Surjányi Csaba - A karizmákról

A 20. század közepén elindult karizmatikus mozgalomban központi szerepet töltenek be Pál apostolnak az elsõ korinthoszi levél 12. és 14. fejezetében leírt szavai. Az egyháztörténelem sötét évszázadai után, amikor sajnos – Pál figyelmeztetése ellenére – nagy tömegek voltak tudatlanok a szellemi dolgokkal kapcsolatban, a karizmák újrafelfedezése elementáris vonzerõt gyakorolt szinte minden felekezet keresztényeire. Karizmatikus csoportok, imaközösségek, bibliatanulmányozó körök alakultak, amelyeket aztán rövid idõn belül – fõleg a tradíciókhoz ragaszkodó hivatalos egyházvezetés merevsége miatt – új, független karizmatikus gyülekezetek létrejötte és gombamód való elszaporodása követett. Ma ez a pünkösdi-karizmatikusnak nevezett irányzat képezi a kereszténység egyik legnépesebb és kétségkívül leggyorsabban növekvõ szegmensét.

Pál apostol azt mondja: „A Szellem megnyilvánulásaiban pedig mindenki azért részesül, hogy használjon vele. …mindezeket azonban az egy és ugyanazon Szellem mûködteti, úgy osztva szét a sajátját, ahogyan akarja.” (1Kor 12:7, 11)

A karizmákat tehát nem olyasfajta természetfölötti adományként fogja fel, amelyeket egy hívõ szabadon, a maga belátása szerint használhat és mûködtethet, amikor csak akar. A karizmákon a Biblia szerint azt kell értenünk, amikor Isten Szelleme az õ isteni, szuverén akarata, döntése értelmében a hívõn keresztül megnyilvánul.

A megnyilvánulás (phanerószisz) a görög gondolkodás szerint egy belsõ, rejtett vagy láthatatlan, de valóságosan létezõ jelleg, tulajdonság, tényezõ megmutatkozását, nyilvánosságra jöttét fejezi ki. A megnyilvánulásnak ily módon meggyõzõ ereje és célja van. A hívõbõl elõtörõ, megmutatkozó természetfölötti azt igazolja, hogy akik Jézust befogadták, valóban Isten fiaivá, természetfölötti lényeké lettek, és bár ez az élet legtöbb vonatkozásában még nem lett nyilvánvalóvá (lásd 1Jn 3:2), idõnként a Szent Szellem akarata szerint mégis nyilvánvalóvá válik, mert Õ azért jött, hogy a Fiút dicsõítse.

A karizmák tehát a Fiút, Jézus Krisztust dicsõítik, õt jelentik ki Úrként, és rámutatnak, hogy az õ uralma minket, cserépedényeket is képes fölmagasztalni, és Isten dolgainak végzésére alkalmassá tenni.

A karizmákat rendszerint három nagy csoportba osztják:

1. Kijelentés ajándékai – ezek feltárnak, megmutatnak valamit, kijelentik, napvilágra hozzák a láthatatlant. Ide tartozik a tudás (ismeret) szava, a bölcsesség szava és a szellemek megkülönböztetésének karizmája.

A tudás (ismeret) szava Isten mindentudásából merít tényeket, információkat, és azokat látomás, álom, belsõ hang vagy prófétálás által hozza a hívõ, illetve környezete tudomására. Mûködésére jó példa, ahogy Jézus rendszeresen látta, mi van az emberek szívében. Betekintést ad olyan múltbeli vagy jelenlegi tényekbe, amelyekrõl természetes szinten nincs tudomásunk. A bölcsesség szava a nehéz szituációból való kimenekedést segíti azáltal, hogy a hívõ Isten bölcsességébõl merít: vagy olyan ötlete támad, vagy olyat talál mondani, amivel „kivágja magát”. Ez mûködött például Jézusnál, amikor az adófizetésrõl faggatták, és azt válaszolta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” (lásd Mt 22:15–22) Ez az ajándék betekintést adhat Isten terveibe, azaz a jövõbe is.

A szellemek megkülönböztetése a láthatatlan szellemvilágba ad bepillantást: segítségével egy hívõ el tudja dönteni, hogy az adott helyzetben Isten Szelleme vagy démonok mûködnek-e. Pálnál erõteljesen mûködött ez például a filippi jövendõmondó lány esetében.

2. Erõ ajándékai – ezek végrehajtanak, megtesznek dolgokat, megcselekszik Isten akaratát. Olyan karizmák tartoznak ide, mint a hit ajándéka, amikor a hívõben Isten hite nyilvánul meg (Mk 11:22); maga a Szent Szellem hisz rajta keresztül. Az erõk mûködése eredményeképpen Isten természetfölötti dolgai, a csodák valósulnak meg a hívõn keresztül, míg a gyógyítások ajándékain keresztül Isten az emberi testet állítja helyre, gyógyítja meg. Mindhárom karizma rendszeresen mûködött mind Jézus, mind az apostolok életében.

3. beszéd ajándékai vagy más néven inspirációs ajándékok. Ezek a karizmák – mint a név is mutatja – a beszéd, a prédikálás szolgálatával állnak kapcsolatban. Ide tartozik a prófétálás, amely nem feltétlenül a jövõ megmondását, hanem Isten és emberek elõtt való szólást, azaz a prédikálás karizmáját jelenti, ami persze nem zárja ki a jövõre vonatkozó isteni üzenetek átadását. A nyelveken szólás egyik formája az imaéletre, az Istennel való kommunikációra vonatkozik (lásd 1Kor 14:4: „aki nyelveken szól, az önmagát építi”), de szólhat a gyülekezethez is, ebben az esetben azonban mindig kell egy magyarázó is. A nyelvek magyarázásának karizmája nem az ismeretlen nyelven átadott üzenet szó szerinti fordítását jelenti, hanem interpretációt, amely ugyanolyan ihletett módon zajlik. Több szerzõ, mint például Kenneth Hagin is rámutat, hogy az utóbbi két karizma együtt gyakorlatilag az elsõt, a prófétálás karizmáját „teszi ki”.

A prófétálás karizmájáról Pál kiemeli, hogy a gyülekezet építése és a nyilvános összejövetelek szempontjából ennek van a legnagyobb jelentõsége. Az egyéni épülés szempontjából viszont a nyelveken szóláson van a legnagyobb hangsúly, hiszen azt a Szent Szellemben való alámerítkezés jeleként Isten minden újjászületett hívõnek meg akarja adni.

