Nagyon sok szabad időm volt. Tudjátok, ez az egyetemeken zajló tüntetések kora volt, amikor a főiskolákon a fiatalok tüntettek. Mi is a középiskolákban ilyen sztrájkot hirdettünk, és mielőtt megtértem, én is vezetője voltam egy ilyen sztrájknak, és azért harcoltunk, hogy az iskolákban egy különleges tanmenetet vezessenek be. Másféle órarendet akartunk, hogy reggel 9-től délig legyenek az órák, és azt akartuk, hogy szabadon választott módon lehessen az iskolába menni. Hogy akkor megyünk, hogyha akarunk. Nem kellett volna részt venni az órákon. És hogy mi választhassuk meg, hogy milyen jegyeket kapunk, hogy ha nem is járunk iskolába, kaphassunk egy ilyen átcsúszó jegyet. Nem viccelek, ezt itt most Dr. Michael Brown, én mondom! A középiskola utolsó két évében nem jártam be az iskolába! A zenekari, együttesbeli próbákon kívül nem mentem be az órákra, és az összes többi tantárgyból ilyen átmenő jegyet kaptam. Néhány tanításra elmentem, a többire nem. Néhány dolgozatot megírtam, néhány vizsgát letettem, de hogyha nem akartam, akkor nem akartam!
Néhány évig ilyen különleges módon működött az iskolánk. Az iskolaépület végében volt nekünk négy osztályunk. Hogyha odajöttél az iskolaépülethez, akkor minden ablakot tisztának láttál, de aztán láttad a mi négy szobánknak az ablakait, az összes ablakot kifestettük. Egy őrület volt! Aztán megtértem – éppen elkezdődött a tanév, amikor megtértem – és ugye, nagyon könnyű volt nekem az iskolai program, minden napon rengeteg szabad időm volt. Hát mit csináljak ezzel? Most már nem lőhetem be magam! Amikor az ember belövi magát, vagy berúg, akkor örömmel csinál - semmit.
Hogyha elszállsz a kábítószertől, ott ülsz egy szobában, lekapcsolod a lámpákat, ugyanazt a zenét hallgatod újra és újra és újra, és azt mondod: óóó! Így van ez a tv-vel. Ott ülsz minden este előtte több órát, és nem csinálsz semmit. Ma este családi este van… - az egész család a tv előtt ül!
Van, ami az érzelmeinket igazán megmozgatja, ami igazán számít nekünk, ami a szenvedélyeinket felkavarja, amikor van valami, amiért élünk vagy meghalunk! Igen, testvérek. Mi az? A foci! Az emberek körülöttünk meghalnak és a Pokolra jutnak, és egyetlen könnyet sem ejtünk emiatt, de ha a világbajnokságon veszítünk, akkor hónapokig depressziósak vagyunk! És állandóan ezt gondoljuk végig. Hogyha csak az a lövés bement volna! Nem hiszem egyszerűen, hogy a kapufának ment az a labda! Az emberek haldokolnak Jézus nélkül, nem gond. Majd adok egy dollárt a misszionáriusoknak. Nincsen teher rajtunk, nem törik össze a szívünk! A világi dolgok fontosabbak nekünk, mint ezek és Isten dolgai! A legtöbb sport önmagában nem rossz, de mi leborulunk előtte és ennek a világnak az istenei előtt, és megszállottai vagyunk a sportnak. Szenvedélyesen ragaszkodunk a szórakoztatáshoz, a viseletünk olyan, mint a világ ruhaviselete, a pénz és a kapzsiság irányítja az életünket. De arra vagyunk elhívva, hogy kultúra ellenes emberek legyünk! Radikálisan mások legyünk! Más értékrendekkel és más célokkal éljünk!
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
