Idézet

"Annak ellenére, hogy mind az írás, mind a DNS egy "üzenetet" kódol, a materialista filozófiának elkötelezett tudósok váltig hangoztatják, hogy a DNS információhordozó tulajdonságainak automatikusan a tudattalan anyagból kellett létrejönniük. Mert ha - ahogy a materializmus állítja - az anyag és az energia az egyedüli létezők, akkor logikailag következik, hogy rendelkezniük kell azzal az eredendő képességgel, hogy oly módon szerveződjenek, hogy végül az élethez szükséges komplex molekula - beleértve a DNS-t - létrejöjjön.

Vajon együtt akarjuk mondani Francis Crisk-el, aki James D. Watson-nal együtt Nobel-díjat kapott a DNS kettős spiráljának felfedezéséért?
"Ön, az Ön örömei és bánatai, emlékei és ambíciói, személyes identitásának és szabad akaratának érzete valójában nem több, mint az idegsejtek és molekuláik óriási halmazának viselkedése."

Mit mondjunk az emberi szeretetről és félelemről, az olyan fogalmakról, mint szépség és igazság? Akkor ezek értelmetlenek? Ez a nézet arra szólít fel minket, hogy azt higgyük, egy Rembrandt-festmény semmi más, mint a vásznon szétszórt festékmolekulák halmaza. Érthető John Polkinghorne fizikus reakciója: "A világ több, mint amit a fizika ki tud fejezni. A tudományos kutatás egyik alapélménye a világ bámulatos szerkezetén való csodálkozás. Ez a jutalom a kutatással járó fárasztó laboratóriumi munkáért. Mégis, a tudomány által leírt világban hol van helye ennek a csodálkozásnak? Vagy a szépségről, erkölcsi kötelességről, Isten jelenlétéről szerzett élményeinknek? Ezek ugyanolyan alapvetőnek tűnnek, mint bármi, amit a laboratóriumban mérünk. Egy olyan világnézet, amely ezt nem veszi figyelembe, szánalmasan tökéletlen."

 A tudósok - emberi lények lévén - sohasem kerülnek olyan helyzetbe, hogy elméjük teljesen mentes lenne az előítéletektől. Az a széles körben elterjedt nézet, hogy bármely tudós - legalábbis ha megpróbál tárgyilagos maradni - bármely szituációban teljesen szenvtelen megfigyelő lehet, egy tévhit, amint erre a tudományfilozófusok és maguk a tudósok ismételten rámutattak. A tudósoknak már ki kellett alakítaniuk valamilyen elképzelést vagy elméletet annak a dolognak a természetéről, amelyet tanulmányozni készültek. Előfeltevések nélkül egyszerűen nem lehetséges a megfigyeléseket és kísérleteket végezni. Tény, hogy a tudománynak szelektívnek kell lennie. Nyilvánvalóan lehetetlen lenne figyelembe venni egy adott objektum minden aspektusát. A tudósoknak ezért ki kell választaniuk, hogy várhatóan mely változók fontosak és melyek nem.
Richard Lewontin (világhírű genetikus, Harvard): "A tudósok - akár a többi értelmiségi - úgy látnak munkához, hogy már rendelkeznek valamilyen világnézettel, ami előítéleteknek egy halmaza, melyek biztosítják a keretet a világ elemzéséhez."

John C. Lennox