David Wilkerson - Az Úr békessége 3.

Más okból is fontos, hogy Krisztus békessége legyen szívünkben

Jézus még egy okot ad arra, hogy igényeljük az Ő békességét: Sátán azért jön, hogy támadja az igazakat.

Krisztus a fent említett igerészben azt mondta tanítványainak: „Eljön a világ fejedelme” (János 14:30). Milyen szövegkörnyezetben találjuk ezt a mondatot? Közvetlenül előtte mondta a tizenkettőnek: „Már nem sokat beszélek veletek” (14:30). Aztán megmagyarázta, hogy miért: „Mert eljön a világ fejedelme.”

Jézus tudta, hogy a Sátán abban az órában is tevékenykedett. Az ördög már rávette Júdást az árulásra. Krisztus azt is tudta, hogy a jeruzsálemi vallási vezetők felhatalmazást kaptak a pokol fejedelmeitől. De annak is tudatában volt, hogy az ördögtől inspirált tömeg hamarosan megjelenik és fogolyként magával ragadja. Ekkor szólt Jézus a tanítványaihoz: „Sátán, a gonoszság fejedelme eljön, ezér már fogok sokat beszélgetni veletek.”

Jézus tudta, hogy időt kell töltenie az Atyával, hogy felkészülhessen a közelgő konfliktusra. Hamarosan gonosz emberek kezére adatik, ahogy azt előre megmondta. A Sátán mindent meg fog próbálni, hogy elvegye békességét. Az ördög zaklatni fogja és el akarja keseríteni, hogy megtörje az Atyába vetett hitét és eltántorítsa a kereszttől.

Szeretteim, mindannyian a saját harcunkat vívjuk ezekben az utolsó időkben. Figyeljetek Jézus azon tanácsára, amelyet a ma élő keresztényekhez intézett: „Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van. ... üldözőbe vette az asszonyt (az egyházat), aki a fiúgyermeket szülte (Krisztus)” (Jelenések 12:12-13).

Isten Igéje nem is fogalmazhatna ennél világosabban: Jézus Krisztus gyülekezete különösen gonosz támadásoknak van ma kitéve. Egy olyan ellenséggel nézünk szembe, aki megőrült, aki telve van haraggal az Úr szent népe ellen. Támadásait csak úgy védhetjük ki, ha Krisztus minden értelmet felülhaladó békessége van bennünk.

Hogyan tehetek szert erre a csodálatos krisztusi békességre?

Kinek adja Jézus az Ő békességét? Talán azt gondolod magadban: „Úgysem vagyok méltó Krisztus békességére. Túlságosan sokat küszködök az életemben. A hitem is olyan gyenge.”

Jobban tennéd, ha megvizsgálnád, hogy milyen embereknek adta Jézus először az Ő békességét. Egyikük sem érdemelte meg különösebben, sőt joguk sem volt rá.

Gondolj csak Péterre! Jézus az evangélium azon hirdetőjét akarta megajándékozni békességével, aki röviddel ezután átkozódni kezdett. Péter nagyon lelkes volt Krisztus iránti szeretetéből fakadóan, de mégis megtagadta őt.

Aztán ott volt Jakab és a testvére, János. Két olyan férfi, akiket hajtott a versenyszellem és akik folyton az elismerésre törekedtek. Arra kérték Jézust, hogy a jobb és a bal keze felől ülhessenek, amikor majd leül dicsőséges trónjára.

De a többi tanítvány sem volt igazabb náluk. Forrtak a haragtól, amikor Jakab és János megpróbált föléjük kerülni. Ott volt Tamás is, Isten embere, akit magával sodort a kétség. Minden tanítvány híjával volt a hitnek, amely megdöbbentette és lesújtotta Jézust.

Sőt, mindannyian cserbenhagyták Jézust élete legnehezebb órájában és egyszerűen elmenekültek. A feltámadás után, amikor a hír már elterjedt, hogy „Jézus feltámadt”, a tanítványok még mindig „alig hittek”. Amikor az Úr megjelent nekik, meg is szidta őket hitetlenségük miatt.

De sok mást is mondhatnánk. A tanítványok összezavarodtak, nem értették az Úr útjait. Példázatai is zavarosak voltak számukra. Jézus kereszthalála után elvesztették az összetartozás érzetét is és mindenfelé szétszóródtak.

