Kispróféták sorozat 3.

Hol hibázott Ninive - és most tekintsünk el történelmi szerepétől és annak minősítésétől - mint város?

“Minden erősséged akár a zsengét hozó fügefa: amint megrázzák, gyümölcse az evő szájába hull. Íme, néped asszonynép, az országod kapui pedig tárva-nyitva állnak ellenségeid előtt, tűz emésztette meg záraidat” (Nachum 3,12-13 - ford.tőlem)

El volt látva, tulajdonképpen el volt kényeztetve Ninive. Mint mondtam, a birodalom épp virágkorában, legnagyobb kiterjedésében pompázott, akár a érett termését hordó fügefa. A város példázza az ember karakterét is.

1) Az éretlen gyümölcs egyik tulajdonsága, hogy még annyira erősen kapaszkodik az ághoz, hogy hiába ráznánk, nem hullana le a fáról. Érett állapotban viszont a legitim szüretelő, de az ellenséges gyümölcstolvaj munkája is könnyebb. Mindezt remekül átlátva a Sátán is akkor jön lopni, mikor már van mit. Célja - akárcsak a 12-13. versben - felfalni a lehulló gyümölcsünket. Ha kell, meg is ráz hozzá. Legnagyobb támadásaival addig vár, míg már elértük azt az áldásszintet, mikor megtapasztaljuk Isten minden körülmények feletti ellátását és kegyelmét, s szívünk teljesen megnyílik az Úr iránti feltétlen bizalomra. Egy munkanélküli, egyedülálló, a szüleinél lakó, harmincas éveiben járó férfi nem jelent igazi kihívást számára. De vegyünk például egy felkapaszkodott vállalkozót, aki most várja első gyermekét, megvette első családi fészkét és autóját, végre beérni látja fáradozásának gyümölcseit - ő keserves gyorsasággal lenullázható. Ha hagyja magát.

2) A város népe asszonynép volt. Ne érts félre, nálam nagyobb antifeminista talán nincs is. De egy hívőnek férfiként kell védelmeznie a városát. Harcolnia kell. Ha letesszük a fegyvert, az Igét, a hitet, és felfüggesztjük a szellemi hadviselést, a város - csupán idő kérdése - és elvétetik a hatalmunkból. És mi ne adjuk valakinek a hatalma alá.

3) A legnagyobb baklövés ostrom idején sarkig tárni a kapukat! Ilyet csak öngyilkosjelöltek és szabotőrök csinálnak! A kapuk, tehát a városba való bejutást jelentő pontok, védelme stratégiai fontosságú. Két dolgot tilos ostromállapot idején tenni: egyrészt azonnal megnyitni, másrészt pedig áthaladás után nem azonnal visszazárni. A legjobb szándék feltételezése mindenkinek alanyi jogon járó kiváltság, de a bizalomért keményen teljesíteni kell. Résen kell lenni. Nem mindegy, milyen ruha van az illetőn (az én seregemhez tartozó páncélzatot, vagy ellenséges egyenruhát visel, netán álruhát öltött), milyen céllal akar bejönni (a város védelmén vagy kijátszásán akar majd fáradozni), meddig akar maradni (csak beugrott egy kis délutáni pihenőre, vagy hosszabb távon gondolkodik, mert kaput nyitogatni ostrom idején veszélyes és meggondolandó dolog). Itt - mint látjuk - vagy sosem volt zárva vagy nyitva maradtak a kapuk az ellenség előtt.

4) A kapuk mit sem érnek, ha nincsenek zárak! Mondhatnánk: az nem kapu, amin nincs zár (hanem tegyük azt lengőajtó, de ennek korántsem a távoltartás a célja, hanem épp ellenkezőleg, a könnyített áthaladás), zár pedig nincs máson, csak kapun (vagyis olyan ajtón, az amelyen való áthaladást valamiképpen szűrni szeretnénk). A zárak tehát a beépített akadályok, a belső ellenőrzés sarokkövei.

A vizsgált szakaszban a zárakat tűz emésztette meg. A zárak egy értelmes, valamire való kapun belül találhatók. Tehát jogos a következtetés, hogy vagy a városon belül is tűz pusztított már (talán nem figyeltek oda eléggé a városlakók, hogy kit eresztettek be eddig is), jobb esetben az ellenség még csak a kaput gyújtotta fel. De igazából mindez részletkérdés, a folyamat végkimenetele egy és ugyanaz: a védelmi rendszerek összedőlnek, a kapu elveszti funkcióját, az út megnyílik a pusztító előtt.

