Juszef a bevallása szerint a börtönben meggyőződött arról, hogy az izraeliek emberségesebbek, mint saját bajtársai. 1997-ben szervezték be. Tíz éven keresztül szállított fontos adatokat az izraeli elhárításnak, a Sin Betnek azzal a feltétellel, hogy az izraeliek a célszemélyeket letartóztatják, s nem likvidálják. Végül, amikor kiszállt – nyilván izraeli-amerikai titkosszolgálati támogatással –, az Egyesült Államokba települt. Könyvet adott ki életéről, családjáról A Hamasz fia címmel, amely 2011-ben megjelent magyarul is. Izraeli filmesek dokumentumfilmet készítettek Moszabról, amelyet ezen héten az Izraeli Filmhét keretében mutatnak be a budapesti Puskin moziban.
– Ön szerint milyen esélyei vannak az izraeli-palesztin megállapodásnak?
– Soha nem volt ilyen rossz a helyzet a palesztin területeken. Sem a Gázai övezetben, sem Ciszjordániában. Ez azért van, mert a palesztin vezetők nem képviselik a palesztin népet. A Hamasz vezetői például külföldi vallási és politikai érdekeket visznek. Az, hogy a Hamaszt nem érdekli a palesztin élet, bizonyítja, hogy Gázában lakások, gyerekotthonok, kórházak alatt ásnak alagutakat, onnan indítják a rakétákat. Készek háborúzni a világ legsűrűbben lakott területén. A Hamaszt nem politikai, nemzeti célok vezetik, hanem egy tisztán vallási program, amelynek a végcélja a zsidók elpusztítása, és nem csak Izrael megsemmisítése.
Ezért azt mondom, hogy Gázát eltérítette egy terrorista szervezet. Ha Ciszjordániáról beszélünk, ott is hasonló a helyzet. Ha a palesztin nép jövője, jóléte, munkája lenne az érdekük, akkor nem csupán az állammal kapcsolatos alkudozás folyna. Ráadásul nem érdekli őket az egyszerű szegény emberek jóléte. Kastélyokat építenek maguknak, dúl a korrupció. Az egyik országrészben egy romlott vallási rendszer uralkodik, a másikban egy nem kevésbé korrupt világi gárda, s egyiket sem érdekli sem a nép életszínvonala, sem a jövője.
A palesztin nép pedig e két korrupt politikusi gárda között harc áldozata. Nem vagyok most személyes kapcsolatban ottaniakkal, de követem az eseményeket. Tudom, kikről beszélek, mert magam is nagyon közel álltam a palesztin vezetéshez. Találkoztam Mahmúd Abbasszal, korábban Jasszer Arafattal, más PFSZ vezetőkkel,. Ismerem őket, a családjaikat, személyes helyzetüket. Hallom, ahogy ugyanazokat szövegeket ismételgetik, ugyanazokat az elméleteket hirdetik, ugyanazokat a hibákat követik el. És mivel ott nincs demokrácia, a palesztin népnek nincs módja rá, hogy leváltsa őket.
– Mi tartja a hatalomban ezeket a vezetőket?
– A Hamász, de a Fatah is, megfélemlítéssel tartja fenn hatalmát. Gátlástalanul meggyilkolják, helyben agyonlövik, akit megvádolnak az Izraellel fenntartott kapcsolatokkal. A Hamász nehézfegyverekkel, rakétákkal felszerelt ideológiai mozgalom, amely magától nem mond le a hatalomnak egy morzsájáról sem. A palesztinokat évtizedek óta megfélemlítik, és félrevezetik. Évtizedek óta érvényes – egészen a legutóbbi időkig – a dogma, hogy a cél Izrael eltörlése a föld színéről. Nem a palesztin állam felépítése a programjuk, hanem egy másik megsemmisítése. Nincsenek tervek az állam, a nemzet építésére. Nem is beszélhetünk nemzetről.
A létező politikai pártokat pedig külföldről pénzelik, mert idegen államok céljait hirdetik. Egyiptomi, török, katari, iráni, szír érdekeket hirdetnek. Azt teszik, amiért fizetnek. Például a katariak mi mindent finanszíroznak azzal a rengeteg pénzzel, amit a Hamaszhoz irányítanak. Vagy, hogy Törökország irodát nyitott a Hamasznak. Mielőtt al-Sziszi hatalomra került, Egyiptomból óriási mennyiségű fegyver áramlott Gázába Szudánon keresztül... Felelősség kellene, az idegen államoknak tiszteletben kellene tartaniuk a határokat, s nem szabadna beavatkozniuk a palesztin ügyekbe.
– A vallás valóban ennyire fontos szereplő a térségben?
