogy jobb, már az is csodálatos lenne, de õ azt mondta, hogy ez még a jobbnál is jobb!) Majd azt: „De tudom, hogy e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.”
Amíg a hústestében van, taníthatja az embereket, és szolgálhat feléjük. Ez hasznosabb rájuk nézve. Jegyezzük meg, Pál az, aki választ. Nem azt mondja: „Istenre hagyom, és amit Isten választ, azt elfogadom.” Több közünk van annak eldöntéséhez, hogy éljünk-e vagy meghaljunk, mintsem gondolnánk!
Megvallás: Az én igazi valóm örökéletû szellemi lény.
David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ÚR TITKA 3.
EZT A PÉLDÁT
LÁTJUK MINDENFELÉ A SZENTÍRÁSBAN – ISTEN SZÓL: EZEKET AZ ÍGÉRETEKET ADOM
NEKTEK, DE AZT AKAROM, HOGY KERESSÉTEK ARCOMAT MINDADDIG, MÍG TELJESEN MEG NEM
GYŐZŐDTÖK ÍGÉRETEIMRŐL.
A
világ megalapítása óta sohasem volt olyan időszak, amikor Isten népe ne lett
volna valamilyen szövetség hatálya alatt. A századok folyamán mindig voltak
kegyes férfiak és nők, akik böjtöltek és imádkoztak, szaván fogva az Urat. A
Bibliában több példát is találunk erre.
1. A Bírák könyvében találjuk
megírva, hogy Izrael jogos háborút viselt a benjáminiak ellen. Ugyanis a
benjáminiak egy csoportja megerőszakolta egy lévita feleségét, és magával a
lévitával is erőszakoskodni próbált. Az izraeliek tudták, hogy szilárd alapokon
állnak, amikor hadba szállnak. Tartották magukat a szövetségi ígérethez, amely
szerint elnyerik Isten tetszését azok, akik eltávolítják az országból a
gonoszságot.
Mégis,
amikor két ízben megtámadták Benjámin törzsét, mindkét alkalommal vereséget
szenvedtek. Amikor harmadjára is összegyülekeztek, megértették, hogy jogos
indoknál többre van szükségük a győzelemhez. Ezt olvassuk a Szentírásban:
„Ekkor elvonultak Izrael fiai mindnyájan, az egész nép; elmentek Bételbe, és
ott ültek sírva az Úr színe előtt. Böjtöltek azon a napon egész estig, és
égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az Úr színe előtt.” (Bír 20,26)
Az
Úr csak azt követően segített Izraelnek legyőzni az ellenséget, hogy böjtöltek,
és buzgón könyörögtek hozzá. Teljes győzelmet arattak – Isten pedig
beteljesítette összes szövetséges ígéretét, amelyet nekik tett, mert miután
újra megértették a szövetséget, hit támadt bennük.
2. Jákobnak bizonyos ígérete volt
Istentől az Ábrahámmal kötött szövetség által. Az Úr megígérte neki, hogy
megőrzi, és senki sem bánthatja. Sőt még erről is biztosította: „Térj vissza
hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled” (l.Móz. 32,10). Milyen hatalmas
ígéretek voltak ezek! Ki mer szembeszállni egy olyan emberrel, akivel – mint
Jákobbal – az ő Istene vele van?
Jákob
mégis szükségesnek tartotta, hogy imádkozzon a szövetségért. így könyörgött:
Uram, azt ígérted, hogy jót teszel velem, ha visszatérek. Ezért emlékeztetlek
ígéretedre (lásd a 10-11-et). A Szentírás elbeszéli, hogy Jákob egész éjszaka
viaskodott az Úr angyalával. így szólt az Úrhoz: „Nem bocsátlak el, amíg meg
nem áldasz engem” (27. v.). Emlékeztette az Urat a szövetségre.
3.
Amikor az izraelieket fogságba vitték Babilonba, és rabszolgává tették
őket, Isten szövetségi ígéretet tett népének. Azt mondta nekik, hogy hetven év
után visszatérnek majd Jeruzsálembe, és fölépítik a fővárost és az országot.