Lászlók Judit

A halálból simogatta vissza kisbabáját

Egy ausztrál édesanya saját érintésével hozta vissza a halálból újszülött csecsemőjét, két órával azután, hogy az orvosok halottnak nyilvánították.

A kis Jamie és ikerhúga, Emily a terhesség 27. hetében jöttek világra, azonban a 90 dekás kisfiú úgy tűnt, nem élte túl a szülést, tüdeje feladta a küzdelmet.

Kate Ogg órákon keresztül csak ölelte kisbabája látszólag élettelen testét, megpróbált elköszönni a csecsemőtől. Két óra elteltével azonban hihetetlen dolog történt!

Miután Kate folyamatosan simogatta, és magához ölelte a csecsemő pucér testét, az egyik pillanatban lélegezni kezdett.

- Egyszer csak kinyitotta a kis szemét, és megragadta kezecskéjével az ujjamat. Hihetelen volt! Az orvos is azt hajtogatta: "Nem hiszem el! Nem hiszem el!"- mesélte a csoda anyuka a Sky News-nak.

Egyébként Jamie most 5 hónapos, és teljesen egészséges

Sky News

Hack Péter - A 2014-es választásokon színpadra léphet az új pártunk

http://www.fn.hu/belfold/20100826/hack_peter/

D.Prince: Róma levél 1. fejezet 3. rész

1: 16-17. - Mert nem szégyenlem a Messiás evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

Azért nem kell szégyellni az evangéliumot, mert az Isten ereje. Isten ereje nem szórakozásra való, hanem üdvösséget teremt, az ember szelleme, lelke és teste számára teljes megváltást szerez azoknak, akik hisznek. Az evangéliumot először a zsidóknak hirdették és csak utána a pogányoknak. Ebben a 2 versben 4 alkalommal találkozunk vagy a hinni igével, vagy a hit főnévvel. Az ember hit által, csak Istenben igazulhat meg. Csak a megigazulás során kaphatjuk meg Isten további áldásait. Csak akkor nyerhetjük el az örök élet áldását, ha Isten igaznak minősít minket. A hit szó elsősorban a jellemet írja le és csak másodsorban azt, hogy mit hiszel. A hit szó eredetileg hűséget, vagy elkötelezettséget jelent. Az evangélium csak azoknak jelenti Isten erejét, akik Isten iránti elkötelezettségből elhiszik azt, amit Isten kijelent. Csak akkor lehetsz hívő, ha elkötelezted magad Jézus Krisztus mellett.

Amikor Jézus magára vette a bűneinket, akkor Isten haragját is magára vette. Amikor Ő bűnné lett, akkor Isten megtagadta Jézust, magára hagyta és kiöntötte rá a haragját. Isten megbocsát, de soha nem tolerálja a bűnt.

1: 18-20. - Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.

A teremtésen keresztül Isten hozzáférhetővé tette a Rá vonatkozó igazságát az egész emberiség számára. Isten 2 aspektusa ismerhető meg: az Ő hatalma és istensége. Az istenség azt jelenti, hogy Ő teljesen más, mint az ember, hatalmasabb és az Övé minden hatalom. Isten felismerhető a világegyetem, bolygók rendszerezettségéből és az embernek a képességeiből, logikai, matematikai képességéből, amellyel fel tudjuk mérni a teremtés logikáját és matematikáját.

1: 21-23. - Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.

Az ember lefelé vezető útjának 2 lépése: Istent nem dicsőítette, és nem adtak Neki hálát. Ha abbahagyod ezt a 2 dolgot, akkor máris elindultál egy csúszós, lefelé vezető ösvényen és meg kell térned. „Magukat bölcseknek vallván”: újra és újra a maguk okoskodásaikat mondják. Az első súlyos bűn, az első parancsolat megszegése: ne legyenek idegen istenek az életedben. Először emberi képmásokat imádtak, majd madarakat, négylábúakat és végül hüllőket.

1: 24. - Annakokáért adta is őket az Isten szívük kívánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;

Ebben a fejezetben háromszor olvassuk: Isten kiszolgáltatta őket. Ez szörnyű kifejezés. Az első dolog, amire Isten kiszolgáltatta őket, a szívük vágyai által a tisztátalanságnak. Isten hagyta, hogy az emberek meggyalázzák egymás testét a kéjvágy és a tisztátalanságon keresztül.

1: 26-27. - Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésüknek méltó jutalmát elvevén önmagukban.

Itt a homoszexualitásról van szó. Ez a következő lépés lefelé. Érdekes, hogy az ítéletek a testet érintik, az utolsó viszont az elmét. Isten ítélete a homoszexuálisokra az AIDS.

