IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
2017. február 13., hétfő
Ésaiás könyve 11.
1. És ered majd vessző Jísaj törzsökéből és ág hajt ki gyökereiből. 2. És nyugszik rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme. 3. És ítélkezése lesz istenfélelemmel; nem szeme látása szerint fog ítélni, se nem füle hallása. szerint dönteni. 4. Igazsággal ítél a szegényeknek és egyenességgel dönt az ország alázatosai számára; megveri az országot szája vesszejével és ajkai leheletével megöli a gonoszt. 5. És lesz az igazság derekának öve és a hűség ágyékának öve. 6. És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a gödölyével heverész; borjú, oroszlánkölyök és hízóbarom együtt, és egy kisfiú vezeti őket. 7. Tehén és medve legelésznek együtt heverésznek kölykeik; az oroszlán pedig, mint az ökör, szalmát eszik. 8. És játszadozik a csecsemő a vipera lyukánál és a baziliszkus szemére az elválasztott gyermek nyújtja ki kezét. 9. Nem ártanak és nem rontanak egész szent hegyemen, mert megtelt az ország az Örökkévaló megismerésével, mint vizekkel, melyek a tengert borítják. 10. És lesz ama, napon, Jísaj gyökere, mely ott áll népek zászlójául hozzá fordulnak a nemzetek és nyugvóhelye dicsőséges lesz. 11. És lesz ama napon, másodszor kinyújtja az Úr az ő kezét, hogy megszerezze népe maradékát, amely megmarad Assúrból és Egyiptomból, Patrószból, Kúsból, Élámból, Sineárból és Chamátból, meg a tenger szigeteiből. 12. És zászlót emel a nemzeteknek és összegyűjti Izrael elszéledtjeit és Jehúda elszórtjait egybehozza a földnek négy széléről. 13. És megszűnik Efraim irigysége és Jehúdának szorongatói kiirtatnak; Efraim nem irigykedik Jehúdára és Jehúda nem szorongatja Efraimot. 14. És repülnek a filiszteusok vállára nyugat felé, együttesen prédálják a kelet fiait, Edóm és Móáb kezük alá kerülnek, Ammón fiai meghódolnak nekik. 15. Akkor sújtja az Örökkévaló Egyiptom tengerének nyelvét, és fölemeli kezét a. folyam fölé fuvallatának hevével; hét patakra csapja és átjárható lesz saruval. 16. És országútja lesz népe maradékának, amely megmarad Assúrból, valamint volt Izraelnek, amely napon fölment Egyiptom országából.
2017. február 10., péntek
Igegyűjtemény pénzügyekkel, munkával kapcsolatosan 3.
30. A földnek minden tizede, a föld vetéséből a fának gyümölcséből az Örökkévalóé; szent az az Örökkévalónak.
7. Mert az Örökkévaló, a te Istened megáldott téged kezed minden munkájában, ismerte jártadat a nagy pusztán át; a negyven éven át az Örökkévaló, a te Istened veled volt, nem hiányzott neked semmi sem.
10. És midőn eszel és jóllaksz, áldd az Örökkévalót, a te Istenedet ama jó országért, melyet neked adott. 11. Őrizkedjél, hogy el ne felejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, meg nem őrizvén az ő parancsolatait, rendeleteit és törvényeit, melyeket én parancsolok neked ma; 12. nehogy egyél és jóllakjál, jó házakat építs és bennük lakjál; 13. marhád, juhod sokasodjék, ezüstöd és aranyod sokasodjék és mindened, a mi lesz, sokasodjék, 14. és akkor fennhéjázó legyen szíved és elfelejtsd az Örökkévalót, a te Istenedet, aki kivezetett téged Egyiptom országából, a rabszolgák házából; 15. aki vezetett téged a nagy és félelmetes pusztán át, ahol mérges kígyó és skorpió, meg szárazság van, ahol nincs víz; aki előhozott neked vizet a sziklaszirtből; 16. aki enned adta a mannát a pusztában, melyet nem ismertek őseid, hogy sanyargasson és hogy megkísértsen téged, hogy jót tegyen veled jövődben, 17. és te mondjad szívedben: Erőm és kezem hatalma szerezte nekem ezt a vagyont. 18. De emlékezzél meg az Örökkévalóról, a te Istenedről, mert ő az, aki neked erőt ad, hogy szerezzél vagyont, hogy fenntartsa szövetségét, melyre megesküdött őseidnek, mint e mai napon van.
13. És lesz, ha hallgattok parancsolataimra amelyeket én ma nektek parancsolok, hogy szeressétek az Örökkévalót, a ti Isteneteket, hogy szolgáljátok őt egész szívetekkel és egész lelketekkel, 14. akkor megadom országtok esőjét annak idejében, az őszi esőt és a tavaszi esőt, és betakarítod gabonádat, mustodat és olajadat. 15. És adok füvet meződön barmodnak és te eszel és jóllaksz.
III. Mózes 27:30.
V. Mózes 2:7.
V. Mózes 8:10-18.
V. Mózes 11:13-15.
IMIT fordítás
Ésaiás könyve 10.
1. Jaj azoknak, kik jogtalan végzéseket végeznek és az irkálóknak, kik bajt irkáltak; 2. hogy elhajlítsák a törvénytől – a szegényeket és elrabolják népem nyomorúinak jogát! hogy az özvegyek az ő zsákmányuk legyenek és kifosszák az árvákat. 3. De mit fogtok tenni a büntetés napján és a vészben, mely messziről jön? Kihez futamodtok segítségért és hol hagyjátok dicsőségeteket? 4. Ha csak foglyok között nem görnyednek, a megöltek között fognak elesni. Mindamellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze!
5. Oh Assúr, haragomnak vesszeje, fölindulásom bot az ő kezükben. 6. Istentelen nemzet ellen küldöm ki, haragvásom népe ellen rendelem, hogy zsákmányt zsákmányoljon és prédát – prédáljon és hogy eltapossa, mint az utcák sarát. 7. De ő nem így képzeli, és szíve nem így gondolja, hanem pusztítás van a szívében és kiirtása nem kevés nemzetnek. 8. Mert azt mondja: Nemde vezéreim egyaránt királyok! 9. Nemde olyan, mint Karkemís Kalnó, avagy nem mint Árpád-e Chamát, avagy nem mint Damaszkus-e Sómrón? 10. Amint elérte kezem a bálványnak királyságait, holott több a képük, mint Jeruzsálemnek és Sómrónnak – 11. nemde amint cselekedtem Sómrónnal és bálványaival, úgy cselekszem majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel? 12. És lesz, midőn elvégzi az Úr egész művét Czión hegyén és Jeruzsálemben, megbüntetem Assúr királya kevély szívének gyümölcsét és fennhéjázó szemének dicsekvését. 13. Mert azt mondta: Kezem erejével cselekedtem, és bölcsességemmel, mert eszes vagyok; eltávolítottam a népek határait és kincseiket fosztogattam, és hatalmasként lerántok trónon ülőket. 14. És elérte kezem mint fészket a népek vagyonát és mint fölszednek elhagyott tojásokat, úgy az egész földet fölszedtem én és nem volt, ki szárnyát mozgatná, száját kinyitná és csipogna. 15. Vajon dicsekszik-e a fejsze annak ellenében, ki vele vág, avagy büszkélkedhetik-e a fűrész annak ellenében, ki forgatja? Mintha forgatná a bot azt, ki fölemeli, mintha fölemelné a pálca azt, ki nem fa! 16. Ezért bocsát az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, kövéreire soványságot és dicsősége alatt égés fog égni, mint tűznek égése. 17. És lesz Izrael világossága tűzzé és az ő szentje lánggá, és gyújt és megemészti tövisét s gazát egy napon. 18. És erdejének és termőföldjének dicsőségét lelkestől testestől megsemmisíti, és lesz mint mikor senyved a sorvadó. 19. És erdeje fáinak maradéka csekély számú lesz, egy fiú is fölírhatja. 20. És lesz ama napon, nem fog többé Izrael maradéka és Jákob házának menekült része arra támaszkodni, aki megveri, hanem támaszkodik az Örökkévalóra, Izrael szentjére igazán. 21. Maradék tér meg, Jákob maradéka, a hatalmas Istenhez. 22. Mert ha néped Izrael olyan volna, mint a tenger fövénye, maradék tér meg közüle: végpusztulás elhatározva, áradozva igazsággal. 23. Mert végezve van és elhatározva; az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura cselekszi az egész földön. 24. Ezért így szól az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura: Ne félj népem, Czión lakója, Assúrtól, aki vesszővel ver téged és botját emeli ellened Egyiptom módjára. 25. Mert még egy kevés – és vége van a felindulásnak és haragom elenyésztésükre fordul. 26. És támaszt ellene az Örökkévaló, a seregek ura, ostort, amilyen volt Midján veresége Oréb szikláján; és botját a tenger fölé emeli Egyiptom módjára. 27. És lesz ama napon, eltávozik terhe hátadról és járma nyakadról és széttöretik a járom kövérség miatt. 28. Jött Ajjátba, átvonult Migrónon; Mikhmásban hagyja podgyászát. 29. Átmentek a szoroson, Gébában tértek hálásra; megremegett Ráma, Gibeát-Sául megfutamodott. 30. Csendítsd meg hangodat Gallim leánya, figyelj Lajsa, szegény Anátót. 31. Elköltözött Madména, Gébím lakói menekültek. 32. Még e napon kell megállnia Nóbbán, fölemeli kezét Czión leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen. 33. Íme az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, letöri a felső, gallyakat rettentő erővel és a magas termetűek kivágatnak és a kiemelkedők megalacsonyodnak. 34. És leüti az erdő sűrűjét vassal és a Libanon hatalmas által dől el.
5. Oh Assúr, haragomnak vesszeje, fölindulásom bot az ő kezükben. 6. Istentelen nemzet ellen küldöm ki, haragvásom népe ellen rendelem, hogy zsákmányt zsákmányoljon és prédát – prédáljon és hogy eltapossa, mint az utcák sarát. 7. De ő nem így képzeli, és szíve nem így gondolja, hanem pusztítás van a szívében és kiirtása nem kevés nemzetnek. 8. Mert azt mondja: Nemde vezéreim egyaránt királyok! 9. Nemde olyan, mint Karkemís Kalnó, avagy nem mint Árpád-e Chamát, avagy nem mint Damaszkus-e Sómrón? 10. Amint elérte kezem a bálványnak királyságait, holott több a képük, mint Jeruzsálemnek és Sómrónnak – 11. nemde amint cselekedtem Sómrónnal és bálványaival, úgy cselekszem majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel? 12. És lesz, midőn elvégzi az Úr egész művét Czión hegyén és Jeruzsálemben, megbüntetem Assúr királya kevély szívének gyümölcsét és fennhéjázó szemének dicsekvését. 13. Mert azt mondta: Kezem erejével cselekedtem, és bölcsességemmel, mert eszes vagyok; eltávolítottam a népek határait és kincseiket fosztogattam, és hatalmasként lerántok trónon ülőket. 14. És elérte kezem mint fészket a népek vagyonát és mint fölszednek elhagyott tojásokat, úgy az egész földet fölszedtem én és nem volt, ki szárnyát mozgatná, száját kinyitná és csipogna. 15. Vajon dicsekszik-e a fejsze annak ellenében, ki vele vág, avagy büszkélkedhetik-e a fűrész annak ellenében, ki forgatja? Mintha forgatná a bot azt, ki fölemeli, mintha fölemelné a pálca azt, ki nem fa! 16. Ezért bocsát az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, kövéreire soványságot és dicsősége alatt égés fog égni, mint tűznek égése. 17. És lesz Izrael világossága tűzzé és az ő szentje lánggá, és gyújt és megemészti tövisét s gazát egy napon. 18. És erdejének és termőföldjének dicsőségét lelkestől testestől megsemmisíti, és lesz mint mikor senyved a sorvadó. 19. És erdeje fáinak maradéka csekély számú lesz, egy fiú is fölírhatja. 20. És lesz ama napon, nem fog többé Izrael maradéka és Jákob házának menekült része arra támaszkodni, aki megveri, hanem támaszkodik az Örökkévalóra, Izrael szentjére igazán. 21. Maradék tér meg, Jákob maradéka, a hatalmas Istenhez. 22. Mert ha néped Izrael olyan volna, mint a tenger fövénye, maradék tér meg közüle: végpusztulás elhatározva, áradozva igazsággal. 23. Mert végezve van és elhatározva; az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura cselekszi az egész földön. 24. Ezért így szól az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura: Ne félj népem, Czión lakója, Assúrtól, aki vesszővel ver téged és botját emeli ellened Egyiptom módjára. 25. Mert még egy kevés – és vége van a felindulásnak és haragom elenyésztésükre fordul. 26. És támaszt ellene az Örökkévaló, a seregek ura, ostort, amilyen volt Midján veresége Oréb szikláján; és botját a tenger fölé emeli Egyiptom módjára. 27. És lesz ama napon, eltávozik terhe hátadról és járma nyakadról és széttöretik a járom kövérség miatt. 28. Jött Ajjátba, átvonult Migrónon; Mikhmásban hagyja podgyászát. 29. Átmentek a szoroson, Gébában tértek hálásra; megremegett Ráma, Gibeát-Sául megfutamodott. 30. Csendítsd meg hangodat Gallim leánya, figyelj Lajsa, szegény Anátót. 31. Elköltözött Madména, Gébím lakói menekültek. 32. Még e napon kell megállnia Nóbbán, fölemeli kezét Czión leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen. 33. Íme az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, letöri a felső, gallyakat rettentő erővel és a magas termetűek kivágatnak és a kiemelkedők megalacsonyodnak. 34. És leüti az erdő sűrűjét vassal és a Libanon hatalmas által dől el.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. február 9., csütörtök
Reinhard Bonnke - Szellemek megkülönböztetése 4.
Maga az Úr tehát, az apostolok, Filep és a többi tanítványok mindnyájan kiűzték a démonokat, de csak úgy, ha az emberek e célból odajöttek, vagy társaikat odahozták hozzájuk - nyilvánvalóan azért, mert tudták, mi a problémáik forrása. A démonok jelenléte rendszerint valamiféleképpen érzékelhető, jóllehet az ördög kerüli, hogy szembetűnő módon viselkedjen. Különféle okkult és fizikai megnyilvánulások nagyon jól rámutatnak jelenlétére - ez azonban sokszor neki is kellemetlen. Jobban szeret a sötétben meghúzódni, vagy akár a világosság angyalának maszkírozni magát. Az is igaz azonban, hogy akik démonok befolyása alá kerülnek - például úgy, hogy a „szellemi vezető" fedőnév alatt gonosz szellemeket hívnak be az életükbe -, nem mindig látják át a helyzetet ilyen tisztán. A sötétség erői rendszerint inkognitóban szeretnek tevékenykedni. Jézus is erre figyelmeztetett, mondván, hogy „hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is". Még akikben familiáris szellemek vagy „szellemi vezetők" tevékenykednek is, rendszerint nem dühöngenek úgy, mint a gadarénus megszállott, akit a démonok légiója kis híján szétszaggatott - Jézus azonban kiűzte őket. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ezek a tisztátalan szellemek ragaszkodnak azokhoz, akik a sötétség szellemeihez fordulnak segítségért, vagy halottakkal próbálnak kapcsolatot teremteni. A szellemek megkülönböztetésének ajándéka a megcsalattatás minden más formája ellen is fegyverként szolgál.
Sokféle tanítás van ma forgalomban, melyek igazságként hangzanak és jónak tűnnek, de akár több ponton is különböznek az evangéliumtól. Ott van például az a népszerű tanítás, hogy tulajdonképpen mindnyájan szentek vagyunk, Isten gyermekei, és csak annyit kell tennünk, hogy ezt tudomásul vesszük, és máris egy önmagunkat messze meghaladó szinten élhetünk - ezt nevezik a pozitív gondolkodás erejének. Az egész olyan jónak és tetszetősnek tűnik. Kétségtelen, hogy a kisebbrendűségi érzés nagyon rossz dolog, a bűnök őszinte megvallása és az üdvösség teljes szívből való elfogadása azonban dicsőséges és igen hatékony orvosság erre - az Isten-fiúság örömteli meggyőződésével töltve be a hívő szívét. Nem lehet azonban a dolgot így rövidre zárni. Ahhoz, hogy új életben feltámadhassunk, előbb a kereszt lábánál kell alázatos szívvel megtérnünk. A szellemek megítélésének ajándéka elválasztja még a látszólag jót is az igazán jótól.
Okkult figyelemelterelés
Nehéz felfogni, miért köti le az okkultizmus oly nagy mértékben a keresztények figyelmét. Vannak persze olyan helyek - ahogy én is tapasztalom, különösen Afrikában -, ahol a démonok tevékenysége mindennapos realitás, és az ember egy hatalmas csatatéren találja magát. Az ellenség azonban rendszerint a fizikai megnyilvánulásoknál jóval szélesebb fronton támad. Legjobb, ha Pál példáját követjük, ahogy már az imént is rámutattunk! Ő mindaddig nem foglalkozott a démonizált személyekkel, míg a szituáció meg nem kívánta. Jól szívleljük meg, hogy a „démon-vadászatnak" egyáltalán nem találni apostoli példáját, egyeseket viszont annyira lenyűgöz és magával ragad, hogy már nem is foglalkoznak az emberi szív közönséges hitetlenségével; nem prédikálják az evangéliumot, az Isten Igéjét - ami pedig a Szellem kardja, az egyetlen támadó fegyver, amit Pál az Efézus 6-ban a szellemi fegyverzet felsorolásakor megemlít. Barátom, Ray McCauley egyszer ezt mondta: „Egyesek inkább már démon-centrikusak, sem mint Krisztus-centrikusak."
Smith Wigglesworth mindig az Istenbe vetett hitet prédikálta, manapság azonban egyes „szakértők" már semmi másról nem tanítanak, csak démonokról, sőt már egész iskolák alapultak „Isten teljes tanácsa" helyett a démonológia tanára. Magatartásukat azzal az ingatag érvvel próbálják igazolni, hogy a Biblia keveset tanít a gonosz szellemek kiűzéséről, ezért - a Szentírás fogyatékosságait kiküszöbölendő - szükséges a tapasztalatok alapján tanítani. Ezzel szemben a 2Péter 1,3-4 úgy nyilatkozik, hogy Istennek „nagy és becses ajándékaiban megvan „minden, ami az életre és kegyességre való".
Rendkívül veszélyes gyakorlat fejlődhet ki ebből. Sokan szeretik felvenni a szellemi bokszkesztyűt, és dühödten, vészjósló fellépéssel igyekeznek farkasszemet nézni Sátánnal, erőszakosan parancsokat üvöltözve akár órákon át. Egy ilyen démonológus azt mondta egy 24 éves diáklánynak, hogy nincs más megoldás: A démonokat ki kell verni belőle! A lány reményekkel telve alávetette magát ennek a megaláztatásnak, de semmi javulást nem tapasztalt. Ilyeneknek nem szabadna történniük - mindez egészségtelen, cseppet sem építő, és még csak nem is hasonlít a Biblia által elénk tárt képhez. Néhány erőszakos ördögűzés emberhalálhoz és bírósági eljáráshoz vezetett. A sajtó is beszámolt egy londoni és ausztráliai esetről. A legtöbb esetben azonban a parancsoló szón kívül másra nincs szükség, ahogy az újszövetségi szabadító szolgálatok példáiban is láthatjuk. Az ördög pedig közben tovább folytatja valódi tevékenységét, ami messze túltesz a kísértetkastélyok legendáin, és egész nemzeteket taszít a tévelygés útjára.
Isten munkájába minden kétséget kizáróan beletartozik a démonok kiűzése. Afrikai evangélizációs kampányaink során nem egyszer jutottunk olyan területekre, ahol még a minket körülvevő légtér is tele volt démonokkal. Az ilyen helyeken virágzik a varázslás és a boszorkányság. Nemrégiben néhány démonizált férfi varázslatokat próbált rám bocsátani, és egész éjjel a szállodánk körül táncoltak. Mikor azonban prédikálni kezdtem, és kiejtettem Jézus nevét, démonok sokasága jajdult fel azonnal, az általuk uralt személyek pedig vonaglani és visítozni kezdtek, hogy megakadályozzák az Ige hirdetését. Ilyenkor soha nem hagyom abba a prédikálást, hiszen éppen ez az ördög stratégiája. Lehet, hogy ötven-hatvan emberben a démonok jeleneteket rendeznek, a többi százhatvanezer azonban az evangéliumot akarja hallani! Munkatársainkat kiképeztük, hogy az ilyen démonizált személyeket elvezessék, és a tömegtől távol foglalkozzanak velük, hogy az evangélium üzenete zavartalanul haladhasson előre. Nem azért megyünk oda, hogy jeleneteket rendezzünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük!
Sokféle tanítás van ma forgalomban, melyek igazságként hangzanak és jónak tűnnek, de akár több ponton is különböznek az evangéliumtól. Ott van például az a népszerű tanítás, hogy tulajdonképpen mindnyájan szentek vagyunk, Isten gyermekei, és csak annyit kell tennünk, hogy ezt tudomásul vesszük, és máris egy önmagunkat messze meghaladó szinten élhetünk - ezt nevezik a pozitív gondolkodás erejének. Az egész olyan jónak és tetszetősnek tűnik. Kétségtelen, hogy a kisebbrendűségi érzés nagyon rossz dolog, a bűnök őszinte megvallása és az üdvösség teljes szívből való elfogadása azonban dicsőséges és igen hatékony orvosság erre - az Isten-fiúság örömteli meggyőződésével töltve be a hívő szívét. Nem lehet azonban a dolgot így rövidre zárni. Ahhoz, hogy új életben feltámadhassunk, előbb a kereszt lábánál kell alázatos szívvel megtérnünk. A szellemek megítélésének ajándéka elválasztja még a látszólag jót is az igazán jótól.