Később, amikor eltelt pontosan hetven év, Isten arra indította Babilon
királyának, Círusnak a szívét, hogy hazaengedje az izraelieket a
szülőföldjükre. Amikor Ezsdrás kifelé vezette az izraeli sereget Babilonból,
fülébe csengett a szövetségi ígéret: „Istenünk ereje mindazoknak a javára van,
akik őt keresik...” (Ezsd 8,22).
Ekkor
megállította a menetet, és a népet imádságra és böjtölésre hívta. Ezt írja:
„Ekkor böjtöt hirdettem ott... hogy megalázzuk magunkat Istenünk előtt, és jó
utat kérjünk tőle magunknak, hozzátartozóinknak és minden jószágunknak...
Böjtöltünk tehát és könyörögtünk ezért Istenünkhöz, ő pedig meghallgatott
minket.” (21. és 23. v.)
Ezsdrás tudta, hogy Isten szövetségi esküje pajzsként
óvja Izraelt. Ezért vezette az egész Izraelt böjt és imádság által a
szövetséges védelemre vonatkozó kijelentés megújítására. Izraelben pedig
senkinek sem volt ellenvetése, mondván: Van ígéretünk: lássuk, hogyan működik!
– Mindannyian készek voltak arra, hogy buzgón elkérjék az Úrtól mindazt, amire
ígéretet tett.
Dave Hunt - Lelkek megrontója 2.
A nagy szakadás
Legalább olyan mértékű volt a megosztás a római katolikus egyházon belül az évszázadok során, mint a protestánsok között, és ez a mai napig is így van. Ezek az ellentétek nemegyszer karddal és lándzsával vívott harccá változtak. Vegyük például a nagy szakadást, amikor Franciaország és Itália küzdött a pápaság megszerzéséért. 1378-ban a nápolyi VI. Orbán lett a pápa. Megpróbálkozott néhány szükséges reform bevezetésével, és kizárta az egyházból azokat a bíborosokat, akik pénzért vásárolták meg egyházi javadalmaikat. Jó szándékú, de politikailag ostoba lépés volt. Von Döllinger ezt így magyarázza:
A szimónia régóta a római Kúria mindennapi kenyere és éltető levegője volt; e nélkül a gépezet megállt és darabokra hullott volna. A bíborosoknak - saját szempontjukból - megvolt minden alapjuk arra, hogy ragaszkodjanak hozzá. Ennek megfelelően fellázadtak Orbán ellen, és megválasztották VII. Kelement, aki szívük szerint való volt. Így aztán 1378-tól 1409-ig a nyugati kereszténység két részre szakadt.
1409-ben Pisa volt a színhelye annak a zsinatnak, amit azért hívtak össze, hogy a törést helyreállítsa. Ez volt az első alkalom 300 év óta, hogy a résztvevők szabadon szólhattak és szavazhattak. A megkönnyebbülés és a győzelem légköre áradt szét, amikor a két uralkodó pápa, az eretneknek nyilvánított XII. Gergely és XIII. Benedek helyett a zsinat egy harmadik pápát választott V. Sándor személyében. Természetesen sem XII. Gergely, sem XIII. Benedek nem vetette magát alá a zsinat döntésének, így aztán kettő helyett hárman lettek „Krisztus földi helytartói”, úgy, ahogy ez 350 évvel azelőtt is történt. Ez az állapot 1409-től 1415-ig tartott.
Lehetséges, hogy azoknak az „utálatosságoknak” egyike, amiről János apostol kapott látást, a „Krisztus helytartója” pozícióját követelő férfi, sőt még ennél is rosszabb: az, hogy három férfi állítja magáról, hogy Krisztus igazi és egyetlen földi képviselője, és akik közül mindegyik a másikat átkozza? Sienai Katalint, aki meggyőzte XI. Gergelyt, a hetedik avignoni pápát, hogy térjen vissza Rómába, ma katolikus szentnek tartják. VI. Orbán hűséges támogatója volt, viszont Orbán neve az ellenpápák között szerepel.