I. Kor. 6: 18. - Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik.

Ha valaki erkölcstelenségben él, az valamilyen módon kárt okoz a saját testének. A betegségek nagy része ennek az oka.

1: 28-32. - És amiképpen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretükben megtartsák, azonképpen oda adta őket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek. Akik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakva, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel; Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképpen cselekvőkkel egyet is értenek.

„Nem tartották meg Istent az ismeretükben”: tudták, ha ismerik Istent, akkor számadással tartoznak Neki az életükről, cselekedeteikről. Itt már a teljes elme eltorzul, tele vannak hamisságokkal. Ez a végső állapota az Istent nem ismerő embereknek. A rágalmazás, a pletyka a gyülekezetbe járó emberek bűne. A szószegők olyan emberek, akikkel nem lehet szövetséget kötni. A bűnös, gonosz emberek egyetértenek a többi gonosz ember cselekedeteivel. A romlás visszafordíthatatlan. Istennek az a terve, hogy az emberiség újjászülessen és új teremtések jöjjenek létre.

Érdemes megjegyezni

Jobb, ha vacsora nélkül fekszel le, mintha adósság­gal ébredsz.

Helyes dolog emlékezetünket a Szentírás szavaival megtölteni.

A bűn hiába fürdik kölnivízben, utána is bűzlik.

Aki azzal dicsekszik, hogy tökéletes, az tökéletes bo­lond.

Gyermekeitekből neveljetek méheket, s akkor nem lesznek darazsak!

Aki nem gerjed haragra a gonosz miatt, az nem sze­reti a jót.

Chambers

Ruff Tibor: Isten az, aki igazzá tesz 7.

A Vádló legyőzése

A Jelenések könyvének jövőről szóló beszámolója szerint a keresztény hit egyik vagy talán legfőbb célja a Vádlónak – és szüntelenül zajló vádaskodásának – legyőzése: „És levettetett a nagy tengeri kígyó, az ősi kígyó, akit Vádlónak [Diabolosz] és Sátánnak neveznek, az egész lakott világ eltévelyítője, levettetett a Földre angyalaival együtt. Ekkor egy erős hangot hallottam az égben: Most valósult meg a mi Istenünk szabadítása, ereje és királysága és Krisztusának hatalma, mert a mi testvéreink vádlója, aki éjjel-nappal vádolta őket a mi Istenünk előtt, levettetett! És ők legyőzték azt a Bárány vére és tanúságtételük szavai által, és nem kímélték az életüket mindhalálig [nem szerették a lelküket egészen a halálig]!” (12,9–11)

E rész tanúsága szerint a Sátán a természetfölötti, láthatatlan világban folyamatosan, szünet nélkül vádolja Isten és angyalai előtt az élő hittel rendelkező, s ezáltal igazzá lett keresztényeket. Jób és Jósua példájából és Jézus fentebb idézett szavaiból egyaránt kitűnik, hogy ez a látható, természetes világban is megjelenik a keresztények elleni rágalmak, előítéletek, hazugságok, vádak szinte érthetetlen mennyiségű és erejű kiáradásának formájában. Isten szabadítása, ereje, királysága és Krisztus hatalma pedig akkor valósul meg a földi dimenzióban is, amikor a hívők – nem Isten! – legyőzik ezt a szellemi erőt és a mögötte álló természetfeletti lényt. Győzelmüket három szellemi „fegyver” segítségével fogják elérni: a Bárány vére, tanúságtételük szavai és az önmegtagadás által.

A Bárány vére

A hívők győzelmének legfőbb biztosítéka a megigazulás és a bűnbocsánat ára, amelyet Isten fizetett ki, s amely által számunkra ingyen kegyelemből elérhetővé vált az üdvösség. Mint fentebb idéztük, Pál hangsúlyozza, hogy az engesztelés kizárólag a Jézus Krisztus vérébe vetett hit által működik. Mivel ez a váltságdíj, a Sátán tehetetlenné válik a keresztényekkel szemben, amikor azok bemutatják neki, hivatkoznak előtte és Isten előtt Jézus kiömlött vérére, ahogyan Egyiptomban is azok menekültek meg az országban pusztító gonosz angyaltól, akik ajtófélfáikat a páskabárány vérével kenték be. A vér emlékezteti a Sátánt is, Istent is és magukat a hívőket is arra, hogy a hangsúly nem az – esetleg még valós hiányosságokat tartalmazó – cselekedeteiken van, hanem Isten engesztelő áldozatán: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt nektek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést.” (3Móz 17,11) Jézus vérében pedig – az állatáldozatokétól eltérően – az örök és bűntelen, isteni élet ereje van, amely nagyobb a bűn és a halál, a büntetés és kárhoztatás erejénél.

