Válaszunk arra a kérdésre, hogy az univerzum miért érthető meg racionális módon, nem függ attól, hogy tudósok vagyunk-e vagy sem, inkább attól, hogy teisták vagy materialisták vagyunk-e. A teisták úgy érvelnek, hogy Wignernek nincs igaza, amikor azt mondja, hogy a megérthetőségnek nincs racionális magyarázata. Ellenkezőleg, mondják, oka a végső magyarázat természetében rejlik: mind a való világ, mind a matematika Isten Elméjére vezethető vissza, aki teremtette az univerzumot és az emberi elmét. Ezért hát nem meglepő, ha az Isten Elméjének képére teremtett emberi elmék által alkotott matematikai elméletek kész alkalmazásra találnak abban az univerzumban, melynek Tervezője ugyanaz a kreatív Elme volt. Ahogy Steven Hawking mondja, aki Cambridge-ben ugyanabban a professzori székben ül, mint egykor Sir Isaac Newton: „Minden ismeretünkkel tökéletesen összhangban lenne, ha azt mondanánk, hogy volt egy Lény, aki felelős volt a fizika törvényeiért”.
Másrészről a szigorú materialistáknak, akik előre feltételezik, hogy az univerzum mögött nincs Intelligencia, számot kell adniuk az univerzum racionális megismerhetőségéről az értelem és intelligencia nélküli folyamatok szemszögéből. Ez komoly nehézség elé állítaná őket, amint azt jól látta J.B.S. Haldane professzor (aki maga is ateista volt): „Ha szellemi folyamataimat teljes egészében az agyamban levő atomok mozgása határozza meg, akkor nincs okom feltételezni, hogy meggyőződéseim igazak... tehát nincs okom feltételezni, hogy agyam atomokból áll”.
Az univerzum megérthetőségének már a fogalma is feltételezi egy racionális lény létezését, aki képes a megérthetőség felfogására. Valóban, az abban való bizalmunk, hogy szellemi folyamataink megbízhatóak és képesek számunkra információt szolgáltatni a világról, nem csak a tudomány művelése, de mindenfajta szellemi tevékenység szempontjából alapvető. Ez a feltételezés olyan fontos az egész gondolkodás szempontjából, hogy még csak meg sem kérdőjelezhetjük az érvényességét anélkül, hogy elsőként feltételeznénk, elménk használatát a megkérdőjelezésre! Ez az az alapvető hit, amelyre minden intellektuális érdeklődés épül. A teizmus megadja racionális indoklását. Úgy tűnik, hogy a materializmus erőtlen hozzá.
A racionális megérthetőség azon fontos szempontok egyike, amelyek minden generáció gondolkodóit arra a következtetésre vezették, hogy az univerzum maga is intelligencia terméke. Keith Ward oxfordi filozófus ezt így összegzi: "A világegyetem eredetével és természetével foglalkozó tudósok többségének az volt az érzése, hogy a kérdések túlnyúlnak magán a Világegyetemen, valamilyen nem fizikai természetű, nagy intelligenciájú és hatalmú forrásig. A klasszikus filozófusok csaknem mindegyike - magától értetődően Platón, Arisztotelész, Descartes, Leibniz, Spinoza, Kant, Hegel, Locke és Berkeley - úgy látta, hogy a Világegyetem eredetét valahol a transzcendens valóságban kell keresni. Erről a valóságról különböző elképzeléseik láttak napvilágot, és az egyes szerzők különbözőképpen közelítették meg azt, de az mindegyikük számára meglehetősen nyilvánvalónak tűnt, hogy a Világegyetem nem magyarázza meg önmagát, ezért létezésére valamilyen rajta kívül álló okot kell keresni.”
E gondolkodásmód talán legfontosabb következménye a tudomány felemelkedése volt. Mert nem csupán a filozófusok tekintették az univerzumot egy kreatív intelligencia termékének, hanem sokan az írott történelem legnagyobb tudósai közül is.
E gondolkodásmód talán legfontosabb következménye a tudomány felemelkedése volt. Mert nem csupán a filozófusok tekintették az univerzumot egy kreatív intelligencia termékének, hanem sokan az írott történelem legnagyobb tudósai közül is.
