Németh Sándor - Elragadtatás: egy sorsdöntő pillanat

"Ébernek és késznek kell lennünk az Úr visszajövetelére - a változás egyetlen pillanat alatt fog bekövetkezni, ezért mindig készen kell legyünk. Hogyha a szívünk nem szabad, és bezárul az ajtó az orrunk előtt, akkor nincs második lehetőség! Ezért fontos megbocsátanunk mindenkinek, mert ha e miatt nem vagyunk képesek az Úr kezébe helyezni az életünket, nem lesz több kegyelem az ajtó bezáródása után. Nem az számít, hány prédikációt hallottál már, hanem az, hogy ténylegesen készen állsz-e? Az éberség és készenlét mellett hűséges házfelügyelőként kell az Úr munkáját, az egyházat szolgálni."

John Lennox idézetek

„Az univerzumban az a legfelfoghatatlanabb, hogy felfogható” (Albert Einstein). Önmagában ez a tény arról győz meg minket, hogy itt van a helyünk, hogy nem vagyunk idegenek. Jelentőségünket nem a méretünk határozza meg. Mert - és ez bámulatós dolog - ezeknek az apró embereknek olyan agyuk van, amely messzire lát, és megérti az univerzumot. Az univerzum némán bámul vissza. Ő nem ért minket, de mi megértjük őt. Mi meg tudjuk mérni a csillagokat, de azok nem tudnak megmérni minket. Mi felnézünk rájuk, de ők nem néznek le ránk. Ebben az értelemben magasabbrendűek vagyunk az univerzumnál.

Válaszunk arra a kérdésre, hogy az univerzum miért érthető meg racionális módon, nem függ attól, hogy tudósok vagyunk-e vagy sem, inkább attól, hogy teisták vagy materialisták vagyunk-e. A teisták úgy érvelnek, hogy Wignernek nincs igaza, amikor azt mondja, hogy a megérthetőségnek nincs racionális magyarázata. Ellenkezőleg, mondják, oka a végső magyarázat természetében rejlik: mind a való világ, mind a matematika Isten Elméjére vezethető vissza, aki teremtette az univerzumot és az emberi elmét. Ezért hát nem meglepő, ha az Isten Elméjének képére teremtett emberi elmék által alkotott matematikai elméletek kész alkalmazásra találnak abban az univerzumban, melynek Tervezője ugyanaz a kreatív Elme volt. Ahogy Steven Hawking mondja, aki Cambridge-ben ugyanabban a professzori székben ül, mint egykor Sir Isaac Newton: „Minden ismeretünkkel tökéletesen összhangban lenne, ha azt mondanánk, hogy volt egy Lény, aki felelős volt a fizika törvényeiért”.

Másrészről a szigorú materialistáknak, akik előre feltételezik, hogy az univerzum mögött nincs Intelligencia, számot kell adniuk az univerzum racionális megismerhetőségéről az értelem és intelligencia nélküli folyamatok szemszögéből. Ez komoly nehézség elé állítaná őket, amint azt jól látta J.B.S. Haldane professzor (aki maga is ateista volt): „Ha szellemi folyamataimat teljes egészében az agyamban levő atomok mozgása határozza meg, akkor nincs okom feltételezni, hogy meggyőződéseim igazak... tehát nincs okom feltételezni, hogy agyam atomokból áll”.

Az univerzum megérthetőségének már a fogalma is feltételezi egy racionális lény létezését, aki képes a megérthetőség felfogására. Valóban, az abban való bizalmunk, hogy szellemi folyamataink megbízhatóak és képesek számunkra információt szolgáltatni a világról, nem csak a tudomány művelése, de mindenfajta szellemi tevékenység szempontjából alapvető. Ez a feltételezés olyan fontos az egész gondolkodás szempontjából, hogy még csak meg sem kérdőjelezhetjük az érvényességét anélkül, hogy elsőként feltételeznénk, elménk használatát a megkérdőjelezésre! Ez az az alapvető hit, amelyre minden intellektuális érdeklődés épül. A teizmus megadja racionális indoklását. Úgy tűnik, hogy a materializmus erőtlen hozzá.

A racionális megérthetőség azon fontos szempontok egyike, amelyek minden generáció gondolkodóit arra a következtetésre vezették, hogy az univerzum maga is intelligencia terméke. Keith Ward oxfordi filozófus ezt így összegzi: "A világegyetem eredetével és természetével foglalkozó tudósok többségének az volt az érzése, hogy a kérdések túlnyúlnak magán a Világegyetemen, valamilyen nem fizikai természetű, nagy intelligenciájú és hatalmú forrásig. A klasszikus filozófusok csaknem mindegyike - magától értetődően Platón, Arisztotelész, Descartes, Leibniz, Spinoza, Kant, Hegel, Locke és Berkeley - úgy látta, hogy a Világegyetem eredetét valahol a transzcendens valóságban kell keresni. Erről a valóságról különböző elképzeléseik láttak napvilágot, és az egyes szerzők különbözőképpen közelítették meg azt, de az mindegyikük számára meglehetősen nyilvánvalónak tűnt, hogy a Világegyetem nem magyarázza meg önmagát, ezért létezésére valamilyen rajta kívül álló okot kell keresni.”

E gondolkodásmód talán legfontosabb következménye a tudomány felemelkedése volt. Mert nem csupán a filozófusok tekintették az univerzumot egy kreatív intelligencia termékének, hanem sokan az írott történelem legnagyobb tudósai közül is.

Királyok II. könyve 6.

1. Szóltak a prófétafiak Elísához: Íme, kérlek, a hely, melyen mi előtted lakunk, szűk nekünk. 2.Hadd menjünk, kérlek, a Jordánhoz, és vegyünk onnan kiki egy gerendát és készítsünk ott magunknak egy helyet, hogy ott lakjunk. Mondta: Menjetek! 3. De mondta az egyik: Egyezz csak bele és jer szolgáiddal! Mondta: Én megyek! 4. Ment tehát velük; odaértek a Jordánhoz, kivágtak fákat. 5. És történt, a mint az egyik döntötte a gerendát, a vas a vízbe esett; fölkiáltott és mondta: Jaj uram pedig kölcsön van kérve! 6. Erre mondta az Isten embere: Hová esett? Megmutatta neki a helyet; levágott egy darab fát és odadobta és úszatta a vasat. 7. És mondta: Emeld föl! Kinyújtotta a kezét és kivette.

8. Arám királya pedig háborúskodott Izraéllel; tanácskozott szolgáival mondván: Erre meg erre a helyre táboromat! 9. És küldött az Isten embere Izraél királyához, mondván: Óvakodjál, nehogy átvonulj ezen a helyen, mert oda mennek le az Arámbeliek. 10. Ekkor küldött Izraél királya arra a helyre, melyről szólt neki az Isten embere; így intette őt és óvakodott attól nem egyszer és nem kétszer. 11. És felháborodott Arám királyának a szíve e dolgon, elhítta szolgáit és szólt hozzájuk: Nemde, megmondjátok nékem, ki a mieink közül tart Izraél királyával? 12. Mondta egyik a szolgái közül: Nem, uram király; hanem Elísá a próféta, ki Izraélben van, megmondja Izraél királyának a szavakat, miket a hálószobádban beszélsz. 13. Mondta: menjetek és nézzétek, hol van ő, majd küldök és elhozatom! És tudtára adták neki, mondván: Íme Dótánban van! 14. Küldött tehát oda lovakat és szekérhadat és tömérdek sereget: Odaértek éjjel és bekerítették a várost. 15. Midőn az Isten emberének szolgája korán fölkelt, kiment, s íme egy sereg veszi körül a várost, meg ló és szekérhad. És szólt hozzá a legénye: Jaj uram, mit csináljunk? 16. Mondta: Ne félj, mert többen vannak, akik velünk, mint akik ő velük vannak. 17. És imádkozott Elísá és mondta: Örökkévaló, nyisd meg a szemeit, hogy lásson! S megnyitotta az Örökkévaló az ifjúnak szemeit és látott, s íme a hegy tele volt lovakkal és tüzes szekerekkel Elísá körül. 

18. Midőn lementek ellene, imádkozott Elísá az Örökkévalóhoz és mondta: Verd meg, kérlek, e népet vaksággal! És megverte őket vaksággal Elísá szava szerint. 19. Ekkor szólt hozzájuk Elísá: Nem ez az út, és nem is ez a város, jertek utánam, hadd vezetlek benneteket azon férfiúhoz, akit ti kerestek. És vezette őket Sómrónba. 20. És volt, amint Sómrónba érkeztek, mondta Elísá: Örökkévaló, nyisd meg ezeknek a szemeit, hogy lássanak! És megnyitotta az Örökkévaló a szemeiket és láttak, s íme Sómrón közepén vannak. 21. És szólt Izraél királya Elísához, amint meglátta őket: Verjek-e, verjek, atyám? 22. Mondta: Ne verj! Vajon olyanokat, kiket foglyul ejtettél kardoddal és íjaddal, verni szoktál-e? Tégy eléjük kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és menjenek urukhoz. 23. Erre készített számukra nagy lakomát, ettek, ittak, elbocsátotta őket és elmentek urukhoz. És többé nem jöttek már be Arám csapatjai Izraél országába. 24. Történt ezek után, összegyűjtötte Ben-Hadád, Arám királya az ő egész táborát; fölvonult és ostrom alá vette Sómrónt. 25. Nagy éhség volt Sómrónban; ők ugyanis ostrom alatt tartották, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe és egy káb galambganéj öt ezüstbe került. 26. Midőn Izraél királya bejárta a falat, egy asszony kiáltott hozzá, mondván: Segíts uram, király! 27. Mondta: Nem segít téged az Örökkévaló, honnan segítselek én? Tán a szérűről vagy a présházból? 28. És mondta neki a király: Mi bajod van? Mondta: Ez az asszony szólt hozzám: add ide fiadat, hogy megegyük ma, az én fiamat pedig megesszük holnap. 29. Megfőztük tehát fiamat és megettük; és szóltam hozzá a másik napon, add ide a te fiadat hogy megegyük, de elrejtette a fiát. 30. És volt, amint hallotta a király az asszony szavait, megszaggatta ruháit, ő éppen bejárta a falat, akkor látta a nép, hogy íme zsák volt a testén belülről. 31. Ekkor mondta: Így tegyen velem Isten és így folytassa, ha Elísának, Sáfát fiának feje rajta marad e napon. 32. Elísá pedig házában ült és a vének nála ültek. És küldött maga elül egy embert, de mielőtt hozzá érkezett a követ, ő így szólt a vénekhez: Láttátok-e, hogy ez a gyilkos fia küldött fejemet venni? Lássátok, amint megérkezik a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok őt az ajtóba! Nemde hallatszanak urának léptei mögötte. 33. Ő még beszélt velük és íme, a követ leérkezett hozzá; mondta: Íme ez a szerencsétlenség az Örökkévalótól való, mit várjak még az Örökkévalóra!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Németh Sándor - „Mindig imádkozni kell és meg nem restülni”

„Mindig imádkozni kell és meg nem restülni” (Lk.18,1) Isten és a hívő ember közötti személyes közösség egyik nélkülözhetetlen életjele az imádkozás, az Úr Jézus felmagasztalása és az Atya imádása szellemben és igazságban.

Aki hisz Istenben, az imádkozik, fenntartja és építi a kapcsolatát az élő Istennel.

Isten Igéje felszólít bennünket, hogy jogos szükségeinket, gondjainkat hálaadással tárjuk elé. Az imáink meghallgatásának garanciája Jézus Krisztus, aki Főpapunk, engesztelő áldozatunk, valamint Szószólónk (Paraklétosz) is az Atyánál a mennyben.
Jézus ígéretet tett tanítványainak a földi szolgálata végén: „Ha énbennem maradtok és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az nektek.” (Jn. 15,7)
Az imádkozás tartalma szerint lehet többek között könyörgés, kérés, közbenjáró, hálaadó, magasztaló ima. Az imádkozás pedig történhet lélek, értelem (núsz = szív értelme), a Szent Szellem ajándéka vagy a szellemünk által. Pál apostol tanácsát szívleljük meg, mely szerint: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért...” (Ef. 6,18)

A szellemi harc azért speciális ima, mert nem Isten felé irányul, hanem ebben a keresztények gonosz angyalokkal, démonokkal és Isten Igéjével szembenálló spirituális és pszichikai erőkkel, dolgokkal szemben használják az Úrtól kapott hatalmat. A szellemi harcot egyes Biblia tanítók agresszív imának is nevezik, mert a hívők hittel kimondják és megvallják Isten szellemi fegyvereit, Jézus Krisztus nevét, Isten Igéjét, Jézus vérét, valamint az azokra vonatkozó igazságokat az Ördög munkáinak lerombolásának érdekében.
Ezt a szellemi tevékenységet meg kell különböztetni a különböző Istenhez irányuló imatípusoktól. A szellemi harc nem helyettesítheti a klasszikus imafajtákat. Azért szükséges a szellemi harc, mert a keresztény élet és szolgálat hatékonyságát, fejlődését számos területen és szituációban gonosz szellemi lények ellenállásai hiúsítják meg, melyek a Szent Szellem munkájával szemben ellenséges magatartást tanúsító embereket használnak fel eszközként, mint például Ciprusban Barjézust, Filippiben a jövendőmondó leányt, vagy Efézusban egy Demeter nevezetű embert és Így tovább. Ez a szellemi birkózás nem emberek ellen, hanem éppen azok érdekében történik, hogy Jézus Krisztus evangéliumának fénye fel tudjon gyulladni minél több emberi szívben, és így megismerhessék Isten kegyelmének gazdáságát, Fiában, Jézus Krisztusban.