Érdemes megjegyezni

Isten nem aszerint értékeli adományunkat, amit adunk, hanem aszerint, amit visszatartunk.
Chambers

Jön! Michael W. Smith - Wonder

Kispróféták sorozat 2.

Egy város bukásának folyamata

Ninive a kor szuperhatalmát szimbolizálta. Győzhetetlen megapolisz volt a maga nemében. Hadserege előtt nem állt meg az ellenség, rabszolgák építették birodalmát, zsákmány töltötte meg tárházait. Ami seregeknek nem sikerült, elvégezte viszont az ítélet már más helyen is látott eszköze: egy árvíz. Meggyengítve a falakat, kiszolgáltatta a lesben álló, csak a megfelelő alkalomra váró ellenség szándékának a várost.

1) Ninive eleve folyópart, a Tigris partján feküdt, többek között - miként arról a szöveg is említést tesz - kereskedelemből származott bevétele. A szellemi és tényleges paráznaság virágzott “a szép parázna”, a “hitetés mesternőjének” tevékenysége révén, a jogfosztás pedig a rabszolgaság igájába kényszerítette a “szorongattatás idején is az Úrban bízókat”. Végül Isten határozott, és így szólt: “Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztak téged, de nem fognak többé megalázni”. Isten tervének első felvonása a Tigris kiáradása volt - a falak megrogytak, mivel nem elég mélyen, vagy nem kősziklára vetették alapjait.

2) A falak újjáépítése - különösen a kor kívánalmait is bekalkulálva - nem számított a rövid határidős munkálatok közé. A fal nélküli város a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetben volt mindaddig, míg védelmi rendszerét meg nem erősítette. A 2. fejezet első verseiben olvassuk, milyen kemény iróniával figyelmezteti Isten Ninive lakosait, hogy csipkedjék magukat: “Szétszóró jön fel ellened, őrizd a várat, figyeld az utat, erősítsd meg derekadat, bizony végy most erőt nagyon”. Ninive, látva az ellenség hadainak vörös és bíbor hullámait, bizonyára azonnal odaállt a résekre, és bízva eddigi katonai sikereiben, bagatellizálta a helyzetet. De most más volt a felállás. Isten megmondta, hogy helyreállítja Jákob és Izrael büszkeségét: Ninive bukása borítékolva volt.

3) Mikor megértette a város, hogy a tűzoltás most nem lesz elegendő, mit olvasunk? Teljes pánik, káosz és anarchia: “Az utcákon robognak a szekerek, összeütköznek a piacokon (gyors intézkedések, azonnali mozgósítás), tekintetük mint a fáklyák (idegesség, kétségbeesés), futkosnak mint a villámok (kapkodás), emlegetik hőseiket (keresik azokat, akiknek az erejében bíznak), ingadoznak lépéseikben (elhatalmasodik a félelem), sietnek a kőfalakra, felállíttatik a védősánc (válságkezelés)”.

Rossz reakciókkal fogadták az ostromhelyzetet: teljes vezetés hiányában elvadult a nép, ösztönösen cselekedtek, és - ha más nem - logikus módon.

4) Hiába volt tele kincsekkel, hiába volt Ninive “bővízű tó eleitől fogva”, az ellenség behatolásának, a pusztulásnak a pillanatában nem érdekelte már ezüstjének és aranyának a gyönyörűsége: mindent elvetve, hátra se pillantva menekült, aki csak élt, pedig megvolt az ostromhoz való vize is. Falak - és kitartás - híján az ostromra sem került tulajdonképpen sor. Mint kés a vajban, tört be a városba, és foglalta el azt az ellenség.

D.Prince: Róma levél 1. fejezet 2.

1: 7. - Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Isten szereti azokat, akiket elhív. Isten elhívása, az Ő szeretetének megnyilvánulása. Isten szentnek mond téged, és Ő komolyan gondolja amit mond! Az ÚSZ-ben a kegyelem megelőzi a békességet. A kegyelem Isten ingyenes, meg nem érdemelt jóindulata, melyet csak el kell fogadnunk.

1: 8. - Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;

Pál mindig hálát ad azokért, akiknek ír. Ha nem tudsz hálát adni valakiért, akkor ne is imádkozz érte, mert nem jogszerű. Pál egyedül a galata gyülekezetért nem adott hálát. A galatáknál törvényeskedés volt. Pál minden más bűnt kezelni tudott, de a törvényeskedésen nagyon felháborodott.

Pál mindig nagyvárosokba ment evangéliumot hirdetni. A legfontosabb dolgok a városokban történnek, és azok kihatnak a kisebb településekre.

1: 2-4. - Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint, Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől.

Pál mindig kihangsúlyozza, hogy az evangélium egész koncepciója egyértelműen meg van írva az ÓSZ-i iratokban, és nem az ő találmánya.

Isten Fiáról beszél, aki Dávid magvából származott. Amikor azt mondjuk, hogy Jézus Krisztus, akkor azt mondjuk: Jézus a Messiás. Az evangélium tehát egyetlen személy körül forog: a Messiás Jézusról. Jézusnak volt egy isteni és egy emberi természete is.

A héber nyelv nem beszél a Szent Szellemről, hanem a Szentség Szelleméről beszél. A Szent Szellem volt az, aki feltámasztotta Jézus halott testét, ezáltal kijelentette, hogy Jézus az Isten Fia. Az evangélium egyszerű, szilárd történelmi tényeket tartalmaz. Ezenkívül a mi személyes tapasztalataink is bizonyítják az evangélium hitelességét. Az evangélium 3 történelmi tényen alapul: Jézus meghalt, eltemették, feltámadt. Ez nem érzelmi kérdés. Néhány Ige ezzel kapcsolatban:

Róma 4: 23-25. - De nemcsak őérette íratott meg, hogy tulajdoníttatott néki igazságul, Hanem mi érettünk is, akiknek majd tulajdoníttatik, azoknak tudniillik, akik hisznek Abban, aki feltámasztotta a mi Urunkat a Jézust a halálból, Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.

I. Kor. 15: 1-4. - Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben álltok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminemű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Messiás meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;

Ruff Tibor: Isten az, aki igazzá tesz 6.

Jób szenvedéseinek legfőbb oka az volt, hogy Isten igaznak nyilvánította a mennyei lények előtt, és ez kiváltotta a Sátán támadását, melynek során igazságtalanul megrágalmazta Jóbot, azt állítva, hogy csak azért igyekszik Istennek tetszeni, hogy boldogan élhessen, és nehogy valami sorscsapás érje. Isten próbára bocsátja Jóbot, hogy kiderüljön az igazság: a Sátán elpusztíthatja Jób minden vagyonát és valamennyi gyermekét. Mégsem sikerül Jóbot bűnre indítania. Ekkor a Sátán újra megjelenik Isten előtt, és megismétli vádjait, mondván, hogy ha testében is csapást szenvedne Jób, akkor biztosan megtagadná Istent.

Ezután megkezdődik Jób óriási megrendülése és belső küzdelme igazságának megőrzéséért és bebizonyításáért. Felesége Isten ellen, barátai pedig őellene fordulnak – valamennyien a Sátán eszközeivé válva –, azt igyekezve bebizonyítani, hogy bűnös volta miatt érte mindez. Végül azonban Isten kinyilvánítja, hogy Jóbot igaznak tekinti, barátait pedig súlyosan megfeddi. A Sátán hamis vádlónak bizonyult.

Amikor a Babilónból hazatérő zsidók nekifognak a Második Szentély felépítésének, hasonló jelenet játszódik le a természetfeletti és a látható világban egyaránt. Ezúttal a Sátán az építkezés egyik vezetőjét, Jósua főpapot helyezi vád alá, amint azt Zakariás próféta látomásban látja (Zak 3,1–5). A szennyes ruhákba öltözött főpap Isten előtt áll, jobbja felől a Sátán van mellette, és vádolja őt. Ekkor Isten megfeddi a Sátánt, majd Jósuát tiszta ruhákba öltöztetteti angyalaival, és felszabadítja a vád alól.

A kegyelemből, Istentől származó megigazulást csodálatosan szemléltető mennyei jelenettel párhuzamosan a látható világban is hasonló jelenségek játszódtak le. Ugyanebben az időben a környező népek „vádolást [szitná] írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen” a perzsa királyhoz, amint arról Ezsdrás könyve részletesen beszámol (4. fej.). Feljelentő levelükben azzal vádolják a zsidókat, hogy lázadnak a birodalom ellen, és nem fognak adót fizetni, ha felépül a város. A perzsa király leállíttatja a Szentély építését.

Nem sokkal később Zakariás elmondja fenti látomását az építkezés vezetőinek, Jósuának és Zorobábelnek. Ekkor először a rendelkezés ellenére folytatni kezdik a munkát, majd „fellebbeznek” a perzsa királynál, aki tüzetesebben megvizsgálva a dolgot, végül engedélyezi a Szentély felépítését.