Okkult figyelemelterelés
Nehéz felfogni, miért köti le az okkultizmus oly nagy mértékben a keresztények figyelmét. Vannak persze olyan helyek - ahogy én is tapasztalom, különösen Afrikában -, ahol a démonok tevékenysége mindennapos realitás, és az ember egy hatalmas csatatéren találja magát. Az ellenség azonban rendszerint a fizikai megnyilvánulásoknál jóval szélesebb fronton támad. Legjobb, ha Pál példáját követjük, ahogy már az imént is rámutattunk! Ő mindaddig nem foglalkozott a démonizált személyekkel, míg a szituáció meg nem kívánta. Jól szívleljük meg, hogy a „démon-vadászatnak" egyáltalán nem találni apostoli példáját, egyeseket viszont annyira lenyűgöz és magával ragad, hogy már nem is foglalkoznak az emberi szív közönséges hitetlenségével; nem prédikálják az evangéliumot, az Isten Igéjét - ami pedig a Szellem kardja, az egyetlen támadó fegyver, amit Pál az Efézus 6-ban a szellemi fegyverzet felsorolásakor megemlít. Barátom, Ray McCauley egyszer ezt mondta: „Egyesek inkább már démon-centrikusak, sem mint Krisztus-centrikusak."
Smith Wigglesworth mindig az Istenbe vetett hitet prédikálta, manapság azonban egyes „szakértők" már semmi másról nem tanítanak, csak démonokról, sőt már egész iskolák alapultak „Isten teljes tanácsa" helyett a démonológia tanára. Magatartásukat azzal az ingatag érvvel próbálják igazolni, hogy a Biblia keveset tanít a gonosz szellemek kiűzéséről, ezért - a Szentírás fogyatékosságait kiküszöbölendő - szükséges a tapasztalatok alapján tanítani. Ezzel szemben a 2Péter 1,3-4 úgy nyilatkozik, hogy Istennek „nagy és becses ajándékaiban megvan „minden, ami az életre és kegyességre való".
Rendkívül veszélyes gyakorlat fejlődhet ki ebből. Sokan szeretik felvenni a szellemi bokszkesztyűt, és dühödten, vészjósló fellépéssel igyekeznek farkasszemet nézni Sátánnal, erőszakosan parancsokat üvöltözve akár órákon át. Egy ilyen démonológus azt mondta egy 24 éves diáklánynak, hogy nincs más megoldás: A démonokat ki kell verni belőle! A lány reményekkel telve alávetette magát ennek a megaláztatásnak, de semmi javulást nem tapasztalt. Ilyeneknek nem szabadna történniük - mindez egészségtelen, cseppet sem építő, és még csak nem is hasonlít a Biblia által elénk tárt képhez. Néhány erőszakos ördögűzés emberhalálhoz és bírósági eljáráshoz vezetett. A sajtó is beszámolt egy londoni és ausztráliai esetről. A legtöbb esetben azonban a parancsoló szón kívül másra nincs szükség, ahogy az újszövetségi szabadító szolgálatok példáiban is láthatjuk. Az ördög pedig közben tovább folytatja valódi tevékenységét, ami messze túltesz a kísértetkastélyok legendáin, és egész nemzeteket taszít a tévelygés útjára.
Isten munkájába minden kétséget kizáróan beletartozik a démonok kiűzése. Afrikai evangélizációs kampányaink során nem egyszer jutottunk olyan területekre, ahol még a minket körülvevő légtér is tele volt démonokkal. Az ilyen helyeken virágzik a varázslás és a boszorkányság. Nemrégiben néhány démonizált férfi varázslatokat próbált rám bocsátani, és egész éjjel a szállodánk körül táncoltak. Mikor azonban prédikálni kezdtem, és kiejtettem Jézus nevét, démonok sokasága jajdult fel azonnal, az általuk uralt személyek pedig vonaglani és visítozni kezdtek, hogy megakadályozzák az Ige hirdetését. Ilyenkor soha nem hagyom abba a prédikálást, hiszen éppen ez az ördög stratégiája. Lehet, hogy ötven-hatvan emberben a démonok jeleneteket rendeznek, a többi százhatvanezer azonban az evangéliumot akarja hallani! Munkatársainkat kiképeztük, hogy az ilyen démonizált személyeket elvezessék, és a tömegtől távol foglalkozzanak velük, hogy az evangélium üzenete zavartalanul haladhasson előre. Nem azért megyünk oda, hogy jeleneteket rendezzünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük!
Michael L. Brown - Csak semmi érzelgősség! 6.
Most nézzük meg újra, mit mond a Biblia, az a könyv, amely egyáltalán nincs ellenére a megtapasztalásoknak.
Jézus azt tanította az Atyáról, hogy Ő „nem holtaknak, hanem élőknek Istene” (Mt 22,32). Mit is értett ezen? Az adott szövegösszefüggésben azt, hogy „mindenki él Őbenne" - vagyis, hogy van élet a síron túl. Jézus szavai azonban másik igazságot is rejtenek. Azt, hogy a múlt Istene a jelen Istene is, tehát nem kell csupán az előző generációk bizonyságai és tapasztalatai alapján szolgálnunk az Urat. Megismerhetjük Őt magát is! Közvetlenül találkozhatunk vele, ugyanúgy, ahogy hitbeli ősapáink is tették. Ahogy korábban írtam egy az ébredésről szóló könyvemben:
„Mózes egyértelműen azt mondta, hogy: ‘Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mivelünk, akik íme, itt vagyunk e mai napon mindnyájan, és élünk.’ (5Móz 5,3) ‘Nem a ti fiaitoknak szólok, akik nem tudják és nem látták az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését..., mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, amelyeket cselekedett.’ (5Móz 11, 2-7)
Minden izraeli generációnak személyesen kell találkoznia az élő Istennel. Minden népnek és minden nemzetnek be kell töltenie ezt a feltételt. Nem elég, amit a nagypapa mesél. Nincs ‘második generációs pünkösd’. Az Isten nem holtaknak, hanem élőiknek Istene’ (Mt 22,32). Ma is meg lehet Őt ismerni?’’
Gondoljunk csak a társisi Saul, közismertebb nevén Pál apostol bizonyságára. Megtérése az egyik leghíresebb történet az Igében. Háromszor szerepel teljes terjedelmében az Apostolok cselekedeteiben: először elolvashatjuk drámai (és Pál számára megdöbbentő) találkozását az Úr Jézussal (Csel 9,1-28); másodszor akkor találkozunk vele, amikor Pál nyilvánosan bizonyságot tesz Jeruzsálemben a zsidóknak (Csel 22,1-22); harmadszor pedig, amikor Heródesnek, Agrippának és Festusnak mondja el történetét (Csel 26,1-23). Ez az esemény megváltoztatta Pál életét. Rájött, hogy azzal a Jézussal találkozott, akinek az eljöveteléről a próféták szóltak, ezért erővel, szégyen nélkül beszélt róla. Pál nem védekezett! Jézus személyesen és drámai módon kijelentette magát a társusi Saulnak, aki később egy percre sem felejtkezett el erről a pillanatról. (Ezért a Jézusért halt mártírhalált). Azt hiszem, Pál is egyetértett volna Leonard Ravenhill bölcs tanácsával: "Aki ilyen találkozást élt át, soha nem lesz kiszolgáltatva a vitatkozóknak.”
Ne felejtsük el, hogy Pál gondosan tanulmányozta az írásokat, és rendszeresen elment minden város zsinagógájába. Prédikált, érvelt és vitatkozott a zsidó vezetőkkel, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Messiás (lásd például: Csel 9,22; 18,4; 28,23; valamint 18,28, Apollósra való utalással). Pál természetfeletti módon találkozott Istennel, és ez a találkozás megmutatta neki, ki volt valójában Jézus. Újra elolvasta a Bibliát, és rájött, hogy a próféták mindenhol róla beszélnek. Ezért tudta Agrippának és Festusnak ezt mondani: „Nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt” (Csel 26,19), majd így folytatta magyarázatát: „semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni" (Csel 26,22). A messiási próféciák érvelését nyomon követve, és beteljesedésükre hivatkozva prédikált az Igéből (lásd Csel 13,32-41), de azt is elmondta, hogyan találkozott maga is az Úrral, vagyis beszámolt saját „megtéréséről".
Péter szintén a zsidó írásokat használta fel, amikor Jézusról mint Messiásról prédikált (lásd Csel 2,22-36), de elmondta a pünkösd napján a felházban történt természetfeletti élményt is (Csel 2,14-21; 32-33). Nem sokkal később bibliai próféciákkal átszőve beszélt a sánta csodálatos gyógyulásáról, bemutatva azt, hogy valóban Jézus a megígért Messiás, aki halott volt ugyan, de örökre feltámadott (lásd Csel 3,12-26).
Megismétlem: a Biblia nem élményellenes (és a Biblia a vezetőnk!). Hát nem az élő Istennel való személyes élmény változtatta meg Ábrám, Jákob, Mózes, Gedeon, Sámuel, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel és sok más ószövetségi szent életét? Nem egy mennyei szó, kijelentés, látogatás változtatta meg Péter, Filep, a szerecsenországi komornyik és más újszövetségi személyek életét? Ne felejtsük el, hogy az összes apostol úgy változott meg, hogy személyesen találkozott az Úr Jézus Krisztussal (lásd IJn 1,1-3!)
Jézus azt tanította az Atyáról, hogy Ő „nem holtaknak, hanem élőknek Istene” (Mt 22,32). Mit is értett ezen? Az adott szövegösszefüggésben azt, hogy „mindenki él Őbenne" - vagyis, hogy van élet a síron túl. Jézus szavai azonban másik igazságot is rejtenek. Azt, hogy a múlt Istene a jelen Istene is, tehát nem kell csupán az előző generációk bizonyságai és tapasztalatai alapján szolgálnunk az Urat. Megismerhetjük Őt magát is! Közvetlenül találkozhatunk vele, ugyanúgy, ahogy hitbeli ősapáink is tették. Ahogy korábban írtam egy az ébredésről szóló könyvemben:
„Mózes egyértelműen azt mondta, hogy: ‘Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mivelünk, akik íme, itt vagyunk e mai napon mindnyájan, és élünk.’ (5Móz 5,3) ‘Nem a ti fiaitoknak szólok, akik nem tudják és nem látták az Úrnak, a ti Isteneteknek fenyítését..., mert saját szemeitekkel láttátok az Úrnak minden nagy cselekedetét, amelyeket cselekedett.’ (5Móz 11, 2-7)
Minden izraeli generációnak személyesen kell találkoznia az élő Istennel. Minden népnek és minden nemzetnek be kell töltenie ezt a feltételt. Nem elég, amit a nagypapa mesél. Nincs ‘második generációs pünkösd’. Az Isten nem holtaknak, hanem élőiknek Istene’ (Mt 22,32). Ma is meg lehet Őt ismerni?’’
Gondoljunk csak a társisi Saul, közismertebb nevén Pál apostol bizonyságára. Megtérése az egyik leghíresebb történet az Igében. Háromszor szerepel teljes terjedelmében az Apostolok cselekedeteiben: először elolvashatjuk drámai (és Pál számára megdöbbentő) találkozását az Úr Jézussal (Csel 9,1-28); másodszor akkor találkozunk vele, amikor Pál nyilvánosan bizonyságot tesz Jeruzsálemben a zsidóknak (Csel 22,1-22); harmadszor pedig, amikor Heródesnek, Agrippának és Festusnak mondja el történetét (Csel 26,1-23). Ez az esemény megváltoztatta Pál életét. Rájött, hogy azzal a Jézussal találkozott, akinek az eljöveteléről a próféták szóltak, ezért erővel, szégyen nélkül beszélt róla. Pál nem védekezett! Jézus személyesen és drámai módon kijelentette magát a társusi Saulnak, aki később egy percre sem felejtkezett el erről a pillanatról. (Ezért a Jézusért halt mártírhalált). Azt hiszem, Pál is egyetértett volna Leonard Ravenhill bölcs tanácsával: "Aki ilyen találkozást élt át, soha nem lesz kiszolgáltatva a vitatkozóknak.”
Ne felejtsük el, hogy Pál gondosan tanulmányozta az írásokat, és rendszeresen elment minden város zsinagógájába. Prédikált, érvelt és vitatkozott a zsidó vezetőkkel, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Messiás (lásd például: Csel 9,22; 18,4; 28,23; valamint 18,28, Apollósra való utalással). Pál természetfeletti módon találkozott Istennel, és ez a találkozás megmutatta neki, ki volt valójában Jézus. Újra elolvasta a Bibliát, és rájött, hogy a próféták mindenhol róla beszélnek. Ezért tudta Agrippának és Festusnak ezt mondani: „Nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt” (Csel 26,19), majd így folytatta magyarázatát: „semmit sem mondok azokon kívül, amikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni" (Csel 26,22). A messiási próféciák érvelését nyomon követve, és beteljesedésükre hivatkozva prédikált az Igéből (lásd Csel 13,32-41), de azt is elmondta, hogyan találkozott maga is az Úrral, vagyis beszámolt saját „megtéréséről".
Péter szintén a zsidó írásokat használta fel, amikor Jézusról mint Messiásról prédikált (lásd Csel 2,22-36), de elmondta a pünkösd napján a felházban történt természetfeletti élményt is (Csel 2,14-21; 32-33). Nem sokkal később bibliai próféciákkal átszőve beszélt a sánta csodálatos gyógyulásáról, bemutatva azt, hogy valóban Jézus a megígért Messiás, aki halott volt ugyan, de örökre feltámadott (lásd Csel 3,12-26).
Megismétlem: a Biblia nem élményellenes (és a Biblia a vezetőnk!). Hát nem az élő Istennel való személyes élmény változtatta meg Ábrám, Jákob, Mózes, Gedeon, Sámuel, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel és sok más ószövetségi szent életét? Nem egy mennyei szó, kijelentés, látogatás változtatta meg Péter, Filep, a szerecsenországi komornyik és más újszövetségi személyek életét? Ne felejtsük el, hogy az összes apostol úgy változott meg, hogy személyesen találkozott az Úr Jézus Krisztussal (lásd IJn 1,1-3!)
Ésaiás könyve 9.
1. A nép, mely sötétségben járt, nagy világosságot látott; a homály országának lakói – világosság fénylett fölöttük. 2. Megsokasítottad a nemzetet, öregbítetted örömét, örültek előtted, amint örülnek aratásban, valamint ujjonganak, mikor zsákmányt osztanak. 3. Mert terhének jármát és hátának vesszejét, elnyomójának botját összetörted, mint Midján napján. 4.Mert a csatazajban fegyverkezőnek fegyverzete és a vérben hurcolt ruházat el lesz égetve, s a tűznek eledele. 5. Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk és vállán van az uralom és e néven hívják: Csodálatosat határoz a hatalmas Isten, Örök atya, Béke fejedelme; 6. az uralom nagyobbítására és békére vég nélkül Dávid trónján és királysága fölött, hogy megszilárdítsa és megtámassza joggal és igazsággal mostantól mindörökké. Az Örökkévalónak, a seregek urának buzgalma cselekszi ezt.
7. Igét küldött az Úr Jákobba és leszállt Izraelben; 8. hogy megtudja az egész nép, Efraim meg lakója Sómrónnak, kik büszkeséggel és a szív fennhéjázásával mondják: 9. téglák dőltek le, majd faragott kővel építünk, vadfügefák vágattak ki, majd cédrusokkal pótoljuk. 10. És fölmagasította ellene az Örökkévaló Reczín szorongatóit, és ellenségeit feluszítja. 11. Elől arám s hátul a filiszteusok, és falták Izraelt egész szájjal. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze! 12. A nép pedig nem tért meg ahhoz, aki verte és az Örökkévalót, a seregek urát nem keresték. 13. És kiirtott az Örökkévaló Izraelből fejet és farkat, pálmaágat és kákát egy napon. 14. Vén és tekintélyben álló, az a fej; próféta, ki hazugságot tanít, ez a fark. 15. És lettek e nép vezetői tévesztők és a vezetettjei elveszítettek. 16. Azért nem örül ifjain az Úr és nem irgalmaz árváinak és özvegyeinek, mert mindnyájan istentelen és gonosztevő és minden száj aljasságot beszél. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze! 17. Mert égett mint a tűz a gonoszság, tövist és gazt emészt, és meggyújtotta az erdő sűrűjét és felgomolyog benne az emelkedő füst. 18. Az Örökkévalónak, a seregek urának haragjától elborult az ország és mint tűznek eledele lett a nép, egyik a másikán nem könyörül. 19. Jobb felől vágott le és éhezett, ettek bal felől és nem laktak jól, ki-ki karjának húsát eszi: 20. Menasse Efraimot, és Efraim Menassét, együttesen ők Jehúda ellen. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze!
7. Igét küldött az Úr Jákobba és leszállt Izraelben; 8. hogy megtudja az egész nép, Efraim meg lakója Sómrónnak, kik büszkeséggel és a szív fennhéjázásával mondják: 9. téglák dőltek le, majd faragott kővel építünk, vadfügefák vágattak ki, majd cédrusokkal pótoljuk. 10. És fölmagasította ellene az Örökkévaló Reczín szorongatóit, és ellenségeit feluszítja. 11. Elől arám s hátul a filiszteusok, és falták Izraelt egész szájjal. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze! 12. A nép pedig nem tért meg ahhoz, aki verte és az Örökkévalót, a seregek urát nem keresték. 13. És kiirtott az Örökkévaló Izraelből fejet és farkat, pálmaágat és kákát egy napon. 14. Vén és tekintélyben álló, az a fej; próféta, ki hazugságot tanít, ez a fark. 15. És lettek e nép vezetői tévesztők és a vezetettjei elveszítettek. 16. Azért nem örül ifjain az Úr és nem irgalmaz árváinak és özvegyeinek, mert mindnyájan istentelen és gonosztevő és minden száj aljasságot beszél. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze! 17. Mert égett mint a tűz a gonoszság, tövist és gazt emészt, és meggyújtotta az erdő sűrűjét és felgomolyog benne az emelkedő füst. 18. Az Örökkévalónak, a seregek urának haragjától elborult az ország és mint tűznek eledele lett a nép, egyik a másikán nem könyörül. 19. Jobb felől vágott le és éhezett, ettek bal felől és nem laktak jól, ki-ki karjának húsát eszi: 20. Menasse Efraimot, és Efraim Menassét, együttesen ők Jehúda ellen. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva a keze!
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. február 8., szerda
David Wilkerson - Az Örökkévaló dicsőségének mértéke 3.
Egyszerűen amikor örülsz Isten új érintésének, Ő még többet ígér neked
Most, hogy visszatért Isten dicsősége az életedbe, Jézus biztosít, "Még több adatik néked" (lásd Márk 4, 24). Ő azt mondja, "Még semmit sem láttál. Látom igyekezetedet, hogy még többet mérj ki magadból nekem. És én is többet fogok tenni érted."
Isten mindig arra vágyik, hogy még többet töltsön ki dicsőségéből népére. Isten továbbra is cselekszik értünk "feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk" (Efézus 3, 20). Ez az, amiért olyan népet akar, amely csillapíthatatlanul éhezik még többre belőle. Be akarja tölteni őket csodálatos jelenlétével, feljebb azon, amit életükben valaha is tapasztaltak.
Jézus azt mondta, " én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek" (János 10,10). Mégis, ahhoz, hogy elnyerjük ezt a bõvölködõ életet, mindinkább bõvölködnünk kell az Úrnak való tetszésben. Pál azt írja, "Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok" (1 Thessalonika 4, 1). "Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor" (1 Korinthus 15, 58)
A görög bõvölködni azt jelenti meghaladni, felülmúlni, a mindenek felett bõvölködni pedig - eleget birtokolni és felesleggel rendelkezni, mindazon felül, mérték nélküli, kiemelkedően bővében lenni, a mérhetőn túl. Pál azt mondja, "Isten dicsősége felül fogja múlni azokat a rövid pillanatokat, amelyekben eddig részed volt, de az imáidnak többnek kell lenniük, mint egy fohász az asztali áldásért az ételed fölött. Most már imádkozni fogsz reggel, délben és este, szünet nélkül."
"Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Õ benne, meggyökerezvén és tovább épülvén Õ benne, és megerõsödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bõvölködvén abban hálaadással" (Kolossé 2, 6-7). Pál arra biztat bennünket, "Ahhoz, hogy a tiéd legyen ez az Isten dicsőségével és jelenlétével teli élet, mértéken felül kell szolgálnod Őt - szeretettel és elkötelezettséggel, kiemelkedve a lusta, szunnyadó szolgák közül."
"Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel" (Efézus 1, 8). Isten olyan dicsõséget és kijelentést akar kimérni neked, amely felülhalad minden korábbi mértéket. "Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában" (Efézus 1, 9). Az Úr azt mondja, "Igémnek egy mélyebb megértését nyitom meg a számodra. A rejtélyeinek kijelentését akarom neked adni."
Az Úr minden dologban el akar látni téged, így mérték nélkül tudod õt szolgálni. " Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek" (2 Korinthus 9, 8)
Jézus parancsa egy ígéretet és egy figyelmeztetést ad a számunkra
"Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van" (Márk 4, 25). Bármikor hallja Isten, hogy népe hozzá kiált, Ő hűségesen jön hozzá. Ám a fásultság és nemtörődömség idején félreállhat, teljesen megvonva jelenlétét.
Ez az, amire Jézus figyelmeztet bennünket. Mielőtt Isten megvonja jelenlétét egy személytől vagy egy gyülekezettől, mindig figyelmeztet. Hogyan teszi ezt? Elküldi Szent Szellemét, hogy mozgósítsa a gyülekezet vezetőségét. Üzenetet üzenet után hagy a pásztor szívében, hogy a gyülekezetben mindenkit arra buzdítson: dobjon ki minden nemtörődömséget, boruljon arcra és irtsa ki még a bűn gyökerét is. (Az Úr már többször megtette ezt a Times Square Gyülekezetben fennállásunk tizenhárom éve alatt.)
Az emberek hirtelen bűntudatba esnek. Tudatosul bennük, hogy hallották Isten igazságát prédikálni hétről hétre, mégsem vették komolyan. Szennyes kezeket emeltek fel a dicséret során, és ragaszkodtak bánatukhoz és neheztelésükhöz. Egyszerűen nem engedték meg Istennek igéjének, hogy kimozdítsa őket ebből. Ehelyett eleresztették a fülük mellett, figyelemre sem méltatva.