Érdemes még megjegyezni, hogy bár a karizmákat a Szellem úgy osztogatja, ahogy akarja, a tapasztalat és a Biblia is azt mutatja, hogy egyes hívõkön bizonyos karizmák rendszeresen, szinte kiszámíthatóan meg szoktak nyilvánulni. Ilyenkor mondjuk azt, hogy nekik „megvan” ez vagy az a karizma.

További fontos megjegyzés, hogy az itt található kilenc karizma korántsem a teljes lista. A fejezet végén a 28. vers említ még két karizmát: az irányítás és a segítségnyújtás karizmáját, a Rómaiakhoz írt levél 12. fejezetének 6–8. verseiben pedig látjuk még a tanítás, a diakónia, a buzdító, az adakozó, az elöljáró, valamint az irgalmas, elsõsorban a szolgálattal, a hívõk Krisztus testében elfoglalt szerepével kapcsolatos karizmákat. Úgy tûnik egyébként, hogy a karizmák listája még ezzel sem teljes. 

Tom Marshall - A Szellemből fakadó élet 1.

A sikeres keresztény élet egyik legfontosabb alapelvét Pál apostol jelenti ki a Galata levél 5. részében.

"Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a Szellem ellen törekedik, a Szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Ha azonban a Szellemtől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt." (Galata 5:16-18.)

"Ha Szellem által élünk, Szellem szerint is járjunk."    (Galata 5:25.)

Túl sokszor figyelmen kívül hagyjuk, milyen rendbe helyezte el Isten a dolgokat, pe­dig ez mindig fontos. Például a fenti Igében a parancs az, hogy járjunk a Szellem sze­rint. Ezt kell tennünk. Ha a Szellem által járunk, ennek kimenetele, azaz ter­mé­sze­tes eredménye az, hogy nem a test kívánságait hajtjuk végre. Általában mi fordítva fe­jez­zük ezt ki. Kimerítő erőfeszítéseket teszünk arra, hogy ne a test kívánságainak te­gyünk eleget és reméljük, hogy ha ez sikerül, akkor majd képesek leszünk Szellemben járni. A Sátán szorgalmazza ezt a megközelítést. Ő boldog, ha leköthet minket a test­tel vívott, de csak forrásainkat pusztító hosszú, keserű háborúval, mert biztosan tudja, hogy végül legyőzötten és csüggedten kerülünk ki a harcból.

            

Miért folytatjuk hát ezt a próbálkozást? Egyrészt azért, mert legtöbbünknek csak halvány elképzelésünk van arról, mit jelent Szellemben élni – arról pedig sejtelmünk sincs, hogyan kellene ehhez hozzálátni! Sokszor a prédikátorok sem jelentenek ebben nagy segítséget. Az ő szájukból is nagyon kívánatosan és szellemien hangzik ez, de azt, hogy ezt valójában hogyan kell megvalósítani, ritkán fejtik ki. Másrészt nagyon is jól tudjuk, mit jelent a test kívánságát véghezvinni. Túlságosan is jól tudjuk. Ezt az ellenséget ismerjük. Ezért általában ragaszkodunk az ismerős csatához és újra meg újra a vereség ismerős ízével távozunk.

De ez mindig így lesz? Ha igaz, hogy a győzelmet nem a testtel vívott harcban, hanem a Szellemben járásban kell keresnünk, minden erőfeszítést megér, hogy megtaláljuk az odavezető utat. Ez ennek a tanulmánynak a célja: nem annyira az, hogy kikutassa a Szellemmel telt élet szépségét és erejét, mint inkább az, hogy megvilágítsa a "hogyan" alapelveit. Izgalmas felfedezésekre is jutunk eközben, melyek ablakot nyitnak Isten szívének örökkévaló céljaira és saját teremtett lényünk titkaira is.

AZ EMBER FELÉPÍTÉSE

            Amint már többször rámutattunk, a Biblia kijelenti, hogy az Isten képére teremtett ember maga is hármas egység: szellem, lélek és test.

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." (1Thesszalonika 5:23. szó szerinti fordításban)

Most azonban teljesebben meg kell vizsgálnunk az ember természetéről való ezen alapvető fogalom jelentőségét.

Mózes első könyvének első részeiben általános felfogás szerint két különálló beszámolót olvasunk az ember teremtéséről. Meg fogjuk látni azonban, hogy egyáltalán nem két külön leírás található itt, hanem egyetlen kijelentés az ember eredetéről és természetének lényegéről. Lapozzunk először az 1Mózes 1:27-28-hoz:

"Teremté tehát Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldá Isten őket."

Az a héber szó,  amit itt "teremté"-nek olvasunk, a bara. Azt mondják, hogy a bara minden más igénél jobban kifejezi a teljes, az "ex nihilo", azaz a semmiből való teremtés fogalmát. Ezt a szót kizárólag az Ószövetségben olvassuk Isten cselekvésének leírására.

Tudjuk például, hogy Isten a semmiből teremtette (bara) az egeket és a földet. "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő."     (Zsidók 11:3.).

Az 1 Mózes 1:27-ben tehát azt olvassuk, hogy Isten a semmiből teremtette az embert. Továbbá a saját képére és hasonlatosságára teremtette őt. Milyen Isten? Jézus azt mondja a János 4:24-ben, hogy "Isten Szellem." Akkor hát ez a kérdés: "Amikor Isten megteremtette az embert, mit alkotott a semmiből, ami Saját Szellem Lényének képmása és hasonlósága?" A válasz az, hogy az 1. Mózes első fejezete az emberi szellem isteni teremtését írja le.

Amikor az 1Mózes 2:7-hez lapozunk, valami egészen mást olvasunk. "És for­mál­ta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába élet­nek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké."

A "formálta" héber szava nem a bara, hanem a jastar, ami "már létező anyagból való teremtést" jelent. Tehát Isten a porból alkotta az ember testét.

Ezután meg kell kérdeznünk: "Mit lehelt be Isten a megformált testbe?" Héberül ugyanaz a szó jelent "lélegzet"-et és "szellem"-et is. Tehát az 1Mózes 2:7. azt mondja, hogy Isten az ember testét már létező anyagból formálta és belelehelte abba az emberi szellemet, amit a semmiből teremtett.