Ez a szellemi gyakorlat összhangban áll Isten Igéjével: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk (pálé = birkózás, küzdelem), hanem fejedelemségek (arkhasz = vezető) ellen, a hatalmasságok (exúsziasz) ellen, ez élet sötétségének világbírói (koszmokratorasz tú szkotúsz tú aiónosz = e korszak sötét világurai) ellen, a gonoszság lelkei (pneumatika tész ponériasz = gonoszság szellemei) ellen, melyek a magasságban (epúraniosz = ég feletti) vannak. (Ef. 6,11-12)
A fenti igeszakasz szerint a hívőknek és gyülekezeteknek van dolguk, feladatuk az ég feletti szinten tartózkodó sátáni hierarchiával szemben, mert a Sátán e gonosz lények által irányítja az evilágot, és szervezi a világ minden helyén az Atyával, Jézus Krisztussal, valamint a Szent Szellemmel felkent gyülekezetekkel szemben az ellenállást.

A gonoszság erőivel szembeni küzdelemnek ez a legmagasabb szintje. Ezekkel szemben csak a Szent Szellem erejével és hatalmával, valamint Isten fegyvereivel lehet áttörést elérni.
Ennek semmi köze nincs a fizikai háborúhoz, sőt annak a megelőzését is célozza. Pontosan ezt hangsúlyozza Pál apostol: „Mert testben élünk ugyan, de nem testi módon harcolunk. Harci fegyvereink ugyanis nem testi jellegűek, hanem elég erősek az Isten számára erődítmények lerombolására, érvelések megsemmisítésére, és valamennyi magaslat elpusztítására, amelyet Isten megismerése ellen emeltek, és hogy minden felfogást foglyul ejtsünk a Krisztusnak való engedelmességre.” (2Kor. 10,3-5, SZPA fordítás)
A szellemi harcot Isten akaratával megegyező módon kell folytatni, mert csak akkor bírja az Úr támogatását. Számos ószövetségi igehely bizonyítja, hogy az isteni akarattal megegyező küzdelemben maga az Úr is részt vesz Isten népe oldalán, és Ő adja a győzelmet az ellenség erői felett, hogy mindenben övé legyen a dicsőség.

Dávid harcai és győzelmei előképei az új szövetségi szellemi hadviselésnek.

Jézus egyik ősapja hitt Jehovában, mint vitéz harcosban és az Úr támogatása által vívta meg küzdelmeit az ellenséggel szemben. Korabeli fizikai fegyverekkel nevezte meg Isten fegyvereit, és kérte Istenét, hogy használja ezeket az érdekében, amikor harcol az ellenségei ellen.
„Perelj Uram a velem perlőkkel: harcolj a velem harcolókkal. Ragadj pajzst és vértet, és kelj föl segítségemre. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.” (Zsolt. 35,1-3)
Az Úrhoz való imádkozásainkat és a Gonosszal szembeni szellemi viaskodásainkat is Isten Igéjébe vetett hittel kell végeznünk. Az imádkozás elkezdése előtt hasznos felszabadítani a szellemünkben levő hitet Isten Beszédének megvallásai által, hogy a lelkünk is Isten felé forduljon és áradjon, amikor megszólítjuk Őt és beszélünk hozzá. A minőségi ima jellemzője az Úr Jézus személyével való szellemi-lelki azonosulás, egyesülés.
A szellemi harcban viszont a szellemünket-lelkünket Jézus vérének védelme alatt és a Szent Szellem uralmában kell tartanunk, valamint olyan keménységben, amelyben nincs rés, gyenge pont bennünk a bukott szellemi lények reakciója előtt.

A kéréseinket Istenhez a hálaadás mellett hittel kell megfogalmaznunk: „De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány. Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól.” (Jak. 1,6-7)
A Sátán királyságával szembeni ellenállásnak és harcnak a sikeréhez is nélkülözhetetlen a Jézus Krisztus evangéliumába vetett hit. Soha ne feledkezzünk el arról, hogy Jézus megfeszítése, feltámadása, megdicsőülése visszavonhatatlanul megváltoztatta a Sátánnak és angyalainak, szolgáinak a helyzetét az univerzumban. Ők nem csak bukott lények, hanem véglegesen el is veszítették az Isten elleni lázadásukat, és ezáltal az Úr foglyai, akik isteni ítélet alatt állnak. Ez a tény Krisztus teste tagjainak élete és szolgálata által válik előzetesen nyilvánvalóvá ebben a korszakban a világban.
„Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta (deigmatidzó = nyilvánosan felelősségre von/megbüntet), diadalt (thriambosz = felvonulás, diadalmenet) vevén rajtunk abban.” (Kol. 2,15)

Az imádkozásra, valamint a szellemi harcra való helyes felkészülés döntően meghatározza szellemi tevékenységeink hatékonyságát, gyümölcseit.
Ne testi és szétszórt lelki állapotban imádkozzatok, mert így nem tudjátok elérni a céljaitokat.
Jézus Krisztus tanítását kövessétek: „Legyen hitetek Istenben (pontosabb fordítás: Legyen bennetek Isten hite), Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz neki, amit mondott. Azért mondom nektek: Amit könyörgésben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyerítek, és meglészen nektek.” Mk. 11,22-24)
Ezután Szabadítónk az ima és szellemi harc hatékonyságának egy másik alapkövetelményét világítja meg tanítványai számára: a megbocsátást.
„És amikor imádkozva megálltok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van: hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.” (Mk. 11,25-26)

Természetesen, ha az Úrnak van panasza emberekkel, közösségekkel szemben, mint például a thiatirabeli gyülekezet ellen (Jel.2,20), akkor nincs jogunk Isten helyett megbocsátani.

Forrás: https://www.facebook.com/notes/n%C3%A9meth-s%C3%A1ndor/mindig-im%C3%A1dkozni-kell-%C3%A9s-meg-nem-rest%C3%BClni/2187535971294020/

Apostoli levelek- Filippibelieknek írt levél

Forrás: Hit Gyülekezete Székesfehérvár - Bodrogi utca

A város történelmi háttere:
- Nagy Sándor apjáról, Fülöpről nyerte a nevét, aki i. e. 358- ban foglalta el azt a trákoktól.
- Híressé azután lett, hogy i. e. 42-ben Antonius és Octavianus seregei Filippinél legyőzték Brutus és Cassius katonáit.
- Octavianus(Augustus) később a várost kolóniává nevezte ki, ami azt jelentette, hogy építészetileg Róma mintájára átalakították és leszerelt római zsoldosokat telepítettek le nagy számban, akik római polgárjogot nyertek.

- Filippi gyülekezet megalakulása:
- Pál a második térítő útján alapította a gyülekezetet. (Apcs 16)
- Az első megtérő Lydia volt, akinek az Úr megnyította a szívét és a családjával megyütt bemerítkezett.
- Miután Pál nem az ökumenizmust választotta, hanem kiűzte egy rabszolgalányból - Delphoi jósda papnője volt- a jövendőmondás piton szellemét, a város felbolydult és Silással együtt börtönbe zárták őket.
- Pál és Silás a nehéz helyzetben- megverték, kalodába zárták őket- is megőrizték az egységet, imádkoztak és Isten dicsérték. Isten angyalai összecsaptak a Macedón kultúra mögött álló, térséget leuraló gonosz angyalokkal. A szellemi konfliktus eredményeként földrengés következtében kinyíltak a börtönajtók és lehullottak a bilincsek a kezeikről.
- A börtönőr híres kérdése: "Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözüljek? Azok azt válaszolták: - Higgy az Úr Jézusban, s üdvözülni fogsz te is és házad népe is! (ApCs 16/30-31 SZPA ford)
- Pálék miután elhagyták a várost Lukács maradt itt a gyülekezetet építeni.

- A gyülekezet Pál kedvence volt, folyamatosan támogatták Pál szolgálatát. A levél is válasz volt erre, amit az első római fogságból írt 62-63-körül és Epafróditussal küldte azt el (Fil 2/25, 28-30)

- A levél Krisztológiai vonatkozása:
Az Isten Fia az örökkévalóságból kilépve emberi állapotban elvégezte a megváltás és engesztelés remekművét, majd visszatért oda, ahonnét jött: örökkévalóságba, Isten dicsőségébe.

- A gyülekezet nem kap fenyítést, de Pál felhívja a figyelmüket, hogy a szolgálatokat rossz motívumból végzik: "Mindenki a maga hasznát keresi nem Krisztus Jézusét" ezért négy személy példájával buzdítja őket:
Jézust Krisztus, Timóteus, Epafróditus, és saját maga.

- A keresztény életben fontos lezárni a múltat, kitartóan futni a pályán, szem előtt tartva a célt és a mennnyei jutalmat: "Testvéreim, én magamról nem gondolom, hogy megnyertem volna, de egy a lényeg: a hátam mögött valókat elfelejtve, az előttem valóknak pedig nekifeszülve futok a cél felé, az Isten felülről való elhívásának jutalmára Krisztus Jézusban." Fil 3:13-14 SZPA ford)

- A levélben a kulcs kifejezés a „koinónia”,: jelentése közösség, részvényes. A koinónia szó előfordulása:
- Közösségben vagytok az evangéliumban - Fil 1/5
- Részestársai (részvényesei) a kegyelemben Fil 1/7
- Sz.Szellemben egymással is közösségbe kerültek Fil 2/1
- Jézus szenvedéseivel való közösségvállalás Fil 3/10

- 1. fejezet
- Bátorítja őket: aki elkezdte jó munkát, be fogja fejezni
- Pál fogsága idején némelyek buzgóbban kezdték hirdetni az Igét, vetélytársai örültek, hogy börtönben van Fil 1/12-17
- A hívők Krisztushoz méltón viseljék magukat a politikai és közügyekben is Fil 1/27

- 2 fejezet
- Krisztus példát adott, hogy alázatosak legyünk: Fil 2/1-4
- Ne csináljunk semmit versengésből
- Ne dicsekedjünk azzal, amit tettünk
- Egymást különbnek tartsuk
- Ugyanazon indulattal legyünk mindenki felé
- Ne csak a magunk hasznát nézzük, hanem másokét is
- Hét lépés ami során Krisztus kiüresítette magát isteni mivoltából: Fil 2/5-11
1. dicsőségből kilépett; 2. rabszolgai formát vett föl; 3. emberekhez hasonlóvá lett; 4. kívülről, testileg embernek bizonyult; 5. megalázta magát; 6. engedelmeskedett; 7. elszenvedte a kereszthalált.
- A fölmagasztalás a folyamat végeztével kezdődött el:
1. Isten felmagasztalta; 2. minden név fölött való nevet kapott; 3. nevére minden térd meghajol; 4. Úr lett a mennyben; 5. Úr lett a földön; 6. Úr lett a földalatti világban; 7. visszakerült az Atya dicsőségébe.
- Félelemmel és rettegéssel vigyük véghez az üdvösségünket Fil 2/12-13

- 3. fejezet
- Figyelmeztetés a hamis tanítók ellen Fil 3/2
- Saját példáját hozza fel követendőnek: Lemond a származása neveltetése és a személyes nyereségéről Krisztusért. Nincs saját igazsága. Célja Krisztus a megismerése, a szenvedéséből való részesedése és hogy a eljusson a halottak feltámadására. Még nem érte el a tökéletességet, de törekszik rá. Fil 3/4-14
- Mennyei állampolgárok vagyunk- Jézus Krisztust várjuk aki elváltoztatja nyomorúságos testünket Fil 3/20-21

- 4. fejezet
- Tele van kedvességgel – szerelmes atyámfiainak szólítja őket, örül nekik, szolgálata koszorújának nevezi őket Figyelmezteti őket, hogy álljanak meg az Úrban Fil 4/1
- Intés a egységre Fil 4/2-3
- Kéri őket, hogy ne aggódjanak kéréseiket hálaadással vigyék az Úr elé. Ígéret: Isten békessége megőrzi szívüket
és a gondolataikat Krisztus Jézusban. Fil 4:6-7
- Örül az anyagi támogatásnak, de Pál mindenben megtanulta, hogy elégedett legyen, mindenre van ereje a Krisztusban Fil 4/11-13
- Pál jobban örül az áldásuknak ami a vetésüket kíséri majd. Fil 4:14-18

- "Az én Istenem pedig betölti minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban. Az Istennek, Atyánknak pedig dicsőség örökkön-örökké! Ámen! Üdvözöljetek minden szentet Krisztus Jézusban! Üdvözölnek titeket a velem lévő testvérek! Üdvözölnek titeket az összes szentek, különösen a császári udvarból valók! Az Úr Jézus Krisztus kegyelme a ti szellemetekkel! Ámen" Fil 4/19-23 SZPA ford

https://www.youtube.com/watch?v=EhB7yDV5G2Q

Igegyűjtemény - Ígéretek a remény és a bizalom érdekében 2.