Most Isten figyelmezteti a gyülekezetet. Azt mondja a hívőknek, "Elég mindabból a lagymatagságból és apátiából amit látok. Véget fogok vetni neki." Ez nem fenyegetés - és nem dühvel mondja. Egyszerűen Isten így beszél, "Ezt a gyülekezetet meghatározott okból helyeztem ebbe a környezetbe, ebbe a közösségbe, ebbe a városba. Azt akarom, hogy bõvölködjön mérhetetlen dicsőségemben. Tudatni akarom az elveszettel, hogy amikor besétál ide, akkor valami erőteljes dolog történik. Azt akarom, hogy ráébredjen, 'Ez az, amit egész életemben kerestem.'
Most, hogy visszatért Isten dicsősége az életedbe, Jézus biztosít, "Még több adatik néked" (lásd Márk 4, 24). Ő azt mondja, "Még semmit sem láttál. Látom igyekezetedet, hogy még többet mérj ki magadból nekem. És én is többet fogok tenni érted."
Isten mindig arra vágyik, hogy még többet töltsön ki dicsőségéből népére. Isten továbbra is cselekszik értünk "feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk" (Efézus 3, 20). Ez az, amiért olyan népet akar, amely csillapíthatatlanul éhezik még többre belőle. Be akarja tölteni őket csodálatos jelenlétével, feljebb azon, amit életükben valaha is tapasztaltak.
Jézus azt mondta, " én azért jöttem, hogy életük legyen, és bõvölködjenek" (János 10,10). Mégis, ahhoz, hogy elnyerjük ezt a bõvölködõ életet, mindinkább bõvölködnünk kell az Úrnak való tetszésben. Pál azt írja, "Továbbá pedig kérünk titeket, atyámfiai, és intünk az Úr Jézusban, hogy a szerint, a mint tőlünk tanultátok, mimódon kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek: mindinkább gyarapodjatok" (1 Thessalonika 4, 1). "Azért szerelmes atyámfiai erõsen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor" (1 Korinthus 15, 58)
A görög bõvölködni azt jelenti meghaladni, felülmúlni, a mindenek felett bõvölködni pedig - eleget birtokolni és felesleggel rendelkezni, mindazon felül, mérték nélküli, kiemelkedően bővében lenni, a mérhetőn túl. Pál azt mondja, "Isten dicsősége felül fogja múlni azokat a rövid pillanatokat, amelyekben eddig részed volt, de az imáidnak többnek kell lenniük, mint egy fohász az asztali áldásért az ételed fölött. Most már imádkozni fogsz reggel, délben és este, szünet nélkül."
"Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Õ benne, meggyökerezvén és tovább épülvén Õ benne, és megerõsödvén a hitben, a miképen arra taníttattatok, bõvölködvén abban hálaadással" (Kolossé 2, 6-7). Pál arra biztat bennünket, "Ahhoz, hogy a tiéd legyen ez az Isten dicsőségével és jelenlétével teli élet, mértéken felül kell szolgálnod Őt - szeretettel és elkötelezettséggel, kiemelkedve a lusta, szunnyadó szolgák közül."
"Melyet nagy bőséggel közlött velünk minden bölcsességgel és értelemmel" (Efézus 1, 8). Isten olyan dicsõséget és kijelentést akar kimérni neked, amely felülhalad minden korábbi mértéket. "Megismertetvén velünk az Õ akaratjának titkát az Õ jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában" (Efézus 1, 9). Az Úr azt mondja, "Igémnek egy mélyebb megértését nyitom meg a számodra. A rejtélyeinek kijelentését akarom neked adni."
Az Úr minden dologban el akar látni téged, így mérték nélkül tudod õt szolgálni. " Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bõségben legyetek" (2 Korinthus 9, 8)
Jézus parancsa egy ígéretet és egy figyelmeztetést ad a számunkra
"Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van" (Márk 4, 25). Bármikor hallja Isten, hogy népe hozzá kiált, Ő hűségesen jön hozzá. Ám a fásultság és nemtörődömség idején félreállhat, teljesen megvonva jelenlétét.
Ez az, amire Jézus figyelmeztet bennünket. Mielőtt Isten megvonja jelenlétét egy személytől vagy egy gyülekezettől, mindig figyelmeztet. Hogyan teszi ezt? Elküldi Szent Szellemét, hogy mozgósítsa a gyülekezet vezetőségét. Üzenetet üzenet után hagy a pásztor szívében, hogy a gyülekezetben mindenkit arra buzdítson: dobjon ki minden nemtörődömséget, boruljon arcra és irtsa ki még a bűn gyökerét is. (Az Úr már többször megtette ezt a Times Square Gyülekezetben fennállásunk tizenhárom éve alatt.)
Az emberek hirtelen bűntudatba esnek. Tudatosul bennük, hogy hallották Isten igazságát prédikálni hétről hétre, mégsem vették komolyan. Szennyes kezeket emeltek fel a dicséret során, és ragaszkodtak bánatukhoz és neheztelésükhöz. Egyszerűen nem engedték meg Istennek igéjének, hogy kimozdítsa őket ebből. Ehelyett eleresztették a fülük mellett, figyelemre sem méltatva.
Most Isten figyelmezteti a gyülekezetet. Azt mondja a hívőknek, "Elég mindabból a lagymatagságból és apátiából amit látok. Véget fogok vetni neki." Ez nem fenyegetés - és nem dühvel mondja. Egyszerűen Isten így beszél, "Ezt a gyülekezetet meghatározott okból helyeztem ebbe a környezetbe, ebbe a közösségbe, ebbe a városba. Azt akarom, hogy bõvölködjön mérhetetlen dicsőségemben. Tudatni akarom az elveszettel, hogy amikor besétál ide, akkor valami erőteljes dolog történik. Azt akarom, hogy ráébredjen, 'Ez az, amit egész életemben kerestem.'
Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 12.
Még néhány tanács ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozott hozzáállást és egészséges önképet tudj kialakítani és fenntartani magadról:
1. Mindig utasítsd el és gyűlöld a bűnt, de soha ne vesd meg magad.
2. Ne késlekedj a bűnvallással.
3. Saját magaddal kapcsolatban mindig légy őszinte Istennel és saját magaddal is.
4. Ha Isten világosságot gyújt, ne félj.
5. Ne mondj ki negatív, degradáló szavakat magadról, de ne is dicsekedj.
6. Ne túlozd el saját fontosságodat, de azt se gondold, hogy egy kis jelentéktelen szürke kisegér vagy.
7. Ne gondold azt, hogy a te hibád, ha rosszul mennek a dolgok. Ha mégis hibás vagy valamiben, ne félj bevallani.
8. Ne gondolkodj túl sokat saját magadról. Ne elmélkedj hosszasan arról, mit tettél jól vagy rosszul. Ez csak azt eredményezi, hogy folyton magad körül járnak a gondolataid. A gondolataid központjában mindig Krisztus és az Ő tanításai legyenek: Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik (Ézsaiás 26:3).
9. Figyelj oda a fizikai állapotodra is. Tegyél meg minden tőled telhetőt azért, amit Istentől kaptál – de ne vidd túlzásba a test kultuszát, ne légy hiú a megjelenésedre.
10. Tanulj annyit, amennyit csak tudsz, de ne büszkélkedj a tudásoddal. Isten nem a képzettségünk alapján, hanem a szívünk állapota alapján használ bennünket.
11. Ne feledd, hogy ajándékaid és tálentumaid csupán ajándékok, nem te munkáltad ki azokat. Ne nézd le azokat az embereket, akik nem tudnak annyit, mint te.
12. Ne becsüld le a gyengeségeidet – ezek tartanak az Istentől való függésben.
Hogyan változhatok?
"És ne szabjátok magatokat e világhoz (ehhez a korszakhoz), [a kor divatját követve ne alkalmazkodjatok annak felszínes szokásaihoz], hanem változzatok el a ti elméteknek (teljes) megújulása [új gondolatok, új attitűd] által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Róma levél 12:2.
A változás nem szenvedéseken keresztül következik be, emberi erőfeszítés és a test cselekedeti által, frusztrációtól, önmegvetéstől, bűntudattól kísérve.
A változás akkor következik be az életünkben, amikor Isten Igéje által megújítjuk az elménket. Ha egyetértünk Istennel és elfogadjuk, hogy minden, amit mond igaz, ez lassan manifesztálódik bennünk. Másként kezdünk gondolkozni, aztán másként kezdünk beszélni, és végül másként cselekszünk. Ez a több szakaszból álló folyamat lépésről-lépésre alakul, és míg a változás tart, ne feledkezzünk meg a megfelelő hozzáállásról: „OK, a helyemen vagyok”.
Érezd magad jól a változások közepette. Élvezd azt, hogy már ráléptél arra az útra, amely elvezet oda, ahová szeretnél eljutni. Élvezd az utat! Ne vesztegesd el a jelen értékes pillanatait arra, hogy a jövő miatt aggodalmaskodj. Ne feledd, hogy a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől (Máté 6:34)
Lehet, hogy ma még küzdesz a rossz természeteddel, és arra gondolsz, ha szabadulást nyernél ezen a területen, minden rendben lenne. Lehet, hogy elfeledkezel arról, hogy Isten mindig egy újabb területet tár fel előtted, amivel megint csak foglalkoznod kell majd, így visszakerülsz ugyanabba a kerékvágásba: „Ha nem lenne ez a problémám, minden rendben lenne”.
Meg kell tanulnunk másként tekinteni ezekre a problémákra.
1. Mindig utasítsd el és gyűlöld a bűnt, de soha ne vesd meg magad.
2. Ne késlekedj a bűnvallással.
3. Saját magaddal kapcsolatban mindig légy őszinte Istennel és saját magaddal is.
4. Ha Isten világosságot gyújt, ne félj.
5. Ne mondj ki negatív, degradáló szavakat magadról, de ne is dicsekedj.
6. Ne túlozd el saját fontosságodat, de azt se gondold, hogy egy kis jelentéktelen szürke kisegér vagy.
7. Ne gondold azt, hogy a te hibád, ha rosszul mennek a dolgok. Ha mégis hibás vagy valamiben, ne félj bevallani.
8. Ne gondolkodj túl sokat saját magadról. Ne elmélkedj hosszasan arról, mit tettél jól vagy rosszul. Ez csak azt eredményezi, hogy folyton magad körül járnak a gondolataid. A gondolataid központjában mindig Krisztus és az Ő tanításai legyenek: Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik (Ézsaiás 26:3).
9. Figyelj oda a fizikai állapotodra is. Tegyél meg minden tőled telhetőt azért, amit Istentől kaptál – de ne vidd túlzásba a test kultuszát, ne légy hiú a megjelenésedre.
10. Tanulj annyit, amennyit csak tudsz, de ne büszkélkedj a tudásoddal. Isten nem a képzettségünk alapján, hanem a szívünk állapota alapján használ bennünket.
11. Ne feledd, hogy ajándékaid és tálentumaid csupán ajándékok, nem te munkáltad ki azokat. Ne nézd le azokat az embereket, akik nem tudnak annyit, mint te.
12. Ne becsüld le a gyengeségeidet – ezek tartanak az Istentől való függésben.
Hogyan változhatok?
"És ne szabjátok magatokat e világhoz (ehhez a korszakhoz), [a kor divatját követve ne alkalmazkodjatok annak felszínes szokásaihoz], hanem változzatok el a ti elméteknek (teljes) megújulása [új gondolatok, új attitűd] által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Róma levél 12:2.
A változás nem szenvedéseken keresztül következik be, emberi erőfeszítés és a test cselekedeti által, frusztrációtól, önmegvetéstől, bűntudattól kísérve.
A változás akkor következik be az életünkben, amikor Isten Igéje által megújítjuk az elménket. Ha egyetértünk Istennel és elfogadjuk, hogy minden, amit mond igaz, ez lassan manifesztálódik bennünk. Másként kezdünk gondolkozni, aztán másként kezdünk beszélni, és végül másként cselekszünk. Ez a több szakaszból álló folyamat lépésről-lépésre alakul, és míg a változás tart, ne feledkezzünk meg a megfelelő hozzáállásról: „OK, a helyemen vagyok”.
Érezd magad jól a változások közepette. Élvezd azt, hogy már ráléptél arra az útra, amely elvezet oda, ahová szeretnél eljutni. Élvezd az utat! Ne vesztegesd el a jelen értékes pillanatait arra, hogy a jövő miatt aggodalmaskodj. Ne feledd, hogy a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől (Máté 6:34)
Lehet, hogy ma még küzdesz a rossz természeteddel, és arra gondolsz, ha szabadulást nyernél ezen a területen, minden rendben lenne. Lehet, hogy elfeledkezel arról, hogy Isten mindig egy újabb területet tár fel előtted, amivel megint csak foglalkoznod kell majd, így visszakerülsz ugyanabba a kerékvágásba: „Ha nem lenne ez a problémám, minden rendben lenne”.
Meg kell tanulnunk másként tekinteni ezekre a problémákra.
Fordította: Berényi Irén
Ésaiás könyve 8.
1. Szólt hozzám az Örökkévaló: Végy magadnak nagy táblát és írd rá emberi írással: Gyorsan a zsákmány siet a préda; – 2. hadd veszek magamnak megbízható tanukat: Úríját a papot és Zakarjáhút, Jebérekjáhú fiát. 3. És közeledtem a prófétaasszonyhoz, várandós lett és fiút szült; és szólt hozzám az Örökkévaló: E néven hívd Gyorsan a zsákmány, siet a préda. 4. Mert mielőtt tudna szólni a fiú: atyám, anyám, viszik Damaszkus vagyonát és Sómrón zsákmányát Assúr királya előtt.
5. Még tovább is beszélt hozzám az Örökkévaló, mondván: 6. Mivelhogy megvetette ez a nép a Sílóachnak lassan folyó vizét és öröme telik Reczínben és Remaljáhú fiában: 7. ezért íme az Úr fölhozza rájuk a folyamnak hatalmas és sok vizét – Assúr királyát és egész dicsőségét – és feljő minden medre fölé és túlmegy minden partján. 8. Átvonul Jehúdán, elárasztva átmegy, nyakig ér; és lesz szárnyainak kiterjedése országod teljes szélessége szerint, oh Immánuel! 9.Szövetkezzetek népek — hogy megtörjetek, figyeljetek, földnek távolságai mind; fegyverkezzetek – hogy megtörjetek, fegyverkezzetek – hogy megtörjetek. 10. Hozzatok határozatot – hogy meghiúsíttasson; szóljatok szót, hogy meg ne álljon, mert velünk Isten. 11. Mert így szólt hozzám az Örökkévaló, mikor rajtam volt keze hatalma, és oktatott engem, hogy ne járjak e nép útján, mondván: 12. Ne mondjatok összeesküvésnek mindent, amit a nép mond összeesküvésnek, amitől fél, attól ne féljetek és ne rettegjetek. 13. Az Örökkévalót, a seregek urát, őt mondjátok szentnek, ő az, kitől féljetek, és ő, akitől rettegjetek! 14. És lesz-szentéllyé és megütközés kövévé és megbotlás sziklájává Izrael két házának, tőrré és csapdává Jeruzsálem lakójának. 15. És megbotlanak köztük sokan, elesnek és összetöretnek, megejtetnek és megfogatnak. 16. Kösd be a bizonyságot, pecsételd, le a tanítást tanítványaimban. 17. Én meg várakozom az Örökkévalóm, aki elrejti arcát Jákob házától, és remélek benne. 18. Íme, én és a gyermekek, kiket adott nekem az Örökkévaló, jelekül és csodákul Izraelben, az Örökkévalótól, a seregek urától, aki Czión hegyén lakik. 19. És ha szólnak hozzátok: kérdezzétek meg a szellemidézőket és a halottjósokat, akik sipognak és suttognak — vajon nem Istenét kérdezi-e meg a nép, tán az élőkért a holtakat? 20. Tanításul és bizonyságul! Valóban ilyen szót mondanak majd azok, kiknek számára nincsen hajnal. 21. És bolyong ott elkeseredett és kiéhezett; és lesz, mikor éhezik, felbőszül és átkot mond királyára és istenére; fordul fölfelé, 22. a földre is tekint és íme ínség és sötétség, a szorongatás borongása, a homályba taszítva! 23. Mert nincsen-e borongás, ahol szorongás van? Mostanában az első könnyűt végzett Zebúlún országában és Naftáli országában; de az utóbbi nehezet végez a tenger felé, a Jordán mellékén, a népek kerületében.
5. Még tovább is beszélt hozzám az Örökkévaló, mondván: 6. Mivelhogy megvetette ez a nép a Sílóachnak lassan folyó vizét és öröme telik Reczínben és Remaljáhú fiában: 7. ezért íme az Úr fölhozza rájuk a folyamnak hatalmas és sok vizét – Assúr királyát és egész dicsőségét – és feljő minden medre fölé és túlmegy minden partján. 8. Átvonul Jehúdán, elárasztva átmegy, nyakig ér; és lesz szárnyainak kiterjedése országod teljes szélessége szerint, oh Immánuel! 9.Szövetkezzetek népek — hogy megtörjetek, figyeljetek, földnek távolságai mind; fegyverkezzetek – hogy megtörjetek, fegyverkezzetek – hogy megtörjetek. 10. Hozzatok határozatot – hogy meghiúsíttasson; szóljatok szót, hogy meg ne álljon, mert velünk Isten. 11. Mert így szólt hozzám az Örökkévaló, mikor rajtam volt keze hatalma, és oktatott engem, hogy ne járjak e nép útján, mondván: 12. Ne mondjatok összeesküvésnek mindent, amit a nép mond összeesküvésnek, amitől fél, attól ne féljetek és ne rettegjetek. 13. Az Örökkévalót, a seregek urát, őt mondjátok szentnek, ő az, kitől féljetek, és ő, akitől rettegjetek! 14. És lesz-szentéllyé és megütközés kövévé és megbotlás sziklájává Izrael két házának, tőrré és csapdává Jeruzsálem lakójának. 15. És megbotlanak köztük sokan, elesnek és összetöretnek, megejtetnek és megfogatnak. 16. Kösd be a bizonyságot, pecsételd, le a tanítást tanítványaimban. 17. Én meg várakozom az Örökkévalóm, aki elrejti arcát Jákob házától, és remélek benne. 18. Íme, én és a gyermekek, kiket adott nekem az Örökkévaló, jelekül és csodákul Izraelben, az Örökkévalótól, a seregek urától, aki Czión hegyén lakik. 19. És ha szólnak hozzátok: kérdezzétek meg a szellemidézőket és a halottjósokat, akik sipognak és suttognak — vajon nem Istenét kérdezi-e meg a nép, tán az élőkért a holtakat? 20. Tanításul és bizonyságul! Valóban ilyen szót mondanak majd azok, kiknek számára nincsen hajnal. 21. És bolyong ott elkeseredett és kiéhezett; és lesz, mikor éhezik, felbőszül és átkot mond királyára és istenére; fordul fölfelé, 22. a földre is tekint és íme ínség és sötétség, a szorongatás borongása, a homályba taszítva! 23. Mert nincsen-e borongás, ahol szorongás van? Mostanában az első könnyűt végzett Zebúlún országában és Naftáli országában; de az utóbbi nehezet végez a tenger felé, a Jordán mellékén, a népek kerületében.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. február 7., kedd
Hack Péter - Térjetek meg, mert elközelített Istennek országa!
Jézus Krisztus előtt nem volt nyitva a Menny; Ő az útnyitó. Az Ószövetségben az igazak várakozási helye földi pályafutásuk befejeződése után még az Ábrahám kebelének nevezett hely volt, de mi már egyből a Mennybe mehetünk, ha elnyertük az üdvösséget. A földi sorsunk az örökkévaló sorsunk előszobája. A Zsidó levél szerint a jövendőt keressük.
A keresztény életnek Menny-központú életnek kell lennie. A földi célok ne legyenek végső célok, hanem csak közbülsők. Mindenről így érdemes gondolkodni: közelebb fog-e vinni az üdvösséghez, vagy eltaszít attól?
Az ördög alternatív célok felkínálásával igyekszik eltaszítani a jó céltól. Helyes hozzáállás: tőle nem kell semmi! Sok csapda van. A Sátán érdeke az, hogy ugyanaz legyen a te sorsod is az örökkévalóságban, ami az övé lett: ő nem juthat a Mennybe, ezért azt akarja, hogy te se jussál oda, így váljon Isten teremtése egy kudarctörténetté. Kérdés, hogy te kinek a célját akarod elősegíteni?
A materialista felfogás szerint, ha vége a földi életnek, akkor a semmi következik; a tetteinkért tehát nem kell majd felelni. A materializmus tudatosan felszabadítja az embereket az alól, hogy gondolkodjanak az örökkévalóságról. Márpedig van örökkévalóság, mely két részből áll: Menny és pokol. Nem a hívők fognak veszíteni, hanem a materialisták, mert az ő osztályrészük az örök szenvedés lesz.
A döntéseinknek az a tétje, hogy hová kerülök én, és a szeretteim. Van felelősségünk értük. A Biblia tele van életmentő figyelmeztetésekkel. A legfontosabb figyelmeztetés: „Térjetek meg!” Elképzelhető, hogy a jelenlegi világkorszakot akár húsz éven belül lezárja az Úr.
Hóseásál azt mondja a Szent Szellem, hogy két nap múlva elevenít meg minket, a harmadik napon támasztja fel Izraelt. Péter apostol szerint az Úrnál egy nap ezer esztendő; akkor két nap kétezer év. A számolást nem Jézus születésétől kell kezdeni, hanem halálától és feltámadásától. Ennek idejét pontosan nem tudjuk, de a legvalószínűbb dátum 32.
Több helyen is beszél a Biblia a nagy nyomorúságról. Ezt előzi meg a világevangelizáció. Isten véget fog vetni ennek a világkorszaknak, és utána már nincs változtatásra lehetőség: a döntés végleges. Isten nem hagyta magára az emberiséget. Ma is hívja az embereket, küldött prófétákat, az utolsó időkben pedig Fia által szólt. Nincs elrejtve előtted a Mennybe vezető út!
