A. Efé. 6:10–17. Végezetre, atyámfiai, legyetek erõsek az Úrban, és az õ hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, a mely az Isten beszéde.
1. 10. v.—Minden egyes keresztény közvetlenül és személyesen vesz részt a Sátánnal való konfliktusban
2. 11. v.—Ennek a konfliktusnak a természetéből adódóan fel kell öltöznünk magunkra a szellemi fegyverzetünket
3. 12. v.—A harcunk természetét tekintve olyan, mint egy bírkózás—a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak
4. 13. v.—Nekünk kell felvenni a fegyverzetet. Nem fog magától ránk csatolódni.
5. 14–17. v.—A fegyverzetünk tartozékai:
a. az igazlelkűség öve
b. az igazság mellvasa
c. a békesség evangéliuma hirdetése készségének saruja
d. a hit pajzsa
e. az üdvösség sisakja
f. a Léleknek (Szellemnek) kardja (vesd össze: 1 Thessz. 5:8)
B. János 10:35. Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható).
—A teljes Szentírás az Isten Igéje, és „fel nem bontható”.
1. 2 Tim. 3:16–4:2. A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe elõtt, a ki ítélni fog élõket és holtakat az õ eljövetelekor és az õ országában. Hirdesd az ígét, állj elõ vele alkalmatos, alkalmatlan idõben, ints, feddj, buzdíts teljes béketûréssel és tanítással.
1. 2 Tim. 3:16–4:2. A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe elõtt, a ki ítélni fog élõket és holtakat az õ eljövetelekor és az õ országában. Hirdesd az ígét, állj elõ vele alkalmatos, alkalmatlan idõben, ints, feddj, buzdíts teljes béketûréssel és tanítással.
—A Biblia minden egyes könyve hasznos és mindenestől azért adatott, hogy felkészítsen minket.
2. Zsidó 4:12. Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
2. Zsidó 4:12. Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
—Az Isten Igéje élő és energikus, élesebb minden kétélű kardnál. Behatol az emberi természet legbelsőbb részeire is.
3. Máté 4:4, 7, 10. Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
3. Máté 4:4, 7, 10. Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.
—Jézus az írott Isten Igéje fegyverét használta a Sátán elleni harcban.
4. Jel. 1:13–16. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érõ ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az õ feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tûzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélû éles kard jõ vala ki; és az õ orczája, mint a nap [a mikor] fénylik az õ erejében.
4. Jel. 1:13–16. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érõ ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az õ feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tûzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélû éles kard jõ vala ki; és az õ orczája, mint a nap [a mikor] fénylik az õ erejében.
—Mint a feltámadt Krisztus, a Szellem kétélű kardját használja
(vesd össze: Jel. 2:12, 16; 19:15–21).
5. Ézs. 40:6–8. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága! Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép. Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
(vesd össze: Jel. 2:12, 16; 19:15–21).
5. Ézs. 40:6–8. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága! Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép. Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!
—Az egyetlen maradandó, változhatatlan, állandó és örökkévaló dolog, amink van, az az Isten Igéje.
6. Ézs. 55:11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
6. Ézs. 55:11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
—Amikor Isten Igéje kijön a szájából a Szellemmel, akkor elvégzi a feladatát.
7. Zsolt. 33:6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
7. Zsolt. 33:6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
—Amikor Isten Igéje kijön a Szellemmel, az tekintéllyel és teremtő erővel teljes, dolgokat megváltoztató.
8. Jer. 1:4–10. Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én! Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd [ezt:] Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tõlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az õ kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
8. Jer. 1:4–10. Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én! Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd [ezt:] Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tõlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az õ kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
—Jeremiás azért változott át beszédre képtelen gyermekből nemzetek és királyok előtt szolgáló prófétává, mert Isten Jeremiás szájába adta az Ő Igéjét.
C. Jer. 15:16–19. Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedrõl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélõk gyülekezetében, és nem ujjongtam [velök; ]a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem. Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizû, csalóka patak! Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, elõttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Õk térjenek meg te hozzád, de te ne térj õ hozzájok!
C. Jer. 15:16–19. Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedrõl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélõk gyülekezetében, és nem ujjongtam [velök; ]a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem. Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizû, csalóka patak! Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, elõttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Õk térjenek meg te hozzád, de te ne térj õ hozzájok!
—Az Isten Igéje átadásának elsődleges feltétele, hogy mi magunk belőle táplálkozzunk.
1. 1 Pét. 4:11. Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit [szólja:] ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel [szolgáljon,] a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsõíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
1. 1 Pét. 4:11. Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit [szólja:] ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel [szolgáljon,] a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsõíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
—A szolgálatban Isten rendelkezésére kell bocsátanunk a szánkat, amelyen keresztül megszólalhat az Igéje (lásd: 5 Móz. 4:2; 12:32; Péld. 30:5–6; Jer. 1:17–19, 26:2; Jel. 22:18–19).
2. 3 Móz. 19:19/Máté 13:38. Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû ruha ne legyen rajtad.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
2. 3 Móz. 19:19/Máté 13:38. Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû ruha ne legyen rajtad.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
—Be kell vetnünk a földet, ami a világ, a maggal, ami az Isten Igéje, és nem szabad ehhez a maghoz kevernünk semmilyen más magot!
3. 1 Tim. 1:3–4. A miképpen Maczedóniába menetelemkor kértelek téged, hogy maradj Efézusban, hogy megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt, Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által.
3. 1 Tim. 1:3–4. A miképpen Maczedóniába menetelemkor kértelek téged, hogy maradj Efézusban, hogy megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt, Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által.
—Ha elhagyjuk az evangélium prédikálását, akkor végül már csak „mesékről” és „végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokról” fogunk prédikálni.
4. Zsolt. 68:12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.
4. Zsolt. 68:12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.
—Isten dolga szót adni a szánkba, de a mi dolgunk kihirdetni azt.
5. ApCsel 6:2–4. Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.
4 Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.
5. ApCsel 6:2–4. Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.
4 Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.
—A szellemi vezetők fő feladata az imádkozás és az Igével való szolgálat kell, hogy legyen.
6. Kol. 1:23–25. Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erõsen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétõl, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává. Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részérõl betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Õ testéért, a mi az egyház; A melynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, a melyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten ígéjét.
6. Kol. 1:23–25. Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erõsen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétõl, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává. Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részérõl betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Õ testéért, a mi az egyház; A melynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, a melyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten ígéjét.
—Pál, elsősorban az evangélium szolgája volt. Másodsorban az egyház szolgája volt, hogy teljesen feltárja az Isten Igéjét.