5 A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.

7 Bizonyára igazért [is] alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.
8 Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
Róma 5.

14 Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.
15 Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
16 Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17 Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsõüljünk meg.

Róma 8.

4 A szerint, a mint magának kiválasztott minket Õ benne a világ teremtetése elõtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Õ elõtte szeretet által,
5 Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Õ akaratjának jó kedve szerint,
6 Kegyelme dicsõségének magasztalására, a melylyel megajándékozott minket ama Szerelmesben.

Efézus. 1.

4 De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Õ nagy szerelmébõl, melylyel minket szeretett,
5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelembõl tartattatok meg!)
6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban.

Efézus 2.

17 Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;
18 A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága [az Isten jóvoltának,]
19 És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy [ekképen] beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.

Efézus 3.

16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus, és az Isten a mi Atyánk, a ki szeretett minket és kegyelmébõl örök vígasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg.

2. Thess. 2.

1 Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Õt.

1. János 3.

9 Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az õ egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy õ szeretett minket, és elküldte az õ Fiát engesztelõ áldozatul a mi bûneinkért.

19 Mi szeressük õt; mert õ elõbb szeretett minket!

1. János 4.

3 Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentõl, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel.

2. János

Királyok II. könyve 5.

1. Náamán pedig, Arám királyának hadvezére, nagy ember az ő ura előtt, és tekintélyes, mert általa adott az Örökkévaló győzelmet Arámnak; derék vitéz volt a férfiú, de bélpoklos. 2. Az Arámbeliek kivonultak csapatokban és foglyul ejtettek Izraél országából egy kis leányt; és Náamán feleségének szolgálatába került. 3. Ez szólt úrnőjéhez: Vajha menne az én uram a Sómrónban levő próféta elé, akkor megszabadítaná őt bélpoklosságától. 4. Erre bement és jelentette urának, mondván: Így meg úgy beszélt a leány, aki Izraél országából való. 5. És szólt Arám királya: Eredj, menj oda, küldök majd levelet Izraél királyához. Ment és vitt a kezében tíz kikkár ezüstöt, hatezer aranyat és tíz váltó ruhát. 

6. És elvitte Izraél királyához a levelet, mely így szólt: Most tehát, amint hozzád jut e levél, íme küldöm hozzád szolgámat, Náamánt, hogy megszabadítsad bélpoklosságától. 7. És volt, amint elolvasta Izraél királya a levelet, szétszaggatta ruháit és mondta: Isten vagyok-e én, hogy öljek és éltessek, hogy ez hozzám küld, hogy megszabadítsak valakit bélpoklosságától? Tudjátok hát, kérleli, és lássátok, hogy alkalmat keres ellenem! 8. És volt, midőn meghallotta Elísá, az Isten embere, hogy Izraél királya szétszaggatta a ruháit, küldött a királyhoz, mondván: Miért szaggattad szét a ruháidat, jöjjön csak el hozzám és tudja meg, hogy van próféta Izraélben. 9. Erre odament Naamán lovaival és szekereivel és megállt Elísá házának bejáratán. 10. Ekkor küldött hozzá Elísá követet, mondván; Menj és fürödj meg hétszer a Jordánban, hogy helyreálljon neked a tested és majd megtisztulsz. 11. Erre megharagudott Náamán és elment; mondta: Íme, azt gondoltam, ki fog jönni hozzám, megáll és szólítja az Örökkévalónak, Istenének nevét, lengeti kezét a hely felé és meggyógyítja a bélpoklost. 12. Nem jobbak-e Amána és Parpár, Damaszkusz folyói, Izraél valamennyi vizénél? Nem fürödhetem-e meg azokban, hogy megtisztuljak! Megfordult és dühösen elment. 13. Ekkor odaléptek szolgái, beszéltek hozzá és mondták: Atyám, nagy dolgot ha mondott volna neked a próféta, nemde megtennéd; hát mikor csak így szólt hozzá, de fürödjél meg és majd megtisztulsz! 14. Erre lement és alámerült a Jordánban hétszer az Isten emberének igéje szerint; helyre állt a teste, olyan lett mint kis fiúnak a teste, és megtisztult. 

15. Ekkor visszatért az Isten emberéhez, ő meg egész tábora odament, megállt előtte és mondta: Íme, kérlek, megtudtam, hogy nincs Isten az egész földön, ha csak nem Izraélben! Most, tehát fogadj el, kérlek, ajándékot szolgádtól. 16. Mondta: Él az Örökkévaló, aki előtt állok, nem fogadok el. Unszolta őt, hogy elfogadja, de vonakodott. 17. Ekkor mondta Náamán: Ha nem, adassék kérlek, szolgádnak egy pár öszvér terhét tevő föld; mert nem hoz többé szolgád égő – és vágóáldozatot más isteneknek, hanem csak az Örökkévalónak. 18. Ebben a dologban bocsásson meg az Örökkévaló a te szolgádnak: mikor az uram bemegy Rimmón házába, hogy ott leboruljon, és ő kezemre támaszkodik és én leborulok Rimmón házában, amikor leborulok Rimmón házában, bocsásson meg az Örökkévaló szolgádnak abban a dologban. 19. Mondta neki: Menj békével! És elment tőle egy darab földnyire. 20. Ekkor mondta Géchazí, Elísának, az Isten emberének legénye: Íme, megkímélte uram ezt az arámi Náamánt, hogy nem fogadta el kezéből azt, amit hozott; él az Örökkévaló, bizony utána futok és elfogadok tőle valamit. 21. Utána sietett Géchazí Naamánnak; s midőn Náamán látta, hogy utána fut, leugrott a szekérről ő elejébe és mondta: Béke van-e ? 22. Mondta: Béke! Uram küldött engem, mondván: íme, épen most jött hozzám két ifjú Efraim hegységéből a prófétafiak közül; adj, kérlek, azok számára egy kikkár ezüstöt és két váltó ruhát. 23. Erre mondta Náamán: Tessék, végy két kikkárt! Unszolta őt és belekötött két kikkár ezüstöt két zacskóba, meg két váltó ruhát; odaadta legényének és vitték előtte. 24. Midőn a dombra ért, elvette kezükből és letette a házban. Ekkor elbocsátotta az embereket, és elmentek. 25. Ő meg bement és megállt ura előtt. Ekkor szólt hozzá Elísá: Honnan Géchazí? Mondta: Nem ment a szolgád se ide se oda. 26. De szólt hozzá: Nem ment-e veled a szívem, mikor feléd fordult kocsijáról? Idején van-e elvenni az ezüstöt és venni ruhákat, olajfákat és szőlőket, aprójószágot és marhát, szolgákat és szolgálókat? De Náamánnak a bélpoklossága reád tapad és magzatodra örökre! És kiment előle bélpoklosan, mint a hó.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Pajor Tamás - Prédikátor-Patrióta

Királyok II. könyve 4.

1. Egy asszony pedig a prófétafiak feleségei közül kiáltott Elísának, mondván: Szolgád, az én férjem meghalt, te pedig tudod, hogy szolgád félte az Örökkévalót; s a hitelező jött, hogy elvegye két gyermekemet magának szolgákul. 2. És szólt hozzá Elísá: Mit tegyek érted? Mondd meg nekem, mid van a háznál ? Mondta: Nincs szolgálódnak semmije a háznál, hanem csak egy korsó olaj. 3. Erre mondta: Menj, kérj magadnak kölcsön ott künn edényeket mind a te szomszédaidtól, üres edényeket, ne kérj keveset. 4. S menj be és zárd be az ajtót magad mögött és fiaid mögött, önts be mindez edényekbe, a telit pedig tedd félre. 5. Elment tőle és bezárta az ajtót maga mögött és fiai mögött; ők oda nyújtogatták neki, ő meg öntögetett. 6. És volt, a mint megteltek az edények, szólt a fiához: Nyújts ide nekem még edényt! Mondta neki: Nincs több edény. Erre megszűnt az olaj. 7. Odament és tudtára adta az isten emberének. Mondta: Menj, add el az olajt és fizesd meg adósságodat, te pedig, meg fiaid élj abból, a mi marad. 

8. Volt egy napon, Elísá átment Súnémbe. Ott volt egy nagyrangú asszony, aki őt tartóztatta, hogy kenyeret egyék; volt tehát, valahányszor arra ment, betért oda, hogy kenyeret egyék. 9. És szólt férjéhez: Íme, kérlek, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig erre jár mifelénk. 10. Csináljunk csak egy kicsiny, falmelletti felsőszobát és tegyünk oda számára ágyat, asztalt, széket és lámpást; és lészen, amikor hozzánk jő, betérhet oda. 11. Volt egy napon, eljött oda, betért a felső szobába és lefeküdt ott. 12. És szólt Géchazíhoz, az ő legényéhez: Hídd ide ezt a súnémi nőt. Hívta őt, és megállt előtte. 13. Ekkor mondta neki: Szólj csak hozzá: íme bajlódtál miattunk mind e bajlódással, mit lehet érted tenni? Kell-e beszélni érted a királlyal vagy a hadvezérrel? Mondta: Népem között lakom én. 14. Erre mondta: Hát mit lehet érted tenni? Mondta Géchazí: Ámde fia nincs neki és férje öreg. 15. Ekkor mondta: Hídd őt ide! Odahívta őt és megállt az ajtóban. 16. És mondta: Ebben az időben esztendőre ilyentájt fiat fogsz ölelni. Mondta: Ne uram, Isten embere, ne áltasd szolgálódat. 17. S várandós lett az asszony és fiat szült, abban az időben, esztendőre olyantájt, melyet megmondott neki Elísá. 

18. És nagy lett a gyermek. S történt egy napon, hogy kiment atyjához, az aratókhoz. 19. És szólt atyjához: A fejem! A fejem! Erre szólt a legénynek: Vidd el az anyjához. 20. Elvette és odavitte anyjához; annak térdein ült egész délig és meghalt. 21. Erre fölment és lefektette az Isten emberének ágyára, bezárta, őt és kiment. 22. Szólította a férjét és mondta: Küldj nekem, kérlek, egyet a legények közül és egy szamarat, hadd sietek az Isten emberéhez, s majd visszatérek. 23. Mondta: Minek akarsz ma menni hozzá, nincs újhold és nincs szombat! De mondta: Béke! 24. Erre fölnyergelte a szamarat és szólt legényéhez: Hajts és menj, ne akassz meg engem a nyargalásban, ha csak nem mondom neked. 25. Elment és odaért az Isten emberéhez a Karmel hegyére. És volt, amint őt messziről meglátta az Isten embere, szólt Géchazíhoz, legényéhez: Itt van ama súnémi nő. 26. Most fuss csak elejébe és mondd neki: Béke van-e veled, béke-e a férjeddel, béke-e a gyermekkel? Mondta: Béke! 27. Odament az Isten emberéhez a hegyre és megragadta lábait; ekkor odalépett Géchazí, hogy ellökje, de azt mondta az Isten embere: Hagyjad őt, mert megkeseredett az ő lelke, az Örökkévaló pedig elrejtette tőlem és nem adta tudtomra. 28. És mondta: Hát kértem-e a fiút uramtól, nem mondtam-e: ne hitegess engem ? 29. Erre mondta Géchazínak: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe pálcámat és menj: ha valakit találsz, ne köszöntsd és ha téged köszönt valaki, ne válaszolj neki; és tedd pálcámat a fiú arcára. 30. Ekkor szólt a gyermek anyja: Él az Örökkévaló és lelked életére, nem hagylak el! Fölkelt tehát és utána ment. 31. Géchazí pedig elment volt előttük és rátette a pálcát a fiú arcára, de se hang, se hír; ekkor visszament elébe és jelentette neki, mondván: Nem ébredt fel a fiú. 

32. Erre bement Elísá a házba, és íme a fiú halott volt, ágyára fektetve. 33. Bement, kettejükre zárta az ajtót és imádkozott az Örökkévalóhoz. 34. Fölhágott, ráfeküdt a gyermekre, rátette száját az ő szájára, szemeit az ő szemeire és kezeit az ő kezeire és reá hajlott; erre megmelegedett a gyermek teste. 35. Elfordult és járt a házban egyet ide s egyet oda, felhágott és reá hajlott, ekkor prüsszentett a fiú hét ízben is, és felnyitotta a fiú a szemeit. 36. Szólította Géchazít és mondta: Hídd ide ezt a súnémi nőt! Odahívta és bement hozzá; ekkor mondta: Vidd el fiadat! 37. Erre odament, lábaihoz vetette magát és a földre borult; elvitte fiát és kiment. 38. Elísá pedig visszatért Gilgálba éhség volt az országban – és előtte ültek a prófétafiak. És mondta legényének: Tedd föl a nagy fazekat és készíts főzeléket a prófétafiak számára. 39. Kiment egyikük a mezőre, hogy füveket szedjen, talált vad indát és tele szedte róla ruháját vad ugorkákkal; bement és beleaprította a főzelékes fazékba, mert nem ismerték. 40. És kitálalták az emberek számára, hogy egyenek; de történt, amint ettek a főzelékből, fölsikoltottak és mondták: Halál van a fazékban, oh Isten embere. És nem bírtak enni. 41. Mondta: Vegyetek hát lisztet! És belevetette a fazékba és mondta: Tálald ki a népnek, hogy egyenek! És nem volt semmi ártalmas a fazékban. 42. És egy ember jött Báal-Sálísából és hozott az Isten emberének zsengéből való kenyeret, húsz árpa kenyeret és gabonaszemeket a. tarisznyájában. És mondta: Adj a népnek, hogy egyenek! 43. De mondta a szolgája: Hogyan adjam ezt száz ember elé? Mondta: Adj a népnek, hogy egyenek! Mert így szól az Örökkévaló: Esznek és még marad is! 44. Eléjük adta tehát s ettek, és még maradt, az Örökkévaló igéje szerint.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 5.