Amerikában kulturális háború zajlik. Vannak, akiknek céljuk a kereszténység kiszorítása a közéletből; a keresztények elnémítása, és az ellenük fellépők monopolhelyzetbe hozása. Bekövetkezhet hamar az a helyzet, hogy lesznek tüntetések keresztények ellen. Ne bízzunk abban, hogy ennek vége lesz! Mindenkinek el kell majd döntenie, hol áll – nem lehet semlegesnek lenni, színt kell majd vallani. Amíg itt van Szent Szellem, addig védelem is van, de utána már nincs. A megtérés nem külsődleges cselekedet, hanem szívbéli döntés eredménye. Arról dönt a megtérő, hogy nem akarja az örökkévalóságot a pokolban tölteni. Egy szülő a gyermeke üdvösségéért nagymértékben felelős!
A megtérő ima elmondása után még nem lesz rögtön makulátlan az ember. Folyamatos a megtérés, ez a kereszténység központi üzenete. A szív megkövéredhet, aminek egyik jele, hogy az illető képtelen Isten Igéjére figyelni. A jó állapot: lágy szívvel jönni gyülekezetbe, úgy jönni, hogy azt várjad: neked szóljon az Úr. A megtört szívű állapot az, amely választ vár, segítséget kér a döntéséhez. A felüdülés ideje akkor jöhet el, ha az esetleg még meglévő bűnöket elhagyja az ember, mégpedig úgy, hogy nem másokra mutogat.
A megtérés szükségessége gyülekezeti szinten is felmerülhet. Emberek esetében pedig elmondható, hogy a folyamatos megtérés tartja az embert az üdvbizonyosságban. Azért félnek az emberek az ítélettől, mert tudják, hogy Isten a cselekedetek alapján fogja meghozni ítéletét.
Fontos tisztázni, hogy a megtérés nem kerülhető ki, noha egyes felekezetek szerint bele lehet születni az üdvösségbe. Amíg tart a ma, addig lehet megtérni, kidobni a bűnöket, és akkor eljönnek a felüdülés napjai. Betölti az öröm az életedet, ha ezt teszed, és jó reménységed lesz az igazak feltámadása felől!
A keresztény életnek Menny-központú életnek kell lennie. A földi célok ne legyenek végső célok, hanem csak közbülsők. Mindenről így érdemes gondolkodni: közelebb fog-e vinni az üdvösséghez, vagy eltaszít attól?
Az ördög alternatív célok felkínálásával igyekszik eltaszítani a jó céltól. Helyes hozzáállás: tőle nem kell semmi! Sok csapda van. A Sátán érdeke az, hogy ugyanaz legyen a te sorsod is az örökkévalóságban, ami az övé lett: ő nem juthat a Mennybe, ezért azt akarja, hogy te se jussál oda, így váljon Isten teremtése egy kudarctörténetté. Kérdés, hogy te kinek a célját akarod elősegíteni?
A materialista felfogás szerint, ha vége a földi életnek, akkor a semmi következik; a tetteinkért tehát nem kell majd felelni. A materializmus tudatosan felszabadítja az embereket az alól, hogy gondolkodjanak az örökkévalóságról. Márpedig van örökkévalóság, mely két részből áll: Menny és pokol. Nem a hívők fognak veszíteni, hanem a materialisták, mert az ő osztályrészük az örök szenvedés lesz.
A döntéseinknek az a tétje, hogy hová kerülök én, és a szeretteim. Van felelősségünk értük. A Biblia tele van életmentő figyelmeztetésekkel. A legfontosabb figyelmeztetés: „Térjetek meg!” Elképzelhető, hogy a jelenlegi világkorszakot akár húsz éven belül lezárja az Úr.
Hóseásál azt mondja a Szent Szellem, hogy két nap múlva elevenít meg minket, a harmadik napon támasztja fel Izraelt. Péter apostol szerint az Úrnál egy nap ezer esztendő; akkor két nap kétezer év. A számolást nem Jézus születésétől kell kezdeni, hanem halálától és feltámadásától. Ennek idejét pontosan nem tudjuk, de a legvalószínűbb dátum 32.
Több helyen is beszél a Biblia a nagy nyomorúságról. Ezt előzi meg a világevangelizáció. Isten véget fog vetni ennek a világkorszaknak, és utána már nincs változtatásra lehetőség: a döntés végleges. Isten nem hagyta magára az emberiséget. Ma is hívja az embereket, küldött prófétákat, az utolsó időkben pedig Fia által szólt. Nincs elrejtve előtted a Mennybe vezető út!
Amerikában kulturális háború zajlik. Vannak, akiknek céljuk a kereszténység kiszorítása a közéletből; a keresztények elnémítása, és az ellenük fellépők monopolhelyzetbe hozása. Bekövetkezhet hamar az a helyzet, hogy lesznek tüntetések keresztények ellen. Ne bízzunk abban, hogy ennek vége lesz! Mindenkinek el kell majd döntenie, hol áll – nem lehet semlegesnek lenni, színt kell majd vallani. Amíg itt van Szent Szellem, addig védelem is van, de utána már nincs. A megtérés nem külsődleges cselekedet, hanem szívbéli döntés eredménye. Arról dönt a megtérő, hogy nem akarja az örökkévalóságot a pokolban tölteni. Egy szülő a gyermeke üdvösségéért nagymértékben felelős!
A megtérő ima elmondása után még nem lesz rögtön makulátlan az ember. Folyamatos a megtérés, ez a kereszténység központi üzenete. A szív megkövéredhet, aminek egyik jele, hogy az illető képtelen Isten Igéjére figyelni. A jó állapot: lágy szívvel jönni gyülekezetbe, úgy jönni, hogy azt várjad: neked szóljon az Úr. A megtört szívű állapot az, amely választ vár, segítséget kér a döntéséhez. A felüdülés ideje akkor jöhet el, ha az esetleg még meglévő bűnöket elhagyja az ember, mégpedig úgy, hogy nem másokra mutogat.
A megtérés szükségessége gyülekezeti szinten is felmerülhet. Emberek esetében pedig elmondható, hogy a folyamatos megtérés tartja az embert az üdvbizonyosságban. Azért félnek az emberek az ítélettől, mert tudják, hogy Isten a cselekedetek alapján fogja meghozni ítéletét.
Fontos tisztázni, hogy a megtérés nem kerülhető ki, noha egyes felekezetek szerint bele lehet születni az üdvösségbe. Amíg tart a ma, addig lehet megtérni, kidobni a bűnöket, és akkor eljönnek a felüdülés napjai. Betölti az öröm az életedet, ha ezt teszed, és jó reménységed lesz az igazak feltámadása felől!
ELHANGZOTT IGÉK:
Lukács evangéliuma 16:19:31
Hóseás próféta könyve 6:1-4
Máté evangéliuma 24:4-14, 24:37-44, 4:17, 13:14-17
Ésaiás próféta könyve 55:1-7
Jóel próféta könyve 2:11-18
Apostolok cselekedetei 2:37-39, 3:19
Jelenések könyve 2:5, 2:16, 3:1-3, 3:19
Rómaiakhoz írt levél 2:2-11
Péter apostol második levele 3:8-9
2017. FEBRUÁR 5.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA
Hrabovszki György jegyzete
Lukács evangéliuma 16:19:31
Hóseás próféta könyve 6:1-4
Máté evangéliuma 24:4-14, 24:37-44, 4:17, 13:14-17
Ésaiás próféta könyve 55:1-7
Jóel próféta könyve 2:11-18
Apostolok cselekedetei 2:37-39, 3:19
Jelenések könyve 2:5, 2:16, 3:1-3, 3:19
Rómaiakhoz írt levél 2:2-11
Péter apostol második levele 3:8-9
2017. FEBRUÁR 5.
HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA
Hrabovszki György jegyzete
John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 2.
És mi a helyzet Istennel magával, az ember Alkotójával? Álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el az Ő kezdetéről – illetve azt kellene mondjam, kezdetlenségéről. Az Ige kijelenti Róla, hogy „öröktől fogva való”. Ha nem született – ha senki nem alkotta meg Őt – akkor hogyan vált azzá akivé lett? Hogyan fejlődött?
Az igazság az, ahogyan a zsoltáros mondja, Ő nem lett Istenné, hanem „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2) Gondolkozzunk el ezen egy kicsit. Ha így teszel, ez az intellektuális gondolkodásodat frusztrálni fogja, hiszen ahogyan a zsoltáros mondja „Senki sem foghatja fel az örökkévalóságot.”
Az igazságnak ez a kijelentése, ami a mi természetes értelmünk számára felfoghatatlan, azt a mi Teremtőnk a szívünkbe helyezte. Az örökkévalóságot a szívünk ismeri. Ez minden egyes emberrel vele születik. Ez az amiért „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”. Jegyezd meg, hogy az Ige nem azt mondja „az ő elméjében”. Sok olyan ateista van, akik határozottan elutasítják Isten létezését, szívükben mégis tudják, hogy Ő van, mivel ez örökre oda plántáltatott. Az ő szívük még nem keményedett meg annyira, hogy az teljesen eltorzult állapotba legyen.
Volt egy barátom, aki évekkel ezelőtt hűséges ateista volt - vagyis, ő úgy gondolta. Senki sem tudta őt meggyőzni. Egy napon, fogta és kitépett egy Bibliát munkatársa kezéből, a földre dobta, rátaposott, átkozva azt az embert és a Bibliát. Azzal vádolta ezt a keresztény embert, hogy agyatlan és gyenge. Később, évekkel azután, hogy ateistának vallotta magát, mellkasi fájdalmakban szenvedett. Az orvosok egy felderítő műtétet hajtottak végre rajta, mikor azonban felnyitották azonnal vissza is zárták és elmondták neki, hogy kevesebb, mint huszonnégy órája van hátra.
Azon az éjszakán, miközben az ágyon feküdt, rádöbbent, hogy egy örökkévaló helyre fog távozni és ez közel nem az a hely volt, ahol végezni szerette volna. Hogyan tudta mégis mindezt, ha soha senkinek nem engedte meg, hogy a Szentírásból meggyőzze? Lehetséges, hogy az örökkévalóság a szívébe plántáltatott? Ahogyan az Ige az emberiségről állítja „Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennök, Isten az ismeretét a szívükbe helyezte” (Róma 1:19 – TLB fordítás alapján).
Azon az éjszakán a barátom szíve leállt. Elhagyta a testét és egy mély, sötét helyre ereszkedett le. Olyan vastag volt a sötétség, hogy úgy érezte, mintha felöltözte volna azt; egy pislákoló fény se volt látható. Miután úgy tűnt, hogy valahová lezuhant, gyötört lelkek szörnyű kiáltásait kezdte hallani. Egy hatalmas erő a pokol kapujához húzta, amikor hirtelen visszatért a testébe. Újraéledt.
A következő nap felhívta az egyetlen keresztény embert akit ismert. A barátja eljött hozzá, és kihirdette Jézus Krisztus megváltásának jó hírét. Ez az ember befogadta Jézus Krisztust az életébe, elfogadta mint Urát és Megváltóját, majd a barátja imádkozott a gyógyulásáért. Három héttel később, kisétált a kórház ajtaján. Még évtizedekig élt, mielőtt az örök jutalom helyére távozott volna. Egy két lábon járó csoda volt.
Ateistaként ez az ember azt állította, hogy nincs Isten, mégis az örökkévalóság el volt ültetve a szívébe. Másrészről a bolond az, aki nemcsak mentálisan utasítja el Istent, hanem aki szívében ellenkezik is, megkeményedett lelkiismerete miatt. Az elérhetetlenné válik.
Az egy dolog ha keményen ragaszkodunk a saját intellektusunkba vetett hithez. Ezen lehet változtatni. Azonban az egy más dolog, ha teljesen megkeményítjük szívünket. A The New Unger`s Bible szótár így határozza ezt meg: „A Szentírásban a `bolond` elsődlegesen az a személy, aki minden istenfélelmet elűz és úgy gondolkodik és cselekszik, mintha nyugodtan figyelmen kívül hagyhatná Isten igazságának örökkévaló elveit.”
Lehet, hogy a bolond tulajdonképpen mentálisan elismeri Istent, de szívében elutasítja létezését, és ez reflektálható arra, ahogyan ő él. Isten félelme az, ami elérhetővé tartja szívünket a Szent Szellem számára. Ha ez elveszett, nem marad remény. Pál azt mondja, ”Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.” (Apcsel 13:26) Csak azok, akik félik Istent, képesek meghallani az örökkévaló élet szavait.
Az örökkévalóság tehát a szívünkbe lett ültetve, mégis lehetetlen azt az elménkkel felfogni. Ahhoz, hogy definiálni tudjuk, arra kérlek, hogy a szíveddel kezdj el hallgatni. Hogy ennek az egész könyvnek a hasznából részesülj, ugyanazon dolgok szükségesek számodra is. Mit kell ehhez tenned? Először is, ismerd el, hogy szükséged van a Szent Szellem segítségére és kérd Őt, hogy támogasson. Ő a te belső emberedhez fog szólni, nem pedig a fejedhez.
Az igazság az, ahogyan a zsoltáros mondja, Ő nem lett Istenné, hanem „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2) Gondolkozzunk el ezen egy kicsit. Ha így teszel, ez az intellektuális gondolkodásodat frusztrálni fogja, hiszen ahogyan a zsoltáros mondja „Senki sem foghatja fel az örökkévalóságot.”
Az igazságnak ez a kijelentése, ami a mi természetes értelmünk számára felfoghatatlan, azt a mi Teremtőnk a szívünkbe helyezte. Az örökkévalóságot a szívünk ismeri. Ez minden egyes emberrel vele születik. Ez az amiért „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”. Jegyezd meg, hogy az Ige nem azt mondja „az ő elméjében”. Sok olyan ateista van, akik határozottan elutasítják Isten létezését, szívükben mégis tudják, hogy Ő van, mivel ez örökre oda plántáltatott. Az ő szívük még nem keményedett meg annyira, hogy az teljesen eltorzult állapotba legyen.
Volt egy barátom, aki évekkel ezelőtt hűséges ateista volt - vagyis, ő úgy gondolta. Senki sem tudta őt meggyőzni. Egy napon, fogta és kitépett egy Bibliát munkatársa kezéből, a földre dobta, rátaposott, átkozva azt az embert és a Bibliát. Azzal vádolta ezt a keresztény embert, hogy agyatlan és gyenge. Később, évekkel azután, hogy ateistának vallotta magát, mellkasi fájdalmakban szenvedett. Az orvosok egy felderítő műtétet hajtottak végre rajta, mikor azonban felnyitották azonnal vissza is zárták és elmondták neki, hogy kevesebb, mint huszonnégy órája van hátra.
Azon az éjszakán, miközben az ágyon feküdt, rádöbbent, hogy egy örökkévaló helyre fog távozni és ez közel nem az a hely volt, ahol végezni szerette volna. Hogyan tudta mégis mindezt, ha soha senkinek nem engedte meg, hogy a Szentírásból meggyőzze? Lehetséges, hogy az örökkévalóság a szívébe plántáltatott? Ahogyan az Ige az emberiségről állítja „Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennök, Isten az ismeretét a szívükbe helyezte” (Róma 1:19 – TLB fordítás alapján).
Azon az éjszakán a barátom szíve leállt. Elhagyta a testét és egy mély, sötét helyre ereszkedett le. Olyan vastag volt a sötétség, hogy úgy érezte, mintha felöltözte volna azt; egy pislákoló fény se volt látható. Miután úgy tűnt, hogy valahová lezuhant, gyötört lelkek szörnyű kiáltásait kezdte hallani. Egy hatalmas erő a pokol kapujához húzta, amikor hirtelen visszatért a testébe. Újraéledt.
A következő nap felhívta az egyetlen keresztény embert akit ismert. A barátja eljött hozzá, és kihirdette Jézus Krisztus megváltásának jó hírét. Ez az ember befogadta Jézus Krisztust az életébe, elfogadta mint Urát és Megváltóját, majd a barátja imádkozott a gyógyulásáért. Három héttel később, kisétált a kórház ajtaján. Még évtizedekig élt, mielőtt az örök jutalom helyére távozott volna. Egy két lábon járó csoda volt.
Ateistaként ez az ember azt állította, hogy nincs Isten, mégis az örökkévalóság el volt ültetve a szívébe. Másrészről a bolond az, aki nemcsak mentálisan utasítja el Istent, hanem aki szívében ellenkezik is, megkeményedett lelkiismerete miatt. Az elérhetetlenné válik.
Az egy dolog ha keményen ragaszkodunk a saját intellektusunkba vetett hithez. Ezen lehet változtatni. Azonban az egy más dolog, ha teljesen megkeményítjük szívünket. A The New Unger`s Bible szótár így határozza ezt meg: „A Szentírásban a `bolond` elsődlegesen az a személy, aki minden istenfélelmet elűz és úgy gondolkodik és cselekszik, mintha nyugodtan figyelmen kívül hagyhatná Isten igazságának örökkévaló elveit.”
Lehet, hogy a bolond tulajdonképpen mentálisan elismeri Istent, de szívében elutasítja létezését, és ez reflektálható arra, ahogyan ő él. Isten félelme az, ami elérhetővé tartja szívünket a Szent Szellem számára. Ha ez elveszett, nem marad remény. Pál azt mondja, ”Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.” (Apcsel 13:26) Csak azok, akik félik Istent, képesek meghallani az örökkévaló élet szavait.
Az örökkévalóság tehát a szívünkbe lett ültetve, mégis lehetetlen azt az elménkkel felfogni. Ahhoz, hogy definiálni tudjuk, arra kérlek, hogy a szíveddel kezdj el hallgatni. Hogy ennek az egész könyvnek a hasznából részesülj, ugyanazon dolgok szükségesek számodra is. Mit kell ehhez tenned? Először is, ismerd el, hogy szükséged van a Szent Szellem segítségére és kérd Őt, hogy támogasson. Ő a te belső emberedhez fog szólni, nem pedig a fejedhez.
Fordította: Diana En Arnoud Jan
Ésaiás könyve 7.
1. Történt Ácháznak, Jótám, Uzzijáhú fia, fiának, Jehúda királyának napjaiban, felvonult Reczín, Arám királya és Pékach, Remaljáhú fia, Izrael királya, Gyereuzsálem alá, harcra ellene; de nem bírt harcolni ellene. 2. És jelentették Dávid házának, mondván: Táboroz Arám Efraimmal együtt! És megingott szíve és népének szíve, amint meginognak az erdő fái a széltől. 3. És szólt az Örökkévaló Jesájáhúhoz: Menj csak ki Ácház elejébe, te és Seár-Jásúb fiad, a felső tó vízvezetékének széléhez, a mosók mezejének útjára. 4. És szólj hozzá: Légy veszteg és légy nyugodt, ne félj és szíved el ne lágyuljon ama két füstölgő üszökvégtől, Reczín meg Arám és Remaljáhú fia fellobbant haragja miatt. 5. Mivelhogy rosszat határozott ellened Arám, Efraim és Remaljáhú fia, mondván: 6. menjünk fel Jehúdába, rettentsük meg és foglaljuk el magunknak és tegyük meg benne királlyá Tábeal fiát. 7. Így szól az Úr, az Örökkévaló: Nem áll meg és nem lesz! 8. Mert Arám feje Damaszkus és Damaszkus feje Reczín és hatvanöt év múlva megtöretik Efraim, nem lesz nép – 9. és Efraim feje Sómrón és Sómrón feje Remaljáhú fia. Ha nem bíztok, bizony nem lesz biztosságtok.
10. És tovább is beszélt az Örökkévaló Ácházhoz, mondván: 11. Kérj magadnak jelt az Örökkévalótól, Istenedtől, mélységest kérj, vagy fenn; magasban levőt. 12. Mondta. Ácház: Nem kérek és nem kísértem meg az Örökkévalót. 13. És mondta: Halljátok csak, Dávid háza! Vajon kevés-e nektek embereket fárasztani, hogy Istenemet is fárasztjátok? 14. Ezért ad maga az Úr nektek jelt: íme a fiatal nő várandós lesz és fiat szül és így nevezi őt: Immánuel. 15. Vajat és mézet fog enni, mihelyt megvetni tudja a rosszat és választani a jót; 16. mert mielőtt a fiú megvetni tudná a rosszat és választani a jót, elhagyatva lesz a föld, melynek két királyától te rettegsz. 17. Majd hoz az Örökkévaló rád és népedre és atyád házára napokat, aminők nem jöttek ama naptól fogva, hogy elszakadt Efraim Jehúdától – Assúr királyát. 18. És lesz ama napon csalogatja az Örökkévaló a legyet, mely Egyiptom folyóinak szélén van és a méhet, mely Assúr országában van; 19. eljönnek és megszállnak mindannyian a pusztaságok völgyeiben és a sziklák hasadékaiban és mind a tüskebokrokon és mind a legelőkön. 20. Azon napon levágja az Úr a folyam partjain bérelt borotvával – Assúr királyával a hajat és a lábak szőrét és a szakállt is elveszi. 21. És lesz ama napon, tartani fog valaki egy üszőt és két juhot; 22. és lesz, azért, hogy sok tejet nyer, vajat fog enni, mert vajat és mézet eszik mindenki, aki megmaradt az országban. 23. És lesz ama napon, minden hely, ahol ezer szőlőtő ezer ezüstöt ér, tövissé és gazzá lesz; 24. nyilakkal és íjjal mennek oda, mert tövissé és gazzá lesz az egész ország. 25. Mindazon hegyek pedig, melyeket kapával kapálnak – oda be nem mész a tövis és gaz félelme miatt; és arravalók lesznek, hogy rábocsássák az ökröt és hogy eltapossa a juh.