    

Végül ebből az igerészből megtudjuk, hogy amikor az ember szelleme bekerült a testébe, létrejött az ember lelki élete. Ádám "élő lélekkel rendelkező emberré" vált. (Így fordítja Ferrar Fenton az 1Mózes 2:7-et.) A testnek a szellem nemcsak hogy életet ad – mert a test szellem nélkül halott (Jakab 2:26.) –, hanem a szellem és test közötti kapcsolat megteremti a lelket, azaz az ember értelmi, érzelmi és akarati képességeit: elméjét, érzelmeit és akaratát. Az ember szelleme és lelke tehát kezdettől fogva lényegileg különbözik egymástól természetében és működésében is. A különbség olyan alapvetően fontos, hogy kicsit részletesebben kell megvizsgálnunk.

Karizmatikus klasszikusok - Derek Prince - Spiritual Warfare: War In Heaven And Earth

Patmos Records bemutatása

Kronológikus Biblia olvasás 364-365. nap

Jelenések 12-18.

Jelenések 19-22.

Rodney H. Browne - NÉGY SZEMÉLY, AKIKKEL KÖZÖSSÉGBEN KELL LENNÜNK

Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. 1 János 1:3

 

Négy Személy, akikkel közösségben kell lennünk

 

1. Istennel az Atyával:

 

Mert így szól a magasságos és felséges, Aki örökké lakozik, és Akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok szellemét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. Ézsaiás 57:15

 

Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret Engem, megtartja az Én beszédemet: és az Én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. János 14:23

 

Hogy mindnyájan egyek legyenek; amint Te Én bennem, Atyám, és Én Te benned, hogy ők is egyek legyenek Mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy Te küldtél Engem. 22 És Én azt a dicsőséget, amelyet Nékem adtál, Ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen Mi egy vagyunk: 23 Én ő bennük, és Te Én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy Te küldtél Engem, és szeretted őket, amiként Engem szerettél. János 17:21-23

 

Az eledelek a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mindezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek. 1 Korinthus 6:13

 

Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal. 4 És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. 5 És ez az az üzenet, amelyet Tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen Ő benne semmi sötétség. 6 Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van Vele, és sötétségben járunk, hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. 7 Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van. közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. 1 János 1:3-7

 

2. Istennel, a Fiúval:

 

Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az Én nevemben, ott vagyok közöttük. Máté 18:20

 

Én vagyok az igazi szőlőtő, és az Én Atyám a szőlőműves. 2 Minden szőlővesszőt, amely Én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek. 4 Maradjatok Én bennem és Én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; aképpen ti sem, hanemha Én bennem maradtok. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki Én bennem marad, Én pedig Ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. 6 Ha valaki nem marad Én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybegyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. 7 Ha Én bennem maradtok, és az Én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek. 8 Abban dicsőíttetik meg az Én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek Nékem tanítványaim. János 15:1-8

 

Hű az Isten, Aki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre. 1 Korinthus 1:9

 

A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? 17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. 1 Korinthus 10:16-17

 

3. Istennel a Szent Szellemmel:

 

De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé. Róma 8:9

 

Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Szelleme lakozik bennetek? 17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. 1 Korinthus 3:16-17

 

Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme és az Istennek szeretete és a Szent Szellemnek közössége mindnyájatokkal. Ámen. 2 Korinthus 13:13

 

Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Szellemben való közösségnek, ha helye van a szívnek és a könyörületességnek. Filippi 2:1

 

4. Keresztényekkel/hívőkkel:

 

Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak voltak az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival együtt. Apostolok Cselekedetei 1:14

 

És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt voltak. Apostolok Cselekedetei 2:1

 

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. 43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csodát és jelt tettek. 44 Mindnyájan pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt; 45 És jószágukat és marháikat eladogaták és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége volt. 46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. 47 Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporította a gyülekezeteket az üdvözülőkkel. Apostolok Cselekedetei 2:42-47

 

Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak. 20 Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. 21 Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében. Efézus 5:19-21

 

Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Szellemben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, 2 Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén. Filippi 2:1-2

Nicky Cruz - Repülj kicsim, repülj!

Nicky Cruz, a híres new-yorki bandavezér története. Apja boszorkánydoktor, és az okkultista gyerekkor után jöttek a gyilkosságok (18 embert ölt meg a bandaháborúkban), erőszak, nők, alkohol és drog. Az életéről készült film, a "A KÉS ÉS A KERESZT" címen lett közismert. Ez a dokumentumfilm olyan dolgokat tár fel, amitől lemerevedik mindenki, legyél akármilyen kemény csákó. A videó tele van szimbólumokkal, és ezért darabjaira fogjuk vágni, hogy ezekre az alapokra helyezzük az új cikkünket: evangelizációs stratégiák. David Wilkerson (a Teen Challenge alapítója) és Sonny Arguinzoni (a Victory Outreach alapítója) is sorra lesznek véve, mert ezek az emberek be tudták mutatni azokat az evangelizációs módszereket és eszközöket, amelyek a mai napig működnek, a legdurvább környezetben is.

Kenneth E. Hagin - Isten dicsõsége nélkül

Mert mindnyájan vétkeztek, és az Isten dicsõségének szûkében vannak. — RÓMA 3,23.

Az ember megtette az elképzelhetetlent! Hatalmat kapván Isten kezének minden munkája felett, Ádám eredetileg e világ istene  volt.  Ádám  azonban  tudatos  felségárulást  követett  el Isten ellen azzal, hogy átadta a sátánnak azt a hatalmat, amelyet  Isten  eredetileg  neki  adott.  Ádám  a  felségárulást  saját jogán  követte  el,  így  Isten  nem  tudta  semmissé  tenni  a szerzõdést,  amelyet Ádámmal  kötött,  Ádám  pedig  az  õt megilletõ helyet átadta a sátánnak. Ettõl fogva a sátán — nem pedig Ádám — lett e világ Istene. (2Kor. 4,4) Ezzel kezdetét vette a sátán pusztító uralma. Így jött az emberre a szellemi halál — ami az Istentõl való elkülönülés.  Amikor  Isten  lejött  a  hûvös  alkonyatkor,  hogy
Ádámmal legyen és társalkodjon vele, szólította õt: „Ádám, hol vagy?” Ádám így felelt: „Elrejtõztem.” Elkülönült Istentõl!

