Az Újszövetségben, a Jelenések könyvében Babilón újra megjelenik mint a világ eseményeinek fontos szereplője. Az, ami elkezdődött a bábeli toronyépítéssel, a pogány történelem végkifejletében fogja elérni végső formáját. A történelmi Babilónnak és természetes örökösének kudarca után is tovább él ebben a világban Babilón szelleme és rendszere. A Jelenések könyvének 17. fejezete alapján azt mondhatjuk, hogy még csak ezután fog felemelkedni pályájának zenitjére, hogy aztán véglegesen eltűnjön a történelem színteréről. Irak megprófétált bukása után minden bizonnyal felgyorsulnak azok a folyamatok a világban, melyek egy új világrend nevében valójában az ősi Babilón szellemét fogják megerősíteni a nemzetközi politikai, gazdasági, értelmiségi elitben.
A Jelenések 17 profetikus képet ad a „nagy parázna asszonyról".
A Szentírás szerint „az asszony a férfi dicsősége" (Korinthosziakhoz írt 1. levél 11:7b), és „az asszony a férfiból van" (uo. 11:12a). Tehát az asszony természetes szinten a férfi szellemi, lelki, testi valóságának tükrözője és hiányának beteljesítője. Ezért a Szentírásban mindig a férfi kezdeményezi a házasságot, ő választja ki magának asszonyát, és ezután elsődleges feladatai közé tartozik, hogy feleségét úgy szeresse, táplálja, mint tulajdon testét. A férj és a feleség közösségében a feleség magán hordozza férje szellemét és természetét.
Ez az alapelv érvényes Jézus Krisztus és az egyház közötti kapcsolatra is. Az egyház mint Jézus Krisztus „menyasszonya" mindenekelőtt olyan szellemi valóság, amelyben Jézus Krisztus szelleme él, és az ő természete munkálkodik. A Jelenések 17-ben szereplő „parázna asszony" a „menyasszonnyal" ellentétes valóságként a Názáreti Jézus Krisztus ellenségének szellemét és természetét ábrázolja a látható világban. A „parázna asszonynak" az ördöggel van közössége; az ő személyének hasonlatosságára változik át. E folyamat csúcspontjába ad belátást Isten Igéje a Jelenések könyvében. A „nagy parázna" azonosításához tudnunk kell azt is, hogy a Szentírásban a „parázna" kifejezésnek kettős értelme is van. Az egyik jelentése olyan személyre vonatkozik, aki szexuális bűnben él, a kifejezés másik tartalma pedig az idegen istenek imádását foglalja magában.
A Szent Szellem egy olyan hatalmas földi valóságról, organizmusról adott kijelentést János apostolnak, amely Isten kárhoztató ítélete alatt áll, mert Isten ellenségével, a Sátánnal áll személyes kapcsolatban. A „parázna asszony" az ördög torz vágyainak, ravasz célkitűzéseinek, romlott természetének és gonosz szellemének földi kifejezője tükrözője. A Jelenések könyve 17. fejezetének 1-2. versszakai a „nagy parázna" uralmi térségét és pozícióját írják körül. Ez a - Jeremiás próféta szavaival - „romlás hegye" uralma alatt tartja a nemzeteket, néptömegeket (Jeremiás könyve 51:25). Különösen a politikai kormányzat vezetőivel és rendszereivel fonódott össze parázna lénye. A Szent Szellem János apostolt elvitte a pusztába (17:3), ahol egy hétfejű, tízszarvú vörös fenevadon ült a parázna asszony. Természetesen a három főszereplő (a puszta, az asszony, a vörös fenevad) itt is szimbolikus képben jelenik meg előttünk.
A puszta az Isten ítéletének következtében előállott terméketlen, nyomorúságos, elhagyatott helyzetet, színteret jelenti. Minden valószínűség szerint a végidőben az emberi jellem és erkölcs drámai szétesése következtében előálló különféle válságok a világot egy ilyen „pusztai" helyzetbe fogják taszítani. A vörös fenevad pedig az utolsó pogány világhatalmat jelképezi, amely tíz földi nagyhatalom szoros szövetségi rendszeréből fog létrejönni. Az asszony ül a fenevadon, tehát gazdag manipulációs kelléktárával uralja a pogány világbirodalmat.
Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy a politikai és a vallási tekintélynek ezt a fura viszonyát és végidőben megvalósuló összefonódását magunk előtt lássuk. A társadalmi, gazdasági, politikai jellegű válságok elmélyülésére és az erkölcsi hanyatlásra adott isteni válaszok a politikai vezetők dolgát rendkívül megnehezítik. Csak gondoljunk olyan tényekre, amelyek már jelen vannak földünkön (világháborúval fenyegető regionális konfliktusok, energiahiány és -válság, vágtázó infláció, növekedő bűnözés, kegyetlen pártharcok által teremtett meghasonlások stb.). Ezek a dolgok elbizonytalaníthatják, sőt a pusztulás rémképével tölthetik be a nemzetközi és nemzeti politikai elit rétegeket.
Egy ilyen szituációban a hatalom és a kormányzás terhét hordozók szívesen megosztják a felelősséget olyan jószolgálati színben mutatkozó erőkkel, melyektől alkalmas időben vissza is lehet vonni a „jogosítványokat". Babilón „királynője" számára egy ilyesféle helyzet tág teret fog biztosítani ahhoz, hogy újra az emberiség figyelmének középpontjába helyezze önmagát. A „hitetés mesternőjének" (Náhum könyve 3:4) könnyen sikerülhet a nemzetközi összefogás és egység „prófétai" leple alatt különleges kapcsolatokat kiépítenie a világ tekintélyes vezetőivel, ami megnyitná az utat ahhoz, hogy az államfők fölött hegemón helyzetbe kerüljön.
Forrás: Új Exodus Magazin