10. És tovább is beszélt az Örökkévaló Ácházhoz, mondván: 11. Kérj magadnak jelt az Örökkévalótól, Istenedtől, mélységest kérj, vagy fenn; magasban levőt. 12. Mondta. Ácház: Nem kérek és nem kísértem meg az Örökkévalót. 13. És mondta: Halljátok csak, Dávid háza! Vajon kevés-e nektek embereket fárasztani, hogy Istenemet is fárasztjátok? 14. Ezért ad maga az Úr nektek jelt: íme a fiatal nő várandós lesz és fiat szül és így nevezi őt: Immánuel. 15. Vajat és mézet fog enni, mihelyt megvetni tudja a rosszat és választani a jót; 16. mert mielőtt a fiú megvetni tudná a rosszat és választani a jót, elhagyatva lesz a föld, melynek két királyától te rettegsz. 17. Majd hoz az Örökkévaló rád és népedre és atyád házára napokat, aminők nem jöttek ama naptól fogva, hogy elszakadt Efraim Jehúdától – Assúr királyát. 18. És lesz ama napon csalogatja az Örökkévaló a legyet, mely Egyiptom folyóinak szélén van és a méhet, mely Assúr országában van; 19. eljönnek és megszállnak mindannyian a pusztaságok völgyeiben és a sziklák hasadékaiban és mind a tüskebokrokon és mind a legelőkön. 20. Azon napon levágja az Úr a folyam partjain bérelt borotvával – Assúr királyával a hajat és a lábak szőrét és a szakállt is elveszi. 21. És lesz ama napon, tartani fog valaki egy üszőt és két juhot; 22. és lesz, azért, hogy sok tejet nyer, vajat fog enni, mert vajat és mézet eszik mindenki, aki megmaradt az országban. 23. És lesz ama napon, minden hely, ahol ezer szőlőtő ezer ezüstöt ér, tövissé és gazzá lesz; 24. nyilakkal és íjjal mennek oda, mert tövissé és gazzá lesz az egész ország. 25. Mindazon hegyek pedig, melyeket kapával kapálnak – oda be nem mész a tövis és gaz félelme miatt; és arravalók lesznek, hogy rábocsássák az ökröt és hogy eltapossa a juh.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. február 6., hétfő
Michael L. Brown - Menj, és többé ne kövess el bűnt - Szentségre hívás 11.
11. A bűn sérti a bűnöst
A tény, hogy a bűn sérti az Urat, segíthet ellenállni a kísértésnek amikor szellemileg erős vagy. De valószínűleg ez a könnyű időszak számodra. Mi van amikor a "természetes" állapotodban vagy? Mi van, amikor nem igazán érzed magad győztesnek és egy katonának az Úr hadseregéből? Mi van akkor, mikor a fennkölt, szellemi gondolatok látszólag a legkevésbé sem tudnak motiválni téged? Ilyenkor kell emlékezned valami egyszerűre és biztosra: A bűn téged is sért! Ez mindent felborít. Felborítja a napodat, eléri a családodat, az egészségedet, a pénzügyeidet, az állásodat és az elmédet. Mindent összezavar. Miért engeded, hogy a bűn összezavarjon?
Itt egy személetes példa, ami segíthet megérteni: Takarítod a fürdőszobát és egy tekercs papírtörlő van a kezedben, de túl elfoglalt (vagy lusta) vagy, hogy kimenj onnan és a megfelelő helyre dobd azokat, ezért megpróbálod lehúzni a wc-n az egészet. A következő percben a wc túlfolyik és nem érsz oda időben, így a fürdőszoba szőnyeg mocskos lesz és elcsúszol a nedves kövön mikor rohansz oda, elszakad az új inged és újra sérül a törött ujjad... és mindennek tetejébe két órába telik, mire feltakarítod az egészet. És mindez azért történt mert túl elfoglalt (vagy lusta) voltál ahhoz, hogy fél percet alatt valamit a megfelelő helyre dobj. A bűn ilyen. Feldúl mindent, először és legfőképp téged.
Ami igazán ijesztő, hogy sosem tudhatod hol keletkezik kár. Egy kopott gumijú autó nekicsúszhat egy üzemanyag szállító teherautónak és a robbanás megölhet egy arra járó gyalogost. Így van ez a bűnnel. Egy arcátlan hazugság a főnöködnek ma, holnap az eljegyzésedbe kerülhet. Hogyan? Lehet egyszerűen azért mert Isten áldása lemegy rólad, lehet, hogy elveszted az állásodat és feladod a házasodási terveidet, lehet, hogy a kedvesed jobban utálja a hazugságot a világon mindennél, lehet, hogy furcsán kezdesz viselkedni mert nem tudsz szembenézni az igazsággal, lehet, hogy megkeményedsz és érzéketlenné válsz és még rosszabb visszataszítóbb bűnökbe veted bele magad, melyek lerombolják a kapcsolatodat. Nem kell, hogy logikus kapcsolat legyen a bűn és negatív kihatásai között. A tény az, hogy ha nem szakítasz a bűnnel, kísérteni és kísérteni fog, amíg megsebez végül.
12. A bűn sérti a bűnös családját és barátait
Persze a bűn soha nem csak a bűnöst magát érinti. Mindig messzebb ható következményei vannak. Szomorú szemtanúja voltam pásztorok családi történeteinek, akik házasságtörést követtek el és ezt nem követte valóságos megtérés, nem vetették alá magukat igei helyreállításnak. Láttam a feleségeiket, gyermekeiket, a gyülekezeteket, a kollégáikat. Mennyire tragikus, hogy egész családok és teljes gyülekezetek súlyosan sérülnek egy ember bűne miatt. Ahogy Thomas Brooks mondta: "Ah, az atya bűne beszennyezi a gyermeket, a férjé a feleséget, a gazdáé a szolgát. A bűn, amely egy ember szívében van, képes megfertőzni az egész világot, terjeszkedő és fertőző természete által."
Ez az amit mindig szem előtt tartok: Ha bűnt követek el, megsértem az én drága feleségemet - lehet hogy egy egész életre - és megsebzem a csodálatos lányaimat, és aztán az ő házastársaikat és gyerekeiket. Milyen kijózanító gondolat!
Apák és anyák, szó szerint összetörhetitek gyermekeiteket az életstílusotokkal és viselkedésetekkel. Szomorúságba és reménytelenségbe taszíthatjátok őket, évekre átadva kilátástalanságnak és fájdalomnak, vagy szilárd talajra állíthatjátok őket, bővölködő életre vezetve Őbenne. Milyen befolyással lesztek rájuk?
Tinédzserek, akik szeretitek Jézust, megmutathatjátok társaitoknak, hogy van egy valóságos, élő Isten és nincs szükségük drogokra és kábulatra, vagy prédikálhattok valamit és élhettek egy attól eltérő módon, azt mondva nekik, hogy bűneik valóságosabbak a ti Isteneteknél. Melyik fog megtörténni?
Senki nem egy sziget mikor bűnt követ el, különösen ha a vezetés tagja. A te bűnöd kihathat egy teljes közösségre, felekezetre vagy mozgalomra. Nem hoz ez szent ellenállást a lelkedbe? Néha mélyebb istenfélelemre ösztönzöm magam azt kérdezve: Mi történne ha felrúgnám ezt? Hogyan hatna az emberekre akiket lelkesítettek a könyveim, bátorított a példám? Mennyi elbizonytalanodást hozna, mennyi visszacsúszást? (Vezető társaim, ha tízre vagy tízmillióra vagytok is hatással, tegyétek fel magatoknak ugyanezt a kérdést. Mindannyiunkra érvényes.) Olyanok fognak emlékezni rám végül, akiken segítettem vagy akiket megsértettem? Mi a helyzet veled?
A tény, hogy a bűn sérti az Urat, segíthet ellenállni a kísértésnek amikor szellemileg erős vagy. De valószínűleg ez a könnyű időszak számodra. Mi van amikor a "természetes" állapotodban vagy? Mi van, amikor nem igazán érzed magad győztesnek és egy katonának az Úr hadseregéből? Mi van akkor, mikor a fennkölt, szellemi gondolatok látszólag a legkevésbé sem tudnak motiválni téged? Ilyenkor kell emlékezned valami egyszerűre és biztosra: A bűn téged is sért! Ez mindent felborít. Felborítja a napodat, eléri a családodat, az egészségedet, a pénzügyeidet, az állásodat és az elmédet. Mindent összezavar. Miért engeded, hogy a bűn összezavarjon?
Itt egy személetes példa, ami segíthet megérteni: Takarítod a fürdőszobát és egy tekercs papírtörlő van a kezedben, de túl elfoglalt (vagy lusta) vagy, hogy kimenj onnan és a megfelelő helyre dobd azokat, ezért megpróbálod lehúzni a wc-n az egészet. A következő percben a wc túlfolyik és nem érsz oda időben, így a fürdőszoba szőnyeg mocskos lesz és elcsúszol a nedves kövön mikor rohansz oda, elszakad az új inged és újra sérül a törött ujjad... és mindennek tetejébe két órába telik, mire feltakarítod az egészet. És mindez azért történt mert túl elfoglalt (vagy lusta) voltál ahhoz, hogy fél percet alatt valamit a megfelelő helyre dobj. A bűn ilyen. Feldúl mindent, először és legfőképp téged.
Ami igazán ijesztő, hogy sosem tudhatod hol keletkezik kár. Egy kopott gumijú autó nekicsúszhat egy üzemanyag szállító teherautónak és a robbanás megölhet egy arra járó gyalogost. Így van ez a bűnnel. Egy arcátlan hazugság a főnöködnek ma, holnap az eljegyzésedbe kerülhet. Hogyan? Lehet egyszerűen azért mert Isten áldása lemegy rólad, lehet, hogy elveszted az állásodat és feladod a házasodási terveidet, lehet, hogy a kedvesed jobban utálja a hazugságot a világon mindennél, lehet, hogy furcsán kezdesz viselkedni mert nem tudsz szembenézni az igazsággal, lehet, hogy megkeményedsz és érzéketlenné válsz és még rosszabb visszataszítóbb bűnökbe veted bele magad, melyek lerombolják a kapcsolatodat. Nem kell, hogy logikus kapcsolat legyen a bűn és negatív kihatásai között. A tény az, hogy ha nem szakítasz a bűnnel, kísérteni és kísérteni fog, amíg megsebez végül.
12. A bűn sérti a bűnös családját és barátait
Persze a bűn soha nem csak a bűnöst magát érinti. Mindig messzebb ható következményei vannak. Szomorú szemtanúja voltam pásztorok családi történeteinek, akik házasságtörést követtek el és ezt nem követte valóságos megtérés, nem vetették alá magukat igei helyreállításnak. Láttam a feleségeiket, gyermekeiket, a gyülekezeteket, a kollégáikat. Mennyire tragikus, hogy egész családok és teljes gyülekezetek súlyosan sérülnek egy ember bűne miatt. Ahogy Thomas Brooks mondta: "Ah, az atya bűne beszennyezi a gyermeket, a férjé a feleséget, a gazdáé a szolgát. A bűn, amely egy ember szívében van, képes megfertőzni az egész világot, terjeszkedő és fertőző természete által."
Ez az amit mindig szem előtt tartok: Ha bűnt követek el, megsértem az én drága feleségemet - lehet hogy egy egész életre - és megsebzem a csodálatos lányaimat, és aztán az ő házastársaikat és gyerekeiket. Milyen kijózanító gondolat!
Apák és anyák, szó szerint összetörhetitek gyermekeiteket az életstílusotokkal és viselkedésetekkel. Szomorúságba és reménytelenségbe taszíthatjátok őket, évekre átadva kilátástalanságnak és fájdalomnak, vagy szilárd talajra állíthatjátok őket, bővölködő életre vezetve Őbenne. Milyen befolyással lesztek rájuk?
Tinédzserek, akik szeretitek Jézust, megmutathatjátok társaitoknak, hogy van egy valóságos, élő Isten és nincs szükségük drogokra és kábulatra, vagy prédikálhattok valamit és élhettek egy attól eltérő módon, azt mondva nekik, hogy bűneik valóságosabbak a ti Isteneteknél. Melyik fog megtörténni?
Senki nem egy sziget mikor bűnt követ el, különösen ha a vezetés tagja. A te bűnöd kihathat egy teljes közösségre, felekezetre vagy mozgalomra. Nem hoz ez szent ellenállást a lelkedbe? Néha mélyebb istenfélelemre ösztönzöm magam azt kérdezve: Mi történne ha felrúgnám ezt? Hogyan hatna az emberekre akiket lelkesítettek a könyveim, bátorított a példám? Mennyi elbizonytalanodást hozna, mennyi visszacsúszást? (Vezető társaim, ha tízre vagy tízmillióra vagytok is hatással, tegyétek fel magatoknak ugyanezt a kérdést. Mindannyiunkra érvényes.) Olyanok fognak emlékezni rám végül, akiken segítettem vagy akiket megsértettem? Mi a helyzet veled?
Fordította: Korányi Tamás
David Yonggi Cho - Dániel könyve 39.
Dániel bűnvallása (9,5-6)
„Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgatónk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinek, atyáinknak és az ország egész népének."
Dániel imája három vonatkozásban is példa értékű számunkra. Az első ilyen dolog a bűnök megvallása. Egyetlen ember sem mentes a bűntől. A Biblia szerint „Nincsen csak egy igaz is... mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róm 3, 10; 23) Isten nem a bűnösöket küldi pokolra, sokkal inkább azokat a bűnösöket, akik nem térnek meg. A legszömyűbb dolog tehát nem a bűn, hanem a bűnt megbánni nem akaró szív.
Ezért, mikor Isten elé járulunk, először is bűnbánatot kell tartanunk, megvallanunk bűneinket. Ha Isten látja, hogy Hozzá fordulunk, bűneinkből megtérünk, nem fog megtagadni bennünket. Sőt irgalmasságát fogja kimutatni megtört, bocsánatáért esedező szívünk láttán.
Figyeljük meg Dániel megtérő imáját! Talán senki sem volt olyan hűséges Istenhez, mint ő, aki mindvégig megmaradt hitének állhatatosságában. Mégis felvette a terhet, és nemcsak saját, hanem nemzete bűneit is megvallotta. Tanuljuk meg Dánieltől ezt a magatartást! Hozzá hasonlóan nekünk is nemcsak saját, hanem országunk, nemzetünk bűneit is meg kell vallanunk.
Dániel a következőképpen imádkozott: „Vétkeztünk és gonoszságot miveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.'' (5. vers) Mi tehát a bűnünk? Isten törvényének áthágása. Ha ismerjük Isten törvényét és mégis megtörjük azt, bűnt követünk el.
Dániel hasonlóképpen megvallotta az emberek Isten Igéje iránt való közömbösségét. A zsidók nemcsak az Isten törvényét szegték meg, hanem Isten szolgáira, a prófétákra sem hallgattak. Dániel külön felemlegeti Izrael korábbi vezetőinek vétkeit, keseregve, mintha saját bűneiről volna szó.
Hogy imánk kedves legyen Isten előtt, nekünk is meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy vajon nem sértettük-e meg Isten törvényét. Ha pedig úgy találjuk, hogy igen, meg kell a bűnt vallanunk. Ezen felül családtagjaink bűneit is meg kell vallanunk Isten előtt, mikor az Úr előtt imádkozunk értük.
A bűnvallás alapvető fontosságú szellemi életünkben. Manapság bizonyos emberek, akik a Szent Szellemet szeretnék venni, ehelyett egy gonosz szellem áldozataivá válnak, mert nem tesznek gondos bűnvallást, mielőtt a Szent Szellem vételéért imádkoznának. Mivel a bűn még ott van ezeknek az embereknek a szívében, a Szent Szellem nem tud belépni oda. A helyzetet súlyosbítja, hogy mivel a szívük nyitott, egy gonosz szellem, aki a bűnt kutatja, be tud lépni, hogy elfoglalja szívüket.
Ezért aztán, mielőtt speciális kegyelemért jövünk Jézus Krisztushoz azt követően, hogy bűneink bocsánatát vesszük az Őbenne való hit által, először minden eszünkbe jutó bűnt meg kell vallanunk, és lemosnunk azokat Jézus drága vére által. Ha ezt a fajta tisztaságot öltözzünk föl, mikor Istenhez imádkozunk, a gonosz nem tud belépni szívünkbe.
Az ördög olyan, mint egy légy. Gyűlöli a tiszta helyeket Éppúgy, ahogy a koszos szemétvödröt is kirakjuk az otthonunkból, hogy megszabaduljunk a körülötte rajzó legyektől, el kell távolítanunk a bűnöket is a szívünkből. Ha ezt elmulasztjuk, nincs jogunk panaszkodni, hogy az ördög kísértései gyötörnek minket.
„Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől. És nem hallgatónk a te szolgáidra, a prófétákra, a kik a te nevedben szóltak a mi királyainknak, fejedelmeinek, atyáinknak és az ország egész népének."
Dániel imája három vonatkozásban is példa értékű számunkra. Az első ilyen dolog a bűnök megvallása. Egyetlen ember sem mentes a bűntől. A Biblia szerint „Nincsen csak egy igaz is... mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róm 3, 10; 23) Isten nem a bűnösöket küldi pokolra, sokkal inkább azokat a bűnösöket, akik nem térnek meg. A legszömyűbb dolog tehát nem a bűn, hanem a bűnt megbánni nem akaró szív.
Ezért, mikor Isten elé járulunk, először is bűnbánatot kell tartanunk, megvallanunk bűneinket. Ha Isten látja, hogy Hozzá fordulunk, bűneinkből megtérünk, nem fog megtagadni bennünket. Sőt irgalmasságát fogja kimutatni megtört, bocsánatáért esedező szívünk láttán.
Figyeljük meg Dániel megtérő imáját! Talán senki sem volt olyan hűséges Istenhez, mint ő, aki mindvégig megmaradt hitének állhatatosságában. Mégis felvette a terhet, és nemcsak saját, hanem nemzete bűneit is megvallotta. Tanuljuk meg Dánieltől ezt a magatartást! Hozzá hasonlóan nekünk is nemcsak saját, hanem országunk, nemzetünk bűneit is meg kell vallanunk.
Dániel a következőképpen imádkozott: „Vétkeztünk és gonoszságot miveltünk, hitetlenül cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól és ítéleteidtől.'' (5. vers) Mi tehát a bűnünk? Isten törvényének áthágása. Ha ismerjük Isten törvényét és mégis megtörjük azt, bűnt követünk el.
Dániel hasonlóképpen megvallotta az emberek Isten Igéje iránt való közömbösségét. A zsidók nemcsak az Isten törvényét szegték meg, hanem Isten szolgáira, a prófétákra sem hallgattak. Dániel külön felemlegeti Izrael korábbi vezetőinek vétkeit, keseregve, mintha saját bűneiről volna szó.
Hogy imánk kedves legyen Isten előtt, nekünk is meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy vajon nem sértettük-e meg Isten törvényét. Ha pedig úgy találjuk, hogy igen, meg kell a bűnt vallanunk. Ezen felül családtagjaink bűneit is meg kell vallanunk Isten előtt, mikor az Úr előtt imádkozunk értük.
A bűnvallás alapvető fontosságú szellemi életünkben. Manapság bizonyos emberek, akik a Szent Szellemet szeretnék venni, ehelyett egy gonosz szellem áldozataivá válnak, mert nem tesznek gondos bűnvallást, mielőtt a Szent Szellem vételéért imádkoznának. Mivel a bűn még ott van ezeknek az embereknek a szívében, a Szent Szellem nem tud belépni oda. A helyzetet súlyosbítja, hogy mivel a szívük nyitott, egy gonosz szellem, aki a bűnt kutatja, be tud lépni, hogy elfoglalja szívüket.
Ezért aztán, mielőtt speciális kegyelemért jövünk Jézus Krisztushoz azt követően, hogy bűneink bocsánatát vesszük az Őbenne való hit által, először minden eszünkbe jutó bűnt meg kell vallanunk, és lemosnunk azokat Jézus drága vére által. Ha ezt a fajta tisztaságot öltözzünk föl, mikor Istenhez imádkozunk, a gonosz nem tud belépni szívünkbe.
Az ördög olyan, mint egy légy. Gyűlöli a tiszta helyeket Éppúgy, ahogy a koszos szemétvödröt is kirakjuk az otthonunkból, hogy megszabaduljunk a körülötte rajzó legyektől, el kell távolítanunk a bűnöket is a szívünkből. Ha ezt elmulasztjuk, nincs jogunk panaszkodni, hogy az ördög kísértései gyötörnek minket.
Ésaiás könyve 6.
1. Uzzíjáhú király halála évében láttam az Urat, ülve magas és emelkedett trónon, szegélyei pedig betöltik a templomot. 2. Szeráfok állnak felette, hat-hat szárnya mindegyiknek, kettővel befödi arcát, kettővel befödi lábait és kettővel repül. 3. És szólt egyik a másiknak és mondta: Szent, szent, szent az Örökkévaló, a seregek ura, tele az egész föld az ő dicsőségével. 4. És meginogtak a küszöbök gerendái a szólónak hangjától, a ház pedig megtelt füsttel. 5. Ekkor mondtam: Jaj nekem, mert elvesztem, mert tisztátalan ajkú férfiú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom, mert a királyt, az Örökkévalót, a seregek urát látták szemeim. 6. És repült hozzám egy a szeráfok közül, kezében pedig parázs; fogóval vette az oltárról. 7. Megérintette számat és mondta: Íme, ez hozzá ért az ajkaidhoz, és eltávozik bűnöd s vétked; engesztelve van. 8. És hallottam az Úrnak szavát, amint mondja: Kit küldjek és ki megy el nekünk? Mondtam: Itt vagyok én, küldj engem. 9. És mondta: Menj és mondd meg ennek a népnek: hallva halljátok, s ne értsétek, látva lássátok, s ne tudjátok! 10. Kövérítsd meg a nép szívét és füleit nehezítsd meg és szemeit tapaszd be, hogy ne lásson szemeivel, füleivel ne halljon és szíve ne értsen, hogy megtérjen és meggyógyuljon. 11. Mondtam: Meddig, Uram? És mondta: Míg pusztán nem állnak városok lakó nélkül, és házak ember nélkül, és a föld sivataggá nem pusztul. 12. És eltávolítja az Örökkévaló az embert, és nagy lesz az elhagyottság az ország közepében. 13. És marad még benne tizedrész; újra pusztulássá lesz, mint a tölgyfa és a terebinthus, amelyekből vágáskor törzsök marad – szent magzat az ő törzsöke.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. február 3., péntek
Igegyűjtemény pénzügyekkel, munkával kapcsolatosan 2.
