Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod azt. Prédikátor 11:1
Ebben az igeversben az áll, hogy áldások fognak visszaszállni arra, aki bőkezű és vendégszerető. A "vesd" szó a következőt jelenti: elküldeni; kivetni; kiadni; túladni; elvetni; elszórni; kinyújtani; kiterjeszteni. Adakozó, kiszóró kézre utal, amely a bőkezűséget jelképezi - mind a mennyiséget, mind pedig a célirányt illetően. Hogy nem válogatjuk meg, hogy ki kapja az áldást, hanem sok és különféle embert megáldunk. A "víz", amelyre a kenyeredet veted, olyan, mint az óceán hullámai, amelyek a part felé tartanak, majd visszahúzódnak. Az áldások, amelyeket szétküldesz, visszatérnek hozzád, és megáldanak. Lehet, hogy nem azonnal jönnek vissza, de vess továbbra is, mert kétség kívül egy idő után viszontlátod őket. Még akkor is, ha még semmit nem látsz azokból az áldásokból, vess továbbra is, mert az áldásod már feléd tart, hogy visszatérjen hozzád.
Adj részt hétnek vagy nyolcnak is; mert nem tudod, micsoda veszedelem következik a földre. Prédikátor 11:2
Hét vagy nyolc több, ill. sok embert jelent. A hét Isten számát jelképezi - a tökéletes számot, egy határozatlan számot. A nyolc egy lépéssel több, tehát annyit kell adnunk, amennyit csak tudunk -, majd pedig még eggyel meg kell haladnunk azt! Adakozásunkban a maximumot kell nyújtanunk, és az Úr is a maximumot fogja nyújtani. Az élet semmit nem garantál a számunkra, ezért felkészültnek kell lennünk. Kenyeret (mindennapi táplálékot) kell adnunk másoknak, mert sohasem tudhatjuk, hogy nekünk mikor lesz szükségünk kenyérre. Ha másokról gondoskodunk, az Úr is gondoskodni fog rólunk a szükségünkben. Nem láthatjuk előre a nehéz időket, amelyek a jövőben várnak ránk, ezért adakozunk és megáldunk másokat, hogy bármik is legyenek a körülmények, az Úr be fogja tölteni a szükségeinket. Még a legcudarabb körülmények között is, Isten minden szükségünket meg fogjak elégíteni.
Mikor a sűrű fellegek megtelnek, esőt adnak a földre; és ha leesik a fa délre vagy északra, amely helyre leesik a fa, ottmarad. Prédikátor 11:3
Ez az igevers Isten áldásainak bizonyosságát mutatja be. Azzal biztosan, ahogy a nedvességgel teli felhők esőt adnak a földre, olyan bizonyossággal fognak a te áldásaid is visszatérni hozzád. Ahogy a természetben ez egy rendszeres körforgás és ismétlődő évszakok, amelyekre mindig lehet számítani, ugyanúgy az az ember is, aki a víz színére veti a kenyerét - a maga idejében áldott lesz. A fa ott van, ahova esik: nem vethetünk mindent az irányításunk alá, Istenben kell bíznunk.
Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat. Prédikátor 11:4
Csak mert az élet bizonytalan, nem jelenti azt, hogy semmit nem kell tennünk. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy zsugoriak legyünk, vagy hogy átadjuk magunkat a reménytelenségnek. Haladunk kell továbbra is előre a bizalom és a hit szellemében, szaván fogva Istent, mind cselekedetünkben, mind pedig abban, amit várunk Tőle. Ha mielőtt bármit is tennénk, arra várunk, hogy minden körülmény tökéletes legyen, akkor tétlenek és terméketlenek maradunk. Nem várhatunk a körülményekre, amelyek talán soha nem jönnek létre. Az az ember, akit a jövő bizonytalansága vezet, nem fogja elvetni a magját, és aratni sem fog. Nem vethetjük tekintetünket a természetes dolgokra, és nem hagyhatjuk, hogy azok diktáljanak abban, hogy engedelmeskedünk-e Isten Igéjének, vagy pedig sem. Az adakozó számára nincs alkalmas, ill. alkalmatlan idő. Bármilyenek legyenek is a körülményeink, itt az ideje az adásnak. Az Urat kell megtenned ellátásod forrásául az élet minden körülményei között, különösen a nehéz időkben. Ezért adakozásod időszakai a jó ÉS a nehéz időket egyaránt kell, hogy jelentse. Ami a vetést illeti: amikor nehéz idők jönnek, ne vond vissza a kezedet. Ilyen időkben úgy kell adnod, mint még soha. Ami az aratást illeti: ne szabj határokat Istennek. Ő nemcsak a jó időkben gondoskodik rólad, hanem bőségesen ellát a nehéz időkben is, amikor mások szükségben vannak. Bízz az Úrban, hogy az élet minden időszakában gondoskodik rólad.
Miképpen hogy nem tudod, melyik a szélnek útja, és miképpen vannak a csontok a terhes asszony méhében; azonképpen nem tudod az Istennek dolgát, Aki mindeneket cselekszik. Prédikátor 11:5
Ha nem értjük meg teljesen a természet végtelen munkáját és a természeti dolgokat, hogy érthetjük meg a Mindenható Isten munkáját? Bíznunk kell Őbenne, hogy Ő mindent a legjobban tud, hinnünk kell az Ő Igéjében, és engedelmeskednünk kell annak. Ahhoz, hogy befogadd az Igét, nem kell megértened. Csak cselekedd meg a te részedet, és bízz Istenben, hogy Ő is megcselekszi az Övét.
Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet; mert nem tudod, melyik jobb, ez-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind. Prédikátor 11:6
Legyen az adás az életstílusod. Tedd az adást szokásoddá és fontossági listád legelejére. Az aratást nem befolyásolhatjuk. Amit befolyásolhatunk, az a magvetésünk. Vesd el a magodat reggel; ne vond vissza a kezedet este sem. Ne csak akkor adj, ha egy bizonyos dologra van szükséged. Adj, és ne hagyd abba az adást. Ne szabd meg az "árát" a magodnak; ne kategorizáld azt. Ne gondold az egyik földről, hogy az jobb, mint a másik. Nem tudhatod, hogy konkrétan melyik mag fog termést hozni, mennyei Atyád azonban tudja. Ne hagyd abba a vetést, és továbbra is helyezd hitedet Istenbe. Ahogy minden nap elveted a magodat, bízz az Úrban, hogy Ő ugyanúgy minden nap be fogja tölteni a szükségedet és gondoskodni fog rólad.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
