Életünk különböző szakaszaiban valamennyiünknek szembe kell néznünk csalódásokkal, kiábrándultsággal. Nincs olyan élő ember, akinek mindig minden úgy történik az életében, ahogyan ő szeretné.
Ha a dolgok nem az elképzeléseink szerint alakulnak, nem úgy sikerülnek, ahogyan szeretnénk, azonnal csalódottságot érzünk. Ez egy teljesen természetes dolog. Nincs semmi gond azzal, ha ilyen esetben csalódottnak érzed magadat. Azt azonban tudnod kell, mit is kezdj ezzel az érzéssel, különben rossz irányba visz el.
Csalódások nélküli világ nincs, de Jézusban mindig van egy újabb esély!
A Filippi 3:13-ban Pál apostol kijelenti:
"De egyet teszek [ez a törekvésem, vágyam]: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé."
Pál ezzel azt mondja, hogy számára az a legfontosabb, hogy engedje el mindazt, ami a háta mögött van, és az előtte álló dolgokra összpontosítson. Ha csalódsz valamiben, azonnal tervezz újra! Ezt az, amit tennünk kell! Engedjük el a mindazt, amiben csalódtunk, és minden erőnkkel törekedjünk afelé, amit Isten tartogat számunkra. Új látásmódot, tervet, ötletet, friss látásmódot, új gondolkodásmódot kaphatunk, és erre kell fókuszálnunk. Induljunk el ebbe az irányba!
Az Ézsaiás 43:18-19 ezt így fogalmazza meg:
"Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! Íme, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket."
Az Ézsaiás 42:9-ben pedig ez áll:
"A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek."
Ez a két igehely nagyszerűen alátámasztja azt, hogy Isten új dolgot akar cselekedni az életünkben. Ő mindig valami újat tartogat számunkra, mi azonban, úgy tűnik, nagyon ragaszkodunk a régi dolgainkhoz. Ragaszkodunk hozzájuk a gondolatainkban és a beszélgetéseinkben egyaránt. Néha az az érzésem, hogy emberek szívesebben beszélnek a csalódásiakról, mint arról, hogy milyen álmaik, terveik vannak a jövővel kapcsolatosan.
Isten kegyelme minden nap megújul: „nem fogyatkozik el az ő [gyengéd, szerető] irgalmassága! Minden reggel meg-megújul” (Jeremiás siralmai 3:22-23). Minden nap egy vadonatúj kezdet. Elengedhetjük a tegnap csalódásait és esélyt adhatunk Istennek arra, hogy ma valami csodálatosat cselekedjen az életünkben.
Most talán azt gondolod magadban: Joyce, én már annyit csalódtam, nem merek bízni semmiben! A reménytelenség éppen az a hely, ahol az ördög látni akar téged. Ismerem ezt a helyet, hiszen én is jártam ott sok évvel azelőtt, hogy Dave-vel összeházasodtunk. Olyan sokan bántalmaztak, elhagytak, rosszul bántak velem, hogy már bízni sem mertem abban, hogy a dolgok valaha is megváltoznak.
De Isten Igéjének tanulmányozása során rájöttem, hogy a csalódottság egy nagyon boldogtalan lakóhely. Inkább hiú reményeket tápláltam volna egész életemben, mintsem ebben a csalódott állapotban éljek folyamatosan.
A remény nem kerül semmibe, de bőségesen megtérül. A csalódottság és kiábrándultság azonban nagyon költséges. Az örömöddel, a jövőbeli álmaiddal fizetsz érte,
Istentől kaptunk egy ígéretet arra, hogy a reménység nem szégyenít meg (ld Róma 5:5). Nem hiszem, hogy ez azt jelenti, sosem fogunk csalódni. Már mondtam, hogy a földön senki sem élhet úgy, hogy ne élné át a csalódást. Meg vagyok győződve arról, hogy ennek a versnek az az üzenet, hogy nem kell a kiábrándultság állapotában élnünk. Krisztusban való reménykedésünk végül pozitív eredménnyel jár majd.
Fordította: Berényi Irén