– Az én viszonyom a vallásos eszmékhez nagy változáson ment keresztül. Az elmúlt években megismerkedtem nemcsak a kereszténységgel (Moszab megkeresztelkedett a kilencvenes évek végén – a szerk.), hanem az indiai, iráni vallásos eszmékkel, vallásfilozófiával. Mind izgalmas olvasmány, de nem kell feltétlenül hinni mindenben. A rettenetes az, amikor rákényszerítik az emberekre a hitet. Erre példa az Iszlám Állam jelensége. Először Irak és Szíria, most megjelentek Líbiában, és elérhetik Európát is. Mennyi európai harcol közöttük. Ezek nemsokára hazatérnek, sokan közülük soha nem lépett át egyetlen hivatalos határt sem. Megtanulták a rejtőzködést, megtanultak bombákat készíteni. És az Iszlám Államnak nem feltétlenül az a célja, hogy kormányozza az európai országokat, de a terrorral rémálommá akarják változtatni a városokat, így akarva leigázni Európát.
Ezek az emberek – ismerem őket – felsőbbrendűnek tartják magukat. Azt hiszik, hogy aki nem veti magát alá nekik, a Koránt követve, a Próféta nevében megsemmisíthető. Ez a fanatizmus végtelenül veszélyes, és nem férhet össze a demokráciával. Nagyobb csapás fenyeget, mint 2001. szeptember 11-én, és nem egy terrortámadás, hanem akciók sorozata, ami kivéreztetheti a világgazdaságot.
– Milyen hatása van a könyvének, a belőle készült filmnek?
– Sok nyelvre lefordították a könyvet. Héberre is. Könyv alakban nem jelent meg arabul, de elérhető szabadon az interneten. Sok izraeli olvasta a könyvet. Ez nem izraeli propaganda, sok dologban bírálja Izraelt. Ennek ellenére az izraeliek felismerték, hogy ez nem ellenséges, romboló bírálat. Kaptam reakciókat, e-maileket az arab világból, palesztinoktól is. Nem túl sokat, de ezek az emberek megértették, hogy a könyv nem propaganda, hanem egy szemtanú beszámolója.
– Mennyire veszélyeztetett? Képes-e fiatal emberhez méltó életet élni? Gondolom sajátjai árulónak tartják.
– Normális életet élek, vannak barátaim, szabadon sétálok az utcán. Most voltam Izraelben. A taxis, aki szállított, egy kelet-jeruzsálemi arab volt. Beszélgettünk, panaszkodott a viszonyokra. Megmondtam neki, hogy ki vagyok, s ő felkiáltott: igen, hallottam már rólad – mondta. Valóban, nem mehetek Ramallahba, nem utazhatok Gázába, pedig nem tettem semmit, amit szégyellnem kellene. Többek szerint áruló vagyok. Például a családom szerint, mert tájékoztattam az ellenséget. De milyen információt kaptak tőlem? Azt, hol készül egy öngyilkos merénylet, hol akar valaki egy autóbuszt, vagy piacot, bevásárlóközpontot felrobbantani. Ahol rengeteg ember halhatott volna meg. Muzulmánok is. Ha az ő szempontjukból ez árulás, ez az ő dolguk. Én nem az politikájukat szolgáltam, hanem az emberséget. És ezt árulásnak tartják.
Ezért azt mondom, hogy Gázát eltérítette egy terrorista szervezet. Ha Ciszjordániáról beszélünk, ott is hasonló a helyzet. Ha a palesztin nép jövője, jóléte, munkája lenne az érdekük, akkor nem csupán az állammal kapcsolatos alkudozás folyna. Ráadásul nem érdekli őket az egyszerű szegény emberek jóléte. Kastélyokat építenek maguknak, dúl a korrupció. Az egyik országrészben egy romlott vallási rendszer uralkodik, a másikban egy nem kevésbé korrupt világi gárda, s egyiket sem érdekli sem a nép életszínvonala, sem a jövője.
A palesztin nép pedig e két korrupt politikusi gárda között harc áldozata. Nem vagyok most személyes kapcsolatban ottaniakkal, de követem az eseményeket. Tudom, kikről beszélek, mert magam is nagyon közel álltam a palesztin vezetéshez. Találkoztam Mahmúd Abbasszal, korábban Jasszer Arafattal, más PFSZ vezetőkkel,. Ismerem őket, a családjaikat, személyes helyzetüket. Hallom, ahogy ugyanazokat szövegeket ismételgetik, ugyanazokat az elméleteket hirdetik, ugyanazokat a hibákat követik el. És mivel ott nincs demokrácia, a palesztin népnek nincs módja rá, hogy leváltsa őket.
– Mi tartja a hatalomban ezeket a vezetőket?
– A Hamász, de a Fatah is, megfélemlítéssel tartja fenn hatalmát. Gátlástalanul meggyilkolják, helyben agyonlövik, akit megvádolnak az Izraellel fenntartott kapcsolatokkal. A Hamász nehézfegyverekkel, rakétákkal felszerelt ideológiai mozgalom, amely magától nem mond le a hatalomnak egy morzsájáról sem. A palesztinokat évtizedek óta megfélemlítik, és félrevezetik. Évtizedek óta érvényes – egészen a legutóbbi időkig – a dogma, hogy a cél Izrael eltörlése a föld színéről. Nem a palesztin állam felépítése a programjuk, hanem egy másik megsemmisítése. Nincsenek tervek az állam, a nemzet építésére. Nem is beszélhetünk nemzetről.
A létező politikai pártokat pedig külföldről pénzelik, mert idegen államok céljait hirdetik. Egyiptomi, török, katari, iráni, szír érdekeket hirdetnek. Azt teszik, amiért fizetnek. Például a katariak mi mindent finanszíroznak azzal a rengeteg pénzzel, amit a Hamaszhoz irányítanak. Vagy, hogy Törökország irodát nyitott a Hamasznak. Mielőtt al-Sziszi hatalomra került, Egyiptomból óriási mennyiségű fegyver áramlott Gázába Szudánon keresztül... Felelősség kellene, az idegen államoknak tiszteletben kellene tartaniuk a határokat, s nem szabadna beavatkozniuk a palesztin ügyekbe.
– A vallás valóban ennyire fontos szereplő a térségben?
– Az én viszonyom a vallásos eszmékhez nagy változáson ment keresztül. Az elmúlt években megismerkedtem nemcsak a kereszténységgel (Moszab megkeresztelkedett a kilencvenes évek végén – a szerk.), hanem az indiai, iráni vallásos eszmékkel, vallásfilozófiával. Mind izgalmas olvasmány, de nem kell feltétlenül hinni mindenben. A rettenetes az, amikor rákényszerítik az emberekre a hitet. Erre példa az Iszlám Állam jelensége. Először Irak és Szíria, most megjelentek Líbiában, és elérhetik Európát is. Mennyi európai harcol közöttük. Ezek nemsokára hazatérnek, sokan közülük soha nem lépett át egyetlen hivatalos határt sem. Megtanulták a rejtőzködést, megtanultak bombákat készíteni. És az Iszlám Államnak nem feltétlenül az a célja, hogy kormányozza az európai országokat, de a terrorral rémálommá akarják változtatni a városokat, így akarva leigázni Európát.
Ezek az emberek – ismerem őket – felsőbbrendűnek tartják magukat. Azt hiszik, hogy aki nem veti magát alá nekik, a Koránt követve, a Próféta nevében megsemmisíthető. Ez a fanatizmus végtelenül veszélyes, és nem férhet össze a demokráciával. Nagyobb csapás fenyeget, mint 2001. szeptember 11-én, és nem egy terrortámadás, hanem akciók sorozata, ami kivéreztetheti a világgazdaságot.
– Milyen hatása van a könyvének, a belőle készült filmnek?
– Sok nyelvre lefordították a könyvet. Héberre is. Könyv alakban nem jelent meg arabul, de elérhető szabadon az interneten. Sok izraeli olvasta a könyvet. Ez nem izraeli propaganda, sok dologban bírálja Izraelt. Ennek ellenére az izraeliek felismerték, hogy ez nem ellenséges, romboló bírálat. Kaptam reakciókat, e-maileket az arab világból, palesztinoktól is. Nem túl sokat, de ezek az emberek megértették, hogy a könyv nem propaganda, hanem egy szemtanú beszámolója.
– Mennyire veszélyeztetett? Képes-e fiatal emberhez méltó életet élni? Gondolom sajátjai árulónak tartják.
– Normális életet élek, vannak barátaim, szabadon sétálok az utcán. Most voltam Izraelben. A taxis, aki szállított, egy kelet-jeruzsálemi arab volt. Beszélgettünk, panaszkodott a viszonyokra. Megmondtam neki, hogy ki vagyok, s ő felkiáltott: igen, hallottam már rólad – mondta. Valóban, nem mehetek Ramallahba, nem utazhatok Gázába, pedig nem tettem semmit, amit szégyellnem kellene. Többek szerint áruló vagyok. Például a családom szerint, mert tájékoztattam az ellenséget. De milyen információt kaptak tőlem? Azt, hol készül egy öngyilkos merénylet, hol akar valaki egy autóbuszt, vagy piacot, bevásárlóközpontot felrobbantani. Ahol rengeteg ember halhatott volna meg. Muzulmánok is. Ha az ő szempontjukból ez árulás, ez az ő dolguk. Én nem az politikájukat szolgáltam, hanem az emberséget. És ezt árulásnak tartják.