Legalább olyan mértékű volt a megosztás a római katolikus egyházon belül az évszázadok során, mint a protestánsok között, és ez a mai napig is így van. Ezek az ellentétek nemegyszer karddal és lándzsával vívott harccá változtak. Vegyük például a nagy szakadást, amikor Franciaország és Itália küzdött a pápaság megszerzéséért. 1378-ban a nápolyi VI. Orbán lett a pápa. Megpróbálkozott néhány szükséges reform bevezetésével, és kizárta az egyházból azokat a bíborosokat, akik pénzért vásárolták meg egyházi javadalmaikat. Jó szándékú, de politikailag ostoba lépés volt. Von Döllinger ezt így magyarázza:
A szimónia régóta a római Kúria mindennapi kenyere és éltető levegője volt; e nélkül a gépezet megállt és darabokra hullott volna. A bíborosoknak - saját szempontjukból - megvolt minden alapjuk arra, hogy ragaszkodjanak hozzá. Ennek megfelelően fellázadtak Orbán ellen, és megválasztották VII. Kelement, aki szívük szerint való volt. Így aztán 1378-tól 1409-ig a nyugati kereszténység két részre szakadt.
1409-ben Pisa volt a színhelye annak a zsinatnak, amit azért hívtak össze, hogy a törést helyreállítsa. Ez volt az első alkalom 300 év óta, hogy a résztvevők szabadon szólhattak és szavazhattak. A megkönnyebbülés és a győzelem légköre áradt szét, amikor a két uralkodó pápa, az eretneknek nyilvánított XII. Gergely és XIII. Benedek helyett a zsinat egy harmadik pápát választott V. Sándor személyében. Természetesen sem XII. Gergely, sem XIII. Benedek nem vetette magát alá a zsinat döntésének, így aztán kettő helyett hárman lettek „Krisztus földi helytartói”, úgy, ahogy ez 350 évvel azelőtt is történt. Ez az állapot 1409-től 1415-ig tartott.
Lehetséges, hogy azoknak az „utálatosságoknak” egyike, amiről János apostol kapott látást, a „Krisztus helytartója” pozícióját követelő férfi, sőt még ennél is rosszabb: az, hogy három férfi állítja magáról, hogy Krisztus igazi és egyetlen földi képviselője, és akik közül mindegyik a másikat átkozza? Sienai Katalint, aki meggyőzte XI. Gergelyt, a hetedik avignoni pápát, hogy térjen vissza Rómába, ma katolikus szentnek tartják. VI. Orbán hűséges támogatója volt, viszont Orbán neve az ellenpápák között szerepel.
2013. október 17., csütörtök
Derek Prince - A kereszt keresztülhúzta a sátán követelését 21.
Jézusnak nem mindegy az sem, hogy milyen szellem jelenti ki őt, milyen szellemből van az Ő imádása. Pálról például Efézusban a jövendőmondó lányban levő szellem jelentette ki először, hogy Isten embere. Pálnak nem tetszett ez, és megdorgálta, kiűzte a gonosz szellemet. Utána fellázadt ellene az egész város, mert nyilvánvalóvá lett Isten országának az ereje. Érdekes kérdés, hogy kik irányíthatták annak a városnak a lakóit. Démonikus atmoszféra vesz körül minket, csak Jézus Nevében lehet kiigazodni, nincs más mérce. A gonosz szellemek azokat az embereket igyekeznek becsapni, akik tiszta szellemből használják Jézus nevét. Az emberben eredendően van egy vágy, hogy
tiszteljen valakit és ezt kihasználja a Sátán. Olyan helyre igyekszik vezetni ezt a tiszteletet, ami rossz. Az ilyen vallásos ember rosszabb még a kommunistánál is, mert az azt mondja, hogy nem tisztel senkit és semmit. Mégis az ilyen jobban meg tud térni, mint egy muzulmán, mert az teljesen fanatikus.
A megoldás: Jézust a középpontba kell helyezni, és ő majd kitisztítja a hamis tiszteleteket. Ha nem tudod biztosan, hogy kitisztultál-e ezekből, akkor valószínűleg még nem. Visszatérve az idézett igeversre:
"Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette. Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségesnek jobbjára a magasságban."