Nyugodt elégedettség

"De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam [amivel megbízott], hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének (meg nem érdemelt jóindulatának, szellemi áldásának és könyörületességének) evangéliumáról." Apostolok cselekedetei 20:24.

A Strong-féle konkordancia szótár szerint az „örül” szó ebben a versben használt görög megfelelőjének a szótöve azt is jelenti „vidámság vagy megnyugtató öröm” A héber megfelelője „örvendezik, boldoggá tesz, összekapcsolódik”, és a héberben jelentheti még azt is, hogy „körbeforog”.

Az „öröm” szó megfelelője a Nehémiás 8:10-ben – az Úr öröme a ti erősségetek – az „összekapcsolódik”. Látod, ahhoz, hogy az Úr öröme a te erősséged lehessen, össze kell Istennel kapcsolódnod. Az Istennel való kapcsolat örömöt hoz az életedbe.

Leírhatjuk az Úr örömét egy másik jelentéssel is, amely a körbeforgásra utal – hiszen az örömnek vannak fizikai megnyilvánulásai is. Persze nem azt jelenti, hogy a nap huszonnégy órájában fel-le kellene ugrálnunk és körbe-körbe pörögnünk.

Néha amikor az emberek meghallják az üzenetet és megértik az igazságot, azonnal alkalmazni akarják – a saját erejükből akarják működésbe hozni, nem engedik, hogy Isten az imákon keresztül hozza be az életükbe, az Ő ereje által és a saját időzítése szerint. Azzal, hogy Isten örömének vannak fizikai megnyilvánulásai is nem azt akarom mondani, hogy most te is kezdd ezt el alkalmazni.

Amikor nem érezzük nagyon boldognak magunkat, valamit tennünk kell azért, hogy az öröm felszabaduljon, mielőtt belecsúsznánk a depresszióba. Van, amikor fizikai módon kell kifejezni az örömünket, akár érezzük akár nem. Olyan ez, mint amikor a kéziszivattyúnak először segíteni kell addig, amíg a víz el nem kezd folyni.

Emlékszem, a nagyszüleimnek volt egy ilyen ősrégi kéziszivattyúja. Ahol ők éltek, nem volt még akkoriban folyóvíz a konyhában. Emlékszem, ahogyan kislányként ott álltam a mosogató előtt és a fogantyút húztam fel-le, amíg nagysokára elkezdett folyni a víz. Néha azt volt az érzésem, nincs is semmihez hozzácsatlakoztatva, csak a levegőt pumpálom.

De ha nem adtam fel, szorgalmasan nyomkodtam fel-le a fogantyúját, éreztem, hogy egyre nehezebben megy. Ez azt jelentette, hogy hamarosan megindul a víz.

Ugyanígy van ez az örömmel is. A szellemünkben legbelül van egy vízforrás. A szivattyú, amivel felpumpálhatjuk, ebben az esetben fizikai jellegű – mosoly, éneklés, nevetés és még sorolhatnám. Egy kis idő múltával azt érezzük, egyre nehezebben megy, de ha kitartunk, hamarosan „felfakad” bennünk az öröm.

Nem hiszem, hogy az örömteli állapot azt jelenti, állandóan kacagva kell járnom, körbe-körbe forogva és ugrándozva, műmosollyal az arcomon. De mindig bölcsen cselekedjünk! Találkoztam már olyan állítólag örömmel teli keresztényekkel, akik nagyon megbántottak, mert teljesen érzéketlenek voltak.

Emlékszem, egyszer egy barátomnak meséltem arról, mi történik éppen az életemben. Valami olyan dologról volt szó, amely érzelmileg mélyen érintett. Széles mosollyal az arcán hangosan annyit mondott: „Tudod mit, imádkozz az Úrhoz!” Úgy éreztem, mintha arcul ütött volna.

Ha a megfelelő módon kezelte volna a helyzetet, megértést és együttérzést mutatott volna felém, akkor valószínűleg felszabadította volna az életemben levő örömöt. De ezzel a fajta hamis, testi reakciójával még jobban megbántott, és csak tovább rontott a helyzeten.

Amikor először fordultam hozzá, egyszerűen csak szomorú voltam. Mire befejeztük a beszélgetést, már depressziós lettem!

Mindig bölcsen kell cselekednünk. Néha úgy érezzük, mintha az örömtől ott pörögnénk-forognánk az Úr előtt. Néha, amikor valami nagyszerű dolog történik velünk, alig tudjuk magunkban tartani. De ha éppen egy étteremben ülünk, vagy a sarki boltban vásárolunk, mindig fontoljuk meg, hogyan fejezzük ki az érzelmeinket. Nem lenne jó dolog, ha keresztény jó hírünket kockáztatnánk azzal, hogy mások érzelmi fanatikusoknak hinnének bennünket.

Velem is megesett már, hogy egy étteremben ülve azt mondtam a családomnak: „Most olyan szívesen felugranék az asztalra és hangosan arra buzdítanék mindenkit, hogy áldják az Urat!”

Előfordul, hogy a belső emberedből szívesen kijönnének ilyen reakciók, és neked utat kell nyitnod számukra. De ha éppen egy étteremben, a sarki boltban vagy más nyilvános helyen vagy, jobban teszed, ha megvárod, míg beszállsz az autódba.

Bár sokszor erőteljes fizikai megnyilvánulásokkal fejezzük ki az örömünket, legtöbbször csendesen örülünk. Ahogyan azt az Úr megmutatta nekem, ezt mosolyogva tehetjük, egyszerűen úgy, hogy az életünket nyugodt elégedettségben éljük.

Fordította: Berényi Irén

Királyok II. könyve 3.

1. Jehórám pedig, Acháb fia, király lett Izraél fölött Sómrónban Jehósáfátnak, Jehúda királyának tizennyolcadik évében és uralkodott tizenkét évig. 2. Tette azt a mi rossz az Örökkévaló szemeiben, bár nem úgy mint atyja és anyja, eltávolította ugyanis a Báal oszlopát, melyet atyja készített. 3. Csakhogy ragaszkodott Járobeám Nebát fiának vétkeihez, a ki vétkezésre indította Izraélt; nem távozott attól. 4. Mésá pedig, Móáb királya, baromtenyésztő volt és adózni szokott Izraél királyának százezer bárányt és százezer gyapjas kost. 5. És történt, midőn Acháb meghalt, elszakadt Móáb királya Izraél királyától. 6. Kivonult tehát Jehórám király egyik napon Sómrónból és megszámlálta egész Izraélt. 7. Ment és küldött Jehósáfáthoz, Jehúda királyához, mondván: Móáb királya elszakadt tőlem; jössz-e velem háborúba Móáb ellen? Mondta: Felmegyek, én úgy mint te, népem úgy mint a te néped, lovaim úgy mint a te lovaid. 8. Mondta: Melyik úton menjünk föl? És mondta: Edóm pusztája útján. 9.Ment tehát Izraél királya meg Jehúda királya és Edóm királya és kerülőben jártak hét napi úton; de nem volt víz a tábor számára, sem a barom számára, mely velük ment. 10. És szólt Izraél királya: Jaj, bizony azért hívta az Örökkévaló e három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket 11. Erre szólt Jehósáfát: Nincs-e itt egy prófétája az Örökkévalónak, hogy általa megkérdezhessük az Örökkévalót? Ekkor megszólalt valaki Izraél királyának szolgái közül és mondta: Itt Elísá, Sáfát fia, aki vizet öntött Elijáhú kezére. 12. Erre mondta Jehósáfát: Ő nála van az Örökkévaló igéje! És lementek hozzá Izraél királya meg Jehósafát és Edóm királya. 13. És szólt Elísá Izraél királyához: Mi közöm hozzád? Menj atyád prófétáihoz és anyád prófétáihoz! De mondta neki Izraél királya: Ne így! Mert azért hívta az Örökkévaló e három királyt, hogy Móáb kezébe adja őket. 

14. Ekkor mondta Elísá: Él az Örökkévaló, a Seregek ura, aki előtt állok, bizony ha nem tekintem Jehósáfát Jehúda királyának személyét, nem is tekintenék reád s meg se néznélek. 15. Most pedig hozzatok nekem egy hárfást! Volt ugyanis, amint hárfázott a hárfás, rajta volt az Örökkévaló keze. 16. És mondta: Így szól az Örökkévaló: Csináljatok e patakban gödröt gödör mellé. 17. Mert így szól az Örökkévaló: nem fogtok látni szelet, nem fogtok látni esőt, de a patak meg fog telni vízzel, s majd isztok ti, meg jószágtok és barmotok. 18. De ez csekély az Örökkévaló szemeiben, még Móábot is kezetekbe adja; 19. s megvertek minden erősített várost és minden kiváló várost, és minden jó fát ledöntetek és minden vízforrást eltömtök, minden jó telket kövekkel rontotok el. 20. És volt reggel, a lisztáldozat bemutatása idején, íme víz jött Edóm felől, és megtelt a vidék vízzel. 21. Mind a Móábbeliek pedig meghallották, hogy felvonultak a királyok velük harcolni, akkor egybegyűltek mind kezdve attól, a ki övet köt föl, és megálltak a határon. 22. Mikor reggel fölkeltek, a nap pedig felsütött a víz fölött, a Móábbeliek átellenből a vizet vörösnek látták mint a vér. 23. És mondták: Ez vér! Elpusztították egymást a királyok és megverték egyik a másikát; most tehát zsákmányra, Móáb! 24. Mikor Izraél táborához jutottak, fölkeltek az Izraélbeliek és megverték Móábot, úgy hogy megfutamodtak előlük; vereséget tettek benne és megverték Móábot. 25. A városokat pedig lerombolták, és minden jó telket – beledobta kiki a kövét és megtöltötték, s minden vízforrást eltömtek és minden jó fát ledöntöttek, míg csak Kírcharészet köveit hagyták meg. Körülvették a parittyások és megverték. 26. Midőn látta Móáb királya, hogy erős neki a viadal, vett magával hétszáz kardrántó embert, hogy keresztül törjön Edóm királyához, de nem bírtak. 27. Akkor vette elsőszülött fiát, kinek majdan uralkodnia kellett volna ő helyette, és bemutatta égőáldozatnak a falon. Erre nagy harag lett Izraél ellen, elvonultak tőle és visszatértek országukba.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Királyok II. könyve 2.

Élijáhu szekere

1. Történt, midőn az Örökkévaló fölvitte Élijáhút viharban az égbe, elment Élijáhú meg Elísá Gilgálból. 2. És szólt Élijáhú Elísához: Maradj csak itt, mert az Örökkévaló Bét-Élbe küldött engem. Mondta Elísá: Él az Örökkévaló és lelked életére, nem hagylak el. Lementek hát Bét-Élbe. 3. És kimentek a prófétafiak, kik Bét-Élben voltak, Elísához és szóltak hozzá: Tudod-e, hogy ma el akarja venni az Örökkévaló a te uradat fejedről? Mondta: Én is tudom, hallgassatok! 4. És mondta neki Élijáhú: Elísá, maradj csak itt, mert az Örökkévaló Jerichóba küldött engem. Mondta: Él az Örökkévaló és lelked életére nem hagylak el. Oda mentek tehát Jeríchóba. 5. És oda léptek a prófétafiak, kik Jeríchóban voltak, Elísához és szóltak hozzá: Tudod-e, hogy ma el akarja venni az Örökkévaló a te uradat fejedről? Mondta: Én is tudom, hallgassatok! 6. És mondta neki Elijáhú: Maradj csak itt, mert az Örökkévaló a Jordánhoz küldött engem. Mondta: Él az Örökkévaló és lelked életére, nem hagylak el. Elmentek tehát mindketten. 