28. Adjon neked az Isten az ég harmatából és föld kövérségéből; sok gabonát és mustot. 29. Szolgáljanak téged népek és boruljanak le előtted nemzetek, légy ura testvéreidnek és boruljanak le előtted anyád fiai; aki téged átkoz, átkozott az és s ki téged áld, áldott az!
3. És Isten, a Mindenható áldjon meg, szaporítson meg, sokasítson meg és legyél népek gyülekezetévé! 4. És adja neked Ábrahám áldását, neked és magzatodnak veled együtt, hogy elfoglaljad tartózkodásod országát, melyet Isten adott Ábrahámnak.
9. És ha learatjátok országtok termését, ne arasd le földed szélét teljesen; és aratásod hulladékát ne szedegesd össze: 10. Szőlődben ne böngéssz és szőlődnek elhullott szemeit ne szedegesd föl, a szegénynek és az idegennek hagyd azokat; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
3. Ha a törvényeim szerint jártok és parancsolataimat megőrzitek és megteszitek azokat, 4. akkor megadom esőiteket az ő idejükben és a föld megadja termését, a mező fája megadja gyümölcsét. 5. És eléri nálatok a cséplés a szüretet és a szüret eléri a vetést, enni fogjátok kenyereteket jóllakásig és biztonságban laktok országotokban. 6. Én pedig adok békét az országban, lefeküsztök és senki sem ijeszt fel; elpusztítom a fenevadat az országból és kard nem vonul át országotokon. 7. Üldözni fogjátok ellenségeiteket és elesnek előttetek kard által. 8. És üldöznek öten közületek százat és százan közületek tízezret fognak üldözni, és elesnek ellenségeitek előttetek kard által. 9. Én pedig felétek fordulok, megszaporítlak benneteket, megsokasítlak benneteket és fenntartom szövetségemet veletek. 10. És enni fogtok réges-régit és a régit kitakarítjátok az új elől. 11. És helyezem hajlékomat közétek és meg nem utál lelkem benneteket. 12. És járok közöttetek, leszek a ti Istenetek, ti pedig lesztek az én népem. 13. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom országából, hogy ne legyetek az ő szolgáik; összetörtem jármotok rúdjait és engedtelek benneteket fölegyenesedve járni.
I. Mózes 27:28-29.
20. És fogadást tett Jákob, mondván: Ha Isten velem lesz, megőriz ezen az úton, melyen én járok és ad nekem kenyeret enni, ruhát felölteni; 21. és visszatérek majd békében atyám házába, akkor az Örökkévaló lesz nekem Istenem, 22. ez a kő pedig, melyet oszlopnak tettem, legyen Isten háza és mindennek, amit nekem adsz, tizedét neked adom.
27. És mondta neki Lábán: Ha ugyan kegyet találtam szemeidben – sejtem, hogy az Örökkévaló megáldott engem miattad. 28. És mondta: Szabd ki béredet rám és megadom. 29. És mondta neki: Te tudod, miként szolgáltalak és mivé lett a te nyájad nálam. 30. Mert kevés az, amid volt én előttem és elterjedt sokasággá, az Örökkévaló megáldott téged nyomomban; és most, mikor tegyek valamit én is az én házamért?
I. Mózes 28:3-4; 20-22.
I. Mózes 30:27-30.
9. És ha learatjátok országtok termését, ne arasd le földed szélét teljesen; és aratásod hulladékát ne szedegesd össze: 10. Szőlődben ne böngéssz és szőlődnek elhullott szemeit ne szedegesd föl, a szegénynek és az idegennek hagyd azokat; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.
III. Mózes 19:9-10.
III. Mózes 26:3-13.
IMIT fordítás
Reinhard Bonnke - Szellemek megkülönböztetése 3.
A szellemek megítélésének ajándékát a karizmatikus jelenségek három fő próbájával is szokás kapcsolatba hozni, melyekről az 1 Korintus 12-14-ben olvashatunk;
- A nyelveken szólás és a prófécia soha nem mondja Jézust átkozottnak (1 Kor 12,3).
- Alapvető ismertetőjegyük a szeretet (1 Kor 13,4-7).
- A gyülekezet építését segítik elő (1 Kor 14,12).
Ezek a megítélést elősegítő bibliai alapelvek nyilvánvalóan nem természetfeletti próbák, a szellemek megítélésének ajándéka azonban egyértelműen természetfeletti - nem is lehet más. Oly sok tanítás, hang, elképzelés zaklatja az elménket, illetve merül fel bennünk - akár saját gondolataink termékeként is -, hogy magának Istennek az ítélőképességére van szükségünk, hogy a jót a rossztól el tudjuk különíteni. Még a saját szívünk is képes félrevezetni bennünket, hiszen „csalárdabb... mindennél" - írja a Jeremiás 17,9. Számtalan olyan jel és csoda, prófécia és mindenféle más jelenség figyelhető meg, melyek egyetlen célja, „hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is" - ahogy Jézus is figyelmeztetett bennünket.
A szellemi ítélőképesség ajándékának szerepe az, hogy a megcsalattatástól megőrizzen minket, bár ne felejtsük el, hogy ugyanezt a munkát Isten Igéje is végzi, mely „megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait". A csalások jelentős része csak azért lehet sikeres, mert a hívők oly kevéssé értik az Igét. Saját emberi akaratunk hamis törekvéseit épp úgy le kell lepleznünk, mint szívünk tévelygéseit vagy az Ellenség trükkjeit - és Isten Szelleme tesz érzékennyé bennünket arra, hogy megítéljük, mi az, ami Istentől van, és mi az, ami nem. „Az én juhaim hallják az én szómat". Az is ugyanolyan probléma, ha nem figyelünk fel arra, ami szent, mint ahogy egyesek „nem becsülik meg az Úrnak testét" (1 Kor 11,29).
Albert-Marie Besnard azt írja, hogy „az ébredési mozgalmak bizonyos képviselői egyre inkább hajlamosak démonokat látni minden olyan jelenség mögött, mely sokszor nem több bűnös emberi megnyilvánulásnál". Valóban nem mindennapi ajándék kell ahhoz, hogy valaki démonokat fedezzen fel ott, ahol nincsenek! Az ajándék leutánzásának próbálkozásai ezek, de még a legártatlanabb esetet feltételezve is legfeljebb arról lehet szó, hogy valaki saját emberi eszközeivel, kritikai érzékével próbálja erőltetni a Szent Szellem megnyilvánulását. Ez azonban távol áll a szellemek megítélésének ajándékától!
Az Újszövetségben nem találunk említést arról, hogy bárki démonokat fedezett volna föl mások életében. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ilyesmi megtörténhessen. Péter már az első pillanatban felfigyelt rá, hogy Ananiáss és Szafira nem becsületes. Valamivel később Simon mágus, a varázslással és fekete mágiával foglalkozó boszorkánymester pénzen akarta megvásárolni Isten erejét, Péter azonban így intette meg: „Látom, hogy keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel." Egyik esetben sem esett szó démonokról. Péter nem kezdett el démonokat űzni ahhoz, hogy Simont helyre tegye, hanem egyszerűen felszólította, hogy térjen meg gonoszságából, és könyörögjön Istenhez bűnbocsánatért. Mint tudjuk, Simon erre nem volt hajlandó, hanem Pétert kérte, hogy imádkozzon helyette. Nehéz eldönteni, hogy ezeket az eseteket a szellemek megítélésének, a próféciának vagy a tudomány beszédének kategóriájába soroljuk. Nem könnyű a Szent Szellem összes megnyilvánulását kilenc címszó alá besorolni.
Sokan éppen akkor buzdulnak fel, hogy mindenütt démonokat keressenek és űzzenek ki, mikor erről az ajándékról tudomást szereznek. Azzal érvelnek, hogy a legjobb védekezés a támadás, így hát fel kell kutatni a démonokat és lecsapni rájuk. Pálról azonban nem olvassuk, hogy így viselkedett volna. Azt tudjuk, hogy egy rabszolgalányból kiűzte a jövendőmondó démont (Csel 16,16). Ehhez azonban nem kellett különösebb szellemi ítélőképesség. A városban mindenki tudta, hogy a lányban benne van a jövendőmondás szelleme - Pál pedig napokon át halogatta, hogy támadást intézzen a sötétség erői ellen. Végül aztán kezdett nagyon terhére lenni a lány zaklatása, ugyanakkor félő volt, hogy többek szemében a jövendőmondás szelleme összekapcsolódik az evangéliummal, és Pál tanításának részeként fogják kezelni. A szellemi megítélés ebben az esetben abból állt, hogy Pál meglátta: a lány tevékenysége károsan befolyásolja az Isten munkáját. Hasonló helyzetben volt Jézus is, hiszen a tisztátalan szellemek ismerték és tudták ki Ő, Jézus azonban rájuk parancsolt, hogy maradjanak csendben.
Nem kért a démonok dicsőítéséből! El akarta kerülni, hogy bárkiben is az a meggyőződés alakuljon ki, hogy a démonokkal barátkozna, vagy velük együtt járna. A démonok „a konjunktúrát megragadva" megpróbálták úgy beállítani a helyzetet, mintha Jézus is a szellemek valamiféle egyetemes világából jövő jó ismerősük volna - Ő azonban mindig kiűzte őket!
- A nyelveken szólás és a prófécia soha nem mondja Jézust átkozottnak (1 Kor 12,3).
- Alapvető ismertetőjegyük a szeretet (1 Kor 13,4-7).
- A gyülekezet építését segítik elő (1 Kor 14,12).
Ezek a megítélést elősegítő bibliai alapelvek nyilvánvalóan nem természetfeletti próbák, a szellemek megítélésének ajándéka azonban egyértelműen természetfeletti - nem is lehet más. Oly sok tanítás, hang, elképzelés zaklatja az elménket, illetve merül fel bennünk - akár saját gondolataink termékeként is -, hogy magának Istennek az ítélőképességére van szükségünk, hogy a jót a rossztól el tudjuk különíteni. Még a saját szívünk is képes félrevezetni bennünket, hiszen „csalárdabb... mindennél" - írja a Jeremiás 17,9. Számtalan olyan jel és csoda, prófécia és mindenféle más jelenség figyelhető meg, melyek egyetlen célja, „hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is" - ahogy Jézus is figyelmeztetett bennünket.
A szellemi ítélőképesség ajándékának szerepe az, hogy a megcsalattatástól megőrizzen minket, bár ne felejtsük el, hogy ugyanezt a munkát Isten Igéje is végzi, mely „megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait". A csalások jelentős része csak azért lehet sikeres, mert a hívők oly kevéssé értik az Igét. Saját emberi akaratunk hamis törekvéseit épp úgy le kell lepleznünk, mint szívünk tévelygéseit vagy az Ellenség trükkjeit - és Isten Szelleme tesz érzékennyé bennünket arra, hogy megítéljük, mi az, ami Istentől van, és mi az, ami nem. „Az én juhaim hallják az én szómat". Az is ugyanolyan probléma, ha nem figyelünk fel arra, ami szent, mint ahogy egyesek „nem becsülik meg az Úrnak testét" (1 Kor 11,29).
Albert-Marie Besnard azt írja, hogy „az ébredési mozgalmak bizonyos képviselői egyre inkább hajlamosak démonokat látni minden olyan jelenség mögött, mely sokszor nem több bűnös emberi megnyilvánulásnál". Valóban nem mindennapi ajándék kell ahhoz, hogy valaki démonokat fedezzen fel ott, ahol nincsenek! Az ajándék leutánzásának próbálkozásai ezek, de még a legártatlanabb esetet feltételezve is legfeljebb arról lehet szó, hogy valaki saját emberi eszközeivel, kritikai érzékével próbálja erőltetni a Szent Szellem megnyilvánulását. Ez azonban távol áll a szellemek megítélésének ajándékától!
Az Újszövetségben nem találunk említést arról, hogy bárki démonokat fedezett volna föl mások életében. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ilyesmi megtörténhessen. Péter már az első pillanatban felfigyelt rá, hogy Ananiáss és Szafira nem becsületes. Valamivel később Simon mágus, a varázslással és fekete mágiával foglalkozó boszorkánymester pénzen akarta megvásárolni Isten erejét, Péter azonban így intette meg: „Látom, hogy keserűséges méregben és álnokságnak kötelékében leledzel." Egyik esetben sem esett szó démonokról. Péter nem kezdett el démonokat űzni ahhoz, hogy Simont helyre tegye, hanem egyszerűen felszólította, hogy térjen meg gonoszságából, és könyörögjön Istenhez bűnbocsánatért. Mint tudjuk, Simon erre nem volt hajlandó, hanem Pétert kérte, hogy imádkozzon helyette. Nehéz eldönteni, hogy ezeket az eseteket a szellemek megítélésének, a próféciának vagy a tudomány beszédének kategóriájába soroljuk. Nem könnyű a Szent Szellem összes megnyilvánulását kilenc címszó alá besorolni.
Sokan éppen akkor buzdulnak fel, hogy mindenütt démonokat keressenek és űzzenek ki, mikor erről az ajándékról tudomást szereznek. Azzal érvelnek, hogy a legjobb védekezés a támadás, így hát fel kell kutatni a démonokat és lecsapni rájuk. Pálról azonban nem olvassuk, hogy így viselkedett volna. Azt tudjuk, hogy egy rabszolgalányból kiűzte a jövendőmondó démont (Csel 16,16). Ehhez azonban nem kellett különösebb szellemi ítélőképesség. A városban mindenki tudta, hogy a lányban benne van a jövendőmondás szelleme - Pál pedig napokon át halogatta, hogy támadást intézzen a sötétség erői ellen. Végül aztán kezdett nagyon terhére lenni a lány zaklatása, ugyanakkor félő volt, hogy többek szemében a jövendőmondás szelleme összekapcsolódik az evangéliummal, és Pál tanításának részeként fogják kezelni. A szellemi megítélés ebben az esetben abból állt, hogy Pál meglátta: a lány tevékenysége károsan befolyásolja az Isten munkáját. Hasonló helyzetben volt Jézus is, hiszen a tisztátalan szellemek ismerték és tudták ki Ő, Jézus azonban rájuk parancsolt, hogy maradjanak csendben.
Nem kért a démonok dicsőítéséből! El akarta kerülni, hogy bárkiben is az a meggyőződés alakuljon ki, hogy a démonokkal barátkozna, vagy velük együtt járna. A démonok „a konjunktúrát megragadva" megpróbálták úgy beállítani a helyzetet, mintha Jézus is a szellemek valamiféle egyetemes világából jövő jó ismerősük volna - Ő azonban mindig kiűzte őket!
Marilyn Hickey - Gyerekek, akik célba találtak. A tiéd is célba találhat 13.
A DÉMONIZÁLT LÁNY szabadulása
(Apostolok Cselekedetei 16.16-21.)
"Ezek az emberek a hatalmas Isten szolgái!" - kiáltotta a fiatal lány. "Az üdvösség útját hirdetik. Ezek a férfiak szolgák…” A lány újra és újra odakiáltott a tömegnek, ahogy a két férfit végigkísérte Filippi utcáin. Bárki azt gondolhatta volna, hogy ez a gyermek a két férfi társaságába tartozik, ahogy bejelentette a páros jelenlétének célját. Nagyon hatásosan tudta megnyerni az emberek figyelmét. A legtöbb szemlélő a két férfit külföldinek hihette, valószínűleg zsidónak, mert a görög férfiak nem hordtak szakállt. Az sem valószínű, hogy ennek a macedón városnak az átlag polgára a hatalmas Istent hirdeti, hiszen ezek a babonás emberek sok istent imádtak. A kíváncsibb városiak észrevették, hogy a két férfi napi úti célja az a néhány furcsa ember találkozási helye, akik Jézus nevű zsidóról beszéltek, aki azt állította magáról, hogy Ő az EGYETLEN Isten.
Pál és Silás először csak ámult, hogy az Úr milyen zseniális módon fedte fel jelenlétüket az emberek előtt. Végtére is nem Isten vezette ide ezt a két misszionáriust egy látásban megjelenő macedón férfi hívására? Isten egyszerűen ezt a módját választotta az evangélium üzenetének hirdetésének előkészítésére. Alapjába véve Pál és Silás nem sok figyelmet fordítottak a lánynak, aki a kis hívatlan reklámjuk volt. Ezen a napon viszont Pált idegesítette a lány megnyilatkozása. Szellemében kutatva, hogy választ kapjon az Úrtól, Pál hirtelen rájött, hogy nem Isten jelentette ki a „jó hírt”. Ebben a szolgálólányban a jóslás szelleme volt és a Sátán irányította. De miért? A válasz gyorsan jött: az ördög azt akarta, hogy a Filippibeliek az idegeneket jövendő mondókkal azonosítsák, hogy ne tulajdonítsanak figyelmet, az üzenetnek, amit hoztak.
Így Pál intett Silásnak és hirtelen megálltak, így a lány majdhogynem beléjük szaladt. Abba a pillanatban Pálnak lehetősége nyílt, hogy közvetlenül a lány szemébe nézzen. A démon lángoló szemei néztek vissza Pálra a meggyötört lány szemein keresztül. A megriadt szegény lány megbénult a félelemtől és el is futott volna, ha Silás nem ragadja meg erősen a karjánál. Erőteljes hangon Pál így szólt a démonhoz: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy gyere ki ebből a fiatal lányból, MOST!" A másodperc töredéke alatt a lányból démon kijött a démon. Ugyan kába volt és riadt, mégis békesség árasztotta el a lány arcát. Ekkor Pál és Silás rájött, hogy a lány nem volt egyedül. Egy nagyon dühös ember lépett ki a tömegből és magyarázatot követelt Pál cselekedetére. Mielőtt Pál és Silást ráeszmélt volna, hogy mi történik két férfi ragadta meg őket és a város vezetői elé a piactérre hurcolták őket. „Ezek a férfiak zavart okoznak a városunkban” - vádolták őket - „olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket törvénybe ütköznek."
A tények alapján ezek a férfiak hatalmas profitra tettek szert a kihasználva a szolgálólány jövendőmondását. Most, hogy a lány megszabadult a démontól gazdái elveszítették bevételüket és dühösek voltak Pálra és Silásra. Mivel a lány megszabadult a Sátán és a szolgaság kötelékéből Jézus nevében Pált és Silást bebörtönözték. Ennek ellenére Pál és Silás az Úr csodás beavatkozása után kiszabadultak és a börtönőrt a családjával együtt megtérésre vezették. Semmilyen börtönnek, legyen az fizikai vagy szellemi nincsenek olyan erős bilincsei, amiket az Úr ne tudna széttörni és ne tudná megszabadítani a foglyokat.
Kedves Anyuka vagy Apuka úgy tűnik, hogy a Sátán uralja a gyermeked? Megkötve és tehetetlennek érzed magad egy szituációban, amiben a gyermeked van? Minden erőfeszítésed kudarc? Ne csüggedj! Jézus neked adta a nevének hatalmát, hogy megdorgáld a Sátán munkáját. Bizonyosodj meg, hogy Isten ígéretei a szívedben vannak és Jézus hatalmas nevében valld meg az akaratát - Isten Igéjét- minden egyes helyzetben. A győzelem a tiéd!
Igék neked és a gyermekednek ( Károliból)
Máté 18:5-6. És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.
Márk 16:17. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat űznek; új nyelveken szólnak.
Lukács 10:19. Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
1 János 3:8. A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
Fordította: Nagy Andrea
Ésaiás könyve 5:18-30.
18. Jaj, akik húzzák a bűnt a hamisság köteleivel és mint szekér istrángjával a vétket. 19. Akik mondják: siettesse, gyorsítsa művét, hogy meglássuk; ám közeledjék és következzék be Izrael szentjének tanácsa, hogy megtudjuk. 20. Jaj, akik a rosszat jónak mondják és a jót rossznak, akik sötétséget világossággá tesznek és világosságot sötétséggé, akik keserűt édessé tesznek és édest keserűvé. 21. Ja, akik bölcsek a maguk szemeiben és önnönmaguk előtt eszesek. 22. Jaj, akik hősök borivásban és derék emberek részegítő ital töltésében; 23. akik fölmentik a gonoszt vesztegetés fejében és az igazak igazságát elveszik tőlük. 24. Azért amint megemészti a tarlót a tűznek nyelve és aszott fű elsüpped a lángban, az ő gyökerük olyan lesz, mint a korhadék és viráguk felszáll mint a por, mert megvetették az Örökkévalónak, a seregek urának tanát és Izrael szentjének szavát káromolták! 25. Ezért fellobbant az Örökkévaló haragja az ő népe ellen, kinyújtotta kezét ő ellene, megverte, hogy reszkettek a hegyek és lett hullájuk mint söpredék az utcák közepén. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva keze! 26. Zászlót emel a nemzeteknek messzire és csalogatja őt a föld végéről és íme hamar, gyorsan eljő. 27. Nincs bágyadt és nincs gyönge közte, nem szendereg és nem alszik, nem. oldódik meg csípőinek öve és nem szakad el saruinak szíja. 28. Akinek nyilai élesítvék, és íjai mind feszítvék; lovainak patái kovának gondolhatók, kerekei szélvésznek. 29. Ordítása olyan, mint az oroszláné, ordít mint a fiatal oroszlánok, megmordul és megragadja a zsákmányt; elhordja és nincs, aki megmenti. 30. És mordul rá ama napon mint tenger morajlása; a földre tekintenek, és íme sötétség, szorongás, és a napvilág elsötétült fellegei által.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. február 2., csütörtök
Joyce Meyer - Találd meg a valódi önmagad és töltsd be elhívásodat 11.
Minden OK, a helyemen vagyok
Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig [visszatérésének idejére].
Filippi 1:6.
Még nem értem be a célba, mint ahogy más sem, hiszen még az alakulás folyamatában vagyunk. Az életem nagy részében azt éreztem, addig nem leszek rendben, amíg meg nem érkezem be a célba, de aztán megtanultam, hogy ez nem így van. A szívem arra vágyik, hogy olyan legyek, amilyenné Isten tenni akar, és olyan akarok lenni, mint Jézus. A testem persze ezzel nem minden esetben ért egyet.