A szellemi halál másik oldala — a sátán természetébõl való részesedés — szintén öröksége lett az embernek. Az ördög lett az ember szellemi atyja. Emlékszel, Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Ti az ördög atyától valók vagytok…” ( J án. 8,44) Az ember szellemileg az ördög gyermeke. Részesedik atyja természetébõl.  Ez  magyarázza,  hogy  az  ember  miért  nem üdvözülhet megfelelõ életvitel által. Nem tud megállni Isten jelenlétében  amint  van,  mert  atyjának,  az  ördögnek  a  természete van benne.
Ha üdvözül is az ember, valaki által kell üdvözülnie, aki kifizeti a bûneiért a büntetést, és valakitõl kapnia kell egy új természetet.


Megvallás: Köszönöm  neked,  Atyám,  az  új  természetemet. Köszönöm neked, Atyám, hogy Te gondoskodtál felõlem, és én az „isteni természet részesévé” lehettem. (2Pét. 1,4)

Tom Marshall - A felszabadult én 4.

HOGYAN FOGLALJA EL AZ ÉN A MAGA HELYÉT

            Az én valójában ekkor kerül a saját helyére. Jusson eszedbe, hogyan írtuk le az ént: mint egy célra irányuló mechanizmust. Rátapad egy tárgyra vagy célra, aminek aztán bennünk való létrehozásán dolgozik. Isten célja velünk az, hogy az Ő Fiának képmására alakuljunk át. Hogyan történik ez meg valójában?

Az én végzi el a feladatot. Az én, amely oly sok problémánk forrása volt – mert nem a helyén volt és olyan feladat terhelte, amire teljesen alkalmatlan –, most nekünk dolgozik. Krisztusra irányulva éjjel, nappal, tudatosan és tudat alatt, bármilyen és minden eszközzel azon dolgozik, hogy Krisztus képmását hozza létre bennünk. Nem fantasztikus?! Isten nem csak életünk célját választotta meg, nemcsak a beteljesedésre való törekvést teremtette belénk, hanem megteremtette az ént is, amely képes az Ő célját megvalósítani. Ehhez az egyetlen követelmény az, hogy folyamatosan Jézusra nézzünk.

"Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyan­azon ábrázatra elváltozunk dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szel­le­mé­től." (2Korintus 3:18.)

Ez így működik. Ha az ént a félelemre, kétségre, bűnre és bukásra össz­pon­to­sít­juk, akkor azt fogja létrehozni bennünk. Nem tehet mást. Ha Jézusra irányítjuk, az Ő ha­sonlatosságát hozza létre bennünk. Nem tehet másként.

"Félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra..." (Zsidók 12:1-2.)

Az én, ami úrnak csapnivaló, hatékony, fáradhatatlan és eredményes szolgának bizonyul, miután felszabadul arra, hogy a neki való szerepet játssza.

Kiderül, hogy a Krisztus-képűséget nem küszködve érjük el, úgy, hogy tudatosan utánozni próbáljuk az életét, hanem egyszerűen úgy, hogy Krisztusban felszívódunk. Amint életünk legbenső magját Jézusra irányítjuk, amint az Ő cselekedeteit szemléljük és szavain elmélkedünk – anélkül, hogy észrevennénk – olyanná alakulunk, amilyen figyelmünk középpontja.

            

Egyre inkább átéljük, hogy ha Isten szerint cselekszünk, minden nekünk dolgozik. Az egész élet minket támogat. Belépünk a mindenség áramlásába és Isten Országának életébe. Hosszú távon csak sikerünk lehet. Ha a magunk módján tesszük a dolgokat és en­gedjük, hogy az én újra elfoglalja a vezetőülést, minden ellenünk fordul. A legjobb, leg­szabadabb, legkielégítőbb út – mivel összhangban van valódi, megváltott ter­mé­sze­tünk­kel – az Istennel való járás. Isten úgy teremtett minket, hogy beleilljünk az Ő út­jai­ba. A Maga képére és hasonlatosságára alkotott minket A szellemi dolgok egyre ter­mészetesebbé válnak és a természetiek egyre szellemibbé.

Karizmatikus klasszikusok - Oral Roberts - God's Moral Law (1956)

Kronológikus Biblia olvasás 363. nap

Jelenések 6-11.

Kenneth E. Hagin - Dicsõséggel megkoronázva

Mikor látom a Te egeidet, a Te ujjaidnak munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél, mi az ember, hogy gondolsz rá és az (a földszülte) ember
fia,  hogy  Te  gondoskodsz  róla?  Hiszen  kevéssel teremtetted õt kisebbé, mint az Isten, és Te koronáztad  meg  õt  dicsõséggel  és  tisztességgel.  Azért
teremtetted  õt,  hogy  uralkodjék  a  Te  kezednek munkái felett…
— ZSOLTÁROK 8,3–6. (Amplified)

Isten  az  embert  nem  a  halálra  teremtette!  A  halál,  a betegség, a gyûlölet, a bosszú és minden tragédia, ami a földi állapotokat tükrözi, nem szerepelt a teremtõ eredeti tervében. Ellenkezõleg, az ember boldogságra, örömre és békességre lett teremtve! Arra, hogy örök közösségben legyen Istennel. Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. (1Móz. 1,26–27) Boldogságra, örömre és békességre lett teremtve. És azért lett teremtve, hogy Istennek örömöt szerezzen. ( J el. 4,11)

Isten egy olyan helyet adott az embernek a teremtésben, amely felett csak Õ maga áll, az egész univerzumra kiterjedõ hatalommal.  (Zsolt. 8,4–7. 1Móz. 1,26)  Ádám  ura  volt  önmagának, a teremtésnek és a sátánnak. Ádám nem volt köteles behódolni a bûnnek — a döntés az õ kezében volt.


Megvallás:  Én  azt  fogom  tenni,  amire  teremtettem.  Én közösségben vagyok Istennel. Örömöt szerzek az én mennyei Atyámnak. A Biblia azt mondja, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. (Zsid. 11,6) Ezért hitben fogok járni. Sem a bûn, sem a betegség, sem a félelem, sem a kételkedés, és egyáltalán semmi, ami az ördögtõl van, nem uralkodhat felettem.
Én úgy döntöttem, hogy Istennel járok.

Rodney H. Browne - A KISEBBSÉG BESZÁMOLÓJA 2.

És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz Engemet ez a nép? Meddig nem hisznek Nékem, mindama csodatételeim mellett sem, amelyeket cselekedtem közöttük? 12 Megverem őket döghalállal és elvesztem őket; téged pedig nagy néppé teszlek, és őnálánál erősebbé. 13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az egyiptombeliek (mert közűlük hoztad fel e népet a Te hatalmad által): 14 Elmondják majd e föld lakosainak, akik hallották, hogy Te Uram, e nép között vagy, hogy szemtől-szembe megjelentetted magadat Te Uram, és hogy a Te felhőd megállott ő rajtuk, és felhőoszlopban jársz Te ő előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban. 15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólnak majd e népek, amelyek hallották a Te híredet, mondván: 16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, amely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában. 17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván: 18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen. 19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a Te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mind eddig. 20 És mondta az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint. 21 De bizonnyal élek Én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. 22 Hogy mindazok az emberek, akik látták az Én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek Engemet immár tízszer, és nem engedtek az Én szómnak: 23 Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki sem látja azt azok közül, akik gyaláztak Engem. 24 De az Én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más szellem volt vele, és tökéletességgel követett Engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement, és örökségül bírja azt az ő magva. IV. Mózes 14:11-24

 

Amikor a tizenkét felderítő, ill. kém meghozta az Ígéret Földjéről szóló beszámolóját, kettő (Józsué és Káleb) jó beszámolót hozott, tíz azonban rosszat. A nép a rossz tudósítást hitte el. Az emberek többsége a hitetlenségre és az Istennek való engedetlenségre szavazott, valamint azok megkövezésére, akik azt választották, hogy az Úrnak hisznek és Neki engedelmeskednek. Dicsőség Istennek, hogy Ő közbelépett, és megvédte Mózest, Áront, Józsuét és Kálebet. Ezek a férfiak a hit és a bizalom emberei voltak - de nem a saját képességükben bíztak, nem is Izráel fiainak képességében -, hanem Isten Igéjében és az Ő erejében. Nem érthettek egyet a töbséggel, mert akkor Istennel álltak volna szembe! A legtöbb emberrel az a baj, hogy véleményüket arra alapozzák, hogy mit mondanak mások, nem pedig arra, hogy mi a helyes és az igaz. Nagyon kevesen vannak, akik elég bátrak ahhoz - mint Káleb -, hogy szembeálljanak a többséggel és az igazságot szólják!

 

A legtöbb ember nem olyan, mint a tíz felderítő, akik első kézből hozták gyáván a negatív beszámolót. A többségre az jellemző, hogy a negativizmust és a gyávaságot másodkézből fogadja el. Mindig azt akarják tudni, hogy mit mondanak a "szakértők", vagy mind mondanak a barátaik, és erre alapozzák a véleményüket. Vakon követik a csordát. Elfelejtik megkérdezni a következőt: "Mit mond Isten?" Isten Igéje az egyedüli igazság, az egyetlen út, és az egyetlen élet. Az Ő Igéje uralkodott eddig is, és fog is uralkodni az egész örökkévalóságon át. Ha Isten Igéjére alapozzuk a véleményünket és a döntéseinket, akkor Sziklára alapozunk, amely mozdíthatatlan. Bátornak kell lennünk Isten Igéjét és az Ő hűségét illetően!

 

Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: 27 Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, amely zúgolódik Ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak Ellenem! 28 Mondd meg nékik: Élek Én, azt mondja az Úr, hogy éppen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az Én füleim hallására! 29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok Ellenem. 30 És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az Én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. 31 De kicsinyeiteket, akik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet megútáltatok. 32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el. 33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásaitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek a pusztában. 34 A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet, (tudniilik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az Én elfordulásomat. IV. Mózes 14:26-32

 

Azok, akik azt választják, hogy a rossz beszámolót hiszik el és a tömeget követik, és nem akarják meghallani, ill. követni Isten Igéjét, szenvedni fognak és kudarcot fognak vallani. Soha nem fogják megtapasztalni Isten nagyszerű ígéreteinek az életükben való beteljesedését. Ez nem Isten hibája, hanem az övék. Mielőtt engedelmeskednénk Isten Igéjének, ismernünk kell és el kell hinnünk az Ő Igéjét. A probléma és/vagy a kudarc és a bukás oka nem Istenben, ill. az Ő Igéjében van, hanem az Ő Igéje ismeretének a hiányában. A legtöbb ember az ellenség hazugságainak hisz inkább, mert az ördög állandóan a hazugságokat, a hitetlenséget, az engedetlenséget és a kudarcot szólja több forráson keresztül.

 

Azok, akik az Isten Igéjében való hitet és a Neki való engedelmességet választják, legtöbbször kisebbségben vannak, ill. a negatív vélemények áradatával szemben egyedül állnak. Fel kell bátorodnunk és tudnunk kell, hogy bármit mondjon vagy gondoljon is a többség - mindig Istennél van az utolsó szó. Állj ki Isten Igéje és a helyes dolog mellett - még akkor is, ha ebben egyedül vagy. Isten soha nem fog cserben hagyni, ha az Ő Igéjén állsz! Ha Isten oldalán vagy, te és Ő többségben vagytok!

 

De az Én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más szellem volt vele, és tökéletességgel követett Engem, beviszem őt arra a földre, amelyre bement, és örökségül bírja azt az ő magva. IV. Mózes 14:24

 

És nem mentek be arra a földre, amelyre nézve felemeltem az Én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve. IV. Mózes 14:30

 

Isten megtartotta a szavát. A nagy többségből, akik nem engedelmeskedtek Neki, egy sem léphetett be az Ő ígéreteibe és az Ígéret Földjére - csak Józsué és Káleb, akik az Úr Igéje szerint hittek és bíztak.

Shelly E. Johnson - All Things Beautiful

Shelly E. Johnson - All Things Beautiful (Official Music Video) from shellyejohnson on GodTube.

Carman's "The Flag"

Kronológikus Biblia olvasás 362. nap

Jelenések 1-5.

Kenneth E. Hagin - Üdvösség

Mivelhogy  ragaszkodik  hozzám…  megmutatom néki az én üdvösségemet.
— ZSOLTÁROK 91,14. 16.

Bár dr. C. I. Scofieldnek nem minden megjegyzésével értek  egyet,  magyarázatos  Bibliájában,  a  Róma 1,16-ot követõ, az „üdvösség” szóra vonatkozó lábjegyzete kiváló.
Dr. Scofield, a görög és héber nyelv tudósa állapítja meg a következõket:  az  üdvösségre  használt  görög  és  héber szavak jelentése magába foglalja a szabadítás, a biztonság, a megõrzés, a gyógyulás és az épség (egészség) fogalmát.
El  Shaddai  megígérte,  hogy  megmutatja  nekünk  a szabadítást, a biztonságot, a megõrzést, a gyógyulást és az egészséget. Mert megígérte, hogy megmutatja nekünk az Õ üdvösségét!


Megvallás: Mivel  ragaszkodom  Istenhez,  aki  több  mint elegendõ,  megmutatta  nekem  az  Õ  üdvösségét.  Megismertette velem Jézus Krisztus Evangéliumát, amely Isten ereje  az  üdvösségre.  (Róm. 1,16)  Ez  az  evangélium  Isten ereje az én üdvösségemre. Isten ereje az én biztonságomra. Isten  ereje  az  én  megtartásomra.  Isten  ereje  az  én  gyógyulásomra. Isten ereje az én egészséges életemre. És több, mint elegendõ!

JJ Hairston and Youthful Praise - LORD OF ALL

Tom Marshall - A felszabadult én 3.

SZABADSÁG A BETELJESEDÉSRE

            Az Atyaisten beteljesedésre való törekvést helyezett el az emberbe, arra, hogy minden képessége mozgósítva legyen. Isten célja minden gyermeke számára az, hogy "az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban."  (Efézus 4:15.)

Mindaz, amiről eddig beszéltünk, a beteljesedés előfeltétele. Nagyon igaz az a mondás, hogy "a fel nem adott én, kielégítetlen én". Ha megszabadulunk az én-központú élettől, akkor szabadok vagyunk arra, hogy önmagunkat adjuk, mások és az élet felé nyíltan éljünk, falak nélkül, hittel és reménnyel nyúljunk az emberek felé és a Krisztusban lévő élet ajándékát ajánljuk fel nekik.

            

Ez a felajánlás sokszor szavak nélküli. Nem az a fontos, hogy mindig beszéljünk, mert ha szívünk nyitott az emberek felé és leomlottak köztünk a védőfalak, akkor életet adunk.

"A ki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, akit veendők valának az Ő benne hívők..."   (János 7:38-39.)

Emlékszem, egy karizmatikus imaalkalmon találkoztam egy római katolikus asszonnyal, aki valamikor együtt dolgozott a feleségemmel. Miután egy másik városba költözött, megismerte az Urat és bemerült Szent Szellembe. Azt mondta: "Volt valami az ön feleségében, ami elbűvölt engem. Meg akartam kapni azt, ami neki volt, de nem tudtam, mi az. Most viszont már tudom." Feleségem azt mondja, hogy emlékezete szerint sosem beszélgetett ezzel az asszonnyal az Úrról. Látod, a folyó azért folyt. Ha egyszer az emberek megérzik ennek érintését, meg vagyok győződve, hogy ezt a benyomást többé nem felejtik el.

Természetesen, ha így élünk, ezzel valódi és kétségtelen sebezhetőség is együtt jár. Az emberek nem mindig fogadják el azt és reagálnak arra, amit magunkból adunk, ak­kor sem, ha Krisztust és az életet ajánljuk nekik, mert a világban halál van. "A bűn zsold­ja" – írja Pál – "halál". Már most halál, nem csak később, az örök­ké­va­ló­ság­ban. Tehát, amikor életet ajánlunk, a halál sokszor felkel és megpróbálja tönkretenni az életet és minket is. Ilyen esetekben bántalmazást kaphatunk.

            

Egyszer egyetemistáknak beszéltem erről egy házi összejövetelen. Beszédem után egy ifjú hölgy odajött hozzám és azt mondta: "Amit ön mond, az lehetetlenség. Nem lehet így élni mindenkivel szemben. Az ember így túl sok sebet kap." Kapunk sebeket. Ó igen, ez elkerülhetetlen. Ebben azonban az a csodálatos, hogy ettől sosem megyünk tönkre. Tudod miért? Mert benned feltámadási élet van. Krisztus élete, amely átesett a halálon és győztesen került ki belőle.

"Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik."  (Róma 6:9.)

Mivel feltámadási élet van bennünk, továbbra is nyíltan és "elővigyázatlanul" adhatjuk önmagunkat és ajánlhatjuk az embereknek az életet, mert az végül is bennünk is testté lett. Ebben a folyamatban éretté válunk, az időben és aztán az örökké­valóságban is megvalósítva mindazt, amire Isten alkotott minket.

T.D.Jakes - The Importance of a Right Outlook 2.

Kronológikus Biblia olvasás 361. nap

II. János;
III. János

Derek Prince - Róma levél 9. fejezet 3.

(Jer 32:37) Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, a melyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban.

(Jer 32:38) És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek.

(Jer 32:39) És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok.

(Jer 32:40) És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem.

(Jer 32:41) És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.

(Jer 32:42) Mert ezt mondja az Úr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én ő felőlök mondok.

Ha Isten tesz valamit teljes szívvel és lélekkel, akkor azt senki nem tudja megváltoztatni. Az, hogy Isten nyomorúságot hozott Izraelre történelmi tény és ahogy ez tény, úgy az is, hogy Isten jót fog adni Izraelnek.

(Ezék 20:40) Mert az én szent hegyemen, Izráelnek magas hegyén, ezt mondja az Úr Isten, ott fog szolgálni nékem Izráel egész háza együtt azon a földön; ott kedvelem őket, ott kivánom meg a ti áldozataitokat és ajándékitoknak első zsengéjét mindenben, mit nékem szenteltek.

(Ezék 20:41) Kedves illatban kedvellek titeket, mikor kihozlak titeket a népek közül és egybegyűjtelek titeket a tartományokból, melyeken elszéledtetek, és megszenteltetem ti bennetek a pogányok szemei előtt.

(Ezék 20:42) És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor beviszlek titeket Izráel földjére, arra a földre, melyért fölemeltem kezemet, hogy adom azt a ti atyáitoknak.