Ez újra Jézus bemutatása örökkévalóságtól örökkévalóságig. Hét különböző mondat van ezekben a versekben Jézusról. A Szent Szellem száma hét, és az a példa, amely megmutatja a Szent Szellem természetét, a szivárvány, szintén hét különböző színre bomlik. Bizonyos értelemben a Szent Szellem olyan, mint a szivárvány. Hét szép dicsőséges színben az egy igaz Istenről szól, akiben a színek egységet alkotnak és a világosság a fény. Logikus sorrendben vesszük ezeket a mondatokat, örökkévalóságtól, örökkévalóságig.
Az első mondat a 3. vers elején van: "Ő az Atya dicsőségének visszatükröződése, világossága." A "sugár” görög szóból származó kifejezés szerepel itt, Jézus tehát visszasugározza, visszatükrözi az Atya dicsőségét. Másodszor; "az Ö valóságának a képmása.” Ezt a szót olyan értelemben használja, mint a mikor a viaszba egy pecsétet nyomnak. Jézus tökéletesen mutatja be az Atyának a lényegét, éppen úgy, ahogy a viasz tökéletesen megőrzi a pecsétnek a formáját, azt az alakot, amelyet belevéstek. A harmadik mondat a teremtésről szól a második vers végén "Aki által a világot is
teremtette." Ez pontosan egybevág azokkal a versekkel, amelyeket megnéztünk. A fordításban "világ” szerepel, de pontosabban "korok" szerepel az eredetiben, tehát minden kor, amelyet Isten létrehozott, az Úr Jézus Krisztus Igéjével történt. A harmadik vers közepén a Kolossébeli Igének a megfelelőjét találhatjuk: "benne álll fenn minden". A Zsidó 1,3-ban azt mondja a szerző, hogy az Ige az, amely fenntart mindent a létben, az Ő hatalmának az Igéje. Ez hozta létre és tartja fönn a világmindenséget.
Kenneth E. Hagin - Nyereség!
Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. – FILIPPI 1,21.
Amikor a test meghal, a belsõ ember tovább él. Pál a fizikai halálról beszél – és azt mondja, hogy az nyereség. Ez ellent mond annak az elképzelésnek, miszerint az ember meghal, mint egy kutya, és ennyi az egész. Ebben így határozottan nem lenne semmi nyereség. De cáfolja azt az elképzelést is, miszerint, ha meghalsz, csak ide-oda lebegsz, mint egy felhõ az égen. Ebben sem lenne semmi nyereség. Kihúzza a talajt a reinkarnáció elmélete alól is. (Ami ugyancsak mindenestül puszta fantazmagória! Semmi igei nincs benne.) Sokan azt hiszik, hogy újra meg fognak születni erre az életre – legközelebb, mondjuk, mint tehén, ló vagy akár légy. Semmi nyereség nem lenne abban, ha mint tehén jönnél vissza – lehet hogy megennének. Ha szúnyog lennél, lehet, hogy le csapnának. Milyen ostobák tudnak lenni az emberek, amikor elhagyják a Bibliát és hamis tanításokba keverednek!
Az igazság pontosan az, amit a Biblia állít: A fizikai halállal az újjászületett hívõ – aki örök szellemi lény – elköltözik, hogy Krisztussal legyen, és ez valóban nyereség!
Megvallás: Nekem az élet ebben a fizikai testben a Krisztus. A Krisztus élete lakozik az én valódi énemben – a belsõ emberben, az örök szellemi lényben.
Amikor a test meghal, a belsõ ember tovább él. Pál a fizikai halálról beszél – és azt mondja, hogy az nyereség. Ez ellent mond annak az elképzelésnek, miszerint az ember meghal, mint egy kutya, és ennyi az egész. Ebben így határozottan nem lenne semmi nyereség. De cáfolja azt az elképzelést is, miszerint, ha meghalsz, csak ide-oda lebegsz, mint egy felhõ az égen. Ebben sem lenne semmi nyereség. Kihúzza a talajt a reinkarnáció elmélete alól is. (Ami ugyancsak mindenestül puszta fantazmagória! Semmi igei nincs benne.) Sokan azt hiszik, hogy újra meg fognak születni erre az életre – legközelebb, mondjuk, mint tehén, ló vagy akár légy. Semmi nyereség nem lenne abban, ha mint tehén jönnél vissza – lehet hogy megennének. Ha szúnyog lennél, lehet, hogy le csapnának. Milyen ostobák tudnak lenni az emberek, amikor elhagyják a Bibliát és hamis tanításokba keverednek!
