"De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam [amivel megbízott], hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének (meg nem érdemelt jóindulatának, szellemi áldásának és könyörületességének) evangéliumáról." Apostolok cselekedetei 20:24.
A Strong-féle konkordancia szótár szerint az „örül” szó ebben a versben használt görög megfelelőjének a szótöve azt is jelenti „vidámság vagy megnyugtató öröm” A héber megfelelője „örvendezik, boldoggá tesz, összekapcsolódik”, és a héberben jelentheti még azt is, hogy „körbeforog”.
Az „öröm” szó megfelelője a Nehémiás 8:10-ben – az Úr öröme a ti erősségetek – az „összekapcsolódik”. Látod, ahhoz, hogy az Úr öröme a te erősséged lehessen, össze kell Istennel kapcsolódnod. Az Istennel való kapcsolat örömöt hoz az életedbe.
Leírhatjuk az Úr örömét egy másik jelentéssel is, amely a körbeforgásra utal – hiszen az örömnek vannak fizikai megnyilvánulásai is. Persze nem azt jelenti, hogy a nap huszonnégy órájában fel-le kellene ugrálnunk és körbe-körbe pörögnünk.
Néha amikor az emberek meghallják az üzenetet és megértik az igazságot, azonnal alkalmazni akarják – a saját erejükből akarják működésbe hozni, nem engedik, hogy Isten az imákon keresztül hozza be az életükbe, az Ő ereje által és a saját időzítése szerint. Azzal, hogy Isten örömének vannak fizikai megnyilvánulásai is nem azt akarom mondani, hogy most te is kezdd ezt el alkalmazni.
Amikor nem érezzük nagyon boldognak magunkat, valamit tennünk kell azért, hogy az öröm felszabaduljon, mielőtt belecsúsznánk a depresszióba. Van, amikor fizikai módon kell kifejezni az örömünket, akár érezzük akár nem. Olyan ez, mint amikor a kéziszivattyúnak először segíteni kell addig, amíg a víz el nem kezd folyni.
Emlékszem, a nagyszüleimnek volt egy ilyen ősrégi kéziszivattyúja. Ahol ők éltek, nem volt még akkoriban folyóvíz a konyhában. Emlékszem, ahogyan kislányként ott álltam a mosogató előtt és a fogantyút húztam fel-le, amíg nagysokára elkezdett folyni a víz. Néha azt volt az érzésem, nincs is semmihez hozzácsatlakoztatva, csak a levegőt pumpálom.
De ha nem adtam fel, szorgalmasan nyomkodtam fel-le a fogantyúját, éreztem, hogy egyre nehezebben megy. Ez azt jelentette, hogy hamarosan megindul a víz.
Ugyanígy van ez az örömmel is. A szellemünkben legbelül van egy vízforrás. A szivattyú, amivel felpumpálhatjuk, ebben az esetben fizikai jellegű – mosoly, éneklés, nevetés és még sorolhatnám. Egy kis idő múltával azt érezzük, egyre nehezebben megy, de ha kitartunk, hamarosan „felfakad” bennünk az öröm.
Nem hiszem, hogy az örömteli állapot azt jelenti, állandóan kacagva kell járnom, körbe-körbe forogva és ugrándozva, műmosollyal az arcomon. De mindig bölcsen cselekedjünk! Találkoztam már olyan állítólag örömmel teli keresztényekkel, akik nagyon megbántottak, mert teljesen érzéketlenek voltak.
Emlékszem, egyszer egy barátomnak meséltem arról, mi történik éppen az életemben. Valami olyan dologról volt szó, amely érzelmileg mélyen érintett. Széles mosollyal az arcán hangosan annyit mondott: „Tudod mit, imádkozz az Úrhoz!” Úgy éreztem, mintha arcul ütött volna.
Ha a megfelelő módon kezelte volna a helyzetet, megértést és együttérzést mutatott volna felém, akkor valószínűleg felszabadította volna az életemben levő örömöt. De ezzel a fajta hamis, testi reakciójával még jobban megbántott, és csak tovább rontott a helyzeten.
Amikor először fordultam hozzá, egyszerűen csak szomorú voltam. Mire befejeztük a beszélgetést, már depressziós lettem!
Mindig bölcsen kell cselekednünk. Néha úgy érezzük, mintha az örömtől ott pörögnénk-forognánk az Úr előtt. Néha, amikor valami nagyszerű dolog történik velünk, alig tudjuk magunkban tartani. De ha éppen egy étteremben ülünk, vagy a sarki boltban vásárolunk, mindig fontoljuk meg, hogyan fejezzük ki az érzelmeinket. Nem lenne jó dolog, ha keresztény jó hírünket kockáztatnánk azzal, hogy mások érzelmi fanatikusoknak hinnének bennünket.
Velem is megesett már, hogy egy étteremben ülve azt mondtam a családomnak: „Most olyan szívesen felugranék az asztalra és hangosan arra buzdítanék mindenkit, hogy áldják az Urat!”
Előfordul, hogy a belső emberedből szívesen kijönnének ilyen reakciók, és neked utat kell nyitnod számukra. De ha éppen egy étteremben, a sarki boltban vagy más nyilvános helyen vagy, jobban teszed, ha megvárod, míg beszállsz az autódba.
Bár sokszor erőteljes fizikai megnyilvánulásokkal fejezzük ki az örömünket, legtöbbször csendesen örülünk. Ahogyan azt az Úr megmutatta nekem, ezt mosolyogva tehetjük, egyszerűen úgy, hogy az életünket nyugodt elégedettségben éljük.
Fordította: Berényi Irén