(Ezék 20:43) És ott megemlékeztek útaitokról, s minden cselekedeteitekről, melyekkel magatokat megfertéztettétek, s megútáljátok ti magatokat minden gonoszságtokért, melyeket cselekedtetek.

(Ezék 20:44) És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor cselekszem veletek az én nevemért, és nem a ti gonosz útaitok és romlott cselekedeteitek szerint, oh Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten!

Isten nagyon világosan fogalmaz: nem érdemlitek meg a jót, azért teszem, hogy az én nevem megdicsőüljön és hogy bebizonyítsam a saját hűségemet.

(Ezék 36:22) Ennekokáért mondjad Izráel házának: Ezt mondja az Úr Isten: Nem ti érettetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, melyet ti megfertéztettetek a pogányok között, a kik közé menétek.

(Ezék 36:23) És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.

(Ezék 36:24) És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.

(Ezék 36:25) És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.

(Ezék 36:26) És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.

(Ezék 36:27) És az én szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

(Ezék 36:28) És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.

(Ezék 36:29) És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget.

(Ezék 36:30) És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között.

(Ezék 36:31) És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt.

(Ezék 36:32) Nem ti érettetek cselekszem, ezt mondja az Úr Isten, tudtotokra legyen! Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok miatt, Izráel háza!

Isten újra összegyűjti Izraelt amikor még tisztátalanok, aztán foglalkozik velük, hogy megtérjenek. Izraelnek kőszíve van jelenleg is. A kőszív azt jelenti, hogy képtelen reagálni Isten Szellemére és ez Isten ítéleteként szállt rájuk. De Isten újra betölti Izraelt Szellemével, és atyáik földjén újra Isten népe lesznek.

(Ámósz 9:14) És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szőlőket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.

(Ámósz 9:15) És elplántálom őket az ő földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjökből, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!

Izrael újjáépítése 1948-ban elkezdődött. Izrael soha többé nem veszti el a földjét.

(Zak 14:2) Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.

(Zak 14:3) Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján.

(Zak 14:4) És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad.

(Zak 14:5) És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, a mint futottak a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.

Jézus, a Messiás a mai Olajfák-hegyére fog visszatérni. Isten szó szerint meg fogja tenni ezeket a dolgokat.

Karizmatikus klasszikusok - Derek Prince - God's Plan For Your Body

Kenneth E. Hagin - Hosszú élet

Mivelhogy  ragaszkodik  hozzám…  Hosszú  élettel elégítem meg õt… — ZSOLTÁROK 91,14. 16.

„Igen, Hagin testvér — mondta valaki —, de én ismertem egy szolgálót, aki csodálatos elhívottja volt Istennek, és mégis meghalt negyvenkét éves korában.”
Ez nem jelenti azt, hogy neked, vagy nekem is meg kellene halnunk fiatalon. Én nem tudom, hogy az a szolgáló miben hitt — de azt tudom, hogy én miben hiszek. És tudom, hogy az Isten,  aki  több  mint  elegendõ,  azt  mondta:  „Hosszú  élettel elégítem meg õt.” Más meg azt mondja erre: „Ez csak azt jelenti,
hogy örökké fogunk élni a mennyben.” Nem, a bûnösök is örökké fognak élni. Õk is élnek majd egy bizonyos helyen, és mi is élni fogunk, egy másik helyen. Ez az Ige azt mondja, hogy mi hosszú életet élvezhetünk itt, ezen a földön.

A  Példabeszédek  értelmezése  felfedi,  hogy  Isten  Igéje szerint, ha bizonyos dolgokat cselekszünk, az meghosszabbítja, más dolgok viszont lerövidítik az életünket. Az Efézus 6,1–3. azt mondja a gyermekeknek: tiszteld a szüleidet, hogy „…jól legyen néked dolgod és hosszú életû légy e földön.”
Péter idézi a Zsoltárokat, és biztosít bennünket, hogy ezek az ígéretek minket illetnek. (1Pét. 3,10. Zsolt. 34,13)
Megígért  élettartamunk  hetven  vagy  nyolcvan  esztendõ. (Zsolt. 90,10)  Ne  köss  kompromisszumot.  Ennél  kevesebbel semmiképpen se érd be. És vesd a hitedet Istenbe mindenben, amiben csak tudod!


Megvallás: Mivel ragaszkodom Istenhez, El Shaddai hosszú élettel fog megelégíteni engem. Hacsak az Úr J ézus Krisztus vissza nem jön, mielõtt meghalnék, le fogom élni az életemet Isten  szolgálatában.  Én  együtt  fogok  élni  és  munkálkodni Istennel, hogy véghezvigyük az Õ akaratát itt a földön.

Rodney H. Browne - A KISEBBSÉG BESZÁMOLÓJA

És visszatérének a föld megkémleléséből negyvennap múlva. 27 És menének és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vévének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét. 28 Így beszélének néki és ezt mondák. Elmentünk arra a földre, amelyre küldöttél minket, és bizonyára tejjel és mézzel folyó az, és ez annak gyümölcse! Csakhogy erős az a nép, amely lakja azt a földet, és a városok erősítve vannak, és felette nagyok; sőt még Anák fiait is láttuk ott. 30 Amálek lakik a dél felől való földön, és Khitteus, Jebuzeus és Emoreus lakik a hegyekben; a tenger mellet és a Jordán partján pedig Kananeus lakik. 31 És jóllehet Káleb csendesíté a Mózes ellen háborgó népet és azt mondta: Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal; 32 Mindazáltal a férfiak, akik felmentek vele, azt mondták. Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál. 33 És rossz hírét vivék annak a földnek, amelyet megkémleltek Izráel fiaihoz, mondván. Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll. 34 És láttunk ott óriásokat is, az óriások közűl való Anáknak fiait, és olyanok voltunk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok voltunk. IV. Mózes 13:26-34

 

Mózes kiválasztott tizenkét kémet - Izráel minden törzséből egyet -, hogy kikémleljék az Ígéret Földjét. Először mindnyájan azzal a jó hírrel tértek vissza, hogy az valóban "tejjel és mézzel" folyó föld, bizonyságul pedig egy hatalmas szőlőfürtöt hoztak. Azonban tíz kém közűlük azonnal egy rossz - negatív, félelemmel teli - beszámolóval állt elő arról, hogy milyen nagy, erős és megfélemlítő volt a lakosság. Csak ketten, Józsué és Káleb tértek vissza jó beszámolóval.