Milyen furcsa ez a kép: férfiak, akik telve vannak félelemmel, meghasonlással, hitetlenséggel, szomorúsággal, versenyszellemmel és büszkeséggel. Mégis ezeknek a háborgó lelkű szolgálóknak mondta Jézus: „Nektek adom a békességemet.”

Miért pont ezek a gyarló emberek kapták a természetfeletti békesség ígéretét? Egyszerűen azért, mert Krisztusban elhívottak és választottak voltak. Jézus bizonyosan nem azért választotta ki tanítványait, mert jó vagy igaz emberek voltak. Nem is tehetségük vagy képességeik alapján hívta el őket. Halászok voltak, napszámosok, jámborok és alacsony sorból valók.

Jézus meglátott valamit a szívükben és ezért választotta őket. Beléjük látott és tudta, hogy mindegyikük engedelmeskedni fog a Szentléleknek.

Ebben a pillanatban a tanítványok csak arra az ígéretre támaszkodhattak, amely Krisztus békességével kecsegtette őket. Ezt a békességet csak Pünkösdkor élhették át teljes mélységében. Akkor eljött a Szentlélek, lakozást vett bennük és felszámolta testies, emberi vágyaikat.

Ugyanígy kaptad te is és én is az elhívást. Amikor Jézushoz jöttél, akkor az Ő hívására válaszoltál. A Szentlélek meggyőzött és megtérésre késztetett. Amikor befogadtad Krisztust, akkor Lelkével is megajándékozott. A Szentlélek azóta is munkálkodik benned, egészen a mai napig.

Sőt, az Úr ma is hív téged. Ajándékai és elhívásai visszavonhatatlanok. Minket is kiválasztott, ahogy a gyarló, zaklatott tanítványokat, hogy békességét nekünk adja.

A Szentlélek feladata mindig is az volt, hogy kijelentse Krisztust az embereknek. Jézus ezt mondta: „Az enyémből merít és azt jelenti ki nektek” (János 16:14). Tulajdonképpen azt mondja: „A Szentlélek rólam és az én útaimról fog beszélni nektek.”

Krisztus békességét tehát a Szentlélektől kapjuk. Ez a békesség úgy jut el hozzánk, hogy a Lélek kijelenti nekünk Krisztust. Minél közelebb akarsz kerülni Jézushoz, annál többet fog megmutatni belőle a Szentlélek és annál jobban megtapasztalod a krisztusi békességet. Így juthatunk hozzá az Ő békességéhez.

Jézus azt mondta, hogy az őt szeretőknek a belsejéből élő vizek forrásai fognak fakadni. Ez a forrás akkor tört felszínre, amikor megtértél, de akkor tud folyóvá duzzadni, ha keresed Jézust. Amikor Krisztus Lelke folyamatosan árad – megbocsátása, jelleme, alázatossága és az Atya iránti engedelmessége – akkor az Ő békessége sajátunkká válik.

Akik szenvedélyesen törekednek arra, hogy hasonlítsanak Jézusra, egy olyan békességet fognak kapni, melyet senki sem vehet el tőlük

Mutass nekem olyan istenfélő férfit vagy nőt, akinek az a leghőbb vágya, hogy hasonlóvá váljon Jézushoz – akinek a szíve teljes mértékben a Szentlélekben bízik, mert Ő eltávolíthatja a megütközés köveit – és én mutatok neked egy olyan embert, akit Sátán nem tud legyőzni. Krisztus békessége azoknak az életét tudja átjárni, akik eltökélték, hogy a Szentlélekre bízzák életüket, aki Jézus képmására tudja őket formálni.

Meg kell szívlelnünk Jézus figyelmeztetését: „A Sátán jön.” Senkit sem fog olyan erőteljes támadás érni, mint azt az embert, aki azt a célt tűzte ki maga elé, hogy jobban megismerje Krisztust és egy legyen Vele. Az Úr minden Őt keresőnek ezt az ígéretet adta: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan” (Róma 16:20).

Ez a vers nem arra vonatkozik, hogy Krisztus rátapos a kígyó fejére az Édenkertben. Ez már megtörtént. Pál itt arról beszél, hogy a Sátán a benned élő Krisztus lába alatt összetöretik és megaláztatik.

Imádkozz és kérd a Szentlelket, hogy adja neked naponta azt a békességet, amelyet Krisztus megígért!