Jób és Jósua történetéből egyaránt kiviláglik, hogy az Isten által igaznak nyilvánított emberek elleni sátáni támadás a láthatatlan és a látható szinten egyaránt megnyilvánul. A természetes emberi értelem számára érthetetlen és felfoghatatlan ennek az ok nélkül való gyűlöletnek és vádaskodásnak az oka, Isten Igéjének a bölcsessége azonban megmutatja ezt. Ezért van, hogy minden isteni kezdeményezés, és különösen azok, amelyek a megigazulás megvalósulásával függenek össze, egészen különleges, szinte érthetetlenül durva és aljas ördögi támadásnak vannak kitéve. Erre Jézus is figyelmeztette tanítványait: „Boldogok, akik a megigazulás miatt üldöztetést szenvednek, mert övék az egek királysága! Boldogok vagytok, ha gyaláznak és üldöznek [vád alá helyeznek] titeket, és mindenféle gonosz dolgot hazudoznak rólatok miattam!” (Mt 5,10–12)

Lakewood Church: How Can I Keep From Singing

"Faithful to Believe" by Byron Cage

Kispróféták sorozat 1.

A kispróféták kényszeredetten vették tudomásul az évszázadok folyamán, hogy ők bizony legfeljebb a “main stream szolgálók” (Jesaja, Jeremija, Ezekiel) keltette tapshullámok elcsendesedő fodrain hajózhatják meg a világnyilvánosság tengerét. De tették ezt - néma alázattal - annak ellenére is, hogy a figyelem középpontjából meg nem érdemelten - talán könyveiknek terjedelme és Károli szavaival szinte az érthetetlenség határait súroló jellege folytán - ténylegesen kiszorultak a mellőzöttség státuszába.

Nachum - Szent nacionalista fanatizmus és bosszúálló káröröm?

Nachum könyvének mindössze 3 fejezetében két olyan motívum is megjelenik, melyeket mai napig emészthet az olvasóközönség. Ezek közül az első Isten mindent átható dicsősége és hatalma, a második Ninive teljes megsemmisítése, s a folyamat bemutatásának módja.

(Rövid tudománytörténeti bevezetés következik.)

A megütközést a 2:6-ban található, minden képzeletet felülmúló prófécia pontossága (“A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül”) váltja ki. A későbbi történetírás ugyanis feljegyzi, hogy a büszke pogány főváros falainak nagy részét egy hatalmas árvíz mosta alá, így a védelmi rendszerek pusztulása lehetővé tette, hogy a sebezhetetlennek hitt óriást az egyesült méd-babiloni csapatok nagyobb nehézség nélkül megostromolhassák. A birodalom fénykorát jelentő uralkodó, Assurbanipal halála (Kr. e. 626) után alig 14 évvel a legyőzhetetlenség színeiben tündöklő asszír birodalom Kr. e. 612-ben teljes egészében elpusztult, olyannyira, hogy soha többé nem is volt képes lábra állni. Isten kinyújtotta a karját, “haragja szétfolyt, mint a láng, még a kősziklák is szétporlottak tőle”. Az ítélet teljességgel bevégeztetett: Ninive “mindenestől kiirtatott”.

A nacionalizmus vádja leginkább azért éri Nachumot, mivel - nevének jelentésével ellentétesen - arányaiban elenyésző mértékben tolmácsolja a “vigasztalás” szavait. A szemfüles filológus itt máris szimatolja az ellentmondás talaján lapuló újabb botránykövet.

A szerzővel és művével kapcsolatosan eleve már az is kérdéses, hogy mikor jegyezte le a próféta. Egyesek szabályos “előrejelző” próféciaként, mások egy “post quem”, tehát esemény után lejegyzett próféciaként értelmezik (ez utóbbi csoport tagjai nyilván a modern bibliakritika racionalizmusával közelítik meg a kérdést, mely szerint tudományos abszurdum, hogy egy esemény bekövetkeztét előre megmondja valaki). A harmadik álláspontot Pfeiffer képviseli, az eredeti héber szöveg stilisztikai jegyei (történetesen az első fejezet szabálytalan akrosztichonja) alapján ő Kr. e. 300 körülre helyezi a keletkezést. Ez olyannyira meredek, továbbá nem sikerült teljes kétséget kizáróan bizonyítania, hogy inkább ne is foglalkozzunk vele.

