Tegyünk különbséget a torna és a jóga között. Attól, hogy bizonyos tornagyakorlatok ugyanolyan mozdulatból állnak, mint amit a jógában is használnak, még nem beszélhetünk démontiszteletről. Sándor pásztorunk kifejezetten a jógáról beszélt, nem a tornáról. Nézzük mit mond a jóga önmagáról:
"A jóga a tudat átalakítását, illetve a karma és az újjászületés (szamszára) körforgásából való megszabadulás (móksa) elérését szolgáló indiai vallási módszerek és technikák.
A jógában a törekvés az, hogy az ember fokozatos önfegyelmezéssel, érzékeinek, testi mivoltának uralma alá rendelésével, s a prána-erők tudatos felhasználásával elérje az elme megtisztulásának azt a fokát, amelyben a szamádhi állapot megvilágosodása bekövetkezik.
A jóga alapja az önuralom. A puritán, egyszerű élet elengedhetetlen a jógához. A jóga lényege a fegyelmezettség, mind a test, mind az elme vonatkozásában.
A jóga művelője a jógi (szanszkritül a férfi jógikat joginnak, a női jógikat pedig jogininek is nevezik). Jóginak lenni annyi, mint Istenben élni, és összhangban lenni környezetünkkel és embertársainkkal. A jóga egyesülés Istennel. Mivel Isten mindenkiben ott van, a valódi jóga mindenkivel összeköt."
Ebből nyilvánvaló, hogy maga a jóga, mint gyakorlat, nagyon is szellemi tevékenység, még ha ezt a nyugati kultúrában nem is hangsúlyozzák ki.
Amikor valaki tornázik, akkor azt kifejezetten a testének hasznára teszi, míg a jógázók közben elmélyülnek magukban, belső békére összpontosítanak, megpróbálják a külvilágot kizárni (igen, az európai jógázók is). Szerintem teljesen egyértelmű a különbség a sima tornamozdulatok és a jóga tevékenysége között. Egy tornázó nem önmagában akar elmélyülni, nem az univerzummal akar összekapcsolódni, hanem a testét edzeni.
Remélem így érthetőbb a különbség.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