Az igazság pontosan az, amit a Biblia állít: A fizikai halállal az újjászületett hívõ – aki örök szellemi lény – elköltözik, hogy Krisztussal legyen, és ez valóban nyereség!
Megvallás: Nekem az élet ebben a fizikai testben a Krisztus. A Krisztus élete lakozik az én valódi énemben – a belsõ emberben, az örök szellemi lényben.
R. Liardon - Evan Roberts 4.
Néhány aggódó lelkész beszélni is kívánt vele szokatlan viselkedésével kapcsolatban. Egyszerűen ezt felelte nekik: „De ha egyszer a Szellem indított!” Barátai egy amerikai specialistának, Dr. Hughes- nak is bemutatták ez idő tájt. A doktor elmondta társainak, hogy Evan „vallási mániában” szenved. Egy hívő a következőképpen emlékezett Evanre:
„Rendszerint együtt olvastunk és imádkoztunk, mielőtt nyugovóra tértünk. Azután hallhattam, hogy Evan Istent szólongatja, és a szellemében nyög. Nem értettem, mit akar mondani Istennek, de valami szent félelem visszatartott attól, hogy megkérdezzem.”
Bár az emberek nem értették meg Evan módszereit, az őt körülvevő szellemi erőt lehetetlen volt nem észrevenni. Egy alkalommal Builith Wellsbe utazott egy ima-összejövetelre, ahová őt is meghívták imádkozni. A jelenlevők szívét annyira meglágyította az Evan imáját kísérő erő, hogy az istentisztelet végeztével a lelkész odalépett hozzá, és azt tanácsolta neki: vegye fontolóra a teljes idejű szolgálatot.
Meg is hányta-vetette a dolgot, és válaszolt az elhívásra. Az lett a feladata, hogy a gyülekezetéhez tartozó mind a tizenkét közösségben kétszer prédikáljon. Szolgálata nagy tetszést aratott. Egy barátjának bizalmasan elmondta, miben áll mennyei titka: „Kérj, és adatik néked. Gyakorolj teljes, határozott hitet Isten Szellemének ígéretében.”
„Imádkozom, hogy az Úr kereszteljen meg Szent Szellemmel téged és engem” - írta ekkoriban egy barátjának. Röviddel később Isten ereje annyira megragadta, hogy még az ágya is belerázkódott. Ezután minden nap felébredt éjjel egykor, és „fölvitetett Istennel való közösségbe”. Négyórás imádkozás után hajnali öt felé általában álomba zuhant, majd négy órával később ismét imádkozni kezdett - kilenctől délig.
1903 decemberében Evan érezte szívében, hogy Isten hatalmas ébredést készít Wales számára. A Mórija Kápolnában így prédikált: „Kinyújtottam kezemet, hogy megérintsem a lángot. Már én is égek, s egy jelre várok.”
Hadd mondjak valami fontosat: az ébredésnek a szívedben kell lennie, mielőtt eljöhetne a földre. Egyik ébredés sem függ az előzőtől, annál inkább attól a személytől, aki hordozza. Ebben az időben Wales összes felekezetében ébredésért könyörögtek. A Mórija Kápolnában erősen hatottak a kálvini tanok, így Evan nagyon alapos képzést kapott az „emberrel, a bűnnel és az üdvösséggel” kapcsolatos tanításokból. A szolgálatra készülő ifjú jelöltektől megkívánták, hogy felekezetük nagyjait hallgassák, és az ő prédikációs stílusukat kövessék. Evan azonban kivételes egyéniség volt. Noha fölvették a bibliai főiskolára, az igehirdetés és az imádkozás iránti égő vágya miatt képtelen volt elvégezni tanulmányait.
David Wilkerson - AZ ÚJ SZÖVETSÉG ÉS AZ ÚR TITKA 2.
EZÉKIEL
KÖNYVÉNEK 36. FEJEZETÉBEN TALÁLJUK A LEGDICSŐBB ÚJ SZÖVETSÉGI ÍGÉRETEKET.