 

Káleb lecsendesítette a megrémült tömeget és magabiztosan a következőt mondta: "Bátran felmehetünk és elfoglalhatjuk azt a földet, mert kétség nélkül megbírunk azzal!" Káleb bizodalma nem önmagában vagy Izráel fiaiban volt, hanem a mindenható Istenben, Aki megígérte, hogy nekik adja azt a jó földet. Sajnos a tömeg lekiabálta Józsuét és Kálebet, és úgy döntöttek, hogy nem hódítják meg a földet. Azonnal jajgatni, siránkozni, panaszkodni kezdtek, és azt kívánták, bárcsak Egyiptomban lennének. Milyen hamar elfeljtették, hogy mennyire rossz sorsuk volt Egyiptomban - nem emlékeztek, hogy mennyire vágytak az egyiptomi rabságból való szabadulásra, és tulajdonképpen ez volt az oka annak, amiért Isten elküldte Mózest, hogy KIHOZZA őket onnan. És máris elfelejtették Egyiptomból való szabadulásuk nagy csodáját. Most azért sírnak, mert Isten BE akarta őket vinni az Ígéret Földjére! Micsoda léha, nyafogós kisgyerekhad!

 

És felemelé szavát az egész gyülekezet és síra a nép azon az éjszakán. 2 És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha meghaltunk volna Égyiptom földén! Vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! 3 Miért is visz be minket az Úr arra a földre? Hogy fegyver miatt hulljunk el? Feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba? 4 És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba. 5 Akkor arccal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész közössége előtt. 6 Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közűl valók voltak, meghasogaták ruháikat. 7 És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. 8 Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld. 9 Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük! 10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket. megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának. IV. Mózes 14:1-10

 

Mózes, Áron, Józsué és Káleb könyörögtek a népnek, hogy ne lázadjanak Isten ellen, és azt kérték tőlük, hogy bízzanak az Úr Igéjében. Ehelyett Izráel fiai szívükben árulást követtek el Isten ellen, és arra készültek, hogy megkövezzék ezeket a vezetőket. Isten maga jelent meg, hogy megakadályozza Mózes, Áron, Józsué és Káleb megölését. Végül Isten nem engedte, hogy ezek a lázadó egyének bemenjenek az Ígéret Földjére. Megmondta nekik, hogy ott fognak maradni a sivatagban, amíg mindnyájan meg nem halnak - kivéve Józsuét és Kálebet -, és a gyerekeiket, akik a pusztában nőttek fel, Isten meg fogja tanítani arra, hogy engedelmeskedjenek Neki, végül pedig bemehetnek,  elfoglalhatják a földet és élvezhetik azt a saját generációjukban. Ez nem Isten választása volt - ők választották ezt az utat. A többség döntött így, de sajnos a többség végzetesen rosszúl választott!

 

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a többségnek bizalmat szavazunk és megengedjük, hogy a többség uralkodjon és döntse el, hogy mi a helyes, de ebből a példából láthatjuk, hogy a többség véleménye nem megbízható mérőszalag arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A kisebbség szava el van folytva, és rendszerint nem veszik figyelembe, ill. nem hallgatják meg. De az IGAZSÁGOT nem lehet számmal mérni, és az esetek többségében az igazság szemben áll a többség véleményével. Az ördög megpróbálja meggyőzni az embereket arról, hogy nincs abszolút igazság, és hogy te találhatsz ki magadnak "igazságokat" és aszerint élhetsz. Azonban az igazság olyasvalami, amit nem lehet megmásítani, ill. kifordítani. Csak egy IGAZSÁG létezik, amely változhatatlan, mert Isten személye garantálja azt! Isten MAGA az igazság, és az Ő Szava az utolsó szó mindenben! Legtöbbször magadra kell, hogy maradj azért, hogy az igazság oldalán állj, de bátorodj fel a szívedben és tudd, hogy nem vagy egyedül, mert ugyanakkor Isten oldalán is állsz! És ha Isten oldalán állsz, a te ellenségeid Isten ellenségei! Ha Isten veled, kicsoda ellened!

• 
  

Kronológikus Biblia olvasás 360. nap

I. János levél

Kenneth E. Hagin - Õ felmagasztal

Mivelhogy  ragaszkodik  hozzám…  felmagasztalom õt… és megdicsõítem õt.    — ZSOLTÁROK 91,14–15.

Én  inkább  kívánom  magamnak  az  Istentõl  való  felmagasztalást, mint bármilyen dicsõséget, amit e világ felkínálhat.
Mesélnek egy történetet Napóleonról, miszerint egy nap, amint éppen seregszemlét tartott, a lova egyszer csak megbokrosodott. Egy fiatal közlegény elõrelépett, megfogta a ló kantárát, és lecsillapította az állatot. Napóleon azt mondta: „Köszönöm,  kapitány.”  És  ezzel  a  közlegény  kapitánnyá lépett elõ. A többi tiszt azonban nem fogadta be a fiatalembert.  Õk  érdemeik  alapján  kapták  a  rangfokozatukat,  neki viszont úgy ajándékozták. Napóleon észrevette ezt, és elrendelte  a  hadsereg  teljes  díszszemléjét.  A  fiatalembert  lóra ültette maga mellett, és együtt lovagoltak ki a gyakorlótérre. A többi tiszt ezek után azt kezdte mondogatni: „Ez az ember Napóleon kegyeltje.” És elkezdték keresni a kegyeit.

Lehet,  hogy  a  világ  nem  tudja  ezt,  de  közeleg  az  idõ, amikor meg fogja tudni, hogy mi a királyok Királyának és az urak Urának vagyunk a kegyeltjei. És akkor majd azt kívánják, hogy bárcsak keresték volna a kegyeinket. Maga Jézus mondta: „Aki gyõz, megadom annak, hogy az én királyi székembe üljön velem, amint én is gyõztem és ültem az én Atyámmal az Õ királyi székében.” ( J el. 3,21)
Jézus  kegye  messze  felülmúlja  és  túlragyogja  mindazt, amit e világ adhat.


Megvallás: Mivel  ragaszkodom  Istenhez,  Õ  felmagasztal engem, Õ megdicsõít engem. Én a királyok Királyának és az urak  Urának  vagyok  a  kegyeltje.  Kegyeltje  vagyok  annak az Istennek, aki több, mint elegendõ.