További izgalmakat rejteget a próféta szülőhazája: Elkos. Senki sem tudja ugyanis, hogy az hol is található pontosan. Jeromos (Kr. u. 340-420), akinek nevéhez fűződik a teljes Szentírás latin nyelvű fordítása, azaz a Vulgata elkészítése (valamint őt tartják a régészek és levéltárosok védőszentjének. Bizonyos körökben.), El Kauze városával azonosította (persze ettől sem jutottunk sokkal előbbre), még mások Kapernaumra tették voksukat. Ebben már több a ráció, mivel a héber városnév eredeti jelentése “Kfar Nachum”, vagyis kb. Náhumfalva. E teória értelmében tehát Elkóst később leghíresebb polgára iránti tiszteletből nevezhették át.

Forrás: Lászlók Judit

21. századi bébicsősz, avagy a tévé káros hatása a gyerekekre

Sajnálatos módon ma a tv gyermekcsőszként funkcionál a családokban. Egy gyermek átlagban napi 1.5-3 órát ül a készülék előtt. Egy Európai szintű felmérésből kiderült, hogy térségünkben a magyar gyermekek kapják a legnagyobb szabadságot a műsorok megválasztásában (Reserarch International). Mire egy gyermek 18 éves lesz átlagban 200 000 erőszakos eseményt és 40 000 gyilkosságot lát (Huston, A.C. al.,1992).

Ezek az adatok tények. De nem mehetünk el az ilyen gyermekekről tudósító adatok mellett közömbösen, nem hagyhatjuk szó nélkül őket. A gyermekekkel kiemelten törődni társadalmi felelősség, hiszen ők a jövő zálogai, ők hordozzák az elkövetkezendő évek minőségét. Tehát feltétlenül fel kell tenni a kérdést: Miként hat a gyermekekre az ilyen ”automatikus” tv nézés?

A gyermekek életkori sajátosságait, életkori szükségleteit figyelembe véve a válasz határozott és egyértelmű. Az órákig tévéző és felügyelet nélkül hagyott gyermekre a tv nézés erős, hosszan tartó negatív hatással bír.
Most nézzük végig vázlatosan miként hatnak a kiskorúra a készülék előtt töltött órák.

1. Értékrend

Életkori sajátosság, hogy a gyermeknek nincs kialakult értékrendje, nem tudja, mi válik hasznára, mi okoz kárt neki. A műsorválasztékból sem képes tudatosan választani, irányítani kell. Amit lát, az mind felhalmozódik benne, s előbb-utóbb meglátszik a viselkedésében.
A gyermek utánzás és minta alapján tanul, tehát ha egy hőst szimpatikusnak talál, akkor leutánozza viselkedését, öltözködését. Gondolják végig, milyen következménye van egy szimpatikus, de amúgy drogos, agresszív, nőfaló szereplő modellkövetésének.

2. Agresszió

Korábban már említésre került, hogy egy fiatal 1992-ben átlagosan 240 000 agresszív cselekményt látott a tv-ben. Az azóta eltelt 16 évben tovább nőtt az erőszakos cselekmények száma a világban. Ha egy gyermek agressziót lát a tv-ben, azt nem tudja feldolgozni, szorongást vált ki belőle, ill. felhalmozódva indulatokat szül. A híradókban, filmekben, rajzfilmekben látott agresszió, annál veszélyesebb, minél valóságosabbnak látszik a környezete. A gyermek 3-7 éves korig még nem tudja különválasztani a valódit a fantázia világától.

3. Figyelem

Pedagógusok egyre többet panaszkodnak a hiperaktívnak tűnő, folyton izgő-mozgó gyerekek miatt. A gyermek hatalmas tudásvággyal rendelkezik, mindenre kíváncsi, szinte odaragad a készülék elé. A képernyő letaglózza, állandóan vibrál, és mindig új, színes ingerekkel kelti fel a figyelmet. Az órákig tartó tv nézéshez szokott gyermeket nehéz már lekötni mesével, játékkal. Ez már nem érdekes számára, ill. nem is tud rá odafigyelni.

4. Játék

A gyermek fő tevékenysége a játék, a játékban dolgozza fel napi negatív ill. pozitív élményeit, és játssza ki magából a feszültségeket, készül föl a felnőttkori szerepekre ( mamás-papás, boltos játék……). Nem szabad hagyni , hogy a tv nézés elvegye az időt a játéktól, és így feldolgozatlan információk maradjanak a gyermekben. A kicsiknek nagy a mozgásigényük is, óvodás korban mozgások koordinációja, összerendezettsége indul fejlődésnek. A sok egy helyben való ülés nemhogy segíti a mozgás fejlődését, még a meglévő szintet is visszavetheti (szem romlása, izmok passzivitása, mozgáshiány okozta kövérség).