A Róma 7-ben Pál azt írja, nem a jót cselekszi, amit szeretne, hanem a gonoszt cselekszi, amit nem akar. Emiatt nagyon nyomorultul érzi magát. Felteszem a kérdést – na és mi a helyzet veled? A 24. versben így kiáltott… Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből [béklyójából]? A következő versben, mintha választ kapna kérdésére, érkezik a kijelentés… Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus (a Felkent) által
Bizony, mindannyiunknak be kell futnunk a pályánkat. Kissé bizonytalan voltam abban, hol is kellene tartanom, de a Sátán sosem mulasztotta el, hogy nap mint nap, vagy akár óránként figyelmeztessen erre. Állandósult bennem a sikertelenség érzése, folyton úgy éreztem, hogy nem az vagyok, akinek lennem kellene, nem vagyok elég jó, jobban kellene igyekeznem – minél jobban akartam, annál kevésbé sikerült.
Egy napon aztán egy teljesen más módon álltam hozzá ehhez a kérdéshez, és azt mondtam: „Nem ott vagyok, ahol lennem kellene, de Istennek hála, nem is ott vagyok, ahol valaha voltam. Minden OK, a helyemen vagyok”.
Ne állj meg!
Az igazak ösvénye pedig ´(minden megalkuvás nélkül) olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb ´(ragyogóbb és tisztább) lesz, a teljes délig.
Példabeszédek 4:18.
Ma már teljes szívemmel hiszem, hogy Isten nem haragszik rám azért, mert még nem értem be a célba. Nagyon örül annak, hogy nagyon igyekszem, és jó úton haladok. Ha te is és én is folytattom, amit elkezdtem, nem állok meg, Isten örömét leli majd a fejlődésünkben.
Csak szépen sétálj tovább. Amikor sétálsz, egyszerre mindig csak egy lépést teszel. Ezt ne feledd, ez egy fontos igazság.
Ha sétálni hívnálak, lehet, hogy furcsán néznél rám, amikor az első lépések megtétele után dühbe gurulnék amiatt, hogy még mindig nem érkeztünk meg a célunkhoz. Ilyen egyszerű példákon keresztül természetesen értjük, miről is van szó, mégis sok fejtörést okoz felfogni azt, hogy Isten időt hagy számunkra spirituális fejlődésünkhöz.
Ha egy egyéves gyermeket nézünk, eszünkbe sem jut kritizálni őt azért, mert még nem tud járni. Gyakran elesik, de felemeljük őt, megszeretgetjük, ha kell, ellátjuk a sérüléseit, és továbbra is mellette maradunk, támogatjuk. Teljesen természetes tehát, hogy a mi csodálatos Istenünk még többet tesz értünk, mint amit mi megteszünk a gyermekeinkért.
Egyensúlyban maradni
Józanok (józan gondolkodásúak, mértékletesek) legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító (iszonyú éhes) oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.
I Péter 5:8.
Nagyon fontos, hogy minden dologban kiegynesúlyozottak maradjunk, mert ha nem ezt tesszük, azzal ajtót nyitunk a sátánnak.
Azt próbáljuk meghatározni, hogyan kellene jó képet kialakítanunk önmagunkról. Ennek egyik módja lehet az, hogy elfogadjuk a tényt, hogy még nem érkeztünk meg, vannak területek, ahol további fejlődésre, növekedésre van szükségünk, ennek ellenére minden OK velünk. Igaz, hogy neki kell gyűrkőznünk, de Istennek hála, nem kell gyűlölni vagy megvetni magunkat, miközben próbálunk beérni a számunkra meghatározott célba.
Milyen is a helyes, egészséges keresztény hozzállás saját magunkhoz? A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány alapelv, amelyek mentén meghatározhatjuk, milyen is ez a teljes, Isten-központú önkép:
1. Isten teremtett engem, és szeret
2. Vannak hibáim és gyengeségeim, de változni akarok. Hiszem, hogy Isten munkálkodik az életemben. Minden nap változtat rajtam egy kicsit. Miközben ezt teszi, én jól érzem magam a bőrömben, és élvezem az életet.
3. Mindenkinek vannak hibái, tehát én sem vagyok egy rakás szerencsétlenség, csak azért, mert még nem vagyok tökéletes.
4. Istennel együtt munkálkodom azon, hogy leküzdjem a gyengeségeimet, de rá kell jönnöm, hogy mindig van mivel foglalkoznom; ebből következik, hogy bátortalanodok el csak azért, mert Isten rámutat olyan területekre az életemben, ahol javításra van szükség.
5. Szeretném boldoggá tenni a környezetemben élőket, és szeretném, ha szeretnének, de az értékrendemet nem az határozza meg, amit mások gondolnak rólam. Jézus az értem vállalt halálával már megerősítette, mennyit érek.
6. Nem befolyásol engem az, hogy mások mit mondanak, gondolnak vagy tesznek velem kapcsolatban. Azt is elviselem, ha teljesen elutasítanak. Isten megígérte, hogy soha nem utasít el és nem vet ki engem, amíg hiszek (János 6:29)
7. Nem számít, hányszor esem el, nem adom fel, mert Isten velem van, megerősít és megtart engem. Azt ígérte, soha nem hagy el és soha nem távozik el tőlem (Zsidó levél 13:5)
8. Szeretem magamat. Nem minden tetszik, amit csinálok, változni akarok - de soha nem vetem meg magamat.
9. Istennel, Jézuson keresztül igaz ember vagyok.
10. Istennek van egy jó terve az életemre. Be fogom tölteni a sorsomat, az Ő dicsőségére. Vannak Istentől kapott ajándékaim és tálentumaim, amelyeket mások javára akarok használni.
11. Semmi vagyok, és mégis minden vagyok. Önmagamban semmi vagyok, de Jézusban minden vagyok, az vagyok, akinek lennem kell.
12. Mindent meg tudok tenni, amit meg kell tennem, amire Isten elhív, Jézus Krisztus, az Ő fia által. (Filippi 4:13)
Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig [visszatérésének idejére].
Filippi 1:6.
Még nem értem be a célba, mint ahogy más sem, hiszen még az alakulás folyamatában vagyunk. Az életem nagy részében azt éreztem, addig nem leszek rendben, amíg meg nem érkezem be a célba, de aztán megtanultam, hogy ez nem így van. A szívem arra vágyik, hogy olyan legyek, amilyenné Isten tenni akar, és olyan akarok lenni, mint Jézus. A testem persze ezzel nem minden esetben ért egyet.
A Róma 7-ben Pál azt írja, nem a jót cselekszi, amit szeretne, hanem a gonoszt cselekszi, amit nem akar. Emiatt nagyon nyomorultul érzi magát. Felteszem a kérdést – na és mi a helyzet veled? A 24. versben így kiáltott… Kicsoda szabadít meg engem a halálnak testéből [béklyójából]? A következő versben, mintha választ kapna kérdésére, érkezik a kijelentés… Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus (a Felkent) által
Bizony, mindannyiunknak be kell futnunk a pályánkat. Kissé bizonytalan voltam abban, hol is kellene tartanom, de a Sátán sosem mulasztotta el, hogy nap mint nap, vagy akár óránként figyelmeztessen erre. Állandósult bennem a sikertelenség érzése, folyton úgy éreztem, hogy nem az vagyok, akinek lennem kellene, nem vagyok elég jó, jobban kellene igyekeznem – minél jobban akartam, annál kevésbé sikerült.
Egy napon aztán egy teljesen más módon álltam hozzá ehhez a kérdéshez, és azt mondtam: „Nem ott vagyok, ahol lennem kellene, de Istennek hála, nem is ott vagyok, ahol valaha voltam. Minden OK, a helyemen vagyok”.
Ne állj meg!
Az igazak ösvénye pedig ´(minden megalkuvás nélkül) olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb ´(ragyogóbb és tisztább) lesz, a teljes délig.
Példabeszédek 4:18.
Ma már teljes szívemmel hiszem, hogy Isten nem haragszik rám azért, mert még nem értem be a célba. Nagyon örül annak, hogy nagyon igyekszem, és jó úton haladok. Ha te is és én is folytattom, amit elkezdtem, nem állok meg, Isten örömét leli majd a fejlődésünkben.
Csak szépen sétálj tovább. Amikor sétálsz, egyszerre mindig csak egy lépést teszel. Ezt ne feledd, ez egy fontos igazság.
Ha sétálni hívnálak, lehet, hogy furcsán néznél rám, amikor az első lépések megtétele után dühbe gurulnék amiatt, hogy még mindig nem érkeztünk meg a célunkhoz. Ilyen egyszerű példákon keresztül természetesen értjük, miről is van szó, mégis sok fejtörést okoz felfogni azt, hogy Isten időt hagy számunkra spirituális fejlődésünkhöz.
Ha egy egyéves gyermeket nézünk, eszünkbe sem jut kritizálni őt azért, mert még nem tud járni. Gyakran elesik, de felemeljük őt, megszeretgetjük, ha kell, ellátjuk a sérüléseit, és továbbra is mellette maradunk, támogatjuk. Teljesen természetes tehát, hogy a mi csodálatos Istenünk még többet tesz értünk, mint amit mi megteszünk a gyermekeinkért.
Egyensúlyban maradni
Józanok (józan gondolkodásúak, mértékletesek) legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító (iszonyú éhes) oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen.
I Péter 5:8.
Nagyon fontos, hogy minden dologban kiegynesúlyozottak maradjunk, mert ha nem ezt tesszük, azzal ajtót nyitunk a sátánnak.
Azt próbáljuk meghatározni, hogyan kellene jó képet kialakítanunk önmagunkról. Ennek egyik módja lehet az, hogy elfogadjuk a tényt, hogy még nem érkeztünk meg, vannak területek, ahol további fejlődésre, növekedésre van szükségünk, ennek ellenére minden OK velünk. Igaz, hogy neki kell gyűrkőznünk, de Istennek hála, nem kell gyűlölni vagy megvetni magunkat, miközben próbálunk beérni a számunkra meghatározott célba.
Milyen is a helyes, egészséges keresztény hozzállás saját magunkhoz? A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány alapelv, amelyek mentén meghatározhatjuk, milyen is ez a teljes, Isten-központú önkép:
1. Isten teremtett engem, és szeret
2. Vannak hibáim és gyengeségeim, de változni akarok. Hiszem, hogy Isten munkálkodik az életemben. Minden nap változtat rajtam egy kicsit. Miközben ezt teszi, én jól érzem magam a bőrömben, és élvezem az életet.
3. Mindenkinek vannak hibái, tehát én sem vagyok egy rakás szerencsétlenség, csak azért, mert még nem vagyok tökéletes.
4. Istennel együtt munkálkodom azon, hogy leküzdjem a gyengeségeimet, de rá kell jönnöm, hogy mindig van mivel foglalkoznom; ebből következik, hogy bátortalanodok el csak azért, mert Isten rámutat olyan területekre az életemben, ahol javításra van szükség.
5. Szeretném boldoggá tenni a környezetemben élőket, és szeretném, ha szeretnének, de az értékrendemet nem az határozza meg, amit mások gondolnak rólam. Jézus az értem vállalt halálával már megerősítette, mennyit érek.
6. Nem befolyásol engem az, hogy mások mit mondanak, gondolnak vagy tesznek velem kapcsolatban. Azt is elviselem, ha teljesen elutasítanak. Isten megígérte, hogy soha nem utasít el és nem vet ki engem, amíg hiszek (János 6:29)
7. Nem számít, hányszor esem el, nem adom fel, mert Isten velem van, megerősít és megtart engem. Azt ígérte, soha nem hagy el és soha nem távozik el tőlem (Zsidó levél 13:5)
8. Szeretem magamat. Nem minden tetszik, amit csinálok, változni akarok - de soha nem vetem meg magamat.
9. Istennel, Jézuson keresztül igaz ember vagyok.
10. Istennek van egy jó terve az életemre. Be fogom tölteni a sorsomat, az Ő dicsőségére. Vannak Istentől kapott ajándékaim és tálentumaim, amelyeket mások javára akarok használni.
11. Semmi vagyok, és mégis minden vagyok. Önmagamban semmi vagyok, de Jézusban minden vagyok, az vagyok, akinek lennem kell.
12. Mindent meg tudok tenni, amit meg kell tennem, amire Isten elhív, Jézus Krisztus, az Ő fia által. (Filippi 4:13)
Fordította: Berényi Irén
Ésaiás könyve 5.
1. Hadd énekeljek barátomról, kedveltem énekét szőlőjéről. Szőlője volt barátomnak kövér hegyfokon. 2. Bekerítette s megtisztította kövektől és beültette nemes venyigével, tornyot épített közepébe, sajtót is vágott ki benne; azt remélte, hogy szőlőt terem és termett vadszőlőt. 3. S most, Jeruzsálem lakója és Jehúda embere, ítéljetek csak köztem és szőlőm között! 4. Mit kellett még tenni szőlőmmel, amit nem tettem vele; miért reméltem, hogy szőlőt terem és termett vadszőlőt? 5. Most tehát, hadd tudatom csak veletek, mit teszek majd szőlőmmel: eltávolítom sövényét, hogy lelegeltessék, áttöröm kerítését, hogy eltapodtassék; 6. és parlaggá teszem, nem nyesik és nem kapálják, benövi tövis és gaz és a felhőknek megparancsolom, hogy ne hullassanak rá esőt. 7. Mert az Örökkévalónak, a seregek urának szőlője Izrael háza és Jehúda embere gyönyörűséges ültetvénye; remélt igazságot és íme gazság, jogosságot és íme jajgatás.
8. Jaj, kik házat házhoz toldanak, mezőt mezőhöz csatolnak, míg nincs hely és ti egyedül lesztek lakók az országban! 9. Fülem hallatára szólt az Örökkévaló, a seregek ura bizony sok ház pusztává lesz, nagyok és szépek lakó nélkül. 10. Mert tíz hold szőlő egy bátot terem és egy chómer vetés egy éfát terem. 11. Jaj, akik korán fölkelnek reggel, hogy részegítő ital után járjanak, későig ülnek este, hogy a bor hevítse. 12. És hárfa és lant, dob és fuvola, meg bor van lakomájukon, de az Örökkévaló cselekvését nem tekintik és kezének művét nem látják. 13. Azért számkivetésbe megy népem tudás hiányában, előkelői éhség emberei; sokasága pedig szomjtól tikkadt el. 14. Azért az alvilág kitágította lelkét és kitátotta száját szertelenül, és alászáll dísze és zúgása és zajongása, meg aki vígságos köztük. 15. És megalázkodik az ember és lealacsonyodik a férfiú, és a büszkék szemei lealacsonyodnak. 16. És felmagasztalódik az Örökkévaló, a seregek ura az ítélet által és a szent Isten megszenteltetik igazság által. 17. Akkor legelnek majd a juhok, mint saját rétűkön, és a kövérek romjait jövevények emésztik.
8. Jaj, kik házat házhoz toldanak, mezőt mezőhöz csatolnak, míg nincs hely és ti egyedül lesztek lakók az országban! 9. Fülem hallatára szólt az Örökkévaló, a seregek ura bizony sok ház pusztává lesz, nagyok és szépek lakó nélkül. 10. Mert tíz hold szőlő egy bátot terem és egy chómer vetés egy éfát terem. 11. Jaj, akik korán fölkelnek reggel, hogy részegítő ital után járjanak, későig ülnek este, hogy a bor hevítse. 12. És hárfa és lant, dob és fuvola, meg bor van lakomájukon, de az Örökkévaló cselekvését nem tekintik és kezének művét nem látják. 13. Azért számkivetésbe megy népem tudás hiányában, előkelői éhség emberei; sokasága pedig szomjtól tikkadt el. 14. Azért az alvilág kitágította lelkét és kitátotta száját szertelenül, és alászáll dísze és zúgása és zajongása, meg aki vígságos köztük. 15. És megalázkodik az ember és lealacsonyodik a férfiú, és a büszkék szemei lealacsonyodnak. 16. És felmagasztalódik az Örökkévaló, a seregek ura az ítélet által és a szent Isten megszenteltetik igazság által. 17. Akkor legelnek majd a juhok, mint saját rétűkön, és a kövérek romjait jövevények emésztik.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
2017. február 1., szerda
David Wilkerson - Az Örökkévaló dicsőségének mértéke 2.
Mindnyájunk életében Isten nagyobb dicsőségére és jelenlétére van szükség
Az Úr arra készül, hogy kiöntse Szellemét népére az utolsó napokban - hogy olyan dolgokat tegyen, amelyeket még sohasem láttunk, hallottunk vagy képzeltünk el. És én ki akarom venni ebből a részemet. Nagyobb mértékét akarom az Ő dicsőségének az életemben, mint amekkora valaha is volt. És látni akarom, ahogy Isten dicsősége olyan erősséggel tölti be az Ő egyházát, amelyet nem lehet feltartóztatni.
Hogyan tudunk szert tenni Krisztusnak e nagyobb, folyton növekvõ mértékû dicsõségére? Maga az Úr mondja nekünk nagyon világosan: " A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Márk 4, 24). Jézus azt mondja, "Aszerint a rész szerint, amelyet ti magatokból adtok nekem, fogok én adni nektek. Röviden, annyira fogok törõdni veletek, amennyire ti törõdtök velem. Bármilyen mértékkel mértek nekem, én is olyan mértékkel mérek."
Ha henyélést és lustaságot mérsz ki Istennek - az Õ nagyszerû munkájának elismeréseként - neked a szunnyadás szelleme lesz kiosztva. "A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik" (Példabeszédek 19, 15). Ennek eredményeként lelked éhes lesz, nem találhat kielégítést. "Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, és így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú" (24, 33-34).
Ésaiás figyelmeztetett "Õrállói ... álmodók, heverõk, szunnyadni szeretõk"(Ésaiás 56, 10). Ésaiás itt nem természetes alvásról beszél, hanem Isten dolgai iránti érdektelenségrõl. Olyan embereket ír le, akik hanyagok voltak Isten munkájában. Izrael mind kevesebb és kevesebb idõt mért ki Isten számára, csupán az áhítat rövid pillanatait adva neki.
Miért nem akarták Isten dicsõségének nagyobb mértékét? Bûnt rejtegettek. És tudták, az elsõ dolog amit Isten jelenléte cselekszik, hogy leleplezi a romlottságot. Így hát azt mondták Ésaiásnak, "Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat" (Ésaiás 30, 10)
A szellemi lustaság és restség a legfõbb oka Isten dicsõsége elvesztésének az Egyházban és személyes életünkben
Ami Izraelben történt, az történik ma Isten házában. A legfõbb oka Isten dicsõsége elvesztésének az egyházban nem a kábítószer, az alkohol vagy a szex - hanem a restség szelleme. Keresztények tömege fordít idõt arra, hogy sporttal, filmekkel, vásárlással, mindenféle kellemes dologgal foglalkozzon. Míg Istennek folyton csökkenõ idõmennyiséget szentelnek.
Csakúgy mint az Izraeliták, ezek az emberek sem akarnak egyetlen éles, prófétikus szót sem hallani. A jómód és kényelem rabjai. És Isten dolgaival kapcsolatos izgalmuk egyre csökken. Órákat töltenek el TV-jük elõtt, megengedve, hogy elméjük szennyel telítõdjön - mivel szellemben egyre lustábbá váltak.
Ezek közül a keresztények közül néhányan azok, akik panaszkodnak, "Isten dicsõsége nincs úgy jelen a gyülekezetemben, mint kellene." Az igazság az, hogy Isten dicsõsége nem mérettetett ki egyéni életükre - mivel õk sem mértek ki megfelelõ idõráfordítást neki.
Ne értsétek félre - nem azt akarom sugallni, hogy ki tudunk mérni Isten számára bármi jó dolgot életünkbõl, aminek az eredménye, hogy Õ is kiméri ránk dicsõségét. Nem - sosem tudjuk kiérdemelni jelenlétét semmilyen mértékû munkával, buzgósággal vagy emberi jósággal. Emlékeznünk kell arra, hogy az Úr bûneinkben talált ránk - szeretve minket elhagyatott voltunkban, amikor semmink sem volt, amit kimérhettünk volna neki. "Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek" (Róma 10,20).
Valójában Isten irántunk való szeretete, könyörületessége és kegyelme végtelen. Itt most nem az a lényeg, hogy elnyerjük szeretetét, könyörületességét vagy kegyelmét - hanem hogy dicsõségének áldása legyen az életünkön.
Jézus világosan kijelenti, hogy Õ dicsõségének különbözõ mértékét méri ki számunkra aszerint, ahogyan mi kimérjük szívünket az Õ számára. A mi részünk egyszerûen annyi, hogy a legközelebb kerüljünk hozzá - dicsérettel, engedelmességgel és igyekezettel.
Látjuk, hogy ez az igazság mindkét Testamentumban megismétlõdik: " Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok" (Jakab 4, 8). " De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt" (V. Mózes 4, 29). "Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket" (Zsoltárok 34, 18).
Jézus kijelentése közvetlen kihívás a számunkra: "Mennyire kétségbeesetten akarod jelenlétemet az életedben? Ha többet akarsz, akkor ahhoz szükség lesz tõled is valamire. Még meg is ígérem neked - ha erõfeszítéseket teszel azért, hogy a lehetõ legnagyobb mértéket adj magadból nekem, én is nagyobb mértékben fogom kimérni neked dicsõségemet. Min többel, többel és többel jövök vissza hozzád."
Napjainkban Jézus Krisztus egyháza bajban van Amerikában. Nemzetünk dicsõíti Istent - lázba hozva a gyülekezeteket ezerszámra. Mégis, sok ilyen gyülekezetben senki sincs megmentve. Az emberek úgy vánszorognak, mintha temetésre mennének. Mások tömegesen mennek el. Fiatal emberek még csak be sem akarnak lépni az ajtón. Ennek eredményeként ma egész generáció az, aki nem ismeri Istent. Sohasem tapasztalták meg Isten jelenlétét vagy kenetét - soha.
Valami rettenetes gond van, amikor Isten népe kiáltani, énekelni, táncolni tud és dicsérni tudja Õt a gyülekezetben, miközben sohasem szabadultak meg a paráznaság és a visszatérõ vágyak láncaitól. Felháborító, amikor Isten bárányai megelégednek azzal, hogy a gyülekezet ügyei simán mennek, a költségvetés rendben van és biztos a fizetésük.