7. De ötven ember a prófétafiak közül ment, és megálltak átellenben messziről; ők ketten pedig megálltak a Jordán mellett. 8. Ekkor vette Élijáhú a köpenyét, összesodorta, ráütött a vízre, ez kétfelé vált, ide és oda; és átkeltek mindketten szárazon. 9. Volt pedig, amint átkeltek, szólt Élijáhú Elísához: Kérj, mit tegyek számodra, mielőtt elvétetném tőled. Mondta Elísá: Legyen tehát szellemedből kétszeresen rajtam.10. És mondta: Nehezet kértél! Ha majd látsz engem elvétetve tőled, legyen neked úgy ha pedig nem, nem leszen. 11. És volt, a mint folyton mennek és beszélgetnek, íme tüzes szekerek és tüzes lovak, melyek elválasztották őket egymástól; így fölszállt Élijáhú viharban az égbe. 12. És Elísá látja és így kiált föl: Atyám, atyám, Izraél szekerei ég lovasai! És nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháit és szétszakította két darabra. 13. És fölvette Élijáhú köpenyét, mely leesett róla; arra visszatért és megállott a Jordán partján. 14. Vette Élijáhú köpenyét, mely leesett róla, ráütött a vízre és mondta: Hol az Örökkévaló, Élijáhú Istene? Ő is ráütött a vízre, az kétfelé vált, ide és oda, és átkelt Elísá. 

15. És látták őt a prófétafiak, kik átellenben Jeríchóban voltak, és mondták: rajta nyugszik Elijáhú szelleme Elísán. Elejébe mentek és földre borultak előtte. 16. És szóltak hozzá: Íme, kérlek, van szolgáidnál ötven derék ember; hadd menjenek és keressék uradat, hátha elvitte őt az Örökkévaló szelleme és vetette őt a hegyek egyikére vagy a völgyek egyikébe. De mondta: Ne küldjetek. 17. De midőn unszolták, amíg megszégyelték, mondta: Küldjetek! Küldtek tehát ötven embert, keresték három napig, de nem találták. 18. Midőn visszatértek hozzá, ő ugyanis Jeríchóban maradt, szólt hozzájuk: Nemde mondtam nektek, ne menjetek? 19. És szóltak a város emberei Elísához: Íme, kérlek, a város fekvése jó, amint uram látja, de a víz rossz és a föld emberpusztító. 20. Erre mondta: Hozzatok nekem új csészét és tegyetek bele sót. És hoztak neki. 21. Kiment a víz forrásához és belevetett sót; mondta: Így szól az Örökkévaló: Meggyógyítottam e vizet, nem lesz többé onnan halál s emberpusztítás. 22. S meggyógyult a víz mind e mai napig, Elísá szava szerint, melyet szólt. 23. Fölment onnan Bét-Élbe; a mint pedig fölment az úton, kis fiúk jöttek ki a városból, kicsúfolták őt és mondták neki: Jöjj föl, kopasz, jöjj föl kopasz! 24. Ekkor hátrafordult, látta őket és megátkozta, az Örökkévaló nevében; erre kijött az erdőből két nőstény medve, és széthasított közülök negyvenkét gyermeket. 25. És elment onnan a Karmel hegyére; onnan pedig visszatért Sómrónba.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Királyok II. könyve 1.

Ácházja betegsége és halála

1. Elszakadt Móáb Izraéltől Acháb halála után. 2. Achazja kiesett a rostélyzaton a felső termében, Sómrónban, és megbetegedett; ekkor küldött követeket és szólt hozzájuk: Menjetek, kérdezzetek meg Báal-Zebúbot, Ekrón istenét, hogy felgyógyulok-e e betegségből? 3. Az Örökkévaló angyala pedig szólt volt a Tisbébeli Élijához: Kelj föl, menj föl Sómrón királya követeinek elejébe és szólj hozzájuk: Talán mivel nincsen Isten Izraélben, mentek ti megkérdezni Báal-Zebúbont, Ekrón istenét? 4. Azért hát így szól az Örökkévaló, az ágy, melyre szálltál – nem mész le arról, hanem meg kell halnod. És elment Élija. 5. Visszatértek hozzá a követek és szólt hozzájuk: Miért is tértetek vissza? 6. Szóltak hozzá: Egy férfi jött fel elénk és mondta nekünk: Menjetek, térjetek vissza a királyhoz, a ki küldött titeket és szóljatok hozzá: így szól az Örökkévaló: talán mivel nincsen Isten Izraélben, küldesz te megkérdezni Báal-Zebúbot, Ekrón istenét? Azért az ágy, melyre szálltál – nem mész le arról, hanem meg kell halnod. 7. És szólt hozzájuk: Miféle férfi az, ki feljött elétek és elmondta nektek e szavakat? 8. Szóltak hozzája: Szőrruhás ember és bőrövvel van felövezve a derekán. Erre mondta: A Tisbébeli Élija az! 

9. És küldött hozzá egy ötvenedes tisztet meg ötven emberét. Fölment hozzá és íme ül a hegy tetején, és szólt hozzá: Isten embere, a király mondta, jöjj le! 10. Felelt Elijáhú és szólt az ötvenedes tiszthez: Ám ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből és emésszen meg téged meg ötven emberedet. Leszállt tűz az égből és megemésztette őt meg ötven emberét. 11. Ekkor újra küldött hozzá más ötvenedes tisztet meg ötven emberét. Megszólalt és mondta neki: Isten embere, így szól a király, gyorsan jöjj le! 12. Felelt Élija és szólt hozzájuk: Ha Isten embere vagyok, szálljon le tűz az égből és emésszen meg téged meg ötven emberedet. Leszállt Isten tüze az égből és megemésztette őt meg ötven emberét. 13. Ekkor újra küldött egy harmadik ötvenedes tisztet meg ötven emberét. Fölment és odajött a harmadik ötvenedes tiszt, térdre borult Élijáhú előtt, könyörgött neki és szólt hozzá: Isten embere, legyen drága, kérlek, a lelkem és ez ötven szolgádnak a lelke a te szemeidben! 14. Íme, tűz szállott le az égből és megemésztette az első két ötvenedes tisztet meg ötven emberüket; de most legyen drága az én lelkem a te szemeidben! 15. Ekkor szólt az Örökkévaló angyala Élijáhúhoz: Menj le vele, ne félj tőle! Fölkelt tehát és lement vele a királyhoz.16. És szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló: Mivelhogy küldtél követeket, hogy megkérdezzék Báal Zebúbot, Ekrón istenét – talán mivel nincsen Isten Izraélben, hogy megkérdezhessék az ő igéjét? – azért az ágy melyre szálltál – nem mész le arról, hanem meg kell halnod! 17. És meghalt az Örökkévaló igéje szerint, melyet mondott Élijáhu. És király lett helyette Jehórám, második évében Jehórámnak, Jehósáfát fiának, Jehúda királyának, mert nem volt neki fia. 18. Achazjáhú egyéb dolgai pedig, melyeket tett, hiszen meg vannak írva Izraél királyai történetének könyvében.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Igegyűjtemény - Ígéretek a remény és a bizalom érdekében 1.

Isten szeretete

7.Nem mivel számosabbak vagytok mind a népeknél kedvelt meg az Örökkévaló benneteket és választott ki titeket, hisz ti vagytok a legkevesebben mind a népek között; 8. hanem mert szeret az Örökkévaló benneteket és mert megőrzi az esküt, mellyel megesküdött őseiteknek, azért vezetett ki az Örökkévaló benneteket erős kézzel és váltott meg téged a rabszolgák házából, Fáraó, Egyiptom királyának kezéből. 9. Tudd meg tehát, hogy az Örökkévaló, a te Istened, ő az Isten, a hűséges Isten, aki megőrzi a szövetséget és a szeretetet azoknak, kik őt szeretik és megőrzik parancsait ezer nemzedéken át.

5. Móz 7.

15. Csak őseidet kedvelte meg az Örökkévaló, hogy szeresse őket és kiválasztotta magzatukat utánuk, benneteket, mind a népek közül, mint a mai napon van.

5. Móz 10.

7. igazságod olyan mint az Isten hegyei, itéleteid – a nagy mélység: embert és állatot megsegítsz, Örökkévaló! 8. Mily drágalátos a te szereteted, oh Isten, s az emberfiak szárnyaid árnyékában találnak menedéket.

Zsoltárok 36.

15. De te, Uram, irgalmas és kegyelmes Isten vagy, hosszantűrő és bőséges a szeretetben és igazságban.

Zsoltárok 86.

8. az Örökkévaló látókká teszi a vakokat; az Örökkévaló fölegyenesíti a görnyedteket; az Örökkévaló szereti az igazakat.

Zsoltárok 146.

2. Távolról jelent meg nekem az Örökkévaló! Hisz örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelemmel.

Jeremiás 31.

16. Mert Isten annyira szereti a világot, hogy egyetlen Fiát adta oda, hogy senki, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17. Hiszen Isten nem azért küldte a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem azért, hogy a világ megmeneküljön általa.

János 3.

9. Ahogyan az Atya szeret engem, úgy szeretlek én is titeket - maradjatok meg a szeretetemben!

János 15.

Fordítások: IMIT, SZPA

Királyok I. könyve 22.

Acháb meghal a szírek elleni harcban

1. Három évig maradtak úgy, hogy nem volt háború Arám és Izraél között. 2. Volt pedig a harmadik évben, lement Jehósáfát; Jehúda királya, Izraél királyához. 3. És szólt Izraél királya a szolgáihoz: Tudjátok-e, hogy mienk Bámót-Gileád, mi meg vesztegelünk és nem vesszük azt el Arám királyának kezéből! 4. És szólt Jehósáfáthoz: Elmész-e velem a háborúba Rámót Gileádba? Szólt Jehósáfát Izraél királyához: Én úgy mint te, népem úgy mint a te néped, lovaim úgy mint a te lovaid! 5. Majd szólt Jehósáfát Izraél királyához: Kérdezd csak meg az Örökkévaló igéjét. 6. Erre összegyűjtötte Izraél királya a prófétákat, mintegy négyszáz embert és szólt hozzájuk: Elmenjek-e háborúba Rámót Gileád ellen vagy abbahagyjam-e? Mondták: Menj föl; adni fogja az Úr a királynak kezébe. 7. De mondta Jehósáfát: Nincs-e itt még prófétája az Örökkévalónak, hogy ő tőle kérdezhessük? 8. Szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Még van egy férfiú, akitől megkérdezhetjük az Örökkévalót, de én gyűlölöm őt, mert nem szokott jót prófétálni felőlem, hanem rosszat: Míkhájehú, Jimla fia. Erre szólt Jehósáfát: Ne mondjon ilyent a király. 

9. Szólított tehát Izraél királya egy udvari tisztet és mondta: Hamar hívd Míkhájehút, Jimla fiát ! 10. Izraél királya pedig meg Jehósáfát, Jehúda királya ültek, ki-ki a trónján ruhákba öltözve a szérűn, Sómrón kapujának bejáratán és mind a próféták prófétáltak előttük. 11. És készített magának Cidkija, Kenáana fia vasszarvakat éa mondta: Így szól az Örökkévaló: Ezekkel döföd le Arámot, míg meg nem semmisíted. 12. Mind a próféták is ekképpen prófétáltak, mondván: Vonulj föl Rámót-Gileádba s légy szerencsés, és adja az Örökkévaló a király kezébe. 13. A követ pedig, aki ment hívni Míkhájehút, beszélt hozzá, mondván: Lám csak, a próféták egyhangúlag jót beszéltek a királyhoz, legyen, kérlek, a te szavad mint azok egyikének szava, hogy jót beszélj. 14. De mondta Míkhájehú: Él az Örökkévaló, bizony amit majd szól hozzám az Örökkévaló, azt fogom beszélni.15. Erre odament a királyhoz, és szólt hozzá a király: Míkhájehú, elmenjünk-e a háborúba Rámót-Gileád ellen avagy abba hagyjuk? Szólt hozzá: Vonulj föl és légy szerencsés, és adja az Örökkévaló a király kezébe. 16. Ekkor szólt hozzá a király: Még hányszor eskesselek meg téged, hogy csupán igazat beszélj hozzám az Örökkévaló nevében? 17. Mondta: Láttam egész Izraélt elszéledve a hegyeken mint juhok, melyeknek nincs pásztoruk; és szólt az Örökkévaló: nincsen ezeknek uruk, menjenek vissza, kiki a házába békében! 

18. Ekkor szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Nemde mondtam neked, nem fog ez rólam jót prófétálni, hanem rosszat! 19. És szólt: Azért halljad az Örökkévaló igéjét. Láttam az Örökkévalót, ülve a trónján és az égnek egész serege áll mellette jobbjáról és baljáról. 20. És mondta az Örökkévaló: Ki beszélné rá Achábot, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádban? És szólt az egyik így, a másik meg amúgy szólt. 21.Erre kilépett egy szellem, az Örökkévaló elé állt és mondta: Én beszélem rá! És szólt hozzá az Örökkévaló: Mivel? 22. Mondta: Kimegyek és leszek hazug szellemmé mind az ő prófétáinak szájában. És mondta: Rá fogod beszélni és győzni is fogsz; menj ki és cselekedjél ekképpen! 23.Most tehát íme adott az Örökkévaló hazug szellemet mind e prófétáid szájába, holott az Örökkévaló veszedelmet mondott ki reád. 24. Erre odalépett Cidkijáhú Kenáana fia és arcul ütötte Míkhájehút éa mondta: Mely úton szállt el az Örökkévaló szelleme én tőlem, hogy veled beszéljen?25. Mondta Míkhájehú: Ám majd látod ama napon, midőn szobából szobába mész, hogy elrejtőzzél. 26. Ekkor szólt Izraél királya: Vedd Míkhájehút és vezesd vissza Ámónhoz, a város nagyjához és Jóáshoz, a király fiához; 27. és mondjad: így szól a király: vessétek ezt a fogházba éa adjatok neki enni szűken kenyeret és szűken vizet, míg megjövök békében. 28. Ekkor szólt Míkhájehú: Ha békében vissza fogsz térni, nem az Örökkévaló beszélt általam. És szólt: Halljátok ti népek mind! 29. Fölvonult tehát Izraél királya meg Jehósáfát, Jehúda királya Rámót-Gileádba.30. És szólt Izraél királya Jehósáfáthoz: Elmásítván magamat megyek a harcba, te meg öltsd föl a magad ruháit. És elmásította magát Izraél királya és a harcba ment. 

31. Arám királya azonban megparancsolta volt az ő szekérhada harminckét vezérének, mondván: Ne harcoljatok kicsinnyel naggyal, hanem egyedül Izraél királyával. 32. És volt, amint meglátták a szekérhad vezérei Jehósáfátot, azt mondták: bizony Izraél királya az és odatértek feléje, hogy harcoljanak vele. Ekkor fölsikoltott Jehósáfát. 33. És volt, amint látták a szekérhad vezérei, hogy nem Izraél királya az, elfordultak tőle. 34. Egy ember pedig jóhiszemben meghúzta az íjat éa találta Izraél királyát a kapcsok és a páncél közt. Erre azt mondta szekérhajtójának: Fordítsd meg kezedet és vigy ki a táborból, mert megsebesültem. 35. És nekihevesedett a harc ama napon, a király pedig állva maradt a kocsiban Arámmal szemben; de este meghalt és ömlött a sebnek vére a kocsi öblébe.36. S naplementekor bejárta a tábort a riadás, mondván: Kiki városába, kiki országába: 37.Meghalt a király, mentek Sómrónba és eltemették a királyt Sómrónban. 38. És lemosták a kocsit Sómrón tavánál, akkor fölnyalták a kutyák az ő vérét s a paráznanők abban fürödtek, az Örökkévaló szava szerint, melyet szólt. 39. Achábnak egyéb dolgai pedig és mind az amit cselekedett, az elefántcsontház, melyet épített, és mind a városok, melyeket épített, hiszen meg vannak írva Izraél királyai történetének könyvében. 40. És feküdt Acháb ősei mellé; és király lett helyette fia, Achazjáhú. 

41. Jehósáfát, Ásza fia pedig király lett Jehúda fölött Acháb, Izraél királya negyedik évében. 42. Jehósáfát harmincöt éves volt, midőn király lett és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve pedig Azúba, Silchi leánya. 43. És járt atyjánal Ászának minden útja szerint, nem tért le arról, cselekedvén azt ami helyes az Örökkévaló szemeiben. 44. Csak a magaslatok nem szűntek meg, a nép még áldozott és füstölögtetett a magaslatokon. 45. Békésen élt Jehósáfát Izraél királyával. 46. Jehósáfát egyéb dolgai pedig és hőstettei, melyeket végzett éa amit harcolt, hiszen meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében. 47. A szentelt férfiak maradékát pedig, mely megmaradt atyjának, Ászának napjaiban, kipusztította az országból. 48. Nem volt király Edómban, helytartó volt a király. 49. Jehósáfát Tarsís-hajókat készített, hogy Ófírba menjenek aranyért, de nem mentek, mert összetörtek a hajók Ecjón-Géberben. 50. Akkor szólt Achazjáhú, Acháb fia Jehósáfáthoz: Menjenek szolgáim a te szolgáiddal a hajókon; de Jehósáfát nem akarta. 51. És feküdt Jehósáfát ősei mellé és eltemették ősei mellé, őse Dávid városában. És király lett helyette fia, Jehórám. 52. Achazjáhú, Acháb fia király lett Izraél fölött Sómrónban Jehósáfátnak, Jehúda királyának tizenhetedik évében, és uralkodott Izraél fölött két évig. 53. És azt tette, ami rossz az Örökkévaló szemeiben; járt atyja útján és anyja útján és Járobeámnak, Nebát fiának útján, aki vétkezésre indította Izraélt. 54. Szolgált a Báalnak és leborult előtte; és bosszantotta az Örökkévalót, Izraél Istenét, mind a szerint, ahogy cselekedett az atyja.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Ruff Tibor - Minden hiábavalóság

Bibliai beszélgetéseink Salamon történetével folytatódnak, bölcsesség, áldás okozta nehézségek, siker és bukás természete - ezek lesznek témáink. Szereplőink létszáma pedig ezúttal új taggal bővül.

http://www.hitradio.hu/podcastok/a-hit-filozofiaja-2-evad/6-minden-hiabavalosag

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 1.

Bevezetés

A dicséret a szellemi hadviselés egyik fegyvere. Amikor dicséred az Urat, hatalmas dolgok kezdődnek meg a mennyei birodalomban. A 2Korinthus 10:4-ben Pál a következőket mondja erről:

„Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.”

Isten szellemi fegyvereket adott nekünk, hívő embereknek. A fenti vers ezekre a fegyverekre és a bennük rejlő erőre hívja fel a figyelmet. Fontos dolgokat jelent ki a szellemi fegyverekről, amelyeket Isten adott szellemi hadseregének kezébe. Először is arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a fegyverek nem testiek. Vagyis nem kézzel fogható fegyverek. Azért nem használhatunk fizikai fegyvereket, mert az ellenség nem testi, hanem szellemi ellenség. Ha le akarjuk győzni, szellemi fegyverekre van szükségünk. Ebben a harcban a fizikai vagy testi fegyverek teljesen hatástalanok. Nem lőhetsz puskával az ellenségre, nem sebesítheted meg a kardoddal, nem dobhatsz rá bombát. Vannak másfajta testi fegyverek, amelyeket az emberek megpróbálnak a gonosz szellemek ellen fordítani, ilyen például a tanítás. Sokan úgy vélik, ha elég okosak, jól képzettek, a gonosz szellemek békén hagyják őket. A tanítást a szellemi hadviselés eszközének tartják. Péter azonban azt mondja, hogy a testi fegyverek nem használhatók, szellemi fegyverekre van szükség, mert ezek „Isten kezében erődítmények”.

Az újfordítású angol Biblia „isteni erejűnek” nevezi ezeket a fegyvereket. Nekem tetszik.

Az emberi elme számára ezek a fegyverek talán ostobaságnak tűnnek, azonban rendkívül hatásosak! Nem lehet elbukni velük! Azok a fegyverek, amelyeket Isten a kezünkbe adott, rendkívül hatásosak az előttünk álló hadviselés során.

Pál azt írja, hogy ezek a fegyverek erősek „Isten kezében erődítmények lerombolására”. Ha valakinek erődítménye van, az azt jelenti, hogy egy erődöt épített fel, ahová letelepedett. Pál szerint ezek a fegyverek alkalmasak arra, hogy lerombolják azokat az erődítményeket, amelyeket az ellenség a mi és mások életében felépített.

Az ellenség azt mondja: „Én itt jól elsáncoltam magamat”. Akkor most mi a helyzet? A kezünkben levő fegyverek éppen ezekre a helyzetekre készültek! Bár az ördög a tőle telhető legjobb módon bebiztosította magát egy helyzetbe, mégis sérülékeny. Legyőzhető.

Isten fegyvereinek gyűlölete

Valamennyi Isten által nekünk adott fegyvert gyűlölnek, megvetnek és kigúnyolnak.

Vegyük például Jézus vérét: sokan kigúnyolják ezt a vért. Akadnak olyan „modern gondolkodású” emberek, akik Jézus véráldozatát „vágóhíd vallás” névvel illetik. Szerintük szükségtelen a vérről beszélni, Jézus vérének semmi jelentősége sincs. Ezzel igyekeznek ezt a fegyvert kivenni a kezedből. Ugye, világos számodra? Sok olyan gyülekezet van, ahol nem énekelnek a vérről, nem prédikálnak a vérről, nem tesznek tanúbizonyságot a vérről. Ennek az az eredménye, hogy elveszítik erejüket és befolyásukat, mert figyelmen kívül hagynak egy szellemi fegyvert.

Ugyanez történik Jézus nevével is. Jézus neve erőteljes fegyver! Az elöljárók megtiltották, hogy az apostolok Jézus nevében beszéljenek. Ki állt a mögött, hogy az első tanítványoktól, akik szemtanúk voltak, elvegyék Jézus nevét? Ugyanez a személy félemlíti meg és bátortalanítja a mai keresztényeket is attól, hogy erről az Úr Jézus drága nevéről beszéljenek. Ki akar elbátortalanítani bennünket? Ki akarja kivenni ezt a nevet a szánkból? Az, aki pontosan tudja, mekkora erő lakik ebben a névben! Természetesen a sátán.

Isten más fegyverekkel is ellátott bennünket. Isten Igéje fegyver. A Biblia szerint olyan, mint a kétélű kard. Fel kell vennünk a Szellem kardját, amely Isten Igéje. Tisztában vagy azzal, hogy az ördög azt szeretné, ha Isten Igéje helyett más könyvekből idéznénk? Szerintem egész nap mondogathatnád Shakespeare vagy Keats sorait, őt egyáltalán nem zavarná. De abban a pillanatban, amikor Isten Igéjét mondod, remegni kezd. Rettegni kezd.

Fordította: Berényi Irén

Királyok I. könyve 21.

Nábót megkövezése

1. És volt e dolgok után, szőlője volt a Jizreélbeli Nábótnak Jizreélben, Achábnak, Sómrón királyának palotája mellett. 2. És beszélt Acháb Nábóttal mondván: Adjad nekem szőlődet, hogy zöldséges kertemmé legyen, mert közel van a házam mellett, majd adok neked helyette nálánál jobb szőlőt; s ha jónak tetszik szemeidben, majd adok neked pénzt ennek árában. 3. Szólt Nábót Achábhoz: Távol legyen tőlem az Örökkévalóért, hogy neked adjam őseim örökét! 4. Erre bement Acháb a házába, felindulva éa kedvetlenül azon szó miatt, melyet szólt hozzá a Jizreélbeli Nábót, midőn mondta: nem adom neked őseim örökét. Lefeküdt ágyára, falnak fordította arcát és nem evett kenyeret. 5. De bement hozzá felesége Ízébel és beszélt hozzá: Miért oly felindult a lelked, hogy nem eszel kenyeret? 6. Beszélt hozzá: Beszéltem a Jizreélbeli Nábóttal és mondtam neki: adjad nekem szőlődet pénzen, vagy ha kívánod, majd adok neked szőlőt helyette; de ő mondta: nem adom neked a szőlőmet. 7. Erre szólt hozzá felesége Ízébel: Te mívelsz mostanában uralmat Izraél fölött? Kelj föl, egyél kenyeret, hogy fölviduljon a szíved; én majd neked adom a Jizreélbeli Nábót szőlőjét. 

8. Erre írt leveleket Acháb nevében, megpecsételte annak pecsétjével és elküldte a leveleket a vénekhez és a nemesekhez, kik városában voltak, a kik Nábóttal laktak. 9. Írta pedig a levelekben, mondván: Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére. 10. És szemben vele ültessetek két alávaló embert, hogy tanúskodjanak ellene, mondván: káromoltad Istent és a királyt! Erre vezessétek őt ki és kövezzétek meg, hogy meghaljon. 11. És úgy cselekedtek városának emberei, a vének és a nemesek, akik városában laktak, a, mint küldött hozzájuk Ízébel, amint írva volt a levelekben, melyeket hozzájuk küldött; 12. hirdettek böjtöt és ültették Nábótot a nép élre. 13. És jött a két alávaló ember, leültek vele szemben és tanúskodtak ellene, Nábót ellen az alávalók, a nép szeme láttára, mondván: Káromolta Nábót Istent és a királyt. Erre kivezették őt a városon kívül és megkövezték kövekkel, hogy meghalt. 14. Ekkor küldtek Ízébelhez, mondván: Megköveztetett Nábót és meghalt. 

15. És volt, amint hallotta Ízébel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, szólt Ízébel Achábhoz: Kelj föl, vedd birtokba a Jizreélbeli Nábótnak szőlőjét, melyet vonakodott neked pénzen adni; mert Nábót nem él, hanem meghalt. 16. És volt, amint hallotta Acháb, hogy Nábót meghalt, fölkelt Acháb, hogy lemenjen a Jizreélbeli Nábótnak szőlőjébe, hogy azt birtokba vegye. 17. De lett az Örökkévaló igéje a Tisbébeli Élijáhúhoz, mondván: 18. Kelj föl, menj le Acháb, Izraél királya. elé, aki Sómrónban van; íme ő Nábót szőlőjében van, ahová lement, hogy birtokba vegye. 19. És beszélj hozzá, mondván: Így szól az Örökkévaló: Hát gyilkoltál és birtokba is vettél? S beszélj hozzá, mondván: Így szól az Örökkévaló: amely helyen felnyalták a kutyák Nábót vérét, fölnyalják majd a kutyák a te véredet is. 20. És szólt Acháb Élijáhúhoz: Hát rám találtál, ellenségem? Mondta: Rád találtam, mivel arra adtad magadat, hogy tegyed azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben. 21. Íme hozok reád veszedelmet és kitakarítok utánad és kiírtok Acháb házából falra vizelőt, elzártat és magára hagyottat Izráélben; 22. és olyanná teszem házadat, mint Járobeám, Nebát fia házát és mint Báesa, Achíjafia házát; a bosszantás miatt, mellyel bosszantottál és vétkezésre indítottad Izráélt. 23. És Ízébel felől is szólt az Örökkévaló, mondván: A kutyák fogják megenni Ízébelt Jizreél bástyafalán. 24. Akije meghal Achábnak a városban, azt megeszik a kutyák és aki meghal a mezőn, megeszik az ég madarai. 25. – Valóban nem volt senki olyan, mint Acháb, ki arra adta volna magát, hogy tegye azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben, mivel elcsábította őt felesége Ízébel; 26. nagyon utálatosan cselekedett, járván a bálványok után, mind a szerint, amint cselekedett az emóri, kit az Örökkévaló elűzött Izraél fiai elől. – 27. És volt, amint hallotta Acháb e szavakat, megszaggatta ruháit, zsákot tett a testére és böjtölt; zsákban feküdt és hallgatag járt. 28. Ekkor lett az Örökkévaló igéje a Tisbébeli Élijáhúhoz, mondván: 29. Láttad-e, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivelhogy megalázkodott előttem, nem hozom a veszedelmet az ő napjaiban: a fiának napjaiban hozom a veszedelmet a házára.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

David Wilkerson - Az Úr békessége 3.

Más okból is fontos, hogy Krisztus békessége legyen szívünkben

Jézus még egy okot ad arra, hogy igényeljük az Ő békességét: Sátán azért jön, hogy támadja az igazakat.

Krisztus a fent említett igerészben azt mondta tanítványainak: „Eljön a világ fejedelme” (János 14:30). Milyen szövegkörnyezetben találjuk ezt a mondatot? Közvetlenül előtte mondta a tizenkettőnek: „Már nem sokat beszélek veletek” (14:30). Aztán megmagyarázta, hogy miért: „Mert eljön a világ fejedelme.”

Jézus tudta, hogy a Sátán abban az órában is tevékenykedett. Az ördög már rávette Júdást az árulásra. Krisztus azt is tudta, hogy a jeruzsálemi vallási vezetők felhatalmazást kaptak a pokol fejedelmeitől. De annak is tudatában volt, hogy az ördögtől inspirált tömeg hamarosan megjelenik és fogolyként magával ragadja. Ekkor szólt Jézus a tanítványaihoz: „Sátán, a gonoszság fejedelme eljön, ezér már fogok sokat beszélgetni veletek.”

Jézus tudta, hogy időt kell töltenie az Atyával, hogy felkészülhessen a közelgő konfliktusra. Hamarosan gonosz emberek kezére adatik, ahogy azt előre megmondta. A Sátán mindent meg fog próbálni, hogy elvegye békességét. Az ördög zaklatni fogja és el akarja keseríteni, hogy megtörje az Atyába vetett hitét és eltántorítsa a kereszttől.

Szeretteim, mindannyian a saját harcunkat vívjuk ezekben az utolsó időkben. Figyeljetek Jézus azon tanácsára, amelyet a ma élő keresztényekhez intézett: „Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van. ... üldözőbe vette az asszonyt (az egyházat), aki a fiúgyermeket szülte (Krisztus)” (Jelenések 12:12-13).

Isten Igéje nem is fogalmazhatna ennél világosabban: Jézus Krisztus gyülekezete különösen gonosz támadásoknak van ma kitéve. Egy olyan ellenséggel nézünk szembe, aki megőrült, aki telve van haraggal az Úr szent népe ellen. Támadásait csak úgy védhetjük ki, ha Krisztus minden értelmet felülhaladó békessége van bennünk.

Hogyan tehetek szert erre a csodálatos krisztusi békességre?

Kinek adja Jézus az Ő békességét? Talán azt gondolod magadban: „Úgysem vagyok méltó Krisztus békességére. Túlságosan sokat küszködök az életemben. A hitem is olyan gyenge.”

Jobban tennéd, ha megvizsgálnád, hogy milyen embereknek adta Jézus először az Ő békességét. Egyikük sem érdemelte meg különösebben, sőt joguk sem volt rá.

Gondolj csak Péterre! Jézus az evangélium azon hirdetőjét akarta megajándékozni békességével, aki röviddel ezután átkozódni kezdett. Péter nagyon lelkes volt Krisztus iránti szeretetéből fakadóan, de mégis megtagadta őt.

Aztán ott volt Jakab és a testvére, János. Két olyan férfi, akiket hajtott a versenyszellem és akik folyton az elismerésre törekedtek. Arra kérték Jézust, hogy a jobb és a bal keze felől ülhessenek, amikor majd leül dicsőséges trónjára.

De a többi tanítvány sem volt igazabb náluk. Forrtak a haragtól, amikor Jakab és János megpróbált föléjük kerülni. Ott volt Tamás is, Isten embere, akit magával sodort a kétség. Minden tanítvány híjával volt a hitnek, amely megdöbbentette és lesújtotta Jézust.

Sőt, mindannyian cserbenhagyták Jézust élete legnehezebb órájában és egyszerűen elmenekültek. A feltámadás után, amikor a hír már elterjedt, hogy „Jézus feltámadt”, a tanítványok még mindig „alig hittek”. Amikor az Úr megjelent nekik, meg is szidta őket hitetlenségük miatt.

De sok mást is mondhatnánk. A tanítványok összezavarodtak, nem értették az Úr útjait. Példázatai is zavarosak voltak számukra. Jézus kereszthalála után elvesztették az összetartozás érzetét is és mindenfelé szétszóródtak.

Milyen furcsa ez a kép: férfiak, akik telve vannak félelemmel, meghasonlással, hitetlenséggel, szomorúsággal, versenyszellemmel és büszkeséggel. Mégis ezeknek a háborgó lelkű szolgálóknak mondta Jézus: „Nektek adom a békességemet.”

Miért pont ezek a gyarló emberek kapták a természetfeletti békesség ígéretét? Egyszerűen azért, mert Krisztusban elhívottak és választottak voltak. Jézus bizonyosan nem azért választotta ki tanítványait, mert jó vagy igaz emberek voltak. Nem is tehetségük vagy képességeik alapján hívta el őket. Halászok voltak, napszámosok, jámborok és alacsony sorból valók.

Jézus meglátott valamit a szívükben és ezért választotta őket. Beléjük látott és tudta, hogy mindegyikük engedelmeskedni fog a Szentléleknek.

Ebben a pillanatban a tanítványok csak arra az ígéretre támaszkodhattak, amely Krisztus békességével kecsegtette őket. Ezt a békességet csak Pünkösdkor élhették át teljes mélységében. Akkor eljött a Szentlélek, lakozást vett bennük és felszámolta testies, emberi vágyaikat.

Ugyanígy kaptad te is és én is az elhívást. Amikor Jézushoz jöttél, akkor az Ő hívására válaszoltál. A Szentlélek meggyőzött és megtérésre késztetett. Amikor befogadtad Krisztust, akkor Lelkével is megajándékozott. A Szentlélek azóta is munkálkodik benned, egészen a mai napig.

Sőt, az Úr ma is hív téged. Ajándékai és elhívásai visszavonhatatlanok. Minket is kiválasztott, ahogy a gyarló, zaklatott tanítványokat, hogy békességét nekünk adja.

A Szentlélek feladata mindig is az volt, hogy kijelentse Krisztust az embereknek. Jézus ezt mondta: „Az enyémből merít és azt jelenti ki nektek” (János 16:14). Tulajdonképpen azt mondja: „A Szentlélek rólam és az én útaimról fog beszélni nektek.”

Krisztus békességét tehát a Szentlélektől kapjuk. Ez a békesség úgy jut el hozzánk, hogy a Lélek kijelenti nekünk Krisztust. Minél közelebb akarsz kerülni Jézushoz, annál többet fog megmutatni belőle a Szentlélek és annál jobban megtapasztalod a krisztusi békességet. Így juthatunk hozzá az Ő békességéhez.

Jézus azt mondta, hogy az őt szeretőknek a belsejéből élő vizek forrásai fognak fakadni. Ez a forrás akkor tört felszínre, amikor megtértél, de akkor tud folyóvá duzzadni, ha keresed Jézust. Amikor Krisztus Lelke folyamatosan árad – megbocsátása, jelleme, alázatossága és az Atya iránti engedelmessége – akkor az Ő békessége sajátunkká válik.

Akik szenvedélyesen törekednek arra, hogy hasonlítsanak Jézusra, egy olyan békességet fognak kapni, melyet senki sem vehet el tőlük

Mutass nekem olyan istenfélő férfit vagy nőt, akinek az a leghőbb vágya, hogy hasonlóvá váljon Jézushoz – akinek a szíve teljes mértékben a Szentlélekben bízik, mert Ő eltávolíthatja a megütközés köveit – és én mutatok neked egy olyan embert, akit Sátán nem tud legyőzni. Krisztus békessége azoknak az életét tudja átjárni, akik eltökélték, hogy a Szentlélekre bízzák életüket, aki Jézus képmására tudja őket formálni.

Meg kell szívlelnünk Jézus figyelmeztetését: „A Sátán jön.” Senkit sem fog olyan erőteljes támadás érni, mint azt az embert, aki azt a célt tűzte ki maga elé, hogy jobban megismerje Krisztust és egy legyen Vele. Az Úr minden Őt keresőnek ezt az ígéretet adta: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan” (Róma 16:20).

Ez a vers nem arra vonatkozik, hogy Krisztus rátapos a kígyó fejére az Édenkertben. Ez már megtörtént. Pál itt arról beszél, hogy a Sátán a benned élő Krisztus lába alatt összetöretik és megaláztatik.

Imádkozz és kérd a Szentlelket, hogy adja neked naponta azt a békességet, amelyet Krisztus megígért!

Királyok I. könyve 20.

Ácháb győzelme a szírek felett

1. Ben-Hadád pedig, Arám királya összegyűjtötte egész hadát, harminckét király volt vele, meg ló és szekérhad; fölvonult, ostrom alá vette Sómrónt és harcolt ellene. 2. És követeket küldött Achábhoz, Izraél királyához a városba; 3. és mondta neki: Így szól Ben-Hadád: ezüstöd és aranyod az enyém, feleségeid éa legszebb fiaid az enyéim. 4. Felelt Izraél királya és mondta: Szavad szerint, uram király, tied vagyok én és minden, amim van. 5. Visszatértek a követek és mondták: Így szól Ben-Hadád, mondván: hiszen küldtem hozzád, mondván: ezüstödet és aranyodat, feleségeidet és fiaidat nekem adjad; 6. bizony holnap ilyenkor hozzád küldöm a szolgáimat, hogy kikutassák a házadat és szolgáid házait és lészen, szemeid minden drágaságát kezükbe teszik és elviszik. 7. Erre hívta Izraél királya mind az ország véneit és mondta: Tudjátok csak meg és lássátok, hogy ez rosszat akar; mert küldött hozzám feleségeimért, fiaimért, ezüstömért és aranyomért és nem tagadtam meg tőle! 8. És szóltak hozzá mind a vének és az egész nép: Ne hallgass rá és ne engedj! 9. Mondta tehát Ben-Hadád követeinek: Mondjátok uramnak, a királynak: mindazt, amiért első ízben küldtél szolgádhoz, megteszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Elmentek a követek és vittek neki választ. 

10. Ekkor küldött hozzá Ben-Hadád és mondta: Így tegyenek velem az istenek és így folytassák, nem lesz elég Sómrón pora, hogy marokkal is jusson mind annak a népnek, mely engem követ. 11. Erre felelt Izraél királya és mondta: Szóljatok: ne dicsekedjék úgy aki övet köt, mint a ki leoldja! 12. És volt, amint hallotta e szót – ő éppen ivott, ő meg a királyok a sátrakban – így szólt szolgáihoz: F’ogjátok körül! És körülfogták a várost. 13. És íme egy próféta lépett oda Achábhoz, Izraél királyához és mondta: Így szól az Örökkévaló: Láttad te ezt az egész nagy tömeget: íme, kezedbe adom ma, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Örökkévaló. 14. Mondta Acháb: Ki által? És mondta: Így szól az Örökkévaló: a tartományok vezéreinek legényei által. Mondta: Ki kezdje meg a harcot? És mondta: Te! 15. Erre megszámlálta a tartományok vezéreinek legényeit, és voltak kétszázharmincketten; utánuk pedig megszámlálta az egész népet, mind az Izraél fiait – – hétezret. 16. És kivonultak déltájt; Ben Hadád pedig részegre itta magát a sátrakban, ő meg a királyok, a harminckét király, kik őt segítették. 