„„Tiszta
vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok. Minden tisztátalanságotoktól és
minden bálványotoktól megtisztítlak benneteket. Új szívet adok nektek, és új
Szellemet adok belétek és eltávolítom a kőszívet húsotokból, és adok nektek
hús-szívet”” (Ez 36,25-27)
Isten
olyan ígéretet tesz, amely páncélként véd bennünket: Tiszta leszel, erre
megesküszöm. Mentes leszel minden szennytől, vétektől és szégyentől. Nem kell
többé a rettegés és a reménytelenség fekete felhője alatt élned. Nem kell
félned többé az elhagyatottságtól és az elveszéstől. – Az idézett igeszakasz
utolsó verse olyan új szövetségi ígéretet tartalmaz, amely szerintem magába a
mennybe nyit kaput már itt a földön: Isten esküvel fogadja, hogy Szellemét adja
belénk, és azt műveli, hogy engedelmeskedjünk igéjének, és teljesítsük
parancsait.
Érted,
mi mindent foglal magában ez az üzenet az életedre nézve? Isten meg akarja
osztani veled életadó, lélekszabadító szövetségének titkát. Azt akarja, hogy
ragadd meg az igazságot, amely összes láncodat levágja. Nos, van még olyan
titkos bűnöd, amely fogva tart? Parázna gondolatok gyötörnek? Nem tudsz
szabadulni valamilyen makacs bűntől, amelyről tudod, hogy beszennyezi testedet,
az Isten templomát? Harcolsz valamilyen káros szokással -
kábítószer-fogyasztással, zugivással, bujasággal, házasságtöréssel,
homoszexualitással, keserűséggel –, vagy talán képtelen vagy megbocsátani? Az
Úr azt mondja, hogy szövetsége az útlevél a győzelemhez: ahhoz, hogy uralmat
nyerj a bűn fölött.
A
szerződésben ez is benne van:
„Én,
az Úr, megmondtam, és meg is teszem! így szól az én Uram, az Úr: Még azt is
kérheti [„azt akarom, hogy kérje...” – a ford.] tőlem Izrael háza, hogy ezt
tegyem velük...„ (Ez 36,36-37) Ezt a verset megelőzően az Úr előszámlálja a
szövetségi ígéreteket. Most pedig kijelenti, hogy a felsorolt ígéretek
közvetlenül kapcsolódnak az ő kereséséhez. Lényegében ezt mondja:
Megesküdtem
neked, és ezt nem lehet megszegni. A tengerbe vetem bűneidet, és sosem
fenyegethetnek téged többé. Elküldöm Szellememet is, hogy megszenteljen, és
megváltoztassa a szívedet. Tiéd lesz minden megígért áldás. Végezetül
mindezeket azok nyerhetik el, akik buzgón keresnek engem.
Miért
szabta az Úr ezt az utolsó feltételt? A Biblia világosan leszögezi: Isten
akarata, hogy minden ember üdvözüljön. Az Ige azonban ezt is kijelenti: „Azt
akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt ... imádkozzanak...” (l.Tim 2,8). Isten
azt szeretné, ha az ő népe üdvözülne, és egyúttal imádkozna is hozzá. Amikor
ezt mondja: „Azt akarom, hogy kérje tőlem Izrael háza...”, héber irodalmi
nyelven ezt jelenti: Szövetségem kijelentését ahhoz a feltételhez kötöm, hogy
teljes szívetekből keressetek engem. Ha teljes buzgósággal teszitek ezt,
feltárom előttetek szövetségem titkát.
Személyesen
tanúsíthatom, hogy Isten pontosan ezt tette velem. Miután éveken át sokat
olvastam a szövetségről, megnyílt a szemem, elkezdtem böjtölni és teljes
buzgósággal imádkozni. Nem azért böjtöltem és imádkoztam, hogy ezzel bármiféle
érdemet szerezzek, vagy elnyerjem az Úr kegyét. Azért tettem ezeket, mert
elszántan akartam, hogy értelmem számára megnyíljon az Úr titka. Tudtam, hogy
az Úr mindaddig vár, amíg a szívem kész nem lesz arra, hogy keresse őt; és azt
is tudtam, hogy nem bocsátom el őt addig, míg fel nem tárja előttem
szövetségét.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)