Csak azok a gyülekezetek részesülnek ma Isten folyton növekvõ dicsõségének látogatásában, amelyek kiáltanak kétségbeesésükben. Meg vannak gyõzõdve, "Ez az utolsó óra - fel kell ébrednünk. Isten üzletével kell foglalkoznunk ebben az utolsó órában."
Jézus biztosítja az ilyen hívõket, "Ráadást adnak néktek, a kik halljátok"(Márk 4, 24). Mi ez a "ráadás", amit Krisztus megígért, hogy ad? És mit jelent a számunkra az, hogy hallani? A görög hallani szó jelentése érteni. Jézus más szavakkal azt mondja, "Meg kell értenetek, amit a Szellem mond nektek."
Az ösztönzött keresztények hallják, ahogy a Szellem sürgeti õket, "Mérjetek ki egy olyan szívet nekem, amely oda van szánva az én keresésemre. Hadd lássak valamilyen odaszánást, lelkesedést, szükséget, megtörtséget. Kiáltsatok úgy hozzám, ahogy még sosem kiáltottatok. Akkor én meghallom - és ki fogom rátok mérni folyton növekvõ dicsõségemet és szabadításomat."
Ezek a hívõk hallják a Szent Szellemet, amint azt mondja nekik, hogy szívük állapotának meg kell változnia. Megértik, hogy természetesnek vették Isten dolgait - csupán megjátszva a dolgokat, mélyebb meggyõzõdés nélkül. Szóval elkezdenek változtatni. Több idõt mérnek ki az Istennel való közösségre. És leltárt tartanak szívük hozzáállásában az Õ háza és munkája felé. Így imádkoznak, "Uram, Többet akarok belõled. Ne engedd, hogy visszaessek az irántad és szent dolgaid iránt való odaadásban."
Most látják az eredményt. Új öröm árad mélyen a lelkükben. Még inkább érzik Isten jelenlétét az életükben, és olyan békességük van, mint egy folyó. Átveszik azt, amit Isten megígért nekik - a dicsõség, áldás és kenet nagyobb mértékét - mivel õk is nagyobb mértékkel mértek Neki magukból.
Jézus biztosít bennünket, "Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Máté 6,33). Azt mondja, "Csak adj még többet magadból nekem - és én még többet töltök ki rád dicsõségembõl. Valamennyi világi ügyed tud várni. Keress inkább elõbb engem, és én gondot viselek a dolgaidra. Többet tudok tenni érted egy óra alatt, mint amin te egy évig próbálkozol."
Az Úr arra készül, hogy kiöntse Szellemét népére az utolsó napokban - hogy olyan dolgokat tegyen, amelyeket még sohasem láttunk, hallottunk vagy képzeltünk el. És én ki akarom venni ebből a részemet. Nagyobb mértékét akarom az Ő dicsőségének az életemben, mint amekkora valaha is volt. És látni akarom, ahogy Isten dicsősége olyan erősséggel tölti be az Ő egyházát, amelyet nem lehet feltartóztatni.
Hogyan tudunk szert tenni Krisztusnak e nagyobb, folyton növekvõ mértékû dicsõségére? Maga az Úr mondja nekünk nagyon világosan: " A milyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Márk 4, 24). Jézus azt mondja, "Aszerint a rész szerint, amelyet ti magatokból adtok nekem, fogok én adni nektek. Röviden, annyira fogok törõdni veletek, amennyire ti törõdtök velem. Bármilyen mértékkel mértek nekem, én is olyan mértékkel mérek."
Ha henyélést és lustaságot mérsz ki Istennek - az Õ nagyszerû munkájának elismeréseként - neked a szunnyadás szelleme lesz kiosztva. "A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik" (Példabeszédek 19, 15). Ennek eredményeként lelked éhes lesz, nem találhat kielégítést. "Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra, és így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú" (24, 33-34).
Ésaiás figyelmeztetett "Õrállói ... álmodók, heverõk, szunnyadni szeretõk"(Ésaiás 56, 10). Ésaiás itt nem természetes alvásról beszél, hanem Isten dolgai iránti érdektelenségrõl. Olyan embereket ír le, akik hanyagok voltak Isten munkájában. Izrael mind kevesebb és kevesebb idõt mért ki Isten számára, csupán az áhítat rövid pillanatait adva neki.
Miért nem akarták Isten dicsõségének nagyobb mértékét? Bûnt rejtegettek. És tudták, az elsõ dolog amit Isten jelenléte cselekszik, hogy leleplezi a romlottságot. Így hát azt mondták Ésaiásnak, "Ne prófétáljatok nékünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat" (Ésaiás 30, 10)
A szellemi lustaság és restség a legfõbb oka Isten dicsõsége elvesztésének az Egyházban és személyes életünkben
Ami Izraelben történt, az történik ma Isten házában. A legfõbb oka Isten dicsõsége elvesztésének az egyházban nem a kábítószer, az alkohol vagy a szex - hanem a restség szelleme. Keresztények tömege fordít idõt arra, hogy sporttal, filmekkel, vásárlással, mindenféle kellemes dologgal foglalkozzon. Míg Istennek folyton csökkenõ idõmennyiséget szentelnek.
Csakúgy mint az Izraeliták, ezek az emberek sem akarnak egyetlen éles, prófétikus szót sem hallani. A jómód és kényelem rabjai. És Isten dolgaival kapcsolatos izgalmuk egyre csökken. Órákat töltenek el TV-jük elõtt, megengedve, hogy elméjük szennyel telítõdjön - mivel szellemben egyre lustábbá váltak.
Ezek közül a keresztények közül néhányan azok, akik panaszkodnak, "Isten dicsõsége nincs úgy jelen a gyülekezetemben, mint kellene." Az igazság az, hogy Isten dicsõsége nem mérettetett ki egyéni életükre - mivel õk sem mértek ki megfelelõ idõráfordítást neki.
Ne értsétek félre - nem azt akarom sugallni, hogy ki tudunk mérni Isten számára bármi jó dolgot életünkbõl, aminek az eredménye, hogy Õ is kiméri ránk dicsõségét. Nem - sosem tudjuk kiérdemelni jelenlétét semmilyen mértékû munkával, buzgósággal vagy emberi jósággal. Emlékeznünk kell arra, hogy az Úr bûneinkben talált ránk - szeretve minket elhagyatott voltunkban, amikor semmink sem volt, amit kimérhettünk volna neki. "Megtaláltak azok, a kik engem nem keresnek" (Róma 10,20).
Valójában Isten irántunk való szeretete, könyörületessége és kegyelme végtelen. Itt most nem az a lényeg, hogy elnyerjük szeretetét, könyörületességét vagy kegyelmét - hanem hogy dicsõségének áldása legyen az életünkön.
Jézus világosan kijelenti, hogy Õ dicsõségének különbözõ mértékét méri ki számunkra aszerint, ahogyan mi kimérjük szívünket az Õ számára. A mi részünk egyszerûen annyi, hogy a legközelebb kerüljünk hozzá - dicsérettel, engedelmességgel és igyekezettel.
Látjuk, hogy ez az igazság mindkét Testamentumban megismétlõdik: " Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok" (Jakab 4, 8). " De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt" (V. Mózes 4, 29). "Ha igazak kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket" (Zsoltárok 34, 18).
Jézus kijelentése közvetlen kihívás a számunkra: "Mennyire kétségbeesetten akarod jelenlétemet az életedben? Ha többet akarsz, akkor ahhoz szükség lesz tõled is valamire. Még meg is ígérem neked - ha erõfeszítéseket teszel azért, hogy a lehetõ legnagyobb mértéket adj magadból nekem, én is nagyobb mértékben fogom kimérni neked dicsõségemet. Min többel, többel és többel jövök vissza hozzád."
Napjainkban Jézus Krisztus egyháza bajban van Amerikában. Nemzetünk dicsõíti Istent - lázba hozva a gyülekezeteket ezerszámra. Mégis, sok ilyen gyülekezetben senki sincs megmentve. Az emberek úgy vánszorognak, mintha temetésre mennének. Mások tömegesen mennek el. Fiatal emberek még csak be sem akarnak lépni az ajtón. Ennek eredményeként ma egész generáció az, aki nem ismeri Istent. Sohasem tapasztalták meg Isten jelenlétét vagy kenetét - soha.
Valami rettenetes gond van, amikor Isten népe kiáltani, énekelni, táncolni tud és dicsérni tudja Õt a gyülekezetben, miközben sohasem szabadultak meg a paráznaság és a visszatérõ vágyak láncaitól. Felháborító, amikor Isten bárányai megelégednek azzal, hogy a gyülekezet ügyei simán mennek, a költségvetés rendben van és biztos a fizetésük.
Csak azok a gyülekezetek részesülnek ma Isten folyton növekvõ dicsõségének látogatásában, amelyek kiáltanak kétségbeesésükben. Meg vannak gyõzõdve, "Ez az utolsó óra - fel kell ébrednünk. Isten üzletével kell foglalkoznunk ebben az utolsó órában."
Jézus biztosítja az ilyen hívõket, "Ráadást adnak néktek, a kik halljátok"(Márk 4, 24). Mi ez a "ráadás", amit Krisztus megígért, hogy ad? És mit jelent a számunkra az, hogy hallani? A görög hallani szó jelentése érteni. Jézus más szavakkal azt mondja, "Meg kell értenetek, amit a Szellem mond nektek."
Az ösztönzött keresztények hallják, ahogy a Szellem sürgeti õket, "Mérjetek ki egy olyan szívet nekem, amely oda van szánva az én keresésemre. Hadd lássak valamilyen odaszánást, lelkesedést, szükséget, megtörtséget. Kiáltsatok úgy hozzám, ahogy még sosem kiáltottatok. Akkor én meghallom - és ki fogom rátok mérni folyton növekvõ dicsõségemet és szabadításomat."
Ezek a hívõk hallják a Szent Szellemet, amint azt mondja nekik, hogy szívük állapotának meg kell változnia. Megértik, hogy természetesnek vették Isten dolgait - csupán megjátszva a dolgokat, mélyebb meggyõzõdés nélkül. Szóval elkezdenek változtatni. Több idõt mérnek ki az Istennel való közösségre. És leltárt tartanak szívük hozzáállásában az Õ háza és munkája felé. Így imádkoznak, "Uram, Többet akarok belõled. Ne engedd, hogy visszaessek az irántad és szent dolgaid iránt való odaadásban."
Most látják az eredményt. Új öröm árad mélyen a lelkükben. Még inkább érzik Isten jelenlétét az életükben, és olyan békességük van, mint egy folyó. Átveszik azt, amit Isten megígért nekik - a dicsõség, áldás és kenet nagyobb mértékét - mivel õk is nagyobb mértékkel mértek Neki magukból.
Jézus biztosít bennünket, "Hanem keressétek elõször Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Máté 6,33). Azt mondja, "Csak adj még többet magadból nekem - és én még többet töltök ki rád dicsõségembõl. Valamennyi világi ügyed tud várni. Keress inkább elõbb engem, és én gondot viselek a dolgaidra. Többet tudok tenni érted egy óra alatt, mint amin te egy évig próbálkozol."
Michael L. Brown - Csak semmi érzelgősség! 5.
Érdekes megnézni, hogy a Nagy Ébredés ellenfele, Charles Chauncy bostoni pásztor, akinek könyvei bestsellerré váltak a maga korában, hogyan írt le egy ébredési összejövetelt:
„Elképzelni is nehéz, hogy milyen szélsőségekbe és túlzásokba tudtak esni emberek, és erre még bátorítást is kaptak. Azt mondták nekik, hogy ezek a jelenségek a ‘Szent Szellem különleges jelenlétét bizonyítják’. Az ilyen gyülekezeti házak egy teljes héten keresztül sem ürültek ki, és hallatlan, vallásosnak hitt jelenetek zajlottak bennük. Néhányan imádkoztak, mások buzdítottak, megint mások énekeltek, volt aki tapsolt, volt aki nevetett, mások sírtak vagy visítoztak és üvöltöztek. Annyira meggyőzhetetlenek voltak ezek az emberek, különösen, ha egy szolgálótestvértől buzdítást kaptak (amint ez gyakran meg is történt), hogy teljesen hiábavaló volt vitába szállni velük. Nem lehetett rámutatni, hogy ez a fajta viselkedés illetlen. Ha valaki mégis megpróbálta jobb belátásra bírni őket, akkor az biztos lehetett benne, hogy a Szent Szellem ellenségének és ördögfinek fogják nevezni.”
Ismerősen hangzik? John Wesley a maga korában megjegyezte, hogy az emberek, abban a pillanatban, ahogy összeütközésbe kerülnek valakivel, akinek nagyszerű megtapasztalása volt az Úrral, azonnal ezt kiáltják: „Érzelemhajhászás! Fanatizmus! Szélsőség!”
„Minden érvemet, amit eddig bárhol felhoztam a Szent Szellem effajta működésével kapcsolatban, amely úgy hiszem, minden korban minden keresztényre érvényes, elfogadta a gyülekezet. Ennek teljes tudatában nem vagyok képes megérteni, hogyan történhetett meg sok éven át, hogy az ilyen nagyszerű igazságok puszta említésére - még művelt emberek is - így kiáltottak: ‘Rajongó! Rajongó!’ De most már világosan látom, hogy ez csak a régi megtévesztés új köntösben. A lelkesedés - bármely személy vagy tan felé irányuljon is - elutasítása a bevett módszer arra, hogy a kérdést könnyedén elintézzék. Általában ez megóvja a tiltakozókat attól, hogy érvelniük kelljen, és ezzel rövidre zárják az ügyet. Például én azt állítom, hogy ‘amíg egy ember meg nem kapja a Szent Szellemet, addig Isten nélkül él a világban; nem ismerheti meg Isten dolgait, hacsak Isten ki nem jelenti azokat neki Szelleme által, és a Szent Szellem inspirációja nélkül természete nem lehet szent és mennyei’. Ha egy olyan ember, aki tudja magáról, hogy soha nem élte át ezeket a dolgokat, megpróbálná állításaimat megcáfolni akár a Szentírásból akár korabeli iratokból, lehet hogy nehéz fába vágná a fejszéjét. Mit tesz ehelyett? Könnyebb azt kiabálni: ‘Rajongás! Rajongás!’ és ezzel a dolog el van intézve.”
Az igazat megvallva, az ilyen vádak nem voltak helyénvalók a meglehetősen logikus módon gondolkodó Wesley és a fegyelmezett metodisták esetében. Sőt Wesley épp arra buzdította követőit, hogy óvakodjanak a rajongástól:
„A fanatizmus fogalmán, ha ez egyáltalán jelent valamit, ugyanazt kell értenünk, mint a ’rajongáson’ vagy a ’vallásos őrületen', melyektől (mint azt korábban láthattuk) ezek a tanítások [amelyekhez mi ragaszkodunk] olyan messze vannak, mint napkelet a napnyugattól. Azonban könnyű ezt a szót alkalmazni minden olyan dologra, ami nem tetszik; mivel ezer olvasóból jó, ha egy tudja, mit is takar tulajdonképpen ez a szó.”
De ahelyett, hogy foglalkoztak volna Wesley üzenetének igazságtartalmával, inkább őt is rajongónak bélyegezték.
Szóval nincs új a nap alatt. A kritikusok még mindig ezt hangoztatják: „Túl sok az érzelmi megnyilvánulás! Ez tiszteletlen, szélsőséges és veszélyes magatartás.” Ez hasonlóan hangzik Chauncy kijelentéséhez: „Sokaknak mily túlfűtött a fantáziája és micsoda szélsőségekbe csábítják őket!" Számos mai kritikushoz hasonlóan ő sem tudott különbséget tenni az Istennel való, érzelmekkel teli találkozás és az üres érzelgősség között. A kettő messze nem egy és ugyanaz! Isten Igéjében nincs helye a képmutató imádásnak és szolgálatnak (egy vödröt is telesírhat valaki, miközben a szíve kemény és hideg marad; kiáltozhat valaki az Úrhoz felemelt kezekkel, s közben az élete tele van bűnnel), viszont bőségesen találunk benne olyan drámai eseményeket, ahol törékeny emberi lények találkoztak a mindenható Istennel. Ezek voltak ám a megtapasztalások! Isten megérintette a teljes embert, kívül és belül.
„Elképzelni is nehéz, hogy milyen szélsőségekbe és túlzásokba tudtak esni emberek, és erre még bátorítást is kaptak. Azt mondták nekik, hogy ezek a jelenségek a ‘Szent Szellem különleges jelenlétét bizonyítják’. Az ilyen gyülekezeti házak egy teljes héten keresztül sem ürültek ki, és hallatlan, vallásosnak hitt jelenetek zajlottak bennük. Néhányan imádkoztak, mások buzdítottak, megint mások énekeltek, volt aki tapsolt, volt aki nevetett, mások sírtak vagy visítoztak és üvöltöztek. Annyira meggyőzhetetlenek voltak ezek az emberek, különösen, ha egy szolgálótestvértől buzdítást kaptak (amint ez gyakran meg is történt), hogy teljesen hiábavaló volt vitába szállni velük. Nem lehetett rámutatni, hogy ez a fajta viselkedés illetlen. Ha valaki mégis megpróbálta jobb belátásra bírni őket, akkor az biztos lehetett benne, hogy a Szent Szellem ellenségének és ördögfinek fogják nevezni.”
Ismerősen hangzik? John Wesley a maga korában megjegyezte, hogy az emberek, abban a pillanatban, ahogy összeütközésbe kerülnek valakivel, akinek nagyszerű megtapasztalása volt az Úrral, azonnal ezt kiáltják: „Érzelemhajhászás! Fanatizmus! Szélsőség!”
„Minden érvemet, amit eddig bárhol felhoztam a Szent Szellem effajta működésével kapcsolatban, amely úgy hiszem, minden korban minden keresztényre érvényes, elfogadta a gyülekezet. Ennek teljes tudatában nem vagyok képes megérteni, hogyan történhetett meg sok éven át, hogy az ilyen nagyszerű igazságok puszta említésére - még művelt emberek is - így kiáltottak: ‘Rajongó! Rajongó!’ De most már világosan látom, hogy ez csak a régi megtévesztés új köntösben. A lelkesedés - bármely személy vagy tan felé irányuljon is - elutasítása a bevett módszer arra, hogy a kérdést könnyedén elintézzék. Általában ez megóvja a tiltakozókat attól, hogy érvelniük kelljen, és ezzel rövidre zárják az ügyet. Például én azt állítom, hogy ‘amíg egy ember meg nem kapja a Szent Szellemet, addig Isten nélkül él a világban; nem ismerheti meg Isten dolgait, hacsak Isten ki nem jelenti azokat neki Szelleme által, és a Szent Szellem inspirációja nélkül természete nem lehet szent és mennyei’. Ha egy olyan ember, aki tudja magáról, hogy soha nem élte át ezeket a dolgokat, megpróbálná állításaimat megcáfolni akár a Szentírásból akár korabeli iratokból, lehet hogy nehéz fába vágná a fejszéjét. Mit tesz ehelyett? Könnyebb azt kiabálni: ‘Rajongás! Rajongás!’ és ezzel a dolog el van intézve.”
Az igazat megvallva, az ilyen vádak nem voltak helyénvalók a meglehetősen logikus módon gondolkodó Wesley és a fegyelmezett metodisták esetében. Sőt Wesley épp arra buzdította követőit, hogy óvakodjanak a rajongástól:
„A fanatizmus fogalmán, ha ez egyáltalán jelent valamit, ugyanazt kell értenünk, mint a ’rajongáson’ vagy a ’vallásos őrületen', melyektől (mint azt korábban láthattuk) ezek a tanítások [amelyekhez mi ragaszkodunk] olyan messze vannak, mint napkelet a napnyugattól. Azonban könnyű ezt a szót alkalmazni minden olyan dologra, ami nem tetszik; mivel ezer olvasóból jó, ha egy tudja, mit is takar tulajdonképpen ez a szó.”
De ahelyett, hogy foglalkoztak volna Wesley üzenetének igazságtartalmával, inkább őt is rajongónak bélyegezték.
Szóval nincs új a nap alatt. A kritikusok még mindig ezt hangoztatják: „Túl sok az érzelmi megnyilvánulás! Ez tiszteletlen, szélsőséges és veszélyes magatartás.” Ez hasonlóan hangzik Chauncy kijelentéséhez: „Sokaknak mily túlfűtött a fantáziája és micsoda szélsőségekbe csábítják őket!" Számos mai kritikushoz hasonlóan ő sem tudott különbséget tenni az Istennel való, érzelmekkel teli találkozás és az üres érzelgősség között. A kettő messze nem egy és ugyanaz! Isten Igéjében nincs helye a képmutató imádásnak és szolgálatnak (egy vödröt is telesírhat valaki, miközben a szíve kemény és hideg marad; kiáltozhat valaki az Úrhoz felemelt kezekkel, s közben az élete tele van bűnnel), viszont bőségesen találunk benne olyan drámai eseményeket, ahol törékeny emberi lények találkoztak a mindenható Istennel. Ezek voltak ám a megtapasztalások! Isten megérintette a teljes embert, kívül és belül.
Ésaiás könyve 4.
1. És megragad hét asszony egy férfiút ama napon, mondván: A mi kenyerünket esszük majd, a mi ruhánkba öltözködünk, csak nevedről neveztessünk, vedd le gyalázatunkat! 2. Azon a napon lesz az Örökkévaló sarjadéka ékességgé és dicsőséggé s az ország gyümölcse büszkeséggé és díszességgé Izrael megmenekült részének. 3. És lesz, aki megmaradt Cziónban és aki meghagyatott Jeruzsálemben – szentnek fogják mondani: mindenki, aki életre van fölírva Jeruzsálemben. 4. Ha majd lemosta az Úr Czión leányainak szennyét és Jeruzsálem vérét kitörölte közepéből, az ítélet szellemével és a kipusztítás szellemével, 5. akkor teremt az Örökkévaló Czión hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé felhőt nappal, meg füstöt és lángoló tűznek fényét éjjel, mert minden dicsőség felett oltalom lesz. 6. És sátor lesz árnyékul nappal a hőség ellen, menedékül és oltalmul zivatar és eső ellen.
IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)