5. Háttérzaj

Ha egy lakásban állandóan szól a tévékészülék, a gyermekek is igényelni fogják, mint háttérzajt, ha felnőnek (lásd. mintakövetés). Ilyen családoknál fennáll a veszélye annak, hogy csak a tv nézés közben, „félüzemmódban” beszélgetnek, ill. a családi programok, kirándulások, sporttevékenységek állandóan a napi műsorhoz igazodnak.

Ez a tanulmány a teljesség igénye nélkül készült, remélhetőleg segített felhívni a figyelmet a cikk állításának igazságtartalmára.

Végül nézzük meg a téma napos oldalát, hisz van a médiának pozitív hatása is. A jól megválasztott műsorok növelik a gyermek tudásszintjét, ismeretanyagát. Bővül a szókincse, tágul a világképe. Ennek persze feltétele a szülői kontroll, a napi maximalizált idő, a szülői értékadás valamint a tv-ben látott negatív információk megbeszélése.

Szilágyi Melinda, Hit Gyülekezete Pécs

D.Prince: Róma levél 1. fejezet 1. rész

A római levél témája egy szóban: a megigazulás. A Biblia úgy mutatja be Istent, mint aki tökéletesen igaz. Amit mi igazságnak, vagy jogosságnak fordítunk, az a héberben „caddik”, a görögben pedig „dekaiosz”. A Bibliában az igazság és a jogosság egy szó, nem beszélhetünk az egyikről a másik nélkül.

Jób 9: 2. - Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

A fő kérdés, hogy hogyan lehet igaz az ember Isten előtt? A válasz a Római-levélben található. Ami ebben a levélben újra és újra visszatér az az, hogy nincs kárhoztatás ellenünk. Fontos, hogy éhesek legyünk az igazságra, és hogy kövessük az igazságot. Isten királysága: igazság, békesség, öröm. Fontos a sorrend: az igazságot követi a békesség és az öröm.

A Római-levél valószínűleg Kr.u. 57-ben íródott Korinthusban. A levél első 8 fejezete bemutatja az evangélium logikai és intellektuális alapjait. A 9-11. részek, elsősorban azzal foglalkozik, ahogy Isten Izraellel bánik. A 12-15. rész, a megértett igazság alkalmazása a mindennapi életben. Az ÚSZ soha nem elvont teológiát tár elénk. A 16. fejezet személyes üzeneteket és áldást tartalmaz. Ebből láthatjuk, hogy Isten személyesen ismer téged.

1. fejezet

1: 1-15. - Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére. Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, az ő Fia felől, aki Dávid magvából lett test szerint, Aki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Szelleme szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, Aki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért. Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai: Mindeneknek, akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van. Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az ő Fiának evangéliumában, hogy szüntelen emlékezem felőletek, Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek. Mert kívánlak titeket látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek veletek a ti megerősítésetekre, Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami szellemi gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is. Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. Azért ami rajtam áll, kész vagyok néktek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.

Itt Pál bemutat 3 dolgot: saját magát, az evangéliumot és a római keresztényeket. Most nézzük meg mit mond Pál magáról, melyet az 1, 5, 9-15. versekben olvashatunk. Pál Jézus Krisztus rabszolgájának tartja magát és apostolnak. Pál egyedülálló szolgálata az volt, hogy a maga egészében mutassa be az evangéliumot.

2: 16. - Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangéliumom szerint a Jézus Krisztus által.

Pál a saját evangéliumáról beszél, mely mutatja, hogy sok kijelentést kapott. Csak két levél van, melynek egyedüli szerzője Pál: a római és az efézusi. Mindkét levél olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyek kizárólag Pál kijelentései.

15: 18-19. - Mert nem merek szólni semmiről, amit nem a Messiás cselekedett volna általam a pogányoknak engedelmességére, szóval és tettel. Jelek és csodák ereje által, az Isten Szellemének ereje által; úgyannyira, hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva Illyriáig betöltöttem a Messiás evangéliumát.

Pál szolgálata az volt, hogy a pogányokat elvezesse a hitre és ezt természetfeletti jelekkel tanúsította. A „hit engedelmessége”: ha nem hitből fakad az engedelmesség, akkor nem működik.

1: 6. - Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai.

Mi Isten elhívottjai vagyunk. Nem azért lettél keresztény, mert úgy döntöttél, hanem mert Isten hívott téged. A kezdeményezés Istentől indult. Isten kihívott minket a világból, ezért nem tartozhatsz többé a világhoz. Vagy az egyikhez, vagy a másikhoz tartozol.