2019. november 18., hétfő

A sátán királysága 3.

A sátán mellett a másik leggyakoribb használt név a diabolosz, amely a szétdobálni igéből származik, mely rágalmazót jelent: a beszédével megbontja a harmóniát, zavart, felfordulást idéz elő, fellázít másokat. A bukás végeredménye, hogy a földre veti az úr a királyok között (Jel 2), de ez még nem következett be. A sátáni gonoszság a földön a mai napig nem vált teljessé.

Ézsaiás 14,9-14. "Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasait, felkölti székeikről a népek minden királyait: Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi: hozzánk hasonlatos levél! Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt: fekvő ágyad férgek és takaró lepled pondrók! Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakok a gyülekezet hegyén messze északon. Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz."

Sír: Seol

Nem egy az egyben a sátánról szól, de vannak részletek, melyek emberre nem értelmezhetőek.

Fényes csillag: héllél (héber) - fénylő, ragyogó - hállál (héber) - dicsérni, dicsekedni

Héllél ben Sáhár: Fényes Csillag Fia

Az ige azt állítja, hogy leesett az égből, jelenleg a menny és a föld között, a második égben tartózkodik. A világűr totális sötétséggel jellemezhető. Átjut rajta a fény, de nem világítja meg! A sötétség világa fizikailag is sötét.
A jövőben fog megtörténni, hogy levágatik a földre.

Lázadásának programját olvashatjuk itt:

- az égbe megyek fel,

- az összes angyal fölé akart jutni. A régi Jeruzsálem a templomhegytől délre helyezkedett el. Gyülekezet hegye: A Templom. Ide akart beülni, ahová az Antikrisztus be is fog. A felhők a szenteket jelentik (angyalokat és embereket).

- Hasonló akart lenni a legfelsőbbhöz, azaz Istenhez.

Ez az istenné válás programja.
Lucifer: latinul fényhordozó.

Kitűzte magának azt a célt, hogy isten akar lenni annak ellenére, hogy ez maga a totális lehetetlenség, hiszen ő teremtmény és nem teremtő.

Állomások:

1. Kirekesztés az Édenből. Isten trónja előtt meg tudott még soká jelenni a sátán (Jób könyve). Lakóhelye már nem ott volt, de a 2 Kor 11,13-14-ből kiderül, hogy át tudja változtatni magát világosság angyalává, ránézésre senki sem tudja megmondani, hogy sötét lény. Ebben a formában be tudott menni sokáig a mennybe. Isten azért beszélt vele joviálisan, hogy nehogy újabb áldozatokat szedjen az angyalok közül.

Ézs 25,2-8. "Mert a városból kőrakást csinálták az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város, soha örökké meg nem épül. Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged! Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongatásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész. Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszűnt a pogányoknak éneke. És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból; S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beoríta minden népeket és a takarót, mely befödött vala minden népségeket, Éselveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást mindenorczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az úr szólott."

Ézs 26,5. Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földi, és a porba dobta azt;

Ézs 27,1. "Ama napon meglátogatja az Úr kemény, nagy és erős kardjával Leviatánt, a futó kígyót, Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a sárkányt mely a tengerben van."

Itt magas városról van szó (magasban lévő), ha majd megdől, annak eredménye lesz, hogy Isten elveszi a halált a földről. Az égi város ura a sárkány, a leviatán (tekergő kígyó). A halál mint egy sötét takaró elburkolja földet a mennytől.

Források: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine