Aki hisz Istenben, az imádkozik, fenntartja és építi a kapcsolatát az élő Istennel.
Isten Igéje felszólít bennünket, hogy jogos szükségeinket, gondjainkat hálaadással tárjuk elé. Az imáink meghallgatásának garanciája Jézus Krisztus, aki Főpapunk, engesztelő áldozatunk, valamint Szószólónk (Paraklétosz) is az Atyánál a mennyben.
Jézus ígéretet tett tanítványainak a földi szolgálata végén: „Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek.” (Jn. 15,7)
Az imádkozás tartalma szerint lehet többek között könyörgés, kérés, közbenjáró, hálaadó, magasztaló ima. Az imádkozás pedig történhet lélek, értelem (núsz = szív értelme), a Szent Szellem ajándéka vagy a szellemünk által. Pál apostol tanácsát szívleljük meg, mely szerint: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért...” (Ef. 6,18)
Jézus ígéretet tett tanítványainak a földi szolgálata végén: „Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek.” (Jn. 15,7)
Az imádkozás tartalma szerint lehet többek között könyörgés, kérés, közbenjáró, hálaadó, magasztaló ima. Az imádkozás pedig történhet lélek, értelem (núsz = szív értelme), a Szent Szellem ajándéka vagy a szellemünk által. Pál apostol tanácsát szívleljük meg, mely szerint: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért...” (Ef. 6,18)
A szellemi harc azért speciális ima, mert nem Isten felé irányul, hanem ebben a keresztények gonosz angyalokkal, démonokkal és Isten Igéjével szembenálló spirituális és pszichikai erőkkel, dolgokkal szemben használják az Úrtól kapott hatalmat. A szellemi harcot egyes Biblia tanítók agresszív imának is nevezik, mert a hívők hittel kimondják és megvallják Isten szellemi fegyvereit, Jézus Krisztus nevét, Isten Igéjét, Jézus vérét, valamint az azokra vonatkozó igazságokat az Ördög munkáinak lerombolásának érdekében.
Ezt a szellemi tevékenységet meg kell különböztetni a különböző Istenhez irányuló imatípusoktól. A szellemi harc nem helyettesítheti a klasszikus imafajtákat. Azért szükséges a szellemi harc, mert a keresztény élet és szolgálat hatékonyságát, fejlődését számos területen és szituációban gonosz szellemi lények ellenállásai hiúsítják meg, melyek a Szent Szellem munkájával szemben ellenséges magatartást tanúsító embereket használnak fel eszközként, mint például Ciprusban Barjézust, Filippiben a jövendőmondó leányt, vagy Efézusban egy Demeter nevezetű embert és Így tovább. Ez a szellemi birkózás nem emberek ellen, hanem éppen azok érdekében történik, hogy Jézus Krisztus evangéliumának fénye fel tudjon gyulladni minél több emberi szívben, és így megismerhessék Isten kegyelmének gazdáságát, Fiában, Jézus Krisztusban.
Ezt a szellemi tevékenységet meg kell különböztetni a különböző Istenhez irányuló imatípusoktól. A szellemi harc nem helyettesítheti a klasszikus imafajtákat. Azért szükséges a szellemi harc, mert a keresztény élet és szolgálat hatékonyságát, fejlődését számos területen és szituációban gonosz szellemi lények ellenállásai hiúsítják meg, melyek a Szent Szellem munkájával szemben ellenséges magatartást tanúsító embereket használnak fel eszközként, mint például Ciprusban Barjézust, Filippiben a jövendőmondó leányt, vagy Efézusban egy Demeter nevezetű embert és Így tovább. Ez a szellemi birkózás nem emberek ellen, hanem éppen azok érdekében történik, hogy Jézus Krisztus evangéliumának fénye fel tudjon gyulladni minél több emberi szívben, és így megismerhessék Isten kegyelmének gazdáságát, Fiában, Jézus Krisztusban.
Ez a szellemi gyakorlat összhangban áll Isten Igéjével: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk (pálé = birkózás, küzdelem), hanem fejedelemségek (arkhasz = vezető) ellen, a hatalmasságok (exúsziasz) ellen, ez élet sötétségének világbírói (koszmokratorasz tú szkotúsz tú aiónosz = e korszak sötét világurai) ellen, a gonoszság lelkei (pneumatika tész ponériasz = gonoszság szellemei) ellen, melyek a magasságban (epúraniosz = ég feletti) vannak. (Ef. 6,11-12)
A fenti igeszakasz szerint a hívőknek és gyülekezeteknek van dolguk, feladatuk az ég feletti szinten tartózkodó sátáni hierarchiával szemben, mert a Sátán e gonosz lények által irányítja az evilágot, és szervezi a világ minden helyén az Atyával, Jézus Krisztussal, valamint a Szent Szellemmel felkent gyülekezetekkel szemben az ellenállást.
A fenti igeszakasz szerint a hívőknek és gyülekezeteknek van dolguk, feladatuk az ég feletti szinten tartózkodó sátáni hierarchiával szemben, mert a Sátán e gonosz lények által irányítja az evilágot, és szervezi a világ minden helyén az Atyával, Jézus Krisztussal, valamint a Szent Szellemmel felkent gyülekezetekkel szemben az ellenállást.
A gonoszság erőivel szembeni küzdelemnek ez a legmagasabb szintje. Ezekkel szemben csak a Szent Szellem erejével és hatalmával, valamint Isten fegyvereivel lehet áttörést elérni.
Ennek semmi köze nincs a fizikai háborúhoz, sőt annak a megelőzését is célozza. Pontosan ezt hangsúlyozza Pál apostol: „Mert testben élünk ugyan, de nem testi módon harcolunk. Harci fegyvereink ugyanis nem testi jellegűek, hanem elég erősek az Isten számára erődítmények lerombolására, érvelések megsemmisítésére, és valamennyi magaslat elpusztítására, amelyet Isten megismerése ellen emeltek, és hogy minden felfogást foglyul ejtsünk a Krisztusnak való engedelmességre.” (2Kor. 10,3-5, SZPA fordítás)
A szellemi harcot Isten akaratával megegyező módon kell folytatni, mert csak akkor bírja az Úr támogatását. Számos ószövetségi igehely bizonyítja, hogy az isteni akarattal megegyező küzdelemben maga az Úr is részt vesz Isten népe oldalán, és Ő adja a győzelmet az ellenség erői felett, hogy mindenben övé legyen a dicsőség.
Ennek semmi köze nincs a fizikai háborúhoz, sőt annak a megelőzését is célozza. Pontosan ezt hangsúlyozza Pál apostol: „Mert testben élünk ugyan, de nem testi módon harcolunk. Harci fegyvereink ugyanis nem testi jellegűek, hanem elég erősek az Isten számára erődítmények lerombolására, érvelések megsemmisítésére, és valamennyi magaslat elpusztítására, amelyet Isten megismerése ellen emeltek, és hogy minden felfogást foglyul ejtsünk a Krisztusnak való engedelmességre.” (2Kor. 10,3-5, SZPA fordítás)
A szellemi harcot Isten akaratával megegyező módon kell folytatni, mert csak akkor bírja az Úr támogatását. Számos ószövetségi igehely bizonyítja, hogy az isteni akarattal megegyező küzdelemben maga az Úr is részt vesz Isten népe oldalán, és Ő adja a győzelmet az ellenség erői felett, hogy mindenben övé legyen a dicsőség.
Dávid harcai és győzelmei előképei az új szövetségi szellemi hadviselésnek.
Jézus egyik ősapja hitt Jehovában, mint vitéz harcosban és az Úr támogatása által vívta meg küzdelmeit az ellenséggel szemben. Korabeli fizikai fegyverekkel nevezte meg Isten fegyvereit, és kérte Istenét, hogy használja ezeket az érdekében, amikor harcol az ellenségei ellen.
„Perelj Uram a velem perlőkkel: harcolj a velem harcolókkal. Ragadj pajzst és vértet, és kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.” (Zsolt. 35,1-3)
Az Úrhoz való imádkozásainkat és a Gonosszal szembeni szellemi viaskodásainkat is Isten Igéjébe vetett hittel kell végeznünk. Az imádkozás elkezdése előtt hasznos felszabadítani a szellemünkben levő hitet Isten Beszédének megvallásai által, hogy a lelkünk is Isten felé forduljon és áradjon, amikor megszólítjuk Őt és beszélünk hozzá. A minőségi ima jellemzője az Úr Jézus személyével való szellemi-lelki azonosulás, egyesülés.
A szellemi harcban viszont a szellemünket-lelkünket Jézus vérének védelme alatt és a Szent Szellem uralmában kell tartanunk, valamint olyan keménységben, amelyben nincs rés, gyenge pont bennünk a bukott szellemi lények reakciója előtt.
„Perelj Uram a velem perlőkkel: harcolj a velem harcolókkal. Ragadj pajzst és vértet, és kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.” (Zsolt. 35,1-3)
Az Úrhoz való imádkozásainkat és a Gonosszal szembeni szellemi viaskodásainkat is Isten Igéjébe vetett hittel kell végeznünk. Az imádkozás elkezdése előtt hasznos felszabadítani a szellemünkben levő hitet Isten Beszédének megvallásai által, hogy a lelkünk is Isten felé forduljon és áradjon, amikor megszólítjuk Őt és beszélünk hozzá. A minőségi ima jellemzője az Úr Jézus személyével való szellemi-lelki azonosulás, egyesülés.
A szellemi harcban viszont a szellemünket-lelkünket Jézus vérének védelme alatt és a Szent Szellem uralmában kell tartanunk, valamint olyan keménységben, amelyben nincs rés, gyenge pont bennünk a bukott szellemi lények reakciója előtt.
A kéréseinket Istenhez a hálaadás mellett hittel kell megfogalmaznunk: „De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól.” (Jak. 1,6-7)
A Sátán királyságával szembeni ellenállásnak és harcnak a sikeréhez is nélkülözhetetlen a Jézus Krisztus evangéliumába vetett hit. Soha ne feledkezzünk el arról, hogy Jézus megfeszítése, feltámadása, megdicsőülése visszavonhatatlanul megváltoztatta a Sátánnak és angyalainak, szolgáinak a helyzetét az univerzumban. Ők nem csak bukott lények, hanem véglegesen el is veszítették az Isten elleni lázadásukat, és ezáltal az Úr foglyai, akik isteni ítélet alatt állnak. Ez a tény Krisztus teste tagjainak élete és szolgálata által válik előzetesen nyilvánvalóvá ebben a korszakban a világban.
„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (deigmatidzó = nyilvánosan felelősségre von/megbüntet), diadalt (thriambosz = felvonulás, diadalmenet) vevén rajtunk abban.” (Kol. 2,15)
A Sátán királyságával szembeni ellenállásnak és harcnak a sikeréhez is nélkülözhetetlen a Jézus Krisztus evangéliumába vetett hit. Soha ne feledkezzünk el arról, hogy Jézus megfeszítése, feltámadása, megdicsőülése visszavonhatatlanul megváltoztatta a Sátánnak és angyalainak, szolgáinak a helyzetét az univerzumban. Ők nem csak bukott lények, hanem véglegesen el is veszítették az Isten elleni lázadásukat, és ezáltal az Úr foglyai, akik isteni ítélet alatt állnak. Ez a tény Krisztus teste tagjainak élete és szolgálata által válik előzetesen nyilvánvalóvá ebben a korszakban a világban.
„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (deigmatidzó = nyilvánosan felelősségre von/megbüntet), diadalt (thriambosz = felvonulás, diadalmenet) vevén rajtunk abban.” (Kol. 2,15)
Az imádkozásra, valamint a szellemi harcra való helyes felkészülés döntően meghatározza szellemi tevékenységeink hatékonyságát, gyümölcseit.
Ne testi és szétszórt lelki állapotban imádkozzatok, mert így nem tudjátok elérni a céljaitokat.
Jézus Krisztus tanítását kövessétek: „Legyen hitetek Istenben (pontosabb fordítás: Legyen bennetek Isten hite), Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott. Azért mondom nektek: Amit könyörgésben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyerítek, és meglészen nektek.” Mk. 11,22-24)
Ezután Szabadítónk az ima és szellemi harc hatékonyságának egy másik alapkövetelményét világítja meg tanítványai számára: a megbocsátást.
„És amikor imádkozva megálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van: hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mk. 11,25-26)
Természetesen, ha az Úrnak van panasza emberekkel, közösségekkel szemben, mint például a thiatirabeli gyülekezet ellen (Jel.2,20), akkor nincs jogunk Isten helyett megbocsátani.
Ne testi és szétszórt lelki állapotban imádkozzatok, mert így nem tudjátok elérni a céljaitokat.
Jézus Krisztus tanítását kövessétek: „Legyen hitetek Istenben (pontosabb fordítás: Legyen bennetek Isten hite), Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott. Azért mondom nektek: Amit könyörgésben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyerítek, és meglészen nektek.” Mk. 11,22-24)
Ezután Szabadítónk az ima és szellemi harc hatékonyságának egy másik alapkövetelményét világítja meg tanítványai számára: a megbocsátást.
„És amikor imádkozva megálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van: hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mk. 11,25-26)
Természetesen, ha az Úrnak van panasza emberekkel, közösségekkel szemben, mint például a thiatirabeli gyülekezet ellen (Jel.2,20), akkor nincs jogunk Isten helyett megbocsátani.
