Az ókori Izraelben volt olyan időszak, amikor egyetlen szegény ember sem volt az egész nemzetben. Azt olvassuk: „És lakozék Júda és Izrael bátorsággal, kiki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig.” (1Királyok 4:25) Izraelben Dán volt a legészakibb, és Berseba volt a legdélebbi város, tehát a Szentírás azt üzeni nekünk, hogy az egész nemzetben egyetlen ember sem volt, akiről gondoskodni kellett volna – egy személynek vagy csoportnak sem volt szüksége kormányzati támogatásra! Vajon mi folyhatott ott, ami előidézte ezt a fajta bővölködést? Valójában ez nem egy elszigetelt eset volt. Ha megvizsgáljuk Isten népét az Ószövetségben, sok olyan generációt találunk, amely elképesztő mértékben virágzott – erősek voltak gazdaságilag, társadalmilag és katonailag. Bővölködtek erőforrásokban, ételben és vagyonban. Amikor katonai támadások érték őket, nem győzettek le, hanem éppen ellenkezőleg: győztesen kerültek ki. Más nemzetek ámultak az általuk élvezett életminőségen. És ne felejtsük el, hogy ez az Ószövetség ideje alatt volt, ami alacsonyabb rendű az Újszövetségnél!
Jézus egy jobb szövetség Közbenjárója, ami jobb ígéretek alapján köttetett. (Zsidó levél 8:6) Ha az Ő életét tekintjük, azt látjuk, hogy kormányzati vezetők, bürokraták (vámszedők), nemesemberek, prostituáltak, tolvajok, gazdagok, szegények – egyszerűen szólva mindenféle ember vonzódott Hozzá. Jézus megváltoztatta a közösségeket, bárhová is ment. Sohasem nélkülözött semmit, ami bármiféle szükség betöltéséhez kellett. Ha bármilyen támadás érte az Őt követő csoportot, az semmiféle maradandó kárt nem eredményezett, és szerencsétlen helyzetek gyakran elképesztő sikerekbe torkolltak. A korai egyház tagjaira úgy utaltak, hogy „ezek az egész világon zavart keltettek”. (ApCsel 17:6, EFO) Nem szűkölködtek semmiben, hiszen azt olvassuk: „…nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt ő közöttük senki.” (ApCsel 4:33,34) Olyan egyedülállóak voltak, hogy gyakran győzködniük kellett a katonai tisztviselőket vagy a közösség vezetőit, hogy nem istenek, és ne imádják őket. Ennek a világnak a lakói úgy néztek rájuk, mint koruk szuperférfijaira és szupernőire. Eltávolították a betegséget és a kórt azokról, akik szenvedtek. Szikrázó fényként ragyogtak a sötét nemzedék közepette.