17. És kivonultak előbb a tartományok vezéreinek legényei; és mikor küldött Ben-Hadád, jelentették neki, mondván: Emberek jöttek ki Sómrónból! 18. Erre mondta: Ha békére jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; ha pedig harcra jöttek ki, elevenen fogjátok meg! 19.Amazok pedig kivonultak a városból, a tartományok vezéreinek legényei, és a hadsereg, mely mögöttük volt. 20. És megverték kiki az emberét, és megfutamodott Arám és üldözte őket Izraél: éa elmenekült Ben-Hadád, Arám királya lovon lovasokkal. 21. És kivonult Izraél királya, megverte a lovasokat és a szekérhadat, és megverte Arámot nagy vereséggel. 22. Ekkor odalépett a próféta Izraél királyához és mondta neki: Menj, erősítsd magadat és tudd meg és lásd mitévő légy; mert az év fordultakor feljő ellened Arám királya. 23. Arám királyának szolgái pedig szóltak hozzá: Hegyeknek istene az ő istenük, azért győztek le minket; ámde majd harcolunk velük a síkságon, nem győzzük-e le őket? 24. De ezt a dolgot tedd meg: mozdítsd el a királyokat, kit-kit helyéről és rendelj helyükbe helytartókat. 25. Te pedig gyűjts egybe magadnak hadsereget, amilyen volt az elesett hadsereg és lovat, amennyi volt a ló és szekérhadat, amilyen volt a szekérhad; hadd harcoljunk velük a síkságon, nem győzzük-e le őket? Hallgatott szavukra és így cselekedett. 26.Volt pedig az év fordultakor, megszámlálta Ben Hadád Arámot és Afékba vonult háborúra Izraél ellen. 27. Izraél fiai pedig megszámláltattak és élelemmel láttattak el és elébük mentek; és táboroztak Izraél fiai velük szemben mint két kecskenyájacska, míg Arám megtöltötte a vidéket.

28. És odalépett az Isten embere, szólt Izraél királyához és mondta: Így szól az Örökkévaló: mivelhogy azt mondta Arám: hegyeknek istene az Örökkévaló és nem a völgyeknek istene ő, kezedbe adom tehát ezt az egész nagy tömeget, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló! 29. És táboroztak emezek szemben amazokkal hét napig; és volt a hetedik napon, megindult a harc és megverték Izraél fiai Arámot, százezer gyalogost egy napon. 30. És megfutamodtak a többiek Afékba, a városba, de rádőlt a fal a megmaradt huszonhétezer emberre; Ben-Hadád is megfutamodott és bement a városba, szobából szobába. 31. Ekkor szóltak hozzá szolgái: Íme csak, hallottuk, hogy Izraél házának királyai – hogy kegyes királyok ők; tegyünk csak zsákokat derekunkra éa köteleket fejünkre és menjünk ki Izraél királyához, hátha életben hagyja lelkedet. 32. Felkötöttek tehát zsákokat derekukra és köteleket fejükre éa odamentek Izraél királyához éa mondták: Szolgád Ben-Hadád így szól: hadd maradjon lelkem életben! Mondta: Hát él-e még? Testvérem ő! 33. A férfiak jót sejtették, sietve elkapták tőle a szót és mondták: Testvéred Ben-Hadád! Mondta: Menjetek be, hozzátok el. Erre kiment hozzá Ben-Hadád és ő felültette a kocsira. 34. És szólt hozzá: A városokat, melyeket atyám elvett a te atyádtól, visszaadom; és utcákat tarthatsz magadnak Damaszkuszban, amint tartott az én atyám Sómrónban. – Én meg szövetséggel bocsátlak el. Kötött tehát vele szövetséget és elbocsátotta.

35. Egy ember pedig a prófétafiak közül szólt a társához az Örökkévaló igéjével: Verj meg, kérlek. De az ember vonakodott őt megverni. 36. Ekkor mondta neki: Mivelhogy nem hallgattál az Örökkévaló szavára, íme te elmész tőlem és megöl téged az oroszlán. S amikor elment mellőle, reá talált az oroszlán és megölte. 37. Talált egy más embert és mondta: Verj meg, kérlek ! És megverte őt az ember, sebesre verve. 38. Erre elment a próféta és várt a királyra az úton, s elmásította magát, bekötözvén szemeit. 39. S midőn a király arra vonult, kiáltott a királyhoz és mondta: Szolgád kivonult a csatába s íme oda tér valaki, hoz nekem egy embert és mondja: vigyázz erre az emberre ! Ha nem lesz meg, akkor lelked lesz az ő lelkéért vagy egy kikkár ezüstöt mérsz le! 40. De mialatt szolgádnak erre arra tenni valója volt, amaz már nem volt ott. Szólt hozzá Izraél királya: Így legyen a te ítéleted, magad döntöttél! 41. Ekkor sietve levette a kötőt szemeiről és fölismerte őt Izraél királya, hogy a próféták közül való. 42. És szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló: mivel elbocsátottad kezedből a tőlem pusztulásra szánt embert, legyen a lelked az ő lelkéért és néped az ő népéért. 43. Erre elment Izraél királya a házába felindulva és kedvetlenül, és Sómrónba ért.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Királyok I. könyve 19.

Éliháju menekül Izébel elől

1. Elmondta Acháb Ízébelnek mindazt, amit Élijáhú cselekedett, meg mindazt, ahogyan megölte mind a prófétákat karddal. 2. Ekkor követet küldött Ízébel Élijáhúhoz, mondván: Úgy tegyenek velem az istenek és úgy folytassák, bizony holnap ilyenkor olyanná teszem életedet, mint amazok bármelyikének életét. 3. Midőn ezt látta, fölkelt, elment élete kedvéért éa eljutott a Jehúdabeli Beér-Sébába és ott hagyta legényét. 4. Ő pedig ment a pusztában egy napnyi úton, odaért és leült egy rekettyebokor alá; halált kívánt a lelkének éa mondta: Elég, most, oh Örökkévaló, vedd el lelkemet, mert nem vagyok én jobb az őseimnél. 5. Ekkor lefeküdt és elaludt egy rekettyebokor alatt; s íme megérintette egy angyal és mondta neki: Kelj föl, egyél! 6. Föltekintett és íme, feje mellett egy parázson sült lepény és egy korsó víz. Evett tehát és ivott és újra lefeküdt. 7.Másodszor is visszajött az Örökkévaló angyala, megérintette és mondta: Kelj föl, egyél, mert túlságos nagy utad lesz. 

8. Fölkelt tehát, evett és ivott, és ment amaz evés erejével negyven nap és negyven éjjel, az Isten hegyéig, a Chórébig. 9. Ott bement a barlangba és meghált ott; és íme, az Örökkévaló igéje lett hozzá és mondta neki: Mi dolgod itt, Élijáhú? 10. Mondta: Buzgólkodva buzgólkodtam az Örökkévalóért, a seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izraél fiai, oltáraidat lerombolták és prófétáidat megölték a karddal; én egyedül maradtam meg, de életemre törtek, hogy elvegyék. 11. És mondta: Menj ki, állj a hegyen az Örökkévaló előtt! És íme az Örökkévaló arra vonul: nagy és erős szél, hegyeket bontó és sziklákat tördelő, az Örökkévaló előtt – nem a szélben az Örökkévaló. És a szél után földrengés – nem a földrengésben az Örökkévaló. 12. És a földrengés után tűz – nem a tűzben az Örökkévaló. És a tűz után halk suttogás hangja. 13. És volt, amint ezt hallotta Élijáhú, eltakarta arcát köpenyével, kiment és odaállt a barlang bejáratára; és íme, hang szólt hozzá és mondta: Mi dolgod itt, Élijáhú? 14.Mondta: Buzgólkodva buzgólkodtam az Örökkévalóért, a seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izraél fiai, oltáraidat lerombolták és prófétáidat megölték a karddal; én egyedül maradtam meg, de életemre törtek, hogy elvegyék. 15. És szólt hozzá az Örökkévaló: Menj, térj vissza utadra, Damaszkusz pusztájába; és oda érvén, kend föl Chazáélt királynak Arám fölé. 16.Jéhút pedig, Nimaí fiát, kend föl királynak Izraél fölé; és Elísát, Sáfát fiát, Ábel-Mechólából, kend föl prófétának a magad helyébe. 17. És lészen, aki megmenekül Chazáél kardjától, azt megöli Jéhú és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt megöli Elísá. 18. És meghagyok Izraélben hétezret: mindazon térdeket, melyek nem hajoltak meg a Báal előtt és mindazon szájat, mely nem csókolta meg. 

19. Elment onnan és találta Elísát, Sáfát fiát; az éppen szántott, tizenkét pár ökör volt előtte és ő maga a tizenkettedikkel. Átment hozzá Élijáhú és rája vetette a köpenyét. 20. Erre elhagyta az ökröket, Élijáhu után futott és mondta: hadd csókolom meg, kérlek, atyámat és anyámat, és majd megyek utánad! Mondta neki: Menj, térj vissza, mert mit tettem neked? 21. Elment tőle, vette az egy pár ökröt, levágta azt és az ökrök szerszámain megfőzte húsukat, adott a népnek és ettek. Erre fölkelt, ment Élijáhú után és szolgája lett.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 4.

1. Az öröm hatalma

Éjféltájban Pál és Silás imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent…Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek.
Apostolok cselekedeti 16:25-26.

Isten a Biblia minden oldalán azt az útmutatást adja népének, hogy teljenek be örömmel és örvendezzenek. A Filippi 4:4-ben például ezt olvassuk:

Örüljetek az Úrban mindenkor [legyen örömötök, örüljetek Benne]! Ismét mondom: örüljetek.

Az Úr valahányszor kétszer ismétel meg valamit – a Filippi levélnek ebben a versében kétszer is elmondja nekünk, hogy örüljünk – arra nagyon oda kell figyelnünk.

Pál apostol ismerte az öröm hatalmát. Amikor ő és Silás a filippi börtönben voltak:

"Éjféltájban Pál és Silás imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent…Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek." (Apostolok cselekedetei 16:25-26)

Ugyanez az erő, amely megnyitotta a börtön ajtaját és letörte a bilincseket, rendelkezésére áll mindenkinek, aki most a depresszió börtönében van megbilincselve.

Az emberek sokszor hallják vagy látják az „örülj” szót, de azt gondolják. „Ez nagyon jól hangzik, de hogyan örüljek?” Szeretnének örülni, de nem tudnak.

Pál és Silás, akiket korábban megvertek, börtönbe zártak, lábaikat megbilincselték, oly módon örültek, hogy dicséreteket énekeltek az Úrnak. Gyakran nem is jut eszünkbe, hogy az „örvendezés”, amely annyi erőt szabadít fel, egyszerűen megvalósítható egy mosoly vagy nevetés segítségével, azzal, hogy egyszerűen jól érezzük magunkat. Sokszor már ez is elegendő ahhoz, hogy eltűnjenek a problémák!

Egy alkalommal éppen a depresszióról akartam beszélni, amikor az Úr olyan világosan mutatott meg nekem valamit, mintha egy filmet néztem volna éppen. Azt mondta nekem: „Az emberek mindenféle tanácsot kérnek, mert depressziósok. Az emberek mindenféle gyógyszert beszednek, mert depressziósok. Amikor az emberek depresszióssá kezdenek válni, csak mosolyogniuk kellene, és már el is tűnne. Sok ember egyáltalán nem érti, hogyan változtatnak ezzel a körülményeiken.”

A változás gyakran akkor következik be, amikor másként állunk a dologhoz. Az Úr azt mondta: „Ha csak mosolyognának vagy énekelnének nekem, eltűnne a depresszió. Ha csak nevetnének egy kicsit, a depresszió nem maradna velük. Ha azonnal így reagálnának, amikor érzik, hogy kezdenek elkeseredettek lenni, a depresszió elhagyná őket.”

Az Írás nagyon egyértelműen tanít erről, még akkor is, ha te talán még nem olvastad el elég alaposan az örömről szóló tanítást.

Az öröm egész egyszerűen a Szellem gyümölcse.

"A [Szent] Szellem gyümölcse [a munka, amelyet az Ő jelenléte végez bennünk] pedig: szeretet, öröm (boldogság), békesség, türelem (kiegyensúlyozottság, béketűrés), szívesség, jóság (jóindulat), hűség, szelídség (jámborság, alázat), önmegtartóztatás (önfegyelem, tisztaság). Az ilyenek ellen nincs törvény [amely vádolhatna]." (Galata 5:22-23)

Ha személyes kapcsolatod van az Úrral – ha megmentett – a Szent Szellem benned lakik (ld. János 14:16-17; 1Korintus 12:3). Ha az öröm a Szellem gyümölcse, és a Szellem bennünk lakozik, akkor az öröm benned van. Nem kell semmit sem tenned azért, hogy megkaphasd – már ott van, csakúgy, mint a szeretet képessége, ami a Szellem másik gyümölcse, hiszen a Szellem ott van.

Nagyon fontos, hogy megértsd, hogy nekünk, hívőknek, nem kell megpróbálnunk megszerezni az örömöt – bennünk van az öröm. Az öröm a szellemünkben van. Csak azt kell megtanulnunk, hogyan szabadíthatjuk fel.

Fordította: Berényi Irén