"Az ember legfontosabb feladata az Istennel szembeni adósságának a törlesztése, tehát az embernek meg kell adnia Istennek az idejéből, az energiájából, ami jár. Ez az adósságtörlesztés az Isten dicsérete, imádása, tisztelete, az ő beszédének hallgatása, követése. Mindegyikünk adósa Istennek, és aki ezt a szempontot nem az első helyre teszi, még nagyobb adósságba keveredik, különösen abban az esetben, hogyha ráadásul tudja, hogy mit kellene cselekednie. Azok az emberek, akik ezt az egyensúlyt eltévesztik, előbb-utóbb komoly bajba kerülnek. Közép- és hosszú távon mindig látható, hogy az általuk kialakított rendszerben alapvető zavarok állnak be. Az én tapasztalatom szerint általában a munkában sikeresek maradnak (feltételezzük a legjobbat!), inkább a magánéletben szokott ez megmutatkozni: sikertelen a házasságuk, elválnak, belekeverednek olyan dolgokba, amikbe nem kellene. Tehát Isten megfogja őket ezekben a dolgokban, és ahogy mondja az Ige, „a visszáshoz visszás”. Ez egy visszás magatartás Istenhez. Az ilyen fiatalokra pontosan az vonatkozik, amit a Példabeszédek is mond, hogy kész az asztal, meg van terítve eledellel, itallal, és várják az elhívottakat, de ők azt felelik, nem érnek rá, mert ökörfogatot vettek, ki kell próbálni, megházasodtak stb. És mi lesz ennek az eredménye? Az Úrtól ezek a fiatalok el fognak szakadni, mert az Úr megveti őket. Aki megveti Istent, azt Isten is megveti. Aki megveti Isten Igéjét, azt megveti Isten.
Tehát az ilyen ember elér eredményeket, de az a tapasztalat, hogyha eléri, nem élvezi. Ha élvezi, akkor is be vannak iktatva a sorsába olyan fájdalmak, olyan tövisek, amikről egyértelműen látható, hogy rendellenességek."
A teljes interjú itt olvasható: http://www.nemethsandor.hu/amikor-jovonk-tet-interju-nemeth-sandorral-az-eter-magazinban
